CouchSurfing

Kilencvenötödik vendégem, az amerikai Ryan Bachman (26) Fort Wayne városából, Indianaból jött hozzám két éjszakára. Másfél éve csatlakozott a CShez, csak 2-2 refije van hoszt és vendég oldalon. A város ahol él, nem sok turista célpontja, ezért amikor valaki kitett egy open requestet, azonnal lecsapott rájuk, hogy jöjjenek az ő otthonába. PR szakon szerzett BA diplomát, majd utána MBA képzésre ment.

Otthon marketingesként dolgozott egy nagy vállalatnál, félretett egy jelentősebb összeget, de nem szerette a munkakörnyezetét, ezért kilépett az állásából. Becsomagolt és Angliába költözött tavaly, ahol szerzett egy másik marketinges állást. Megismert egy 6 évvel idősebb angol lányt tavasszal, akivel azóta is együtt vannak. Pár hónap múlva Londonba költözik, jelenleg állást keres. Reméli sikeres lesz a vadászat a Burberry angol luxus márkánál.  

Megérkezésekor épp vacsorát főztem, ami ritka pillanat. Quinoa és friss brokkoli tonhallal. Két személyre főztem, gyorsan megettük. Ryan örült, hogy valami egészségeset fogyaszthat. Egy ideje úton van, és ilyenkor csak egészségtelen ételeket eszik. Az is igaz, hogy alacsony költségvetésen utazik, ezért főleg a szemét kajákra jut pénze. Ő is fut, mint én. Elmeséltem neki, hogy már egy hete nem futok a fájó csípőm miatt, valószínűleg a bemelegítésnél cseszem el. Adott remek tippeket, mert kiderült, hogy én eddig teljesen rosszul csináltam mindent. A helyes megoldás az, hogy 10 percig konkrétan csak bemelegítő testmozgást kell végezni, majd 1 km-ert nagyon lassan kocogni, megállni, és 5 perc nyújtógyakorlatokat végezni. Utána lehet elindítani a futó applikációt és a megszokott sebességre kapcsolni. Én ehelyett általában 2 perc nyújtógyakorlatokat csináltam, majd azonnal teljes sebességre kapcsoltam. Aztán kilomerenként egyre lassabban futottam. 

A vacsi után összeszedelőzködtünk, és elvillamosoztunk az A38 hajóra, ahol aznap este egy acid jazz koncert volt. A zenekar magyar-angol vegyes volt. Énekes Carl Avory és Fábián Juli volt. Felejthetetlen jó hangulatot varázsoltak a szinpadra, az első felét végigtáncoltuk az első sorokban, majd a szünet után hátrahúzódtunk. Ryan 198 cm magas, gyűlölték őt a mögötte álló emberek :-). Jó kedvünk volt, vigyorogtunk és mindketten örültünk, hogy bírjuk egymást az első pillanattól fogva. Korábban megosztottuk egymással pár nem remek CS élményünket. Ő meghívott engem a koncert jegyre, én fizettem a sörét. 

Másnap este elmentünk a Gozsdu-udvarba sörözni, majd csak én átugrottam a Kolorba a Vírus Estre, ami a borderline személyiségzavarról szólt, valamint egy másik lingvisztikai előadásban a nyelvtanulásról hallgathattam okosságokat. Mindkét előadó remek volt. Ryan addig elment a szokásos szerdai CS meetingre, de nem találta meg a szörfereket, így szépen megvárta azt az 1 órát, amíg a két magyar nyelvű prezentáció tartott nálam. A Kolorban találkoztunk ismét, bekaptunk egy finom pizzaszeletet a szemben lévő olasz pizzásnál, utána átsétáltunk a Szimpla Kertbe töki pompost enni. Mindenhol Ryan fizetett a CS szállásért kapott hálája jeléül. Hazasétáltunk, majd csendesen ücsörögtünk a nappaliban. Ő csetelt a barátnőjével, én meg már nem tudom mit csináltam a gép előtt. Egyikőnk sem érezte, hogy mindenképp beszélgetnünk kell, csak azért, hogy ne hallgassunk egymás mellett. Nem volt kínos a csend. 

Kövess a Facebookon és Instagramon is!

Kilencvenkettedik vendégem az amerikai Stephanie Visser (24) érkezett hozzám két éjszakára Hudsonville-ből. A Florida Institute of Technology Egyetemen végzett BSC szakon és felszolgálóként dolgozik New Orleansban. Az első éjszaka elnéztünk a szokásos túránkra, Szimpla Kert, Mika Tivadar. Második este én elég fáradt voltam, ő elment vacsorázni a Menzába, én itthon maradtam. Aranyos, kedves lány volt, kaptam tőle egy szép New Oleans-i nyakláncot, amit azóta is hordok időnként. Egy éve regisztrált a CSre, csak pár referenciája van. 

Stephanie New Orleans-ban élt évekig, sokat beszélgettünk a helyi jazz kultúráról. A lány csendes volt, visszafogott, mondhatni volt közöttünk két lépés távolság, de nem baj. Még hetekkel ezelőtt hosztoltam, és nem sok emlékem van az együtt töltött időről, így ez a poszt sem lesz hosszú..

A magyar pasik jók (ha adnak magukra). Gondoltam megosztom veletek is, hogy (szerintem) kik a legvonzóbb kanapészörfös magyar férfiak 2014-ban. A tavalyi poszt sikere után elkészítettem az idei év "válogatását" is. Nem néztem át 20 000 magyar CS tag adatlapját, de kb 1 500-at biztosan. (hét férfinak írtam engedélykérő levelet, heten mondtak igent.) Íme sorrend nélkül a hét fős lista. A legszebb magyar CS lányok itt nézhetőek. 

István (34), Solymár, informatikus, underground zene- és filmművész. Paintballozik versenyszerűen. Nemrég regisztrált a CSre, egyszer volt vendég. Ő a kedvencem. 

Bálint (33), Budapest, beszerző egy légitársaságnál. Két éve CS tag. 4 vendégtől van refije, és egyet ő maga írt, mint vendég. 

Kilencvenharmadik vendégem a svájci Sandra Brüh (27) volt. Sorrendben nem ő következne, de mivel mostanában ő állt hozzám a legközelebb, őróla nagyobb kedvel írok. Sandra még 2007-ben regisztrált a CS-re, 17 vendéglátótól van refije, ő maga egyszer látott mást vendégül. Németországban, Kölnben él. Nagyon szeretne hosztolni, de 3 lakótársa van, akik nem egyeznek bele. Kellékesként dolgozik színházi produkciókban, elsődlegeseb musicalekben és filmekben. Két éjszakát volt nálam.

Első este semmi nem történt. Megérkezett délután, én elmentem bikram joga órára, addig Sandra a lakásomban maradt. Mikor visszaértem, leültem megnézni egy remek és érdekes underground filmet, ami a szakításról szól, ő addig olvasott. Mindketten fáradtak voltunk a beszélgetéshez, békés lakótársi hangulatot alakítottunk ki pillanatok alatt. 

