Kilencvenkettedik vendégem az amerikai Stephanie Visser (24) érkezett hozzám két éjszakára Hudsonville-ből. A Florida Institute of Technology Egyetemen végzett BSC szakon és felszolgálóként dolgozik New Orleansban. Az első éjszaka elnéztünk a szokásos túránkra, Szimpla Kert, Mika Tivadar. Második este én elég fáradt voltam, ő elment vacsorázni a Menzába, én itthon maradtam. Aranyos, kedves lány volt, kaptam tőle egy szép New Oleans-i nyakláncot, amit azóta is hordok időnként. Egy éve regisztrált a CSre, csak pár referenciája van.
Stephanie New Orleans-ban élt évekig, sokat beszélgettünk a helyi jazz kultúráról. A lány csendes volt, visszafogott, mondhatni volt közöttünk két lépés távolság, de nem baj. Még hetekkel ezelőtt hosztoltam, és nem sok emlékem van az együtt töltött időről, így ez a poszt sem lesz hosszú..
Kilencvennegyedik vendégem a török Murat (39) volt Isztambulból. Kétszer reggelt be a Couchsurfingre. Legelőször még 2006 környékén, fogadott néhány száz vendéget azóta, és szervezett meetingeket, majd mikor a Couchsurfing Inc nonprofitból forprofit vállalati formába fordult, törölte magát a rendszerből. Nem értett egyet a cég döntésével. Tavaly márciusban azonban visszatért, ismét elkezdett hosztolni, és másfél év alatt 23 referenciát gyűjtött vendégektől.
Murat mondhatni copy/paste requestet küldött, de mivel volt sok refije, ezért igent mondtam neki. Útközben válaszoltam a kérésére a mobil applikáción keresztül, amin nincs lehetőség kimásolni üzenetet a korábbi leveleim közül. Ugyanis van egy előre elkészített form-om a címemről, google maps linkekkel, telefonszámmal stb. Ezt akkor szoktam elküldeni, amikor hazaértem, és gép elé tudok küldeni. Szóval mikor válaszoltam neki mobilról, csak annyit írtam, hogy igen, és küldöm hamarosan a részleteket. Volt még 2 hét az érkezéséig, gondoltam nem kell sietnem. Utána kedvesen megkérdezte mit hozzon nekem Isztambulból, amire válaszoltam, hogy hívjon meg inkább egy italra, jobb, mint a török édesség. Másnap jött tőle egy üzenet, hogy miért hezitálok elküldeni a címemet? Ennek már vészcsengőnek kellett volna lennie, és decline-ba kellett volna átmennie a válaszomnak, de sajnos nem tettem.
Később megváltoztatta az érkezése napját az eredeti dátumról, amit én még elfogadtam, de írtam neki, hogy aznap nagyon elfoglalt leszek, és ugyan jöhet délután letenni a cuccát, de utána el kell mennie, és csak este 21.00 után tudok hozzá csatlakozni a városban. A kért napon délután 14.00-kor érkezett, átadta a thank you giftjét, ami egy török édesség volt. erre írtam neki, hogy azt ne hozzon, mert nem szeretem...
Megkért rá, hogy hadd maradjon nálam dolgozni. Kissé nyögtem egyet nem tetszésem jeléül, de beleegyeztem. Nem szeretem, ha előre kérem, hogy távozzon a vendég az érkezése után, és mégis forszírozzák a maradást. Kisvártatva kaptam egy telefont a kollégámtól, hogy feljönne hozzám, hogy megbeszéljük a következő projektünket. Ekkor szóltam Muratnak, hogy mégis mennie kell, mert zavarni fog minket. Erre azt reagálta, hogy ő maradni szeretne, úgysem érti miről beszélünk. Ekkor kicsit ideges lettem, mondtam neki, hogy megegyeztünk, hogy rögtön elmegy délután, és a környék amúgy is tele van wifis kávézókkal. Ekkor sértődötten elkezdett készülődni. Lezuhanyozott (amiért hálás voltam, mert nagyon büdös volt, és az "illata" belengte a nappalit), majd befújta a teljes testét parfümmel. Utána kb 1 órát kellett szellőztetni, mire kiment a szag a lakásból.
Este 21.00-kor találkoztunk ismét a Deák téren. Egy fiatal lánnyal érkezett, akit a CS fórumon ismert meg. Beültünk a Gozsdu-udvarba, és a vártakhoz képest pozitívan csalódtam, viszonylag kellemes beszélgetés alakult ki közöttünk. 50-50 %-ban más véleményen voltunk úgy általában mindenről, de nem baj. Például nehezményezte, hogy az előzetes levelezésünkben nem akartam a FB barátaim közé adni, erre mondtam neki, hogy az FB-re csak az igazi ismerőseimet veszem fel. Erre megpróbált meggyőzni, hogy ezt rosszul teszem, én meg megpróbáltam őt meggyőzni, hogy talán hadd használjam arra a Facebookot, amire én akarom. Sikertelenül. Még elsorolta mi nem tetszik bennem, amire én megpróbáltam a lehetőségekhez mérten érdemben reagálni. De hogy mi a fenének, azt nem tudom.
Készítet hármunkról egy selfiet, majd posztolta az FB oldalára. Azt hiszem elkészült rólam a legkényszeredettebb fejű fotó, ami valaha elkészülhetett. Utána mondtam 2 mondatot a blogomról, mondta, hogyha ezt tudja, akkor nem jön hozzám. Annyit válaszoltam, hogy ne aggódjon, meg fogok változtatni minden adatot, így már belement abba, hogy megírjam a történetünket. Mivel a személyiségi jogait a teljes background felcserélésével amúgy sem sértem, nem is igazán volt szükség a beleegyezésére..
A magyar lány kisvártatva lelépett, és kettesben maradtunk. Murat céges kiadványok tervezésével és kivitelezésével foglalkozik otthon. Saját cége van néhány alkalmazottal. Az egész este fogyasztását ő fizette. Valamikor éjjel 01.00 körül jeleztem, hogy én hazamennék. Mondta, hogy szeretne még a városban maradni. Mondtam, hogy maradjon nyugodtan, megmutattam neki hogyan jut haza, és kértem, hogy ne túl soká jöjjön, mert fel fog ébreszteni.
Kb. 1 órával később hazaérkezett, akkor kimentem hozzá és elbúcsúztam tőle, mivel ő reggel 06.00-kor akart lelépni. Szuggesztíven elmondtam neki, hogy nem akarok hajnalban felkelni, ezért most mondjunk búcsút egymásnak. Elfogadta. Hajnalban arra ébredtem, hogy ott áll a hálószobámban, szólongat a nevemen, és kérdezi hogyan jut ki a reptérre.. Az volt az első mondatom, hogy a Google nem segített? Arra már nem volt energiám, hogy rákérdezzek, előző este ezt miért nem lehetett megbeszélni. Valahogy kinyögtem az útvonalat, aztán még egyszer elbúcsúztam.
Nem teszem őt a kedvenc kanapészörfös élményeim közé. Valszeg ő se engem. A vendég nevét és korát megváltoztattam. Fényképet és CS linkjét szándékosan nem közlöm. A tanulság az a történettel kapcsolatosan, hogyha az előzetes levelezésben éreztek valamit, ami nem stimmel, azonnal mondjátok le a vendéget.
Kövess Facebookon és Instagramon is.
.
