CouchSurfing

Még soha nem futottam terepen. Ennek praktikus oka van: messze van. Az Oktogontól egyszerűbb kigyalogolni a Margitszigetre és a rakortánon futni, mint a legközelebbi lehetőséggel élve, kivillamosozni a Mechvart ligetig, majd onnan 11-essel fel a végállomásig, és ott az erdő. Vagy a Moszkva tértől busszal/villamossal a Budagyöngye, és lehet is szaporázni a Normafa irányába. A Margitszigeten van ivókút, mosdó és ki van világítva. Ez egyik sincs az erdőben, gondoltam én, és már 3 éve legyintek a terepfutásra. 

Gerincműtöttként azonban a legjobb választás az egyenetlen talaj, azaz a terepfutás lenne, de hát.. lásd fenntebb. Egyébként is az egyik kedvenc helyem Budapesten a Margitsziget. Januárban mégis az történt, hogy magamat meglepve beneveztem egy júliusi 8 km-es terepfutó versenyre Budaörsre. Még kérdeztem is az Almodóváros lányokat, hogy kell e nekem terepfutó cipő, jött a válasz, hogy egy versenyre jó lesz az asztfaltos futócipő is. Most már tapasztalatból tudom, hogy ez nem így van. 

Múlt hét kedden egy volt kolleganőm - akivel még az Internettóban dolgoztunk 19 évvel ezelőtt - invitált a Palkonyai Dülőfutásra. Azaz ez olyan irányított offline meghívásos couchsurfingelés lenne, és ha még jobban erőltetem a dolgot, akkor meg kell említenem, hogy Gabi egyszer couchsurfingelt is Olaszországban. Gabi a közelmúltban blogot indított az utazásairól, amit a családjával abszorvál. Palkonyán Pandóráéknak (így hívtuk az InterNettóban, én nem is tudom már másképp hívni) van egy vendégházuk, és erre a hétvégére meghívta az Almodóvár futó csapat tagjait és hozzátartozóit, hogy fussunk és töltsük együtt pár napot. A kocsiban lefelé menet elmesélt nekem két csoportos utazás élményeit, amiből az egyik nagyon jó volt, a másik kellemetlen, de a jó és a rossz élményei is megerősített benne, hogy a csoportos utazás nem nekem való.

Késő este érkeztünk meg, lefekvés előtt még megismertem Gabiék kutya-beszerző (menhelyes kutyákat-macskákat fogadnak be sorozatban, és vannak gyárilag eredeti (értsd: fajtatiszta) kutyáik is) valamint a Palkonyai és budapesti otthonuk építésének történeteit. Szórakoztató történetmesélők ők ketten, azaz úgy adták elő ezeket a sztorikat, hogy nem aludtunk be rajta. Kaptam egy külön szobát fürdőszobával. Tényleg, írni kéne egy referenciát Gabiról a CS oldalon, el ne felejtsem! 

Palkonya egy nagyon szép falu a Villányi Borvidéken. Egyedül bandukoltam le a szombat reggel a versenyközpontba még reggeli előtt. Ébredés után csak felöltöztem, felhúztam a cipőmet és azonnal indultam. Mindig be vagyok sózva, ha a futónevezésemet veszem fel. Kissé fáztam, és nézegettem a tájat és arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy most itt lehetek. 

Reggel 05.45-kor volt a találkozó az Oktogonon, ahol Dr. Szalai László, a Hajnalfény Egyesület vezetője felvett egy bőrgyógyász társaságában. Abaújszántóra, egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei városba (valójában egy falu) utaztunk Tokaj-Hegyaljára, ahol az orvoscsoport szűrővizsgálatokat végzett a helyi lakosságon.