Másnap a vendégem várost nézni ment, én egy megbeszélésre, este találkoztunk otthon. Besétáltunk a zsidó negyedbe és már útközben kiderült, hogy megvan a kémia közöttünk. Be-benézegettünk különböző kocsmákba, Sandranak folyamatosan járt a tekintete a berendezéseken, a belsőépítészeti megoldásokon. Hiába, szakmai ártalom. A Gozsduban meghívott egy ciderre, majd onnan átsétáltunk a Szimplába. Mindig ezt a két helyet írom tudom, nem unjátok nagyon olvasni? Mintha nem is lenne más romkocsma Pesten, tényleg lehetnék már változatosabb..

Mostanában különböző sharing economy magyar startup szolgáltatásokat mutattam be nektek, ami kapcsolódik a couchsurfinghez is. Az első posztomban a 30km.hu-ról olvashattatok, ami az esti főzéshez segít beszerezni különböző lokális termelők javait, termékeit. A másodikban a Piqniqről, egy főzés eredményét megosztó alkalmazásról írtam. Most a Miutcank.hu startupot szeretném veletek megosztani, ami a jószomszédi viszony megerősítésére szolgál. 

Ahogy írtam a minap, a Terézvárosba költöztem a Rózsadombról, és az első napokban bereggeltem a Miutcank.hu oldalra. A regisztrációs oldalon én hiányosságnak érzem, hogy nincs fénykép feltöltési lehetőség. Mindenki üzenete rajzolt smile-val jelenik meg. Valamint, ha valakitől üzenetet kapok, nem jelzi a rendszer sehogy. Kaptam levelet, mégsem találtam meg hol lehet megnézni, kellene ere valami piros boríték ikon, ha új levelem érkezik. Ott van a boríték, de lekattintva se olvashattam el a nekem küldött leveleket. 

A regisztráció kitöltése után a Terézváros "oldala" tűnik fel nekem minden alkalommal, amikor megnyitom a honlapot. Apró, Szivesség, Sport, Program, Szakember, Lelőhely menüpontok alatt olvashatom a szomszédaim megosztásait. Kommentelhetem őket, és direktben is kapcsolatba léphetek mindenkivel. Valamint én is feltehetek hirdetéseket, programajánlókat, kérhetek szivességet az oldalon. Az egyik couchsurfer írta nekem meg emailben, hogy a miutcank.hu-n keresztül talált valakit, aki segített neki a költözésben ingyen. Én a Sport rovatba írtam ki, hogy futópartnert keresek a Margitszigetre, és rövid időn belül válaszoltak is ketten, hogy csatlakoznának hozzám. 

Kilencvenegyedik vendégem a mexikói Manuel Garibay (30) volt Mexikóvárosból. Ő volt a második mexikói vendégem. Az első egy séf volt, és az ő posztjával indítotottam anno a blogot. Manuel két estét volt nálam. Az első este egy olasz-ukrán páros vendég volt nálam estére, kibontottuk azt az üveg magyar vörösbort, amit az Agata vendégem hozott ajándékba. Négy felé öntöttem, finom volt. Az első este főleg hármasban beszélgettek Mexikóról, én csak elvétve csatlakoztam hozzájuk, mással voltam elfoglalva otthon. Manuel bejárta az egész országot, és a Mexikó-USA határ mentén is utazott, de ott se találkozott veszélyes helyzetekkel, amikről a hírek szólnak. 

Manuel művészeti egyetemre járt, festészetet tanult. Van egy saját honlapja a képeiről, érdemes megnéznetek. Az európai repülőjegyét ingyen kapta egy pilóta ismerősétől. Nagyon kis költségvetésen utazik, a pénzét főleg múzeumbelépőkre költi. Itthon járt a Ludwigban, a Szépművészeti Múzeumban és a Nemzeti Galériában a Várban. A Szépművészetit én nem ajánlottam neki, azt mondtam unalmas, csak az eseti kiállítások a jók. Neki még is tetszett. 

Kilencvenedik vendégem a német Agata Wozniak (27) volt Berlinből, 3 éjszakára jött hozzám. Kicsit haboztam, mielőtt igent mondtam neki, mert eddig egy kivételével nem voltak jó tapasztalataim német CSerekkel, de olyan jó requestet kaptam tőle, hogy félretettem az előitéleteimet. Jól tettem! Agata szülei Lengyelországból költöztek Berlinbe, a lány már ott született és nőtt fel, de úgymond kétnyelvű környezetben. A szüleivel lengyelül beszél, a kultúrája német. 

Az első este itthon maradtunk. Agata hozott egy üveg vörös bort, amit hűtőbe tettünk, és kibontottunk helyette egy másik üveg bort az én készletemből. Egy fehér száraz bort találtam itthon, amit alapvetően nem szeretek, csak az édes Tokaj Szamorodnit, de ez annyira finom volt, hogy könnyen a nyakára hágtunk. Másnap délben ébresztettem, mert le kellett lépnem otthonról, ő is bement a városba, felment a Bazilika tornyába kilátást nézni, majd 15.00 órára megbeszéltük a találkozót az Astóriához, mentünk Bikram jóga órára. Agata még sohasem jógázott életében, és rögtön a legnehezebb tipusú jogát próbálta ki. Én egy 7 napos visszatérő bérletet vettem magamnak. 10 hónapja nem bikramoztam, ahhoz képest elég jól bírtam. Konkrétan soha nem voltam még ilyen jó, akkor sem, amikor minden nap jártam. Úgy látszik a futásban szerzett állóképesség sokat segít. Agata a vége előtt kidőlt, és jelezte, hogy a jóga része okés volt, a meleg nem. A bikrammal nem fog újra kísérletezni. 

A jóga óra után a helyi Aldiban vásároltunk vacsorához hozzávalókat. Rizses, zöldséges, tofus, mogyorós valamit készített. Eszméletlen finom volt, és kb. 2 órán keresztűl tartott megfőzni. Ültünk a konyhában és éjjel 02.00-ig beszélgettünk.

Agata nagyon szuper csaj, bár sokmindenre az az első reakciója, hogy "Oh, God". Még olyasmikre is ezt mondja, ami nem ijesztő, vagy meglepő. Legalábbis nekem nem. De ez gyakran mondta, gondolom valami rossz szokás. Elmeséltük egymásnak mi a helyzet magánéleti fronton. Agata Berlinben van hétköznaponként, és hétvégenként Düsseldorfban, így kissé bonyolultak nála a dolgok. Agata 2008 óta CS tag, az első kanapészörfös élménye New Yorkban történt egészen elképesztő körülmények között. 

