CouchSurfing

Másnap 11.00-kor jött haza Pedro, de nem volt kedve elhagyni a lakást, ezért én egyedül jöttem be, és örültem is neki, hogy egyedül lehetek. Mászkáltam a régi Madrid utcáin és fényképeztem. 13.00 körül rámírt Kelly, hogy menjek át hozzá ebédelni. Az ötlet remek, de csak 4 órám maradt Madridra, és nem akartam időt veszteni a metrózással és nem akartam egy lakásban sem ülni. Megbeszéltük, hogy elhozza amit főzött oda, ahol én vagyok.

14.00 körül találkoztunk, és beültünk egy étterembe sangriázni és kávézni. Ketten megittunk egy kancsó sangriat, én még egy liter vizet. Itt is borzasztóan rossz cappucinot adtak, ami nem cappuccino volt hanem tejes kávé. A fotón látható pincérünk kihívta a barisztát, akiről kiderült, hogy olasz. Már nevetve mondtam neki, hogy ha olasz, akkor ne magyarázza már el, hogy ez egy cappuccino, mert neki kell a legjobban tudnia, hogy nem az, és a kávé is rossz. A srác azt mondta, hogy a legrosszabb a tej benne. A végén már mindketten nagyon röhögtünk, dumáltunk kicsit Olaszországról, a pincér pedig kihozott ajándékba két feles patxarant. Lehajtottuk, finom volt. 

Hazamentünk a cuccomért, összepakoltam és átmetróztam huszonhatodik hosztomhoz, Pedrohoz (38). Kb 60 vendéget fogadott eddig, és fele ennyi referenciája van. Pedro született madridi, van egy studiója, ahol tanfolyamokat tart a szeretetről/szerelemről. Nincs felsőoktatási végzettsége. A workshopra érkeznek olyan emberek, akiknek gondjuk van a párkapcsolatukkal, önmagukkal, Pedro pedig különböző szituációs gyakorlatokkal, beszélgetésekkel segít nekik.

Pedro nem a szokványos életformát választotta. Nem hisz a párkapcsolatokban, a poliamoriaban hisz, a jövőben szeretne vidékre költözni és kommunában élni. Nem hisz a barátnő-barát kapcsolatban, mert szerinte szeretni bárkit lehet, gyereket, öreget, fiatalt, nőt, férfit. Nem akarja cimkézni a szeretetet. Az én válaszom erre az volt, hogy másképp szeretünk egy családtagot, egy barátot, és a szerelmünket. Szerinte nincs különbség, és én cimkézek, szerethetünk mindenkit. Visszakérdeztem, hogy gyerekekkel is szexel e, mondta, hogy nem. Jó tudni.

Megkérdeztem, hogy hogyan tarthat workshopokat párkapcsolati tanácsadás témában pároknak és egyedülállóknak, ha ő maga nem hisz magában a párkapcsolatban. Azt válaszolta, hogy ő a szeretetben hisz, és ezt oktatja. De nem is sikeres, és nem él meg belőle, ezért kell kiadni más vállalkozóknak még a helyet, hogy tudja fizetni az egyéb költségeit. Mondta, hogy az emberek többsége elítéli a gondolkodásmódját, és meg akarják változtatni a véleményét, nagyon ritka reakció ez neki, hogy én ráhagyom. Mondtam, hogy nem vagyok az anyja, se a barátja, felőlem úgy éli az életét, ahogy akar, nincs rám hatással. Továbbá nagyon sokféle emberrel találkoztam már, nem lepődök meg semmin.

Pedro elmesélte, hogy vasárnap választások lesznek, megkérdeztem megy e szavazni, de azt mondta nem megy, mert a politikában sem hisz, mert az korrupt. Mondtam neki, hogy ezért kell elmennie szavaznia, mert ez a civil kötelessége, és ha mindenki otthon marad, akkor soha nem is fog megváltozni a rendszer. Ez volt az egyetlen olyan dolog, ahol kinyílvánitottam a véleményem afelöl, hogy (szerintem) valamit rosszul csinál.

Kérdeztem Pedrotol, hogy mi a terve ma estére, de nem volt kedve elmenni sehova, mert fáradt volt. Általában nem jár el éjszakánként, ami nagyon ritka egy madridi spanyol férfitól. Mivel eddigi minden estémet egy lakásban töltöttem, az utolsót már végképp nem akartam, ezért mondtam a hosztomnak, hogy én viszont elmennék valahova, és akkor másnapot töltsük együtt.

Miután megette a vacsoráját, amit főzött (húsos kaja, így én nem csatlakoztam), elmentünk egy mexikó étterembe, és én is ettem valamit. Az étteremben ücsörögve megkérdeztem volt e Magyarországon, és elmesélte, hogy igen volt, méghozzá Szombathelyen. Nevetve visszakérdeztem, hogy mit keresett ott, és miért pont Szombathelyre ment? Elmesélte, hogy 1991-ben Ausztriában nyaralt egy haverjával, aki ajánlotta, hogy ugorjanak át Magyarországra, mert hallotta, hogy Szombathelyen van egy olcsó bordélyház. Elautóztak oda, de a város és a hely is olyan volt, mintha még mindig kommunizmus lenne Magyarországon. Kiábrándító volt minden.

Harmadnap 11.30-ig aludtam és bemetróztam, hogy megnézzem a Thyssen-Bornemisza Múzeumot. Itt már csak egy órát töltöttem kávézással együtt. Itt adták az egyetlen jó cappucinot, amit Madridban ittam. Kizárólag a földszinti tárlatot néztem meg viszonylag rendesen, ahol Kandinszkij (nagy rajongója vagyok), Miro, Picasso, Dali stb. munkái voltak láthatóak, az első és második emelet képein csak átszaladtam. Egyszerűen untatnak a csendéletek, virágképek és a XVI században festett portrék (fejek), olyan művészektől, akikről még csak nem is hallottam.

Onnan elmentem a Real Jardin Botanico kertbe és sétáltam egy fél órát, majd egy padon végigheveredve napoztattam az arcomat. Séta közben arra gondoltam, hogy sokkal romantikusabb feeling lenne egy macsó spanyol pasival andalogni itt, de egy se volt kéznél.

A kertből visszamentem a Plaza Espana térre, ahova megbeszéltem a találkozót Kellyvel. Beültünk egy turisták által nem ismert eldugott étterembe, ahol rendeltünk egy pohár bort, valamint 2 korsó sort, és kaptunk hozzá két tál ingyen tapaszt. Végre átvehettem a farmeromat a sortra. Degeszre ettük magunkat, én fizettem az összesen 7.5 eurós  számlát, majd mászkáltunk a Gran Via környékén. Kelly vett 4 db portugál sütit, amit megosztott velem, elképesztő finom volt és 6 Euróba került.

Miután kijutottam a madridi reptérről, a metróállomáson vettem egy Orange SIM kártyát 10 euróért, amiért 1 gigabyte internetet kaptam. Ez számomra azt jelentette, hogy 3 napig korlátlanul használhatom a netet a mobilomon, beleértve a videók feltöltését is. Vettem 18.5 euróért egy 3 napos korlátlan bérletet a helyi tömegközlekedéshez. 22.00 körül érkeztem a megbeszélt találkozóhelyre, de a hosztom színházban volt, így beültem egy kocsmába. A helyiek barátkozási igénye elképesztő volt, megérkezésem után gyakorlatilag az összes pultnál ülő férfi és nő beszélgetni kezdett velem, természetesen senki nem beszélt angolul, de ez senkit nem zavart. Őket a legkevésbé.