Az orvoscsoport 12 éve dolgozik együtt, az első 11 évben a Máltai Szeretetszolgálat égisze alatt működtek, ami az ellátmányt és a finanszírozást biztosította a számukra. Magyarországi mélyszegénységben élő falvak lakosságának szűrése az egyik kiemelt célpontjuk, valamint külföldi és magyar katasztrófasújtotta területek megsegítése. Az orvoscsoport egy évvel ezelőtt egy saját egyesületet hozott létre Hajnalfény néven, hogy gyorsabban reagálhassanak és függetleníthessék magukat. Korábban gyakran előfordult, hogy a világ különböző pontjait ért katasztrófákra nem tudtak időben reagálni, mert amíg a kérvényezett repülőjegy engedélyeztetése tartott, addig más orvoscsoport elutazott oda, és úgymond lekésték a lehetőséget. Részben emiatt is találták ki, hogy saját Egyesületet alapítanak saját finanszírozási rendszerben, hogy kiküszöbölhessék a fenti nagy szervezeten belüli lomhán lassú logisztikai problémákat. A másik ok pedig a függetlenség volt. 

Az orvoscsoport tiszteletdíjat nem vett és nem vesz fel a munkájukért, de az adományok és a saját maguk által befizetett tagdíjak mostanában fogytak el, amit a benzinköltségre, és a szűréshez szükséges alapanyagok megvásárlására fordítottak. Jelenleg részt vesznek önkormányzatok által összefogott szűrővizsgálati programban, ahol maguk a települések pályáznak és az orvosi szűrőprogramot majd a Hajnalfény látja el. Ezen lehetőségek a jövőben már biztosíthatnak a költségek finanszírozásán felül tiszteletdíjak kifizetését is. Természetesen 'nem erre utaznak', hogy pénzért dolgozzanak, bár nem mintha ördögtől való dolog lenne pénzt kérni az orvosi munkáért.  

Ha csak a saját szakmámat nézem, örömmel ingyen is segítek más rendezvények szervezésében, de már nem tenném havi rendszerességgel éveken keresztül. Ők még is megteszik, mert nekik hivatásuk van, nekem meg csak szakmám. Az esetenkénti fizetett munka viszont nagyobb kedvet csinál az év többi részében elvégzett önkéntes és térítésmentes munkához.

Pont három éve kezdtem el futni, egy régebben vásárolt Pegasus 28-as Nike cipőben. 2015-ben a Night Run futóverseny előtt nyáron elmentem egy pici budapesti futóboltba új cipőt venni. Gondoltam, ott értenek hozzá, megbízhatok az eladóban. Az eladó hozta sorozatban a különböző márkákat, de kizárólag a Nike termékei jöttek rám, a többi mind kisebb-nagyobb mértékben nyomta a lábfejemet. Az a baj, hogy Frodo széles lábfejem van, harántboltozat-süllyedéssel megtoldva, csak nem szőrös. Akkor rákérdeztem, hogy pronáló/neutral/szupináló lábam van-e, de a srác rávágta, hogy sima neutrál cipő kell nekem. Mondtam neki, hogy én ebben nem vagyok biztos az utcai cipők sarokkopásait megnézve, de ő ragaszkodott hozzá, hogy neutrális a lábam. Végül is ő a profi, megvettem tehát egy Nike Pegazus 32-es cipőt. 

Ebben a cipőben futottam 2016 év végéig, amikor vettem egy másik cipőt, hogy legyen mit cserélgetni. Minden szakcikk azt írja, hogy a futócipőket váltogatni kell. Októberben a Westend Nike boltjában vettem egy Nike Flyknit Max cipőt, ami 70 000 Ft-ról volt 42 ezerre leárazva. Azért mentem a Nike Westendbe, mert ha csak a Nike jó rám, akkor felesleges futószaküzletekben kísérletezgetni újra más brandekkel. 

Pár héttel később elkezdett fájni a térdem futás közben, de mindig csak 6-8 km után, majd novemberben futottam egy félmaratont, ami úgy zajlott, hogy az első 10 km gondtalan volt, majd a másik 11 km-ert szó szerint bőgve futottam/gyalogoltam le, annyira sajgott akkor már mindkét térdem, főleg a bal. Utána két napig nem álltam a lábamra. Olvasgattam mindenféle okos cikkeket, mitől fájhat a térd, na ennek van ezer indoklása. A futós szakértős ismerősem azzal jöttek, hogy jó cipő kell. Basszus az van, csak jó cipőim vannak, nem ez az ok!