Nyolcvankilencedik vendégem az olasz Serena (24) Szicíliából, Messinából érkezett hozzám. Sajnos csak egy estét töltöttünk egymással. Serena már többször járt Budapesten, az egyik kedvenc városa. Pozsonyban dolgozik elemzőként, és tanul is. Most csak megállt Budapesten egy napra. 2011 óta CS tag, 5-5 refije van, mint hoszt és surfer. 

Serena igazi világpolgár. 19 éves korától kezdve öt országban élt, évente máshova költözik tanulni és dolgozni. Lakott Cambridge-ben is, de nem egyetemre járt, hanem dolgozott. Szerinte a cambridge-i ingatlanárak megegyeznek a londoni city áraival. Szerintem meg olcsóbb az előbbi. Igazi olasz lány a maga tökéletes szenvedélyességével. Este főzött nekem rizottót (risotto alla milanese), úgy mozgott a konyhámban, mint egy profi.

Arra a kérdésre, hogy tud főzni az volt a válasz, persze, hiszen olasz vagyok! Számára az egészséges ételek főzése művészet és természetesség, mint a levegővétel. Nem is érti, mikor más nemzetek azt mondják, éhes vagyok, összedobok valami gyorsat: csinálok egy tésztát. A szicíliaiaknak a tészta főzés nem gyors, a szósz elkészítése 1-2 óráig is eltart. Felháborodottan mondta, hogyan lehetne ezt gyorsan összedobni? Mondom úgy ahogy én szoktam: bolti tészta bolti szósszal. Serena sokat beszélt arról milyen olasznak lenni, milyen élni emigráltként egy olasznak. Hogyan épül fel egy családmodell. Mitől szenvedélyesek a dél-olaszok és hogyan működnek, hogyan élnek az ország különböző területein. Tőle tudtam meg azt is, hogy Olaszországban nincs szieszta, az csak Spanyolországban van. 

Nemrég az Eötvös utcába költöztem. Soha nem éltem Pesten korábban (8 év Tas vezér utca a Feneketlen tónál, majd 8 év a II. kerületben). Legközelebb megírom, miért hagytam ott a Rózsadombot. A három hét alatt még nem ismertem ki a környéket, de kezdem érezni, hogy bekerültem a Terézváros vérkeringésébe. Sorra fedezek fel visszatérő elemeket, embereket, hangulatokat a környéken a sétáimon és a hazaútjaimon. Vegyük őket sorjában.

- A Posta előtt áll egy fedél nélkült árusító férfi. Ha meglátom, mindig eszembe jut az áprilisi fiaskóm, ami itt történt: Rohanok a kozmetikusomhoz. Futva elhagyok magam mellett egy Fedél Nelkült árusitó idős ferfit. Valami megragad az arcaban, megtorpanok es visszaszaladok hozza egy 200-assal a kezemben. Rögtön nyújtja felém az újságot. Kerdezne valamit, de lerázom, hogy bocs, de nagyon rohanok. 100 méterrel odébb várakozom a zebránal, kezemben az újsaggal. Egy ötvenes nő egy 500-ast nyom a kezembe, es nyújtja a kezét az újságom felé. Annyira váratlanul ér, hogy elfogadom a pénzt es odaadom az újságot.
- Nincs rendes munkája, kedves? - kerdezi, majd a választ már nem várja meg. 
Ott ácsorgok, kínomban röhögök a helyzet abszurditásán. Visszanézek az öregre. Sprint vissza. Kezébe nyomom az 500-ast, kapok cserebe egy új újságot - Ez most miert? - kerdezi megilletődötten - Hosszú lenne elmesélni -mosolygok rá, majd ismét futásnak eredek. Előtte az újságot gondosan elrakom a sporttáskámba. 

- A California Caffee Companyban vagy egy ötvenes külföldi faszi, mindig az ablaknál ül, és mindig más-más húszéves csinos lány társaságában. A felállás a következő: a férfi magyaráz valamit, a lány figyel. Egyszer mellettük ültem, az élet és a világmindenség volt a téma. A lányok kivétel nélkül átszellemülten ködös szemmel hallgatják. Megszólalni még egyiket se hallottam. Arra is gondoltam, hogy biztos valamilyen magántanár, na de nincsennek fiú tanítványai? És miért csak ő beszél?

Hosztoltam egy gasztrobloggert, aki főzött-sütött nekem. Rizstészta és cookies. Lássuk, hogy készült el. 

A vendégemmel beszélgettünk a blogjainkról, a nyelvekről, Pam azt mondta, hogy franciául például úgy tanult meg, hogy fél évet szinte csak francia ügyfelei voltak, és ráragadt. Én szkeptikus vagyok a felnőttkori "ráragadással", nehezen hiszem el, hogy a nyelvtan megértése és gyakorlása nélkül lehet nyelvet tanulni. Persze lehet, hogy én tévedek. Vannak remek nyelvérzékkel megáldott emberek, akik talán tényleg képesek egy nyelv elsajátítására csupáncsak azáltal, hogy sokat hallják maguk körül. Én ha nem fekszek külön rá, az idegen nyelv csak blabla marad. 

Közben készült a vacsoránk. Ime a hozzávalók a süteményhez (plusz egy kis porcukor, ami nincs a képen):

Összekeverés után:

A nyolcvannyolcadik vendégem, Pamela (29) Zágrábból az egyik legjobb requestet küldte nekem, amit valaha is kaptam. Emellett 9 vendégtől, és 2 vendéglátótól van refije, többségében ő hosztol. Két napra jött Budapestre, hogy egy tengerészeti tanfolyaman vegyen részt. Egy hét múlva indul fél évre a Karib-szigetekre egy óriási hajóval, ahol fakultatív turisztikai programokat fog szervezni a vendégeknek. Zágrábban is egy utazási irodában dolgozik, fél évet a horvát fővárosban tölt, szezon alatt pedig átköltözik a tengerpartra. Beszél 6-8 nyelven.  

A requestjében megemlítette, hogy gasztroblogger a szabadidejében, a blogja csak akkor frissül, mikor otthon van. Komolyabb népszerűságre tett már szert, van 3000 FB rajongója és a blogposztjait is sok ezren olvassák. Saját recepteket alkot, elkészíti és lépésről lépésre felteszi a blogjára. Nagy vágya, hogy a távoljövőben ebből éljen meg. 

Péntek este érkezett meg, de aznap már nem mozdultunk ki sehova. Korán vége lett az éjszakának, mentünk aludni mindketten éjfél előtt. A szombatot én a családommal töltöttem, ő kora reggel elment a tanfolyamra. Este 20.00-kor találkoztunk itthon. Délután megvette az esti főzés hozzávalóit: zöldséges rizstésztát készített és csokis cookie-t. Ott ültem mellette, amíg készült a vacsoránk, főzésben nem vagyok egy nagy segítség. 