Rendeltem egy 2 eurós pohár bort, és kaptam hozzá ingyen tapaszt, korlátlanul. A várakozással és mutogatással eltöltött óra remekül telt. Két pohár bor elfogyott, amitől kellemesen berúgtam. A mellettem ülő pasi 10 perc után szerelmet vallott nekem, és mivel értettem, mit jelent az, hogy Te Amo, utána nem akarta elhinni, hogy nem beszélek spanyolul. A kép jobb szélén ülő pár kicsit beszélt angolul, kiderült, hogy évek óta nagyon jó barátok. Mondtam nekik, hogy nekem úgy tűnik a testbeszédükből, hogy ez sokkal több, mint barátság közöttük. Valahol a barátság és a szerelem között lehetnek. Nevetve mondták el, hogy ez tényleg így van, mindketten egyedülállók, és komolyan megbeszélve, eltekintve néhány utalgatástól, még sosem merült fel közöttük, miért nem vannak együtt. A fiú elmondta, hogy azért mert neki túl bonyolul az élete most egy párkapcsolathoz. Erre azt mondtam neki, hogy ezzel az indokkal még elvegetálhat vagy 10 évig, aztán lekésik mindenről. A beszélgetésünk végén megöleltek, és annyit mondtak, hogy köszönnek mindent, és talán tényleg adniuk kéne egy esélyt egymásnak. (Nekem le kellett lépnem, mert megérkezett a hosztom, de lehet, hogy ennek a hírnek ők is örültek...) Egy kibaszott szerelemguru vagyok! 

Száztizenharmadik vendégem, az olasz Susan (23) gender study szakon tanul master képzésen, és mellette sztriptíztáncosnő. Nem volt semmilyen referenciája, de azt írta a requestjében, hogy a diplomamunkáját a sztriptíztáncosok világáról írja homoszexuális megközelítésben, és jön Budapestre némi terepmunkára. Na, gondoltam, ez egy érdekes request, vélhetően a lány is az lesz. 

Három napra kért szállást, annyira is mondtam neki igent, de első éjszakára azt írta, hogy a Morrison's-ba akar táncolni menni, ahova én nagyon nem akartam, ezért ő elment és a barátainál aludt. Még az érkezése előtt sokat üzengettünk egymásnak, ami nekem szokatlan volt. Megírtam neki, hogy másnap este egyedül kell mennie a stript clubba. Este találkozni szeretnék Istvánnal, akit nem láttam 3 hónapja, mert most jött haza Amerikából. Majd később együtt utána megyünk. 

Vicces üzenetek sora követte egymást, amiben megírta nekem, hogy a feminista domináns szexet szereti (az milyen lehet?), és reméli, ezek a képek nekem is tetszenek, amiket átküld. Na most ez a blog nem tűri el, hogy minden képet részletezzek, és ki is töröltem őket, mert nem bírtam a fényképeim között látni, de pl. volt olyan közöttük, hogy egy meztelen férfi térdel és egy felöltözött nő mellette könyökig dugja fel a kezét. Igen, a nő a férfinak. Könyékig. Véresre vert felfüggesztett nő, mellette egy pap. Hermafrodita. A többit már nem merem leírni. 

Visszaírtam, hogy hát az én vizuális szexuális fantáziavilágom nem teljesen erre gerjed be... ennél jóval alacsonyabb az ingerküszöböm. Erre válaszolt, hogy másnap majd beszélgetünk a férfiakról (és a nőkről) egy sör mellett. Susan másnap megjött, egy teljesen átlagos mosolygós kislány, egyből szorosan megöleltük egymást, amit én soha senkivel nem szoktam, de mondjuk férfiak farkáról se szoktam a vendégeimtől fényképeket kapni, mielőtt feljönnek hozzám (utána sem!), szóval vegyük úgy, hogy előre megelőlegeztük a bizalmi kört egymásnak. Aznap elfoglalt voltam, így rövid idő után ki is tettem a lakásból, hogy menjen várost nézni és este majd találkozunk nálam. Susan hazahozott egy üveg fehérbort, én vettem 3 cidert, a konyhában fel is bontottuk mindet.

Susan elmesélte, hogy Göteborgban lakik, ahol gender studyt tanul, nem igazán lehet ezt magyarra fordítani, nagyon hülyén hangzana úgy, hogy nemi tanulmányok, de általában feminista csajok mennek erre a szociológiai szakra. (De lehet, hogy tévedek.) Mellette három napot dolgozik egy sztriptizbárban, és egy hónap alatt annyit keres, mint én egy év alatt. Öltánc 150 euró, extra szolgáltatások plusz pénz. De a vendégek, és főleg a visszajáró törzsvendégek nagyon jól fizetnek, hálistennek. 

Száztizenegyedik és száztizenkettedik vendégeim, az amerikai Julie, (50) és Rick (55) nem a CS közösség átlagéletkorába tartoznak. San Francisco mellett laknak. 3 éjszakára mondtam nekik igent, ebből összesen egy ebédidőt töltöttünk együtt. Julie egy szemészeti klinikán dolgozik asszisztensként, Rick rendezvényszervező volt, most már nyugdíjas. 10 éve házasok. Julie-nak 10 referenciája volt, vegyesen vendégektől és hosztoktól. Ricknek 35. 

Ittlétük alatt jöttek-mentek szabadon. Ritkán találkozom nálam is többet beszélő emberekkel, de Julie-n van egy láthatatlan gomb, amit meg se kell nyomni. Elkezd beszélni, és akkor hagyja abba, ha lelövöd. De ez monológ, nem vár reakciót, visszajelzést. Rick sokkal csendesebb. 

Ami mindkettejükre jellemző volt, hogy nem figyelnek arra, amit mondanak nekik. Ittlétük alatt végig nálam lakott egy barátnőm Londonból, ő fogadta őket, amikor megérkeztek hozzám. Megmutatta nekik a lakást, és a vendégszobát, fürdőszobát. Rick utána az én fürdőmbe akart bemenni, Kata háromszor szólt neki, hogy oda ne menjen. Mindig azt válaszolta, hogy oké, majd bement. Arra jött ki, hogy Kata kissé már erélyesebben rászólt, hogy menjen onnan ki, és menjen be a vendégfürdőbe. És még volt pár ilyen ismételgetés mindannyiunk részéről. Megérkezésük estéjén külön megkértem, hogy az ágyról vegyék le a fehér díszpárnákat, mikor mennek aludni, és tegyék a sarokba, és hagyják ott, és semmiképp ne aludjanak azokkal. Mondták, hogy rendben van. Másnap bementem a szobájukba, és én magam szedtem le a díszpárnákat, amikkel együtt aludtak. 

Vélhetően már hallottál az angol ‘glamping’ kifejezésről, ami kempinget jelent luxus színvonalon. A szó a ‘glamorous’ és a ‘camping’ szavakból olvadt össze. És hallottál már a glouchsurfingről (glamorous couchsurfing)? Ez az új hóbort jó okkal nagy vihart kavar a luxusutazási iparágban. 

Az új hullám megnyithatja az über-gazdag lakástulajdonosok nagy házait, luxus penthouse lakásait, történelmi kastélyait és palotáit a világ minden táján. 

Egy gazdag és híres ember otthonában megszállni ingyen úgy hangzik, mint amikor egy álom válik valósággá. Sokak számára meg is történt. 

Paul Johnson újságíró lehetőséget kapott egy hétre, hogy személyes tapasztalatot szerezzen a glouchsurfingről: a milliárdos örökösnő Avril Le Fou hosztolta a párizsi 17. századi kastélyában. Az újságírót egy Phantom Rolls Royce autó vette fel a reptéren, és vitte el a bárónő 12 ezer holdas birtokára. A bejáratnál az inas egy pohár pezsgővel köszöntötte. A csomagját elvették tőle és felvitték a vendég lakosztályba, a hálószoba közepét egy óriái baldachinos ágy uralta. 