Idén januárban csináltattam egy térd MR-t, amiből kiderült, hogy gyulladás és ciszta van a bal térdemben, maga a porc jól van. A novemberi félmaraton óta mostanáig nagyon keveset futottam, összesen 140 km-ert, ez anno a két havi adagom volt. Fagyokban nem volt kedvem futkorászni. Nemrég elmentem a MaratonMan Depoba a Pacsirtamező utcába úszószemüveget venni. Odatévedtem a futócipő falhoz, és két kedves eladó is odajött hozzám segíteni. Kiderült, hogy a lábam PRONÁL. Megmutatták hogyan kéne állni a sípcsontomnak, és ehhez képest hogyan dől ki nyugalmi helyzetben mindkét bokám. 

Ma visszamentem lábállásvizsgálatra, ami beigazolta a pronáló lábam diagnosztizálását. 5 percig futottam mezitláb egy futópadon, mait felvettek videóra. Visszanézve lépésenként kikockázva tisztán lehetett látni a felvételeken, hogy talajérkezéskor a bokám befelé dől. 16%-os volt az eltérés, és kb. 8%-ig való eltérés a láb még neutrális. 

Százhatvanegyedik vendégem az amerikai Marilyn (46) volt Orange városából, Californiából. Referenciája szerint egy vendéget hosztolt, de ő maga azt mesélte, hogy kb. 20-30 CS vendég volt eddig nála. Azt nem tudom azok miért nem írtak róla referenciát. Magán zeneórákat ad diákoknak, valamint terveiben van, hogy a jövőben magán beszéldterápia órákat adjon agyvérzést kapott betegeknek. Valamint angol kiejtést is tanít külföldieknek. A beszédterápia órákat 6 évvel ezelőtt egy munkahelyen végezte, de mostantól önállósítani szeretné magát. Három estét láttam vendégül. 

Marylin 6 évvel ezelőtt, 40 évesen petefészek és gyomorrákot kapott. Elmesélte, hogy tünetek úgy kezdődtek, hogy az emésztésével voltak gondok, vagy ment a hasa, vagy az ellenkezője, viszont nem tudta ételekhez kötni, mivel abban az időben nyers vegán táplálkozási módot folytatott. Ugyanakkor az állandó hasfájás mellett az emésztési problémái hónapokig nem múltak el. Ekkor ment el az orvoshoz, ahol minden tesztje negatívan tért vissza. Súlya se változott, mindig is vékony és izmos volt, a betegsége elején és most is ugyanúgy megtartotta a testalkatát. Később egy másik orvos abból megmondta, hogy rákos, hogy a kezét az alhasára tette, és abból érezte a masszív csomót. A következő héten megműtötték, a vágása a mell alatt kezdődik, egészen le a szeméremdomb aljáig. Láttam a friss műtéti vágásról egy fényképet, hát mint mondjak erre.... látványos volt. (én szeretek filmeket/videókat nézni műtétekről is, szóval ez nekem inkább izgalmas, és egyáltalán nem undorító)

Ha belegondolunk, félelmetes, hogy valakinek néhány hónapig megy a hasa és/vagy szorulása van, de nem fáj semmilye, és három hónappal később az orvosok közlik vele, hogy mindenhol szétterjedve ott van a daganat. Egy ilyen vizit után hogyan hagyja el az ember az orvosi rendelőt, és megy haza? Ilyenkor összezuhannak és a földön fetrengve zokognak, vagy zombiként homályos ködben és néma csendben hazavonszolják magukat a frissen rossz hírt kapott rákos betegek? HELO. Valószínűleg. Meg. Fogsz. Halni. 

Kivették a két petefészkét, a méhét, a nyirokcsomóit, és a fél gyomrát, ahol rákos sejteket találtak. Utána két és fél évig tartott a kemoterápiája, de kezdett rá rosszul reagálni, és saját döntésére abbahagyta. Két és fél éve már nincs kemón, és a rendszeres tesztek szerint a rák sem tért vissza. Az orvosok 20% túlélést jósoltak a betegségéből, ő ezek szerint ebbe a 20%-ba tartozott. 