Kipróbáltunk a főzés alatt egy magyar startup ingyenes appját, a Piqniq-et. Iphone-ra tölthető le, és arról szól, hogy feltölthetem az ételfotót, amit én készítettem, vagy velem készítették, és a követőim visszajelzést küldhetnek: highfive, azaz like vagy want gomb, ami akár egy privát levelezésbe torkollhat, és ezzel birtokomba kerülhet az étel. Jelenleg a want gomb elküldése, csak a vágy kifejtése. Az app felépítése az instagramhoz nagyon hasonló. A regisztrációhoz fel kell töltenünk egy fotót magunkról, megadni a lokációnkat és a nevünket (én a Nikitarita user nevet választottam). A Facebook accountunkat összeköthetjük a fiókunkkal, valamint a best of képek nézegetésével lehet gyarapítani a követettjeink számát. A fénykép ikonnál lehet feltölteni az ételfotónkat, mellé megadhatom hol készült, én csináltam-e, valamint leírhatom a receptet vagy egy történetet hozzá. Én magam a két étel 3 fázisképét posztoltam, és csak az étel nevét írtam hozzá, a receptet nem.

A közös főzés a couchsurfereimmel eléggé alap tevékenység, mostanában arra gondoltam, jó lenne újdonságokkal is feldobni. Például azzal, hogy nem a helyi Sparban szerzem be a hozzávalókat a főzéshez, hanem megveszek mindent a lokális termelőktől. Szembe jött velem a 30km mobil applikáció, amit egy magyar startup csapat fejlesztett. A lényege az, hogy regisztráció után megjelenik, hogy milyen termelő van a közelünkben. Beszerezhetünk minőségi magyar zöldségeket, gyümölcsöket, és egyéb élelmiszer termékeket a lokáció alapján. Ha valamelyik őstermelő cucca felkelti az érdeklődésünket, felhívjuk az adatlapján található telefonszámot, és megbeszélünk egy találkozót, hogy mikor mehetünk a termékért. A regisztráció mind a vásárlói, mind a termelői oldalon ingyenes. A tranzakcióból az applikáció üzemeltetője nem kap bevételt. Távoli terveik szerint hirdetésekből akarják profitábilissá tenni az alkalmazást. 

A szüleim Törökbálinton laknak, hétvégén meg szoktam őket látogatni. Szombaton a 30km applikáció segítségével Törökbálinton találtam egy kecskés asszonyt, aki Kertemben egy kecske adatlappal tejtermékeket forgalmaz: kecsketej, kecskesajt, kecsketúró. Mivel addiktívan imádom a kecskesajtot, nem volt kérdés, hogy őket keresem fel. Útközben felhívtam a megadott számot, ahol egy kedves hang jelezte, hogy mehetek akár azonnal. Leszálltam a törökbálinti buszról a Téglagyár megállóban és kb. 15 perces sétával elértem őket. A kapu mögött egy legelő ló fogadott, megtorpantam, de bátran benyitottam a kapun. A ló egyből felém fordult és a fejét a mellkasomhoz dugta, megsimogattam, bár közben kissé rettegtem, nem vagyok lovakhoz szokva. Hátulról megkerültem az állatot, és elindultam befelé az úton a ház felé. Ekkor már széles mosollyal jött felém Roberta egy kutyával kísérve. 

Bementünk a házba, ahol egyből kecsketúrós pogácsával kínált, akkor sült ki. Elmondtam nekik, hogy vásárolni jöttem, megmutatta a termékeit. Vettem 3 féle kecskesajtot: csiliset, kaprosat és natúrt. Kértem még negyed kilogram túrót és másfél liter nyers kecsketejet. Ajándékba kaptam egy paranyica sajtot is. Összesen 2400 Ft-ot költöttem a finomságokra. Minden sajtból kaptam kóstolót is. A tej felét az édesapapámnak adtam, aki kecsketejen nőtt fel, és kb. 40 éve ivott utoljára nyers kecsketejet. 

Időnként kapok levelet random couchsurferektől, hogy Budapestre jönnek hamarosan, szállásuk van, de szeretnének elmenni várostnézni/bulizni stb. Velem. Ha ráérek, mindig igent mondok, de a két és fél év alatt, csak pár alkalommal jött össze, hogy tényleg találkoztunk is. Legutóbb egy amerikai srác írt, Mark, hogy ő jelenleg Szaúd-Arábiában él, jön Budapestre, ha van kedvem, találkozzunk. 

A Deák téri Starbucks elé beszéltük meg a találkozót, Mark ott várt rám egy középkorú hölggyel, akiről kiderült, hogy az édesanyja. Gyorsan ittunk egy kávét, majd tettünk egy nagy sétát a városba, igyekeztem minden fontos látnivalót megmutatni nekik, felmentünk a várba is siklóval, megnéztük a Halász-bástyát. Este beültünk a Gozsdu udvarba vacsorázni, majd sörözni. Végig mindenhol ők fizettek, cserébe az idegenvezetésért. 

Mark és az édesanyja tipikus amerikaiak voltak, értsd: mindentől lelkesednek, minden awesome és fantasztikus. Én is az voltam, ezt kb. a félóránként a tudomásomra hozták. Mark Szaúd-Arábiában egy amerikai olajtársaságnak dolgozik mérnökként, az anyja otthon methodista lelkész. Kedvesek, nyitottak voltak, bár Mark édesanyja az én izlésemhez képest már túl lelkes volt. Azért ennyire még soha senkit nem nyűgöztem le az "okosságommal", mint ahogy azt ő a kifejezésemre juttatta. Mark édesanyja korábban aggódott, hogy a fia couchsurfingezik, de miután találkozott velem, minden negatív kétségei eloszlottak. Ezt is elmondta nekem, hogy most már megnyugodott, hogyha minden CSer olyan, mint én, akkor minden rendben van. 

Mindig írigyeltem azokat az embereket, akik ki tudnak alakítani egy természetes egyensúlyt az életükben. Megfelelő időt szánnak a családukra, legyen az amiben felnőttek, és a sajátjukra is, fókuszálni tudnak a karrierjükre, elég időt szánnak a testedzésre, hogy fittek maradjanak, rendszeresen találkoznak a barátaikkal, ápolják a magánéletüket, azaz tartalmas időt töltenek el a párjukkal kettesben is, és ami szintén nagyon fontos: jut idejük önmagukra is. Elmenni kozmetikushoz-fodrászhoz-pedikűröshöz, sportolni valahol valamit, hogy törődjenek a külseikkel (és belsőikkel..) is, beülni egy kávézóba egyedül és nézni az embereket, olvasni egy jó könyvet egy szép parkban, moziba menni egyedül, vagy az autóban vezetés közben gondolkozni önmagukon. Vagy csupán elmenni sétálni egyedül egy olyan helyre, ahol nem szoktak járni sohasem. Igen, néha ezt is kell, mit csinálok, hova tartok. Az ilyen élet kiegyensúlyozott, és alapjában boldog. Én mindezekre képtelen vagyok. 