Gil Penchina, San Franciscóban élő befektető milliárdos - akit én is hosztoltam 2 évvel ezelőtt - a Facebook oldalára nyilvánosan kiposztolta több alkalommal, hogy használható ingyen a lakása ekkor és ekkor. Egyszer hozzádobta az ajánlathoz a Tesla S kocsiját is szintén egy hétre. Az ajánlat a barátainak szólt, de abból 3000 van neki az FB oldalán. 3000 ismerősnek felajánlani az otthonunkat olyan, mintha kihirdetnénk egy kisvárosban a lehetőséget, ahol úgyis mindenkit ismerünk. 

És ki csapott le az ingyen pecó ajánlatra? Egy másik milliárdos, Jimmy Wales, a Wikipedia alapítója. 

Érdemes klikkelni a belinkelt apartman képeiért. Ti hasonló felajánlást el tudtok képzelni bármelyik magyar milliárdosról?

A felmerült kérdés adja magát, hogy miért teszik ezt a gazdag emberek? Több oka is lehet. Az egyik általános válasz a magányosság. A szállásadónak talán van sok gyönyörű háza, de nincs kivel megossza azokat. Azaz utazók meghívásával társaságra lelnek. A másik ok (Gil esetében is), hogy a tulajdonosoknak gyakran több ingatlanjuk van, és szeretik azt a látszatot kelteni, hogy folyamatosan élnek benne emberek, amikor ők nincsenek benne. Nyilván a szuper-milliárdosok erre külön állandó ottlakó személyzetet tartanak fenn. 

Arra még várnunk kell, hogy glouchsurfing.com megnyíljon közösségi oldalként, ahova az elit réteg feljelentkezhet hosztként, mi, átlagember utazók pedig válogathatunk közülük. 

Kövess Facebookon és Instagramon!

Száztizedik vendégem az amerikai Anne (21) volt, Monmouth városból, Oregon államból származik. Én voltam az első couchsurfing élménye. Írt egy csodás és személyes requestet, ezért mondtam neki igent. Normál esetben nem hosztolok olyat, akinek nincs referenciája hoszt/surfer oldalon. 

Öt napra kért szállást, 3 napra mondtam neki igent, de megérkezése után fél órával már jeleztem, hogy maradhat végig. Volt sok kérdése a couchsurfingről, elmeséltem neki néhány érdekes és furcsa élményemet, és igyekeztem bemutatni, mit jelent a CS közösség. 

Anne egy ragyogó, mosolygós leányzó. Természetes és ösztönös, pont olyan személyiség, amilyet én nagyon szeretek. Az a típus, aki közelében jól érzed magad. Mindent könnyedén vesz, mindenre pozitívan reagál. Nem voltak karrierkérdései, nem kerültem tyúkanyó szerepbe a társaságában. Tisztán problémamentes lény. 

Kaptam tőle egy csodás hátmasszázst az első nap. Annyira jól csinálta, hogy javasoltam neki, hasznos lenne elvégezni egy masszázs tanfolyamtot. Ez is olyan szakma, amit a világon bárhol csinálhat. Meghívott egy kávéra a Kinoban a második nap. A harmadik nap Kriszti átjött hozzánk pizzát sütni, akit az olvasók a 2014-es legszebb magyar couchsurfer lányok listáról ismerhetnek. Két óriási tál pizzát sütött, összesen három (négy) emberre, ami kicsit túl lett tervezve, figyelembe véve, hogy a lakásomban tartózkodó összes nő diétázik. :-) Kriszti szerint az ő pizzájától nem lehet hízni. Haha. 

Száztizennyolcadik vendégem, Gretelle Daffón (32), Fülöp-szigeti származású, két éjszakát hosztoltam. Négy éves korában a családja az Egyesült Államokba költözött. Gretelle élt még Szingapúrban, Portugáliában és Costa Ricaban. Észak-Amerikán belül a Hawaii-szigeteken, Los Angelesben és San Franciscoban lakott. 8 éve Spanyolországban, Sevillában él, jövőre várakozásainak megfelelően megkapja a spanyol állampolgárságot. Amerikai állampolgársága nincsen, csak zöld kártyája. Gretelle folyékonyan beszél tagalogul, egy másik indonéziai nyelvet, amire már nem emlékszem, angolul, spanyolul és portugálul. Angolul spanyol akcentussal beszél.

Gretelle Sevillában vállalati angoltanár. A hawaii-szigeteken esküvői fotósként dolgozott, a Couchsurfing Inc.-nek pedig az első évben admin feladatokat látott el. 2005-ben dolgozott nekik, egy évvel a szervezet megalapítása után. Főleg levelekre válaszolhatott, amit az akkori 5000 tag küldött nekik vagy Casey Fentonnak, az alapítónak. A kezdetben nonprofit vállalat a tagok verifikációs pénzéből és adományaiból tartotta fenn magát, a bevételek nagy részét azonban a 10 fős csapat elitta és eldrogozta. 2006-ban a CS összeomlott, leálltak a szerverek, mert nem volt megfelelő hardver támogatásuk. A cég jövedelmét nem vasakra költötték, hanem inkább elszívták. Amerikai startup voltak na. 

Gretellet a cég 2015-ben Brazíliába küldte, hogy ott építsen fel egy új CS-közösséget. A vendégemnek meetingeket kellett szerveznie. Fizették a repülőjegyét, és Leonardo Silveira alapító tag szüleinél lakott. Leonardo családja mélyen katolikus volt, így vasárnaponként misére kellett járnia, akkor is, ha ő maga sosem volt keresztény. Esténként pedig otthon kellett maradnia, ahogy rendes lányok szoktak, ezért titokban osont ki és osont vissza az ablakon keresztűl. Négy hónapot maradt Braziliában, majd visszament Palo Altoba, ahol a cég működött. 

Két napot hosztoltam még februárban százhatodik és százhetedik vendégeimet, Konni (25) és Eva (25) német diákokat, akik Hamburgból érkeztek hozzám. Konninak egy referenciája volt, Éva még soha nem próbálta a CS-t korábban. Konni vegán, Éva vegetáriánus. Még a requestjükbe beígértek egy jó vegán vacsora főzést, ami nagy lelkesedéssel vitt az elfogadó gombra, de sajnos mégsem főztek, amíg nálam voltak. 

Eva beszédterapeuta, agyvérzésen átesett beteg embereket tanít meg újra beszélni, még most teszi le a master diplomáját és nagyon kezdő a szakmájában, de az elhivatottság nagyon megragadott benne. Ugyanez elmondható Konniról, aki szociális munkás, nyolc hónapot önkénteskedett Indiában, elhagyott gyerekekkel foglalkozott. A két lány tulajdonképpen megmenti a világot, és ezt túlzás nélkül állíthatom. Elárvult gyerekek, beteg emberek gyógyulásában segítenek, erre akarják feltenni az életüket. Evanak erős anyagi háttérrel rendelkező családja van, így a jövőbeli várható nem túl kiemelkedő fizetés nem jelent majd neki problémát, mégis nagyon szeretne a saját lábára állni, és csak a saját fizetéséből megélni. Konninak viszont csak az elhivatottsága van, anyagi támogatása nincsen. A tiszteletemet feléjük is kimutattam, és az volt a reakció, hogy nagyon jó ilyen visszajelzést hallani, mert megerősíti a meggyőződésüket, hogy jó szakmát választottak. 

Konni eddig kb. 30 országban járt, ami a korát is figyelembe véve lenyűgöző. Havonta elutazik valahova, ha máshova nem, hát meglátogatja Norvégiában a pasiját. 

Egyik este elmentünk ciderezni a Gozsduba, ott meghívtak engem is egy pohár ciderre thank you gift gyanánt, utána mindenhol külön fizettünk. Átmentünk a Kolorba táncolni, ahol hiphop zene ment. Eva és én élveztük a zenét, jól éreztük magunkat, Konni már nem annyira. Ő annyiban különbözik tőlem, hogyha én társaságban vagyok egy bulihelyen, és nem is élvezem a zenét, még nem gondolom azt, hogy mindenkinek hozzám kell igazodnia és azonnal elhagyni a helyszínt. Én ilyenkor csendesen leülök valahova, és nézem az embereket. Konninak sajnos egyre rosszabb lett a kedve, mert ő a Nirvanat szereti, de nem tudtam olyan bulihelyet, ahol a Nirvanara lehet táncolni. 