Marilyn nővére is rákban halt meg pontosan akkor, amikor a vendégemnél kiderült a betegsége. A műtét után nem tudott visszamenni dolgozni, és beköltözött a nővére lakásába. Ezzel gyakorlatlag a legnagyobb havi költségét spórolta meg. Az Egyesült Államoktól kap havonta támogatást, ami súlyos betegeknek jár, nálunk ez a leszázalékolt rokkantnyugdíj lehet. Emellett pedig zeneórákat ad skype-on keresztül. A betegsége előtt vált el a férjétől, gyerekük nem volt. Sohasem akart gyerekeket. Most egy 34 éves olasz férfival él távkapcsolatban, de hamarosan összeköltöznek. 

Most két és fél hónapig utazik, és az eddig hosztolt vendégeinél lakik, és azok barátainál. Az egész utazásra sikerült ingyenszállást találni, előre két és fél hónapra megtervezve. Én voltam az egyetlen hoszt, akit "klasszikusan" a couchsurfingen keresztül talált meg. 

Marilyn fő témája a rák, és nem is tud ebből kiesni. Én egy évvel vagyok a gerincműtétem után, és mivel naponta kell tornáznom, nekem is minden a gerincemről szól. Neki meg a rákjáról, csak a különbség az, hogy az ő betegségébe bele lehet halni, az enyém legrosszabb esetben "csak" derékfájással jár, vagy új műtétek sorozatával. Mondjuk ok, akár le is bénulhatok. De nem hiszem. 

Marilyn elképesztően okos, és jó hallgatni a történeteit, beszámolóit. Izgalmasan és érdekesen beszél, ezért nagyon szivesen beszéltettem. Ez volt jellemző minden napunkra. Pár kérdése neki is volt felém, de miután válaszoltam neki, pl. a mi történt anyukád vizsgálatán, én meg részletes elbeszélésbe kezdtem, de közben feltünt, hogy nem érdekli igazán a történet, csak udvariasan megkérdezte. Gyorsan abba is hagytam a történet közepén (nem vette észre) és visszakérdeztem valamit róla.

Huszonkilencedik hosztom Rómában Adriano (47) volt. Ő is messze lakott a belvárostól, Róma üzleti negyedében kellett kiszállnom a metróból, ahova a vendéglátóm mindig értem jött és hazavitt kocsial. Adriano a reptérre is kijött értem, 15 percre lakik onnan. Mondtam neki, hogy várjon egy táblával a nevemmel, hogy megismerjem, de ő ismert rám. Mindig is vágytam rá, hogy láthassam a nevemet egy táblán egy limuzin sofőr kezében a reptéren, de ezt még nem sikerült abszorválnom. A gyerekszobában aludtam és volt külön fürdőszobám. Adriano családja decemberben költözött el tőle, azóta hosztol vendégeket újra. Csak néhány referenciája van. Adrianonál három napot maradtam.  

Adriano 10 éve ismerkedett meg a francia barátnőjével és két gyerekük született. A család maradt Rómában, és a hétvégeket a gyerekek nála töltik. Adrianonak van egy főzős honlapja, olyan, mint nálunk a nosalty. A hirdetési bevételekből él, valamint más cégeknek is készít honlapot, mint web designer. Adriano minden nap az édesanyjánál ebédel, és a szive összetört, amikor elköltöztek tőle a gyerekei, mert a lányához intenzíven erős kötődés fűzi. A barátnőjével a kapcsolata már 5 éve tönkrement, külön szobában aludtak, de a gyerekek miatt együttmaradtak. 

Péntek délben érkeztem a reptérre, miután lepakoltam a cuccaimat, Adriano eldobott a metrómegállóhoz, gyorsan be akartam menni a városba, hogy ne veszítsem el az első napomat. Elmetróztam a Spanyol lépcsőhöz, fényképezgettem, felmentem a lépcsőkön, majd elsétáltam a Borghese parkba.