Egyidőben csak egy feladatra vagyok képes koncentrálni, minden mást borítok magam körül. De arra a dologra maximálisan figyelek, az összes lehetőséget kisajtolom belőle, és talán elmondhatom, hogy mindezek sikereses is lesznek. Bármit csináltam a múltamban, az mások által is látható volt. Nem panaszkodhatom, ha a sikerről van szó. Három éve kitaláltam, hogy meg kell tanulnom angolul. Fél évig minimum napi 6, de inkább 8-10 órát angoloztam itthon. Fél év után azért csatlakoztam a couchsurfinghez, hogy élőben is gyakorolhassak valakivel. Az elmúlt két évben sem hagytam abba a nyelvtanulást, de közel nem olyan intenzíven teszem azt, mint az elején. Decemberben letettem a középfokú nyelvvizsgát, idén decemberben a felsőfokot fogom. Vállalhatnék külföldön munkát a szakmámban is. 

Évente két konferenciát szervezek, ilyenkor bruttó 6 hónapom a munkámra fordítom. Ebből 3 hónap napi 14 óra melóval telik. A konferenciák általában sikeresek szakmailag és anyagilag is, tele van velük a sajtó, szponzorok elégedettek és kérik az ismételt szervezést a következő évre is. Viszont képtelen vagyok ezt 12 hónapban csinálni. Olyan mértékű energiát fektetek 3 hónapban a rendezvényeimbe, hogy kell utána másik 3-4 hónap pihenő, amikor konkrétan semmit nem csinálok. Úgy értem nem dolgozom. Ilyenkor másvalami felé fordulok. 

Nyolcvanötödik vendégem a francia Emmanuel Bernard (27) Párizsból, 2 éjszakát maradt nálam. 2011 óta CS tag, 5-5 vendégtől és vendéglátótól van referenciája, de ennél sokkal több hosztolási tapasztalata van, mert a lakótársa nagy kanapészörfös, főleg ő kapta a requesteket, de együtt hosztolták a vendégeket Párizsban. Emmanuel egy hetet a Balatonnál töltött egy bérelt lakásban egyedül, majd Budapestre jött néhány napra, azt követően ismét visszament a Balatonra, akkor már a barátaival az ő nyaralójukba. 

Emmanuel graphic designer szakott végzett egy főiskolán, majd egy párizsi nagy szoftverfejlesztő cégnél dolgozott 5 évet project managerként. Ez idő alatt nagyon jól keresett, de nem kapott a munkájáról sohasem visszajelzést a főnökeitől. Ez egyrészt elkeserítette, másrészt a 14 órás munkanapok teljesen kiégették. Állandóan ideges volt és napi 2 doboz cigarettát szívott el. Elment egy hipnotizőrhöz, aki két kezeléssel leszoktatta a cigarettáról. Másfél hónapja nem gyújtott rá.

Június elején felmondott a munkahelyén, és három hónapos európai utazásra indult. Járt már Litvániában, Lettországban, Lengyelországban, Csehországban, most nálunk van. Vegyesen használt couchsurfinget, hostelt és bérelt lakást. Ezután Horvátországba megy, későbbi úti célja jelenleg még nincs. Majd meglátja, merre indul el. Szeptemberben megy haza, akkor az egyik barátjával egy IT startup vállalkozásba kezdenek. Nagyon izgatott ezzel kapcsolatban, mert még sohasem vállalkozott. A pénze elég még jó darabig, úgy van vele, ha nem sikerül, még mindig találhat állást bármikor. Apropó, mekkora klisé egy francán egy francia sapka? :-)

Talán erre a hirdetésre mindenki felkapja a fejét. Az ár mondhatni több, mint kedvező, viszont cserébe a (majdnem) ingyenes szállásért be kell tartani a host szabályait. Miao Jiaxin művész egy bizarr emberi tűrőképesség-kísérletet kezdeményezett otthonában.

Szabályok:

- a szobád live stream-elve lesz 24 órában az ott tartózkodásod alatt.

- Reggel 9.00 és 12.00 között a celládban kell maradnod: nem olvashatsz, nem internetezhetsz, nem jogázhatsz vagy egyéb más sporttevékenységet sem végezhetsz, nem aludhatsz. Nem beszélhetsz senkivel és semmilyen elektronikai eszköz nem lehet veled (zenelejátszó, rádió stb). 

- A 3 óra leteltével a vendégek szabadon mozoghatnak a lakásban és kimehetnek a teraszra megcsodálni a csodás panorámát Brooklynban. 

- A vendégek kulcsot kapnak a cellához, be is zárhatják magukat, vagy nyitva tarthatják az ajtót, rájuk van bízva. 

Szeretem Katie Melua zenéjét. A Piece by piece című stúdióalbum és egy koncertfelvételem van tőle. Tavasszal meghirdették a koncertjét a Veszprémi Jazz Fesztivál keretében. A 20 000 Ft-os jegyár kissé visszafogta a lelkesedésemet, de egy korábbi üzleti partnerem felajánlotta májusban, hogy vesz nekem egy jegyet, így minden akadály elhárult előttem. Vonat már nem volt vissza aznap Budapestre, így couchsurfing szállást kellett találnom.  

Két requestet küldtem ki, mindketten igent mondtak, az első elfogadó válasz után megegyeztem Szőke Zsuzsival (27), hogy hozzá megyek. Huszonnegyedik hosztom, Zsuzsi turizmus szakot végzett, majd egy utazási irodában dolgozott Budapesten, Veszprémben egy étteremben volt manager, majd egy szállodában volt alkalmazott. Jelenleg angolt tanít magántanítványoknak. Zsuzsi 2011 októberében csatlakozott a CS-hez, csak úgy, mint én, az első évben nagyon sok vendéget hosztolt Budapesten. Kitárult előtte a világ és rettentően élvezte ezt az időszakot. 36 vendégtől van pozitív refije, de ennél persze sokkal több szörfere volt. Tavaly tavasszal szerelmes lett egy villamosmérnökbe, 2013 nyarán hozzá költözött Veszprémbe. Augusztusra várják első babájukat. Még sohasem volt állapotos vendéglátóm. Veszprémbe már jóval kevesebb requestet kapnak, főleg fesztiválok idején jönnek a vendégek. 

A vonaton megismerkedtem egy anyukával és a 19 éves lányával, akikkel elvittek Zsuzsihoz a vasútállomásról. Nem találtam meg a házszámot, így a hosztom elém jött és együtt sétáltunk fel a lakáshoz. Zsuzsi már messziről szívből mosolygott rám, én meg meglepődtem a pocakján. Ugyan a profilképén is terhes kép van, csak azt hittem, hogy az egy korábbi kép. 