Két-három éjszakánál többet nem szeretek egy vendéget hosztolni, ez az idő pont elég arra, hogy valamennyire megismerhessem ki lakik nálam, és azokat a témákat átbeszélhessük, ami mindkettőnket érdekel. A negyedik naptól szokott elkezdődni a szeparációs programok, például, amikor én otthon maradok, a vendégem meg csinál valami mást, azaz hostel funkciót látok már el, mint CS élményt. Nem mondanám, hogy ráunok a vendégeimre a negyedik naptól, de közel van ehhez az érzéshez. 

Száznyolc és százkilencedik vendégeim, Alexandre Cukier (30) 2 éjszakára kért tőlem szállást magának és a barátjának, Anthonynek (29). Mindketten Párizsban élnek 1-2 éve. Anthony Lille-ből származik. Nagyon vicces és egyedi requestet írt, és bár csak egy referenciája volt, mégis igent mondtam. Később megkérdezte mit hozzon nekem Párizsból, Sauternest kértem. Utána írt még egy levelet, hogy 4 éjszakára szeretnének maradni, majd még egy éjszakára visszajönni pár nappal később, erre azt reagáltam, hogy 2 éjszaka elég lesz. 

Csütörtök este megérkeztek a fiúk. Hamar megtaláltuk a közös hangot, odaadták a desszertbort, én megmutattam a szobájukat. Örültünk. Én közvetlen előtte értem haza egy befektetői megbeszélésről. Pénzügyi tőkét próbálunk bevonni egy startupunkra, viszonylag izgatott voltam, de jókedvű. Felajánlottam nekik, hogy maradhatnak végig nálam az itt-tartózkodásuk alatt. Megköszönték. Hoztak egy üveg vörös bort is, amit már Pesten vettek, kibontottuk, mert a biokémikus azt mondta, hogy napi 2 pohár vörösbor nagyon jót tesz a koleszterinszintnek. És mivel fontos nekünk az egészségünk, követtük a tanácsait. 

Egyből indultunk vacsorázni. Elvittem a fiúkat a Menza étterembe a Liszt Ferenc térre, én finom lazacot ettem, ők valami magyar ételt. Nem voltak elragadtatva, közepesnek értékelték. Akkor még nem tudtam, hogy nincs semmi, amit igazán megdicsérnének, aminek szívből örülnének, vagy amiért lelkendezni tudnának. Egyszerűen csak nem tudnak/akarnak. Meg úgy éreztem ez egy felvett szokás is: sokkal sikkebb közepesnek értékelni valamit, mégha az igazán jó is. Szépen szétosztottuk a számlát hármunk között, és átsétáltunk a Gozsdu Udvarba. 

Alexandre nyitott érdeklődő, kedves fiú. Bármiről lehet vele beszélgetni, és a kritikus helyzeteket többféle oldalról szemléli. Tanult, körültekintő. Biokémikus srác. Az utazása előtt 10 nappal küldték el a munkahelyéről indoklás nélkül. Egy laborban volt kutató, koleszterin a szakterülete. Anthonyval kitalálták, hogy búfelejtőnek elutaznak Budapestre kikapcsolódni. Fél éve ismerkedtek meg, Anthony volt a blabla car sofőrje Alexandre-nak. Alexandre visszatérése után megpróbál állást találni, mint kutató. Mesélte, hogy a túlképzettsége gond, de alacsonyabb beosztású állásban is elhelyezkedne, ha maradhatna a területén. Az együtt töltött idő alatt gyakran viccelődött azzal, hogy meleg. Igazán a végére se tudtam eldönteni, hogy mennyi ebből a vicc és az igazság. Szerintem a felfedező korszakát éli..

Anthony laza srác, brit akcentussal beszéli az angolt, bár néha érthetetlenül morog/motyog, olyankor többször vissza kellett kérdeznem mit akar mondani. Szintén szingli srác. Angolt tanít franciáknak, de üzleti kommunikációs diplomája van, mint nekem és nincsen ESL teacher papírja. Emellett domain neveket foglal lenne annak reményében, hogy később eladhatja magasabb összegért. Olyan privát GoDaddy vállalkozást visz. 

Megérkeztünk a Gozsdu Udvarba a Pointer Pubba, kirendeltük vegyesen a csapolt cidereket és söröket, innentől már végig a fiúk állták az én számlámat is. Időnként kiléptünk Alexandreval cigizni, ezt Anthony rossz néven vette, és a második szál előtt visszahúzott a kocsmába, hogy ne cigizzek többet. Ez olyan macsós, én mondom meg mit csináljál viselkedés volt, de kedvesen csinálta, így ráhagytam. Később kiszöktem, és mikor visszajöttem egy párral dumáltak, a lányt egyből bemutattak nekem. 

Néhány mondat után kérdezi tőlem a hölgy:
- Te honnan származol?
- Én egy helyi lány vagyok. 
- Ohh, magyar? Tényleg? - a nyakamba ugrik az örömtől. A nyakba ugrás nem valami angolos szokás, de visszaölelem. 
- Nem találkoztál még magyarral?
- Nem, te vagy az első!
- Te angol vagy, ugye?
- Igen, bemutatom neked a barátomat. - blablabla.. aztán..
- Áruljátok már el, angol létetekre mit kerestek Budapesten egy angol kocsmában? Az van otthon is. 
A lány körülnéz - Ez nem romkocsma? Mi romkocsmát keresünk, és gondoltuk ez az.
- Hát ez nagyon nem romkocsma. Ti leragadtatok egy angol kocsmában, és azt hittétek ez egy romkocsma? - itt elkezdek megállíthatatlanul röhögni. Aztán megmutattam nekik az utat a Szimplába.

Százötödik vendégem, Chandler (28) Amerikából, Seattle-ből érkezett hozzám. 2012 óta tag, 15 referenciája van vendégektől és vendéglátóktól vegyesen. Jó fej srác volt, tipikus amerikai. Egy vitorláshajón lakik, mert sokkal olcsóbb a bérleti díja, mint egy lakásnak. Cateringet szervez rendezvényekre, fotózós városnézős túrákat visz turistáknak. Van egy csodaszép barátnője, aki Bécsben él. Couchsurfingen keresztül jöttek össze, Chandler hosztolta a lányt Seattleben. Chandler most 3 hónapig Európában van, de gondolkodik azon, hogy Bécsbe költözzön.

Művészeti főiskolára járt fotózást tanulni. Egy nagyfilmes kamerát hozott magával, azzal fotóztuk a Kossuth teret. Igazán ő fotózott, én meg néztem, hogy csinálja. Én nem úgy fotóztam volna. Mindketten profi fotósok vagyunk, ő annyiban előrébb van, hogy most is aktív, én meg 10 éve már nem. Viszont kacérkodom a gondolattal, hogy művészi szinten visszatérek, de fotóriporter már nem lennék újra. Órákat beszélgettünk a fényképezésről, perspektivákról, hogy volt régen, és mi nem változott mostanra sem. Készítettem róla egy rosszúl megvilágított fotót a lakásomban. 

Chandler meghívott egy ananászlére a zsidó negyedben, de alapvetően külön fizettünk mindenhol. Ő is kávé függő, mint én. Elvittem a kedvenc kávézómba, a Madalba. Rendeltünk egy-egy kávét, és azt mondta, na ez az az íz, amit Seattleben is megkap, de egész Európában nem jutott hozzá. Később még vissza is szaladt egyedül, hogy vegyen egy kis 25 dekás angol kávét 4000 Ft-ért. 

