Harminchatodik és harminchetedik vendégeim a német Curley Sue Kempe (26) Berlinből érkezett hozzám a barátjával, a kiwi Matt-tel (24), aki Új-Zélandon született és nőtt fel. A srác szakácsként dolgozik. A pár Új-Zélandon találkozott, Curley angolt tanulni utazott Aucklandbe 3 évvel ezelőtt. Egy évet maradtak, majd közösen Sydney-be költöztek. Curley gyerekvigyázóként és különféle alkalmi munkákból élt, szakmáját tekintve építész asszisztens. Rajzokat készít az épülettervekhez. Nem akar a szakmájában elhelyezkedni, mert nem szeretne irodában napi 8 órát dolgozni. Fél éve Németországba költöztek. Curley jelenleg sales-ként melózik napi 4-6 órában, Matt pedig talált szakács állást Berlinben. Mindkettejüknek én vagyok az első couchsurfing élménye, Curleynak van 5 pozitív referenciája korábbi CS meetingekről. Matt nem tagja a CouchSurfingnek.
5 estére kértek tőlem szállást, de 2 napra mondtam igent. Korábbi tapasztalataimból már megtanultam, hogy előre csak 2 éjszakára fogadok vendégeket, és ha megkedvelem őket, akkor maradhatnak. A pár eddig rendben van, olyan semleges benyomás, nem pont az a típus, amit én elsőre megkapónak találok, de sokat még nem beszélgettünk, a véleményem még simán változhat pozitívabb irányba.
Tegnap este 20.00-kor találkoztam velük a Batthyány téren. Kérdeztem, hogy van e kedvük bemenni a városba, de fáradságra hivatkozva a hazamenést javasolták. Hazafelé Matt elmondta, hogy ez az első alkalom az életében, hogy havazást lát. Havat látott már otthon is a hegyekben, de havazást még sohasem. Megérkezésünkkor beszélgettünk egy keveset, majd Matt kérte, hogy nézzünk meg egy filmet. A The Cabin in the Woods című nagysikerű 2012-es vicces horror filmet tekintettük meg. A film után ők lefeküdtek aludni, én meg reggelig ébren maradtam a Golden Globe díjkiosztó gála miatt.
Másnap reggel elmentek reggelit vásárolni a tőlem 500 méterre található Sparba. Készítettek tojást, a sajtot rásütötték a kenyérre. Nem készítettem fotót sajnos, de érdekesen nézett ki. Megettük, finom volt. Curley megemlítette, hogy a közeli Spar elég drága volt. Kérdeztem, hogy drágább, mint a berlini élelmiszerboltok? Azt válaszolta, hogy nem, sőt olcsóbb is. Visszakérdeztem, hogy drágának érzi a berlini élelmiszer árakat? Erre azt mondta, hogy nem. Erre lamentáltam egy sort, hogy akkor nem értem, hogy miért drága ez a budapesti Spar, ha a berlini közérteket nem érzi drágának. Erre annyi válasz volt, hogy Berlinben Aldiba jár, nem Sparba, és az Aldi olcsóbb, mint a Spar. Valamint ebben a Sparban a zöldség és a gyümölcs drágább volt, mint a berlini Aldiban, a többi termék nagyjából megegyezik. Erre mondtam neki, hogy itt is elmehet Aldiba, 35 perc tömegközlekedéssel elérheti a legközelebbi III. kerületit. Nyilván nincs tudomásom arról mekkora büdzsével utaztak Magyarországra, de ha a zöldség árak már most problémát jelentettek, akkor nem lesz könnyű nekik a következő 5 napjuk. Matt közben megjegyezte még, hogy az Új-Zélandi közértek sokkal drágábbak (kb. négyszer annyiba kerül), mint az itteniek.