A barátja, Attila is nagyon kedvesen fogadott. Odaadtam a Milka csokit, amit vettem ajándékba nekik. Elkísértek a koncert helyszínre, majd ők ottmaradtak egy párhuzamosan zajló fesztiválon. A Katie Melua koncert egy nagyon kedves téren, csodálatos környezetben volt. Az első sorba volt jegyem, némileg rontott az összképen, hogy pont előttem egy hangfal volt, ami takarta a művésznőt, így oldaltartásban a mellettem ülő nézőre rálógva kellett végignéznem a koncertet. Kate első kb 8 száma lassú, öngyilkoshangulatba ringató zene volt. A másfél órás koncertidő alatt egyszer sem nézett fel a művésznő a közönségre. Becsukott szemmel önmagára koncentrált. Félidős terhes egyébként. Viselhetőbb lett volna, ha a lassú és pörgősebb számokat jobban vegyíti a repertoárjában. Három zenész kísérte, akiknek a zenei kvalitása kivánnivalókat hagyott maga után. Semmi elképesztőség nem volt a játékukban, és a hangosítás sem volt a toppon. 

Másnap délben megérkezett hozzám egy amerikai ismerősöm, Zoé (20), aki egy éjszakát aludt nálam. Zoé egy itt élő amerikai művészbarátom barátnője. Galen július 1-én ment vissza az Egyesült Államokba, egy évig élt itt Fulbright ösztöndíjjal. Galennel tavaly nyáron a Szimpla Kertben ismerkedtem meg, akkor felajánlottam neki, hogy leszek a magyar tanára, ha ő cserébe tanít engem angolul. Kialakítottunk egy olyan szokást egymással, miszerint hetente egyszer találkoztunk, egy-másfél órát magyaroztunk tankönyv alapján, majd megnéztünk egy filmet a Művész moziban, és utána megbeszéltük milyen volt a film. Ezalatt ő korrigálta a nyelvtani hibáimat. Tavasszal Zoét és Galent én mutattam be egymásnak, mint kiderült remek randiguru válhatna belőlem.

Galennek előző este volt a búcsúbulija, előtte néhány nappal már megajándékoztuk egymást. Én egy rajzot kaptam tőle (ha híres lesz, majd eladom milliókért, haha :-), ő tőlem egy könyvet kapott. Nagyon, nagyon fog hiányozni. Még sohasem volt ideiglenes barátom. Ez azt jelenti, hogy a megismerkedéskor tudtuk, hogy csak egy évet lesz az országban. Valamint nagyon megszoktam, hogy lett egy állandó mozibajáró partnerem, ami most már nincsen. 

Zoé az én szobámban aludt, mivel Josef foglalta el a vendégszobát. Zoé lelépett magyar SIM kártyát venni a telefonjába. Ő minden országban a helyi szolgáltató prepaid kártyáját használja. Én Thesszalonikiben is megrendeltem a Travel & Surf L csomagot, ami kényelmesen kitartott a 4 nap alatt, sőt maradt is keretem, mikor hazajöttem. Főleg a google maps applikációmon böngésztem, és Foursquere chech-in-ekre korlátoztam a rooming csomag használatát. A szaloniki kávézók jól el voltak látva wifivel, ezért a képek feltöltését azokra bíztam.  

Délután megnéztük a közeli Szemlőhegyi barlangot hármasban, majd utána Zoéval elmentünk edzeni, Josef pedig elkerekezett megnézni az Aquincumot. Megbeszéltük, hogy 20.00 és 21.00 között otthon leszünk. Aznap este lenyomtunk egy body art órát, majd futottunk és edzettünk a kondi teremben, a legvégén szaunáztunk. Az időt nem figyeltük, emiatt csak 21.30-ra értünk haza. Hazafelé a buszon állt mellettünk három tizenéves srác, akik nagyon részegek voltak és valami elképesztően büdösek. Az egyik útközben kinyitotta az ajtót (fogalmam sincs hogy csinálta) és leugrott a mozgásban levő buszról. Gondolom túlélte. A sofőrnek előrekiabáltam, hogy nyitva van az ajtó, megállította a buszt, és kivülről a kezével csukta be az ajtót. A leugró fiúról nem szóltunk neki. 

Josef a jól ismert pózban ismét a ház előtt ücsörgött, már közeledve felé elkezdtem tőle bocsánatot kérni az egy órás késésért. Kiderült, hogy az Aquincum zárva volt, mivel hétfő van. (Mondjuk ezt mondhattam volna neki, ha eszembe jut.) Úgy érezte, hogy Budapest utálja őt. A "Budapest hates me" mondatot a 3 nap alatt többször elmondta. Bementünk a lakásba, majd kisvártatva a szomszédom csöngetett, és közölte velem, hogy a vendégem felmászott a kerítésre és megpróbált a szomszédom ablakán bemenni, emiatt a szembe szomszéd kihívta a rendőrséget. Azaz úton van a police. Na basszus. Megvédtem Josefet a tények ismerete nélkül, hogy egészen biztosan az én ablakom felé hadonászott a telefonjával, és a szomszéd néni öreg, nem látott rendesen a sötétben, ezért mondta, hogy a másik lakás ablaka felé közeledett. A szomszéd persze azon is problémázott, hogy előző este a kapu előtt aludt a vendégem. 

Nyolcvankettedik vendégem az olasz Vincenzo Fico. A korát nem kérdeztem, de harminc közepe lehet. Nápolyban nőtt fel, jelenleg a Comoi-tónál él, és Sájcba jár át dolgozni minden nap. Padlólapokat tesz le családi házak építkezéseinél. 25 pozitív referenciája van vendégektől. 

Vincenzo egy éjszakát maradt nálam. Este ettünk sushit a Wesselényi utcában, amire Vincenzo meghívott. Itt személyesen is megtapasztalhattam a dél-olaszok slow food életfilozófiáját: mindketten 6 sushit rendeltünk, mire végeztem a hat darabbal, ő még az elsőt ette. Türelmesen ücsörögtem, míg megeszi az összeset. Én valóban gyorsan eszem, és a lassú evésnek láttam már néhány elképesztő bemutatkozását, ebben a 10 éves Réka unokahugom nagymesternő, de Vincenzo lassú evése valami lehengerlő művészi szintre emelkedett. Időnként megkérdeztem, hogy becsomagoltassuk, vagy nem bírod megenni? Erre az volt a válasz, hogy ő nápolyi, tehát lassan eszik. Itt feladtam, és nem idegesítettem tovább a siettetésemmel. Egyébként neki van igaza, nekem is így kéne ennem, valamint tengernyi időnk volt.

Átmentünk a Kőlevesbe. A srác melegszívű, vidám alkat. Egy nagyon basic angolt beszél, amit a CS révén szedett fel, így a komolyabb beszélgetés kissé nehézkes volt, de megértettük egymást. Össze-vissza csevegtünk mindenféle dologról. Elmeséltem neki a márciusi utamat, amit a mesés Nápoly és környékén töltöttem. Vincenzo egyik milánói ismerőse kérdezte tőle, hogy nem veszélyes-e Nápolyba utazni, hallotta, hogy veszélyes, és nem mer odamenni. Egy olasz férfi fél a saját országában utazni, egy magyar nő nem fél egyedül Nápolyban. Ezen egy darabig mindketten jót nevetgéltünk.