Néhány órát mászkáltam a parkban, majd visszasétáltam egy másik útvonalon keresztül. Vettem közben helyi SIM kártyát 20 Euróért, hogy legyen 2GB mobilinternetem. 

Este a metrómegállóban várt rám Adriano, és elmentünk egy óriási szupermarketba bevásárolni. Elköltöttem 38 Eurót mindenféle hozzávalókra. Hazaérkezésünkor csináltam salátát, és jóízűen megettük. Valahogy jobbak az alapanyagok Rómában, mint itthon. Adrianonak hoztam ajándékba Pick szalámit, amitől teljesen odavolt milyen finom. Tényleg az. Éjjel 03.00-ig beszélgettünk. Adriano fantasztikus ember, gazdagabb az aktív angol szókincse, mint az enyém. Valami hihetetlen jó volt a közelében lenni, dumálni vele. Humoros, hihetetlenül empatikus, jó ráérzésű, magas érzelmi intelligenciával rendelkező, okos férfi. Tipikusan az a pasi, hogyha még néhány nappal több időt töltök vele, menthetetlenül beleszerelmesedek, annak ellenére, hogy külsőre nem az esetem. Volt már ilyen. 

Amikor gimnazista voltam, az angol tanárunk a házifeladatokat legfőkébb tesztkérdésekre, és munkafüzetben kitöltendő feladatokra koncentrálta. Házifeladat: 14. oldal, 2-es és 3-es példa. Szevasztok. Kizárólag azok az osztálytársaim középfokuztak a gimnáziumban, akik külön nyelvi órákra jártak. Többségünk az egyetemi évei alatt tanult meg angolul, én például csak 35 éves koromra. (addig nem érdekelt az angol, és nem is kellett, de ez egy másik történet)

Azóta eltelt több, mint 20 év, és a nyelvi oktatás állami iskolákban semmilyen szinten nem emelkedett. A 18 éves unokaöcsém jövőre érettségizik, általános és gimnázium osztályaiban végig tanult angolul, azaz 12 éve angolozik, de alapvető társalgásra nem képes. A 16 éves keresztlányom a középfokú írásbeli nyelvvizsgát múlt héten tette le, mindezt úgy, hogy szeptember óta magántanárhoz jár (havi 20 000 Ft költség), a törökbálinti gimnázium nyelvoktatási színvonala nem készítette fel megfelelően, még úgy sem, hogy a nulladik évfolyamon csak angolul tanult napi 4 órában. A másik 16 éves unokaöcsém angolja szintén értékelhetetlen, beszélgetni senkivel se tudna. 13 éves unokahúgom kb. mondókákat ha tud.  

És mindezt hasonlítsuk össze a skandináv országokkal: A gyerekek szintén általános iskolában kezdenek el angolul tanulni, de 12 éves korukra már képesek társalogni bármiről nyilván az ő szintükön, a saját maguk kommunikációs képességeikkel. Gimnáziumra az angoltudásuk második nyelvként értelmezhető az életükben, bármikor átváltanak angolra a svédből/dánból/finnből. Nem, nem vesznek magánórákat, és nem tanulják napi 5 órában az angolt. Ugyanannyi angolórájuk van egy héten, mint egy átlagos gimnáziumban Magyarországon. Heti 3-5 órában tanulnak angolul. 

Hogy mi a különbség? A tanárjukat motiválja, hogy megtanítsa őket angolul. Házifeladatként esszéket ad fel nekik, amiket másnapra be kell adniuk. Egy-két oldalas dolgozat arról, milyen filmet láttak legutóbb és az miről szólt. Mi történt velük a hétvégén stb stb. A tanár van annyira kreatív, hogy feldobjon mindig új témát, és esszét írasson velük róla. A gyerek képtelen tanulni, ezt nem lehet szünetben a padtársról lemásolni. A dolgozatát legközelebb visszakapja kijavítva. 