Mondtam neki, hogy tervezek egy Észak Amerikai nyugati parti túrát, és Seattlet is útbaejteném, mondta, hogy szóljak, ha indulok és megtervezi nekem az egészet, hogy a legolcsóbb és leghatékonyabb legyen. Bírtuk egymást, de voltak üres pillanataink, nem az a jó hallgatás együtt, amikor mindenki elvan a saját gondolataival, hanem inkább az unatkozóshoz közelítő. Hálistennek nem volt gyakori. Kaptam tőle még egy Seattleből származó kézműves mogyorós étcsokoládét, ami eszméletlenül finom volt. 

A Couchsurfing Inc. néhány hónapja újradizájnolta a couchsurfing.org oldalt, azért, hogy még használhatóbbá és szebbé tegyék az oldalt. Egy szolgáltatás esetében egy honlap újraépítése, funkciók törlése vagy újak alkotása azért születik meg, hogy a felhasználóknak legyen könnyebb, egyszerűbb és szerethetőbb. Ennek ellenébe menni nem sok értelme van, hiszen csak azt kockáztatjuk, hogy a felhasználók elhagyják az oldalt. Nos, mit csinált a CS Inc.?

Előnyei:

- szebb lett az oldal, kétségtelen. 

- Ha kapok egy szar requestet, elég csak a decline gombot megnyomni, rám van bízva akarok e levelet biggyeszteni mellé, vagy sem. Néha nem akarok. Bár kétségtelen ez nagyon udvariatlan dolog. Akkor alkalmazom kizárólag, hogyha a requestbe semmi energiát nem tettek. Régen mindenkinek levelet kellett irni elutasítás esetén is. 

- Részletesebben ki kell tölteni a my home oldalt, ami nem volt külön oldal korábban. Kimerítőleg írhatunk a kanapéról, szobáról, környékről, ahol élünk. Szörferek számára hasznos fejlesztés. 

Hátrányai:

- Korábban az elfogadott, és elutasított requesteket külön linkek alá tette. Ez azért volt hasznos, mert ha pl. 1-2 hónappal ezelőtt elfogadtam valaki kérését, akkor a várható érkezése előtt elég volt az accapted linkre kattintani, és szépen a második kattintásra bele is tudtam menni a levelezésünkbe, hogy írhassak neki pl. azügyben mikor leszek otthon. És mi van most? Én napi 3-5 requestet kapok. Februárban. Nyáron 50-60 között. Most gyönyörűen egymás alá pakolja az elutasított, pendingben hagyott és elfogadott requesteket. Azaz 10-15 perces lefelé görgetéssel show more threads gomb nyomogatással egyenként átnyálazva az összes levelet jutok el ahhoz a szörferhez, aki 2 hónapja levelezett velem először. És közben dühöngök. Köszönöm, Couchsurfing Company!

Százharmadik vendégem a brazil Catherine Freie (32) Braziliából, San Paoloból érkezett hozzám. Élt világszerte mindenhol, most épp három hónapot tanul olaszul Rómában. Szakmáját tekintve világosító brazil filmekben. Miután visszatér hazájába, egy lámpákat kölcsönző filmes céget fog vezetni. Kb. 15 referenciája van főleg hosztoktól. 

Napközben érkezett meg hozzám letenni a cuccát. Nem volt elsőre szimpatikus, zajos és hangos volt, sercegős nikotinos hanggal. És nem voltunk egy energiaszinten. Készültem egy hétvégi vizsgára, megkértem rá, hogy este találkozhassunk a belvárosban. Elsétáltunk a Gozsduba ciderezni. Perceken belül teljesen megváltozott róla a véleményem. Catherine tele volt energiával és vibrálással, és én is "kész voltam" ezt befogadni. Beszélgettünk a brazil filmiparról, az utazásairól, a különböző kontinenseken töltött kalandjairól. Férfiakról és kapcsolatokról. Catherine független és szabad nő, a szó szoros értelmében. Leráz magáról minden konvenciót, és a saját szabályrendszere szerint éli az életét. Szeret minden eset bulizni valahol, ismeretlenekkel ismerkedni és imád inni. Ezt be is bizonyította a nálam töltött 3 nap alatt. Egész este ő állta a számlánkat. A fotó Catherineről már sötétedéskor készült mobillal, így technikailag mind rossz lett. 

Hazafelé menet meglepődött, hogy a villamosmegállóban beszálláskor türelmesen megvárjuk, amíg mindenki kiszáll a szerelvényből és csak azután szállunk be. Rómában azonnal tolakszik mindenki. Mondtam neki, hogy igen, nekem is hasonló tapasztalatom volt Nápolyban. Ő is látta, hogy a mi rendszerünk logikusabb és kényelmesebb. Mondtam neki, hogy éljen kicsit Londonban, bár ott nincs villamos, és a buszon máshol szállnak fel és le az emberek, de türelmet lehet tőlük tanulni. A Király utcában a parkoló autókról összeszedte a havat, sosem látott még havazást, és boldog volt, hogy ezt itt megélhette. Mondtam neki, hogy nem, ez nem havazás, de ő ragaszkodott hozzá, hogy ez az.  

Másnap és harmadnapot már nem töltöttük együtt, csak a szállásadója voltam. Készültem a vizsgáimra, nem mehettem sehova. 

Egy éve írtam egy posztot erről a témáról, ezt szeretném most folytatni. 

Vannak olyan hosztok, aki gender preferenciát állítanak be az adatlapjukon, férfiak, akik csak nőt hosztolnak. Ők elsősorban randizásra használják az oldalt, vagy csak kényelmesebben érzik magukat otthon lányok társaságában. Férfiak, akik csak férfiakat hosztolnak, azok 98 %-ban melegek, és ők is partnerkeresésre használják a CS-t. Több olyan profilt láttam, ahol szövegesen is kiírták, hogy ne írjanak nekik lányok. Természetesen ez nem igaz minden melegre, engem például Brüsszelben egy homoszexuális fiúpár hosztolt 2 éjszaka, nagyon remek estéket dumáltunk végig, valamint az utolsó estémen is szintén egy meleg ambassador srác hosztolt, aki nem jelezte az adatlapján, hogy meleg, hanem a személyes beszélgetés során mondta el.   

Nekem nincsen nemi preferenciám, vegyes arányban hosztoltaltam, lányokat, fiúkat, párokat, heteroszexuálisokat és homoszexualisokat. Kb. 45 férfi, 25 nő, 15 pár vendégem volt. Azt viszont mindenképp elmondhatjuk, hogy a fiúkat több lány hosztolja, mint a saját neme, és ugyanez fordítva, talán nálam is ezért a legnagyobb a szóló férfi vendégek száma. Sokan párokat nem szeretnek hosztolni, mert gyakran volt velük olyan tapasztalatuk, hogy ingyen szállásnak használták őket, a pár végig kettesben akart lenni. Nekem inkább pont az ellenkezője a tapasztalatom: a párok örültek a személyemnek, főleg ha hosszabb utazáson vesznek már részt együtt, kell a társaság :-). Én kifejezetten szeretek párokat hosztolni. Friss szerelmeseknek azonban nem ajánlom a couchsurfinget, pont az intimitás hiánya nem jó egy néhány hete összejött párnak, akik első közös utazásra indulnak együtt.