Megtudtam például, hogy 14 ember dolgozik George Clooney házában, felkészülve arra, hogy a háziúr bármikor betoppanhat. Vincenzo már jópár éve ott él, de egyszer sem látta Clooney-t. A szörferei mindig meg akarják nézni a színész házát, pedig csak egy ajtó és a kert egyik pici része látható. 

Josef Allen (28) Sheffieldből Szingapúrba biciklizik. Nyolcvannegyedik vendégem naponta 120-150 km-ert teker, időnként csak 60-at. Egy hónapja van úton és egy évet szán az útra. Josef történelem szakos BA diplomával angoltanár, korábban Tajvanban élt két évet. Az 1500 fontos fizetéséből 200-at költött a lakásbérlésre, 300-at a megélhetésre, és 1000 fontot félretett az utolsó fél évben. Ezt a pénzt felhasználva utazik most. Tajvanban fogadott vendégeket, 9 szörfertől és 9 vendéglátótól van referenciája. Pont 5 éve csatlakozott a CShez. Az utazásáról blogot ír. 

3 éjszakára kért tőlem szállást, remek requestet írt, és világkörüli biciklistákat mindig szivesen fogadok. Szombat kora este érkezett hozzám. Rögtön lezuhanyozott, majd elment a közeli boltba sört és cidert venni. Jó kezdés, egyből a szívembe lopta magát :-)

Pár órával később bementünk a Batthyányi térre, és onnan besétáltunk a VII. kerületbe. A Gozsdu udvarban ittunk egy italt, ott elmesélte, hogy 23 évesen úgy ismerkedett meg az apjával, hogy az felvette őt ismerősnek a Facebookon. A szülei akkor váltak el, amikor ő 6 éves volt, és utána sosem látta többet, az apja teljesen eltűnt, és nem is támogatta a családját később. Az édesanyja 45 éves, egy hajléktalanokat segítő szervezetnél dolgozik. Rendkívül jó a kapcsolatuk, mondhatni legjobb baráti.

Később átmentünk a Szimpla kertbe. Ettünk egy töki pompost, Josef leszedegette a paprikát a lecsós pomposról, igy gyakorlatilag csak a kenyér maradt. Josef megállt a dohányzó belső udvarban elszívni egy cigit, addig én rendeltem magamnak egy baracklevet. Mire visszaértem hozzá, már egy sráccal beszélgetett, mi is gyorsan bemutatkoztunk. A fiú portugál volt, elvégzett egy BA közgazdász szakot a Campbridge-ben, majd utána Szegedre költözött egy évre. Egy könyvkiadónál szerzett állást mint üzletfejlesztési manager. A barátnője angol, aki épp előző napon érkezett Budapestre a pasiját meglátogatni, ő is feltűnt néhány perc után. Négyesben folytattuk a sörözést. Az angol lánnyal az első perctől kezdve egymásra találtunk. 

A srácok szóltak nekünk, hogy elmennek cigarettát venni. Elmondtam nekik, merre találják meg a legközelebbi dohányboltot, mi ott maradtunk a Szimpla kertben. Dumáltunk a londoni életről, állásokról, miért nem költözöm én Londonba, nyelvtanulásról, expasikról stb. Kb 1 óra múlva, vagy talán csak 40 perc múlva tért vissza a portugál srác Josef nélkül. Rögtön kérdeztük hogy hol hagyta a vendégemet. Annyit mondott, hogy az utcán szimplán elsodródott mellőle, és akármerre nézte, nem találta meg. És ne aggódjak, biztos rendben van. Erre kimentem a Szimplából és körülnéztem a szomszédos utcákban, de én sem találtam meg. Visszamentem a párhoz és tovább beszélgettünk. Annyit kértem tőlük, hogy ne mozduljunk arról a pontról, ahol vagyunk, hátha Josef visszajön.

Az Eltűnés sorrendjében című zseniális norvég-svéd-dán filmben van egy jelenet, amiben két férfi a nagyon hidegben arról beszélget, hogy az anyagilag stabil, valamint a gyenge gazdasági helyzetben lévő országok földrajzi elhelyezkedését is érdemes figyelembe vennünk: Az erős államok, mint például Dánia, Svédország, Norvégia, Nagy-Britannia mind északon vannak, az időjárásuk szeles-esős-hideg, nincs mit csinálni a szabadban, ezért kénytelenek a lakóik egész nap dolgozni. A szorgalomnak pedig siker és vagyonosodás az eredménye. Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögország mind katasztrófális gazdasági helyzetben van, magas a munkanélküliség, hatalmas az adósságuk, az idő remek, csodálatos tengerpartjaik vannak, az emberek nem akarnak dolgozni, szeretnek sziesztázni és lusták. Ha éhesek, elég ha leszakítanak egy banánt a fáról. Mondják a filmben :-)

Mennyire igaza van az elméletnek. Valóban a déli emberek szeretnek pihenni, keveset dolgozni, mivel a klíma, az időjárás afelé hajtja őket, hogy pihenjenek, mint aktívak legyenek. Az életmódjuk is hatványozottabban lassabb, mint az északi embereké. Olaszországban és Spanyolországban sokkal több lézengő, semmit nem csináló helyieket láttam az utcán, mint Londonban, Koppenhágában, Malmőben. Az északi városokban, akik utcán vannak, azok tartanak valahova, délen az utcán lévő emberek egy helyben állnak és beszélgetnek.  

Észak-Amerika gazdasági helyzete is erősebb, mint Dél-Amerikáé. Ázsia tekintetében azonban már érdekesebb kérdés az észak-dél országaira nézve. Mindenesetre a földrajzi megközelítés roppant érdekes szemlélet az emberek munkakedvének vizsgálatához. Bár ez a tanulmány ennek pont az ellenkezőjét bizonyítja. Ti mit gondoltok?

Szalonikiben Christos környékére érve beültem egy kávézóba csekkolni a leveleimet. A mobiltelefonom kártyafüggő, így ha elutazom valahova, akkor nem a helyi szolgáltatónál szoktam prepaid kártyát venni, hanem megrendelem az utazás első napján a Travel & Surf L csomagot. Ez részben sokkal kényelmesebb, mint helyi szolgáltatókat keresni, és szerződéseket aláírni stb. A magyar mobilszolgáltató roaming csomagja 6990 Ft-ba kerül, és egy hétig lehet használni. Ez pont arra elég, hogy elolvassam az emailjeimet, de a csatolmányokat már nem nézem meg, Facebook, Origo.hu, Index.hu, Foursquare check-in, Twitter, Couchsurfing app, Google, Google maps.. stb.