A skandináv országokban a tanár megrendelheti a legjobb tankönyveket és munkafüzeteket. Használhatják az internetet nyújtotta nyelvtanulós applikációkat, az iskolákban alapfeltétel az ipad vagy más táblagép, minden gyereknek van okostelefonja, a wifijük erős. 

A skandináv nyelvekhez az angol jobban haosnlít, azaz a gyerekek könnyebben tanulják meg, mint a magyar gyerekek. 

Miért nem tudja ugyanezt egy Magyarországon tanító angol tanár? Mert MINDEGYIK húz haza 14.00-kor, hogy megkezdhesse a magánóráit, amit estig tol, és mindezért kap óránként adómentesen 3-4-5 ezer forintot. A teljes havi fizetése meg 200 ezer forint. (Nyilván a bére függ attól, hogy hány éve tanít, és milyen pótlékokat kap. Én itt átlagfizetést számoltam). Este 20.00 után nem fog hozzálátni 30 db 2 oldalas esszét kijavítani másnapra. A szakmai tudását a magántanítványaira fókuszálja. 

Emelett egy Magyarországon tanító nyelvtanár a legsilányabb tankönyvet rendelheti meg, mert a tankönyvi keret 15 000 Ft, amiből minden tankönyvet fedezni kell. Emiatt a tanárok úgy spórolnak, hogy nem tanítják le a tankönyv összes sorozatát az iskola végéig, azaz mesterségesen visszatartják a tananyagot. Ha a szülőktől külön kérik, hogy vegyenek tankönyveket és hozzák be az iskolába, az törvénytelen, és ezért a tanárt feljelenthetik. 

Az iskolák számítógépesparkja gyatra. A tanár ugyan fénymásolhat jobb tankönyvekből, de limitált oldalszámban, ami a töredékét sem fedezi a szükségesnek. 

A fehér táblához tartozó filcet megkapják a tanárok év elején, ami az eéső három hónapra elég, utána a tanár a saját fizetéséből veszi a filcet. 

A nyelvtanuló szoftvereket, applikációkat nem tudja az iskolai órákra bevonni, mivel a gyerekeknek nincs mobilinternetjük, a wifi pedig nem engedi be minden gyereket korlátlanul, vagy egyáltalán nincsen wifi az iskolában. 

Harmincadik hosztom a 40 éves Luca volt Rómában. Informatikai tanácsadó egy tanácsadó cégnél. Ő is, mint Adriano, válaszolt a nyilvános hoszt keresésemre, és meghívott az otthonába. Luca Guidonában lakott, ahova 50 perces vonatút vitt a Termini vasútállomásról. Ő volt a második hosztom, és már három napja Rómában voltam. Az első hosztomról egy következő posztban írok. 

Megérkezésem után egyenesen elautóztunk egy közeli óriási élelmiszerüzletbe bevásárolni, mivel nála is főzni szándékoztam reggel és este. Vettünk mindenféle nagyon jó olasz alapanyagokat a ketogén reggelikhez és vacsorákhoz. 40 euró volt a számla, amit a tiltakozásom ellenére Luca kifizetett a kasszánál. Nekem is sokszor főztek már a vendégeik, de mindig kizárólag ők vették meg a hozzávalókat. 

A nappaliban kaptam szállást egy kihúzható kanapén. Átöltöztünk, és elmentünk futni. Azt mondta, hogy egy nagyon jó helyre fog vinni, de egy záptojás szagú sötét helyre autóztunk, valószínűleg egy gyár lehetett a környéken, nem kérdeztem. Szervízutakon futottunk 5 km-ert. Luca fél éve nem futott, és konkrétan másfél kilométer után elkezdett nagyon szenvedni. Ugyan továbbra is tartottam a tempót, de megszántam és a tervezett 7 km helyett csak 5 km-ert kocogtunk. Nem akartam kinyírni a vendéglátómat az első nap. Végtelenül büszke voltam magamra, hogy nem csak megutaztattam a futócipőmet, hanem használtam is. 