Szerettem a Rózsadombon élni. Zöld környezet, jó a levegő, fák, tiszta és csendes környék. Nyugodt szívvel sétálhattam haza éjjel, és "mások" az emberek is, akik itt élnek. 8 évig éltem itt, már a második lakásban. Szerettem a teraszt, ami egy csodás kerthez kapcsolódott. Szerettem kinn ücsörögve dolgozni, napozni. Ja és a macskának is tökéletesen megfelelő volt, vadászhatott a kertben kedvére. Nyáron csak enni és aludni jött haza. Annyi hátránya mindenképp volt, hogy a belvárosból hazáig jutni kb. 40 perc, azaz általában már reggel vittem magammal a sportcuccaimat is, mert sosem volt idő hazaugrani érte. A kis lakóközösségnek viszont ára van. Mindig van egy problémás szomszéd. Például az a baj, hogy este 22.00-kor beszélgetek a vendégemmel a teraszomon. Ha ez megtörtént, akkor a teraszszomszédom mindig kijött szólni, hogy nem tud aludni. Be kellett fejezni a trécselést és betakarodni a lakásba. Egyébként szó nélkül megtettük, csak szegénynek egy végtelenül agresszív természete volt, nem tudott normálisan szólni semmiért. Íme egy kép a teraszomról fotózva:

Két és fél évig couchsurfingeltem a házban. Mikor beköltöztem, 5 évvel ezelőtt, akkor szó szerint nem voltak szomszédaim. Négy lakásos társasházban laktam. A felettem lévő idős bácsi, kb. 80 és 90 között lehet lehet, évi 3-4 hetet töltött Budapesten, és persze felettem lakik ilyenkor, a többi 11 hónapot valamelyik másik országban tölti. Anno orvos volt. Sosem kérdeztem hol lakik, igazán soha nem is beszélgettünk a köszönésen kivül. Néha rámszólt, hogy ne felejtsem el a kaput bezárni magam után. Valamint egyszer mesélt arról, hogy az előttem lévő lakóknak kutyái voltak, félelmetesek és ugatósak. De nekem macskám van, ez oké neki. Ez volt az egyetlen hosszabb beszélgetésünk (értsd: eltartott 3 percig). A másik két lakásban nem lakott senki. 

Egy évvel később beköltözött egy család a fenti másik lakásba. Az apát nevezzük Bélának (nem így hívják), volt taxis, tartósan munkanélküli, 50 és 60 között lehet. Az elmúlt 3 évben nincs munkája. A felesége nem tudom dolgozik-e, vele sohasem beszélgettem. A kb. 25 éves fiuk is velük lakik, ő tartja el a családot. Esélye sincs szegénynek külön költözni, mert vélhetően két lakást és háztartást már nem tud megfizetni. A szülőknek addig jó, amíg a srác szingli, és nem merül fel az igény benne, hogy mégis különköltözne. Az idős doktor néha ad Bélának egy kis házimunkát, abból akad némi jövedelme.

Százegy és százkettedik vendégeim három éjszakát voltak nálam, a belga Quentin Halsberghe (27) és a barátja, Julien (26) Brüsszelből. Quentinnek 25 pozitív referenciája van vendégektől, és 9 hosztoktól. Juliennek én voltam az első CS élménye. Az első este elmentünk a meet up-osok karácsonyi bulijára december 17-én. Nem voltak sokan, de találkoztunk néhány ismerősömmel. A két srác a középiskola úta jó barátok. Mindketten kissé szégyenlősek, de nagyon kedvesek voltak, finom és érzékeny humorral megáldva.

Quentinnek egy hosszú kapcsolata volt, kb 10 évig, másfél éve szakítottak a lánnyal, azóta egyedül van. Juliennek sohasem volt még komoly kapcsolata, viszont folyamatosan voltak és vannak barátnői. Az első este megkért rá, hogy adjak neki tanácsokat hogyan lehetne jobb az ágyban. Az első reakcióm erre a kérésre először megállíthatatlan röhögés volt, aztán miért ne, gondoltam, beszélhetünk végül is bármiről. Az egyértelmű volt, hogy Julien elméleti oktatásra gondolt :-) Sétáltunk a városban, és próbáltam nekik összeszedni a gondolataimat a jó szerető kapcsán. Nagyon figyeltek, remélem mondtam nekik néhány hasznos dolgot, amit majd felhasználhatnak. :-)

Másnap este elmentünk először a Gozsdu udvarba, majd a Kiadó kocsmába a Kazinczy utcába. Az volt a terv, hogy felszednek lányokat. Gondoltam akár én is segíthetek, még sohasem szedtem fel csajokat másoknak, érdekes, és módfelett nehéz feladatnak bizonyult. A legalapvetőbb probléma ott kezdődött, hogy azok a lányok, akik nekem tetszettek, azok nagyon fiatalok voltak. Mutogattam Juliennek a csinos hölgyeket, de mindet passzolták azzal, hogy 18-20 évesek lehetnek, és ők inkább hozzájuk korban jobban illőt szeretnének, azaz legyen legalább 25. Egy társaságban láttak egy szép fekete hajú 25 körüli nőt, de egy férfi állt mellette, és így nem mertem megkockáztatni, hogy kihívjam őt a körből. 

Századik vendégem, Pedro az egyik este a csillagászat rejtelmeiről mesélt nekem. Megtudtam miért lehetetlen feladat olyan űrrepülőt építeni, ami utazhatna a fénysebességgel, beszélgettünk a relativitáselméletről, amiről eddig én csak a képletet tudtam, de hogy konkrétan mit takar, arról csak nagyon halvány sejtéseim voltak. Érdekes, tanulságos és jó este volt.

Pedro 19 éves korában otthagyta Kolumbiát, és Európába költözött. Élt és tanult Franciaországban, Németországban, Svájcban és Spanyolországban. Kiválóan beszél a spanyolon és az angolon kívül németül, franciául és olaszul. Ma már csak évente egyszer látogat haza a családjához. Számára nem létezik már Kolumbia, azt se tudta, hogy ki jelenleg a miniszterelnökük. Konkrétan gyűlöli a hazáját, ennek okául annyit jelölt meg, hogy veszélyes. Őt és családját is többször kirabolták Bogotában, ahol felnőtt. Mesélte, hogy a szülei egyetemi tanárok, az apja hosszú évek alatt összespórolta a pénzét egy Renault kocsira, amit pár hónappal később elvettek tőle fegyverrel kényszerítve a nyílt utcán. Az országban nagyon sok a szegény ember, és a nyomorúság erőszakot szül. A bűnözéshez meg hozzájárul az is, hogy Koumbia az egyik fő kokain előállító ország.

Pedro és én jól megértettük egymást. Pedro abban hisz, hogy akkor akar benne lenni egy kapcsolatban, ha a nőbe teljes szívvel szerelmes, ha nem az, akkor értelmetlennek tartja csak járni valakivel. Tehát vagy csak tisztán szexuális kapcsolat, vagy all in igaz szerelem. Nincs átmenet. Pedro keresi a társát, szeretne családot, de csak teljes jogú partneri kapcsolatban hisz. Kolumbiában a nők rabszolgák, a férfi teljes kiszolgálására vannak, így nőnek fel, és ezt viszik tovább a saját családjukban. Mesélte, hogy Madridban hosztolt egy kolumbiai párt. A férfi bement a fürdőszobába zuhanyozni reggel, a barátnője pedig utánament. No nem azért, hogy együtt tusoljanak, hanem, hogy utánavigye a férfi összehajtogatott ruháit, amit aznap készült felvenni. Szépen csendben bekészített neki mindent  a fürdőszobába, amíg az zuhanyzott. Pedro nem akar ilyen nőt magának. Olyan lányt keres, akitől ő is ugyanúgy fejlődik, mint ahogy a társa tőle. Nem akar egy üresfejú szolgalelket, hanem igazi partnert keres, akivel akár reggelig lehet valamin vitatkozni, ha a vita célja a probléma megoldása, és a komprumisszumkeresés, olyan vita, ahol mindketten egy közös cél felé mennek, és nem akarja egyik se a másikat ledominálni, a másik érveit megerőszakolni, semmibe venni. 

A századik vendégre régóta különleges meglepetésekkel készülök, Erről beszéltem itt és itt. A requestek november óta mind 1-2 nappal az érkezésük előtt érkeztek, emiatt mindenkit sorra vissza kellett utasítanom, mivel a szállodai szoba és étterem foglalásához, stb. szükségünk van egy hétre. December elején azonban érkezett egy visszautasíthatatlan kérés a kolumbiai Pedrotól. Több, mint 300 vendéget fogadott, ilyen CSereknek sose mondanék nemet. Eldöntöttem, hogy nem ő fogja kapni a különlegességeket, hanem valamelyik őt követő, aki időben küldi a requestet. 