Nem szeretek távol-keleti vendégeket hosztolni. Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy nem lesz nekem jó velük. A kommunikációnk alatt úgy érzem egy jó nagy, és vastag fal áll közöttünk. Általában ugyanolyan arcot vágnak mindenre, nem mutatják ki az érzelmeiket, és nem őszinték. Rendkívül udvarias népség, a csodálkozás és az öröm érzékelhető rajtuk, de úgy hiszem, azt a gondolkodást, életstílust és felfogást, amit én képviselek, az tőlük nagyon idegen. Hosztoltam vendégeket Kínából és Tajvanból. Minden alkalommal, vagy gyakorlatilag nem töltöttünk el időt egymással, vagy unatkoztam velük, vagy csak semleges tapasztalatokat szereztem. A találkozásaink első percétől elképesztő gyorsan felépült közénk a Kínai Nagy Fal, ami nyílván a gyökeres kulturális különbözőségből adódott. Egyetlen pozitív tapasztalatom csak a japán hosztjaimmal voltak Canterburyban, de arra gondolok, hogy mivel egy ideje már Angliában éltek, a viselkedésük is adaptálódott Európához. 

A fenti tapasztalatok okán minden távol-keleti ország requestjeit decline-olom, őszintén legtöbbször el sem olvasom őket. A mostani kérés nem tért el a többitől, egy sima tucat copy/paste request küldött, de amiben mindenképp rendhagyó volt, az a surfer kora. Ugyanis 70 éves volt az illető hölgy Thaiföldről. Ráadásul innen még nem volt vendégem.

Egy éjszakára kért szállást. Megírta, hogy reggel 08.30-kor érkezik, és mivel neki nem akartam azt mondani, hogy zárja el a csomagját a megőrzőben, felajánlottam, hogy jöjjön egyenesen hozzám és tegye le a bőröndkét nálam. Azt is megírtam, hogy utána bemehet várost nézni, én csak este 20.00 után tudok hozzá csatlakozni. Ezután visszaírt egy érthetetlent, miszerint ha ő reggel érkezik, akkor minek jöjjön hozzám, ha úgy is a munkahelyemen vagyok, és csak este 20.00 után tudunk találkozni. Utána aggódott még egy sort a csomagjai miatt.

Egy csodálkozó szemöldökfelhúzás volt a reakcióm, de ugyanazt megírtam, miszerint jöjjön, mikor megérkezik. Kiegészítettem, hogy otthon leszek. (úgy éreztem az első levelemből, hogy a gyere hozzám reggelből lehet érteni, hogy otthon leszek), majd utána mehet várost nézni, mert én elfoglalt leszek napközben, de este találkozunk.

Nyolcvanegyedik vendégem, Supaporn Ross (70) megérkezett valamikor 10.00 körül. Drámai hangon közölte, hogy taxival kellett jönnie, mert a 11-es buszsofőr nem tudta hol van a Tömörkényi utcai megálló. Mondtam neki, hogy ez lehetetlen, és mesélje el mi történt. Miközben felcipeltem a lakásba a csomagjait, elpanaszolta, hogy megmutatta a vezetőnek az útbaigazítós szöveget, amit írtam neki, de a sofőr lerázta azzal, hogy nem tudja. Supaporn nekem is megmutatta a papírt, amin macskakaparásos kézírással volt egy cetlire felmásolva az útirányos levelem, a Tömörkényi utca is olvashatatlanul volt írva a szövegben, nem csoda, hogy a sofőr nem szánt arra időt, hogy kibogarássza a szöveget. Mondtam neki, hogyha utazik, akkor érdemes a címet és a buszmegállók szövegét nyomtatott betűvel leírni, hogy mások is el tudják olvasni rajta kívül. Közben egyre jobban csodálkoztam, hogy ezt valóban el kell magyarázni valakinek?

Nem igazán szeretek egy estére vendéget fogadni, mert túl kevés időt tölthetünk együtt, hogy valós képet kapjak róluk, főleg, hogy általában csak este csatlakozom hozzájuk. Íme három "egy éjszakás kaland", akik az utóbbi 3 szörfereim voltak. 1. rész. 

Nyolcvanadik vendégem Oz (23) volt Izraelből, Tel Avivből. Oz a zsidó közösségnek dolgozik Bécsben. Nem vallásos, de a zsidó hagyományokat őrzi. Néhányszor fogadott vendégeket otthon, és én voltam az első szörfölési élménye. Ezt ki is emelte a requestjében. Egy éjszakára kért szállást. 

Délután megérkezett hozzám, lepakolt, majd elmentünk bevásárolni a Sparba. Oz megvette a hozzávalókat a reggelihez, amit főzni akart. Én elmentem edzeni, ő bement várost nézni. Este találkoztunk a Deák téren és elsétáltunk a Mika Tivadar kocsmába, ott ittunk egy italt. Oz azt hitte, hogy 27 éves vagyok, és nem akarta elhinni, mikor mondtam neki, hogy adjon még hozzá 10 évet. Megnézte a személyimet, csak azután hitte el. Hozzáteszem ez a pillanat volt a napom fénypontja. Általában 3-5 évvel fiatalabbnak szoktak nézni, de nem tízzel.

Oz másik "érdekessége" volt, hogy műanyaggomb-fóbiája van. A fémgombok sohasem zavarták (például farmeren). Ma már képes egy pillanatra megérinteni bármilyen gombot, mivel egy pszichológiai terápián vett részt. Megtudtam, hogy Steve Jobs is műanyaggomb-fóbiában szenvedett. Ha szállodában alszik, akkor úgy forgatja a takarót, hogy a gombok a lábánál legyenek, és otthon kizárólag cipzáras ágyneműje van. Gondoltam, hogy előveszek egy műanyaggombos inget, és riasztgatni fogom, de győzött a felnőtt jobbik énem, és inkább nem csináltam. 

A második görög hosztom a kapuban várt. Valamikor kora este érkeztem, megmutatta a vendégszobát, adott lakáskulcsot, lepakoltam a cuccaimat és elhagytuk a lakást. A huszonharmadik vendéglátóm (37) a Szaloniki okmányirodában dolgozik, régi okmányokat, születési kivonatokat és egyéb dokumentumokat szkennelnek be, hogy a kutatóknak könnyebben kereshető legyen minden, és ne rongálódjanak a régi dokumentumok. A srác korábban a vasúttársaságnál dolgozott. Főleg hosztol (63 poz ref), CS vendég csak pár alkalommal volt. Nincs pénze utazni, ezért nem megy sehova. 

Motorra szálltunk és bejöttünk a városba. Megérkezésünkkor megkóstoltatott velem egy helyi desszertet, amit egy régi görög család készít a városban. Vanília krém édes mázos levelestésztában. Nagyon finom volt. Így néz ki a hosztom kezében:

Utána elbúcsúztunk egymástól. Ő egy vacsorára volt hivatalos, én meg bementem sétálni a városba. 2 órát császkáltam mindenfelé. Elvesztem a mellékutcákban. Kiültem a kikötőbe. Ittam kávét. Beszélgettem helyiekkel.