Utána hazajöttünk, és gyakorlatilag a találkozásunk után már rögtön szembesültem a problémával, hogy Luca nem beszél angolul. Amit én mondtam neki, abból gyakorlatilag nem értett semmit, ha meg ő beszélt, akkor egymás után pakolt angol szavakat, amiknek nem sok értelme volt, de ha az egész mondandóra egyben figyeltem, akkor nagyjából lehetett követni mit akar. 

Luca a kezdő nyelvtanulók hibájában leledzik még, hogy angolul úgy beszél, hogy az anyanyelvéből indul ki és ahhoz viszonyít mindent. Nem angolul gondolkodik, az angolt nem külön nyelvként kezeli, külön logikával, nyelvtannal és szókincssel, hanem mindent az olaszhoz viszonyít és fordít. Mikor mondtam neki valamit, láttam, hogy nem érti, és definiáltam neki a szó jelentését, a reagálása mindig kivétel nélkül az volt, hogy egy olasz szóval reagált rá. Azaz megértette, és egyből mondta hogyan van az olaszul. Próbáltam neki elmondani, hogy teljesen mindegy, hogy van olaszul, mivel én nem tudok olaszul, és most épp angolul próbálunk kommunikálni, ezért a fordítgatós módszere a mi beszélgetésünkön nem segít. De rajta sem!

Áttértem egy óvodai angol szintre, mondjuk 'we go city now', kb. ezzel lehetett boldogulni. Mindezek mellett Luca egy fantasztikusan kedves személyiség. Rettentően türelmes, és hisztitűrő. Időnként kissé hevesebb és türelmetlenebb (értsd: bunkóbb) reagálásaimon sem sértődött meg. A kommunikációnk egyik alapvető problémája az volt, hogy Luca nem ismeri az angol számokat. Pl. mesélt egy helyi politikusról, aki az önkormányzati választási kampányára 100 millió eurót költött közpénzből. Mondom 100 millió? Az lehetetlen, mert az rengeteg. Erre félrenéz, számol magában, majd kijavítja magát: 1 millió. Hát mondom szerintem az teljesen reális, és nem is annyira sok (ha mondjuk saját pénzéből fizetné). Értitek, az olaszok felháborodnak a plakátozásra költött összegek miatt, úgy többségében. Nálunk a szavazóbázis kis része háborodik fel ugyanezen, ezért is lesz a Fidesznek jövőre is kétharmada. 

Egyébként vannak komikus elemei az olasz politikának is. Például az oktatási miniszternek nincs diplomája. Lucának sincsen, és ő is politikus akar lenni. 

Bikram jóga évek óta rendkívül népszerű a jógázók és a fogyókúrázók körében. 40 fokra fűtik a termet, és 45 %-ra párásítják a terem páratartalmát. Szóval rohadt meleg van, 5 percen belül izzadsz. Nagyon, nagyon izzadsz. Sok híresség látogat bikram jóga stúdiókat világszerte. Egy alkalommal nekem is volt szerencsém együtt jógázni Londonban David Beckhamel. De Madonna kedvenc jógastílusa is, vele még nem futottam össze. Budapesten a Hattyúházba is jár néhány híresség, korábban rendszeresen izzadtam együtt ugyanazon az órákon Gattyán Györggyel is. Ő azért híres, mert nemkicsit gazdag.

Fixált 26 ászana, amit minden alkalommal ugyanabban a sorrendben ismételünk egymás után. Idén már 10 éve bikramozom, és 5 éve derékfájdalommal küzdök. Sajnos nem tudtam, hogy porckorongsérv miatt alakult ki a krónikus derékfájdalom, azt hittem 2-3-4-5 éve, hogy csak megerőltettem. Az ászanákat változtatás nélkül csináltam éveken keresztül, ami rendkívül veszélyes porckorongsérves betegeknek, olyannyira, hogy néhány ászana a sérvet nem csak nyomás alatt tartja, hanem "segíti" is benne, hogy nagyobb legyen, akár egészen a kiszakadásig is. Az én L5/S1 porckorongom kiszakadt 2015 nyarán, amitől sikerült lebénulni, az előtte lévő hetekben hagytam abba a bikram jógát. Én a sérvet csomagban kaptam: 4 évi spinning, rossz tartásban futás és ülés, állás, és genetikai okok is (a családomban MINDENKI porckorongsérves)