Századik vendégem Pedro (38) csillagász Kolumbiából, Bogotából volt, aki 19 évesen költözött Európába, és már itt tanult csillagászatot. Van két master diplomája és egy Phd-ja. Egész életében tanulni akar, most is épp a követező egyetemet keresi. Jelenleg a madridi obszervatóriumban dolgozik, de májustól Budapestre jön fél évre, ahol állásajánlatot kapott valamelyik magyar csillagászati kutatóközponttól.

Nagyon aggódik a megélhetése miatt, mert 850 Euró fizetést ajánlottak fel neki, és mikor megtudta, hogy én mennyit fizetek a lakásbérletért rezsivel együtt, akkor döbbent rá, hogy mi mindenre nem lesz elég a pénze, például nem fog tudni olyan lakást bérelni, mint én. Viszont a belvárosban akar lakni, ahol a bulik után hazasétálhat, nem akar lakótársakat, és nagyméretű lakást szeretne. Mondtam neki, hogy akkor ehhez nem lesz elég a fizetése. Ráadásul csak fél évre tud aláírni, így elképzelhetően többe fog kerülni a lakás, mint a szokásos 1 éves elköteleződésnél. Pedro teljesen elkeseredett a várható budapesti életszínvonala láttán. Lakott már sok helyen Európában, de a magyar fővárosban lesznek a legszerényebb körülményei. 

Zürichben és Torontóban is bármikor leálltam a járda közepén egy térképbe temetkezve, egy percen belül feltűnt egy mosolygós helyi, és megkérdezte segíthet-e. Mindig megállapítottam, hogy milyen jófejség ez. Na én ezt korábban nem csináltam budapesti turistákkal, de az elmúlt hónapban majdnem minden térképnézegetőhöz odamentem a Can I help you? kérdéssel, 90 %-ban nagyon hálásak voltak, és egyből tele voltak kérdésekkel, a maradék 10 % nem beszélt angolul.

Mivel borzasztó a lokációs/eltévedős/helyfelismerős képességem, ezért mindig kínosan hosszú ideig eltart, amíg megtalálom a térképen a hol vagyunk most pontot. Egyszer az is előfordult, hogy a turista tipródva megkérdte, hogy idevalósi vagyok e, amikor már túl sokig néztem a budapesti belvárosi térképet.. Lehet, hogy gyakorolnom kéne otthon.. 

Tegnap egy francia párhoz mentem oda a Vígszinház és a Nyugati között, megmutattam nekik hol vagyunk a térképen, tök máshol keresték, majd megkérdezték merre menjenek, ha egy finom pohár bort akarnak inni. Elirányítottam őket a zsidó negyedbe. Később jutott már az eszembe, hogy azon belül is a Gozsduba, a DiVinoba kellett volna őket küldeni. Búcsúzóul még hozzátettem, hogy Have fun and enjoy to Budapest. Ettől teljesen odavoltak. Remélem úgy mennek haza, hogy milyen segítőkészek és kedvesek Pesten a helyiek :-)

Mindig is tudtuk, hogy a magyar lányok a leggyönyörűbbek a világon. Gondoltam megosztom veletek is, hogy (szerintem) kik a legszebb kanapészörfös magyar csajok 2014-ben. A tavalyi poszt sikere után elkészítettem az idei év válogatását is. Természetesen minden lánytól kértünk és kaptunk engedélyt a közlésre. Nem néztem át 25 000 magyar CS tag adatlapját, de kb. 1 500-at biztosan. Íme sorrend nélkül a hét fős lista. :-). Az idei leghelyesebb magyar CS pasik listáját itt nézhetitek meg.  

 Nóri (24), a Budapesti Operettszínház Musical Együttes tagja. Egy éve couchsurfing tag,  még nincs hosztolási vagy szörfölési tapasztalata, de néhány kanapészörföst már kalauzolt Budapesten. Szenvedélyes szakács. 

Rebeka (18), középiskolás. Jövőre egy világ körüli útra indul. Néhány hónapja CS tag, egyszer volt vendég valahol. Horvátországban és Romániában élt korábban, most Németországban lakik. 

Kilencvennyolcadik és kilencvenkilencedik vendégeimet, az amerikai Scott (33) és Meredith (29) házaspárt négy éjszakára fogadtam. Eredetileg 3 éjszakára mondtam igent, de mivel gyorsan megkedveltem őket, az első este közöltem velük, hogy maradhatnak 4 éjszakát is, így még volt idejük lemondani a hostel szobát. Scott 2006 óta tag, ambassador Amerikában. 68 vendéglátótól van poz referenciája. Nem hosztolt sokat, mert egy kisvárosban él, ahova senki nem akar menni, de rendszeresen szervez CS meetingeket. Mindketten Ann Arbor városban élnek Detroit közelében. Most már közös oldala van a nejével. Scott Michiganből, Meredith Iowaból származik. Tavaly októberben házasodtak össze, és idén tavasszal egy 9 hónapig tartó nászútra utaztak. Írnak egy blogot az utazásukról, de nem tudom nektek megmutatni, mert jelszavas. 

Bejárták a Távol-Keletet és Európát. Néhány ország ezek közül: Fiji, Új-Zealand, Ausztrália, Thaiföld, Kambodzsa, Vietnám, Kína, Nepál, India, Jordánia, Izrael, Törökország, Románia, Görögország, Magyarország, Lettország, Finnország, Svédország, Norvégia, Dánia, Anglia.... Ázsiában főleg hosztelben, és olcsó szállodákban laktak, Európában majdnem mindenhol couchsurfingeltek. Meredith otthon sales-es egy ajtókat és ablakokat árusító cégnél, és az utazás alatt kiadta a lakását. Scott házakat vásárol, újítja fel, majd adja el. Jelenleg 7-8 ingatlana van a portfóliójában. A munkáját az utazása alatt is tudta végezni, így ő sem maradt bevétel nélül. Ha otthon van mérnökként is dolgozik egy zöldenergia projektben. 

Mindketten keresztények, egy online randizós site-on ismerkedtek össze 3 éve. Az első találkozójuk 9 órán keresztűl tartott.. Az első randin Scott mesélt Meredithnek a couchsurfinfről, és megemlítette, hogy a nászútján 1 évre akar elutazni bejárni a világ egy részét, és hopp, meg is tették együtt. Scott szerint készítenem kéne egy listát, hogy mi a fontos nekem a nagy ő-ben. Mondtam neki, hogy ez hülyeség, nem működik. Szerinte igen, és nem azt kell a listára írni, hogy legyen milliomos, vagy Michael Fassbender legyen a neve.. a francba!  

Az első nap délután érkeztek hozzám, én akkor az unokahúgommal, Rékával voltam. Hazaugrottunk beengedni őket, a kanapémon beszélgettünk kicsit, mielőtt mi leléptünk volna a Margit szigetre zenélő szökőkutat nézni és kürtös kalácsot enni. Az első estét külön töltöttük a 10 éves másik kanapészörfösöm miatt. Rékát másnap hazavittem a bátyámékhoz, ebédeltünk, majd egy cukrászdában sütiztünk és kávéztunk Kata sógornőmmel és a másik fél éves unokahúgommal együtt.