Igazán én mindig akkor csodálkozom a legjobban, mikor olyan országból jönnek hozzánk, amik megélhetési költségei sokkal magasabbak, mint a magyarországiak, mégis minden árat drágának találnak Budapesten. A boltok, szórakozóhelyek, belépők áraira úgy reagálnak, hogy ohh, ez túl sok. Ha ez drága nekik, akkor hogyan élnek meg, mit csinálnak a saját hazájukban? Mindig megkeresik a legolcsóbb boltot a bevásárlásokhoz, és nem járnak el kulturálódni, szórakozni, kikapcsolódni sehova? Nem Matték az első ilyen vendégeim, az első alkalmakkor még felhúztam a szemöldökömet a csodálkozástól, most már eljutottam oda, hogy nem veszek róla tudomást.
22 országban jártam az elmúlt 15 évben, de SOHA nem utaztam úgy el, ha nem volt elég kényelmes mennyiségű készpénz a zsebemben. Ha nem volt pénzem (és ez gyakran előfordult), akkor nem utaztam sehova. Nem akarok úgy nyaralni, ha nem tudom kifizetni a belépőket, ha nem tudok elmenni akár minden nap egy kifőzdébe-átlagos étterembe, kávéházba és este szórakozni. Ha szegény turistaként kell élnem egy hétig is külföldön, akkor nem tudom jól érezni magamat. Ugyanazt az életszinvonalat akarom magamnak megengedni külföldön is, amit Budapesten is megengedhetek. Emellett persze mindenki más szokásokkal utazik. Van aki akkor is boldog, ha az utazása alatt kiflin és parizeren él, nem megy be semmilyen múzeumba, csak sétál egész nap, este pedig marad a szállásán. Semmivel nem költ többet, mintha otthon lenne. Találkoztam ilyen utazókkal is bőven. Aki így érzi jól magát, mert ilyen az életstílusa is, utazzon így. És persze ismerek olyan utazókat is, akik kizárólag mindig 5 csillagos szállodát foglalnak, személyzettel utaznak, és némi séta után elintézik a szokásos ruházati bevásárló körútjukat a Diorban és a Valentinoban. Ők az én utazási szokásaimat nem bírnák elviselni.
A Couchsurfing adatlapomra is kiírtam: "I would recommend you plan to have about $10 a day each for a budget for food etc (some days you will spend less or no money). If we go out to a nice restaurant the price usually works out around $20 at a middle class restaurant. We can go cheaper for about $10 each. On a night out I would recommend $40 for drinks which would see you nicely around town, something to eat and get you pleasantly drunk. I prefer my guests to be easy with money rather than stuck to a tight budget and unable to go out." Nem szeretem, ha olyan vendégem van több napig, aki nem akar sehova se menni, azért (is) hostolok, hogy kikapcsolódjak a vendégeimmel. Ez pedig nem megy ingyen.
Curley-éknek fogalmuk sem volt arról mit csinálhatnának Budapesten, javasoltam nekik, hogy menjenek el a budai várba. Mutattam nekik fotókat, kezükbe nyomtam a Budapest Guide könyvemet és elmagyaráztam az utat odafelé. A reakció semleges volt. Kiváncsi vagyok tényleg elmennek e. Ismét rácsodálkoztam arra a számomra érthetetlen jelenségre, hogy valaki külföldre utazik és nem csekkolja le előre a látnivalókat. Megkérdeztem tőlük, hogy miért jöttek Budapestre. A válasz: mert olcsó volt a repülőjegy. A távozásuk után vettem észre, hogy a Budapest Guide-ot nem vitték magukkal.
Délutánra terveznek egy visszautat hozzám, hogy vacsorát főzzenek. De az is lehet, hogy maradnak. (A vár szerintem megéri maradni.) Mondtam nekik, hogy török étteremben 600 Ft-ért is megkajálhatnak, de ezt se reagálták le meggyőzően. Én soha nem főzök, biztos kettejükre olcsóbban kihozzák a vacsorát, mint 1200 Ft és a különbség megéri nekik a napjukból 3 órát erre áldozni. Nekem nem érné meg, de hát ők nem én vagyok.
Este találkozom velük a városban és elmegyünk szórakozni. Remélem jó esténk lesz. Azzal fogom kezdeni, hogy Matt-et megdobálom hógolyóval.