A második este elmentünk a József Nádor téri második internetadó elleni tüntetésre. Ők még soha nem láttak ennyi embert egy tiltakozáson, mint amennyi ott megjelent. Azt mesélték, hogy Amerikában pár száz embernél nem megy el több ember. Persze azt már nem fejtettük ki, hogy esetleg ott, ahol ők laknak.. A tüntetés beszédeit az elején még mondatról mondatra fordítottam nekik, később már csak a lényeget. A tüntetés után elküldtem nekik néhány angol nyelvű beszámoló cikket az internetadóról, és a megmozdulásokról. Beszélgettünk sokat az amerikai és magyar korrupciós ügyekről. Amerikában is van korrupció, csak ott, ha bebizonyosodik a vád, akkor a politikus börtönbe megy. A mi korrupciós ügyeink el se jutnak a bírósági szakaszig. Amerikában az ellenzék érdekelt abban, hogy a piszkos politikai ügyek napvilágra kerüljenek. Mi csak beszélünk róluk, de soha nem történik semmi. 

Mostanában különböző sharing economy magyar startup szolgáltatásokat mutattam be nektek, ami kapcsolódik a couchsurfinghez is. Az első posztomban a 30km.hu-ról olvashattatok, ami az esti főzéshez segít beszerezni különböző lokális termelők javait, termékeit. A másodikban a Piqniqről, egy főzés eredményét megosztó alkalmazásról írtam. A harmadikban a Miutcank.hu kezdeményezést ismertettem, ami a jószomszédi viszony megerősítésére szolgál. A mostaniban körülnéztem milyen opciói lehetnek a digitál nomádkodó couchsurfereimnek, ha nem zajos kávézókban akarnak dolgozni az ittlétük alatt. 

A legutóbbi török vendégem napközben érkezett hozzám, de nem maradhatott nálam, mert dolgoztam itthon. Ő is dolgozni akart, lehetőleg csendes helyen, azaz a lakásomban, de mivel zavart engem, ezért elküldtem egy kávézóba. Az eset azonban elgondolkodtatott, hogy milyen alternatívája lehet egy kávézónak, ha a vendégem csendes nyugodt környezetben akar dolgozni, de nem maradhat nálam. 

Kézenfekvő megoldás a coworking iroda, a hozzám legközelebbi a Loffice, ami a Paulay Ede utcában található meg. Néhány főnek mindig van pár órára kivehető coworking hely az irodában. Nyáron a teraszon is lehet dolgozni, valamint túlfoglalás esetén a lenti rendezvénytermükben is akad szabad kanapé, szék. A tárgyalójukba is be lehet ülni, és természetesen az eredeti funkciójára is lehet használni. 

Mindenki a saját laptopjával dolgozik, de néhány állandó bérlő telepített PC-t is a helyszínre. 20 Mbit/sec wifin dolgoznak, ami nekem kissé gyengének tűnik, ha egyszerre 20-30 ember szabadul rá. A mostani lakásomban 25 Mbit/sec van, a korábbiban 120 volt. Mindenesetre a 20 megabites wifi még mindig stabilabb, mint ami a legtöbb kávézóban megtalálható. Az iroda mindennel rendelkezik, ami egy jól felszerelt iroda követelménye: scanner, nyomtató, zárható szekrény. A konyha kávéval, teával, hűtővel és mikroval van ellátva. 

Az elmúlt években lassan beletörődtem, hogy megöregszem (megöregedtem). Még a CS profilomra is kiírtam, hogy 25 alatt nem fogadok vendéget, kivéve ha nagyon szépen megmagyarázzák a requestben, miért pont engem akarnak a hosztjuknak, ha fiatalabbak, mint 25. Nyilvánvalóan látszik az arcomon és a testemen, hogy már nem ugyanaz, mint 10 éve voltam. Őszül a hajam, igaz, csak pár hajszál a tetején, ezért is festem rendszeresen. A ráncokkal nem törődöm még (bár van bőven), nem használok ránctalanítót, és nagyon ritkán sminkelem magam. A bőröm már nem olyan rugalmas, mint 10 éve, a melleim sem olyan tökéletesek, bár még mindig elégedett vagyok velük. A derekam is tartósan fáj egy éve, ma délután el is megyek az orvoshoz. Ja és köszönhetően az elmúlt fél év intenzív sportolásának, soha olyan izmos nem voltam, mint most 37 évesen. A testem most néz ki a legjobban :-)

Én 25 évesen...

A szintén velem egyidős Lilla barátnőmmel szoktunk vinnyogni együtt, hogy úristen, mindjárt 40 évesek leszünk. Katasztrófa! Borzasztó. Ez itt a vég. Szoktuk mondani. 

Ez volt a második alkalom, hogy két független requestre igent mondtam, ami egyazon időpontra érkezett. 

A kilencvenhatodik vendégem az orosz Alessia (37) Varsóból érkezett hozzám, ahol 7 éve él, de Moszkvában nőtt fel. Hegedűművésznő, Moszkvában végezte a konzervatóriumot, a varsói operában zongorázik, és vendégszerepléseket vállal szerte a világban. Budapestre is egy operaelőadásban való részvétel miatt érkezett. 3 éve csatlakozott a CS-hez, 14 vendégtől és 27 vendéglátótól van pozitív referenciája. Egy éjszakára kért szállást, de kettőre maradt. 

Kilencvenhetedik vendégem az amerikai Kristen Nart (29) Los Angelesből érkezett hozzám 3 éjszakra. Azért érkezett Budapestre, hogy 5 nap városnézés után Olaszországba utazzon egy hétre, ahol egy amerikai ismerősének vállalt privát idegenvezetői munkát. Kristen élt egy darabig Olaszországban, és megtanult alaptársalgási szinten olaszul. Kristen 7 évet dolgozott az amerikai kormánynak környezetvédelmi területen. Egy idő után ebbe belesokalt, otthagyta az állását és jelenleg felszolgálóként dolgozik egy bárban. 2008 óta CS tag, 16 vendéglátótól van referenciája. Ő maga sohasem hosztolt, mert a beteg idős nagypapájánál lakik Los Angelesben. 

Kristen és Alessia péntek este érkeztek hozzám, aznap este otthon maradtunk egy üveg borral. Kristen adott egy doboz remek bonbont (másnap megettem az egészet kb. 10 perc alatt), egy csodás kis nőies dobozkába csomagolt illatgyertyát és egy fürdőgolyót. Alessia egy tábla orosz csokit hozott. Alessia az előadása után esett be, fáradt volt ugyan, de egyből felvette velünk a ritmust. 

Szombat délelőtt én a fősulira mentem előadásokat hallgatni délutánig, a két lány várost nézett. Kristen és én a kora esti Bikram jóga órát látogattuk meg a Hattyú házban, a szörferemnek ez volt az első próbálkozása a hot jógával. Viszonylag jól bírta, csak az utolsó 10 percről ment ki a teremből. Óra után hazasiettünk átöltözni, közben Alessia rámüzent, hogy merre vagyunk, második estére is csatlakozna hozzánk. Összekaptuk magunkat hármasban, és elindultunk a hetedik kerület felé. Útközben rögtönzött történelemórát tartottunk Kristennek, hogyan működött a szocializmus Magyarországon és a Szovjetúnióban. Én beszámoltam a magyar részről, Alessia az orosz oldalról. Választ kaptam arra a kérdésemre is, hogyhogy nincs fogalma arról a 40 évről, ami itt zajlott Európában, és sok-sok országot érintett. A válasz az volt, hogy európai történelem óra fakultatív képzésben volt a Los Angelesi gimiben, ahova ő járt. A kötelező történelemóra csak az amerikai történelmet taglalta, és náhány főbb elemet emelt ki a nagyobb európai országokéból. 

21.00-re elmentünk az Old Men's Pubba Bonus Track koncertre, a lányok láthatóan élvezték az amerikai blues zenét. A szintén amerikai énekes az egyik jó ismerősöm, kedves invitálásunkra csatlakozott hozzánk egy beszélgetés erejéig. A koncert végén átnéztünk a Dobozba, de olyan lélektelenül kihalt volt a hely, hogy átmentünk az Ellátó Kertbe. Mondanám, hogy az én ötletem volt, de nem. Kristen előző magyar hosztja ott bulizott a barátaival, és lelevelezték, hogy Kristen benéz hozzá az est folyamán.