Tavaly márciusban megműtötték a porckorongsérvemet és októberben tértem vissza a hattyúházi stúdióba. A legtöbb ászanán azonban változtatni kellett, vagy teljesen kihagyni, és helyette mást csinálni. Ha te is derékfájdalommal, porckorongsérvvel küzdesz, javaslom módosíts te is az ászanákon, akár valamelyik bikramjóga stúdiót látogatod, akár hatha jógázol. Megmutatom nektek én mit csinálok az órákon, amitől nem fájdul meg a derekam, és a lumbális területen lévő porckorongok se kerülnek terhelés alá. Csak azokról az ászanákról fogok írni, amiken változtattam: a 26-ból 13 gyakorlaton módosítottam. 

2. Ardha Chandrasana és Pada Hasthasana (Félholdállás és gólyaállás) - az oldalra és hátra hajlásnál én már nem tudok olyan mélyre lemenni, mint korábban, a csigolyáimban lévő csavarok akadályoznak ebben, de igyekszem a feladatokat helyesen végezni enyhe oldalra/hátra hajlásban is. Az előrehajlás azonban mivel TILOS porckorongsérveseknek, ezért ehelyett én lemegyek lefelénéző kutyába, és azt tartom ki, amíg a többiek is a combjukra hajolva állnak. 

5. Dandayamana Janushirasana (Fej-térdtartás álló helyzetben) - amíg a többiek előrehajlásban megragadják a talpukat és kinyújtják a lábukat maguk előtt, én felemelem ugyanazt a lábamat és a térdemnél behajlítva tartom magam előtt a combomat. A karjaimat feszesen tartom magam mellett lógatva. Figyelek arra, hogy a csipőt kicsit magam alá billentsem, hasizmok, fenékizmok, lábizmok mindkét lábban végig feszesek. Közben a felsőtestemet is felfelé nyújtom. A póz harmadik, negyeik szakaszában, amikor a többiek ráhajolnak a combjukra, akkor én magam elé nyújtom a lábamat. A műtét sajnos ismét akadályoz abban, hogy szépen párhuzamosan álljon a lábam a talajhoz képest, viszonylag kis szögben tudom megfeszítve magam elé nyújtani a lábam, de ez is rendkívül jól erősíti a combizmokat. Arra szintén ügyelni kell, hogy a csipőt közben fokozatosan billentsük magunk alá. 

Százhatvanadik vendégem a perui Aruel (27), aki Portlandben, az Egyesült Államokban él. Zöldkártyája van, amit pár éve kapott meg, állampolgársága továbbra is csak perui. Előtte illegálisan élt az Államokban. Konkrétan nem is értem, hogy érvényes vizum nélkül hogy lehet iskolába járni? 30 vendégtől van referenciája, és kb. 10 alkalommal volt ő a vendég, 2009 óta tagja a Couchsurfingnek. Két éjszakára mondtam neki igent. 

Kora este érkezett, én még a félmaratont hevertem ki, ezért meggondoltam, hogy hova és mikor megyek fájós térdekkel. Ültünk a kanapémon, és kisvártatva megjegyeztem, hogy nagyon fura az akcentusa, érzem, hogy az anyanyelve angol, mégis hallok valami akcentust, amire még az se mondanám, hogy spanyol. Elmesélte, hogy ő nem amerikai, 11 éves volt, amikor Peruból Portlandbe költözött a szüleivel. Erre még jobban meglepődtem, mert ha valaki ilyen kiskamasz korában vált országot, rendszerint tökéletesen elsajátítja új hazája nyelvét és akcentusát. És fura, hogy ő nem. Erre kissé zavartan reagált, hogy 15 évesen történt egy autóbalesete, aminek következtében agysérülése lett. Ettől újra kellett tanulnia beszélni és járni. Ez a folyamat egy évig tartott, de nem múlt el nyomtalanul. Azaz, amit én akcentusnak hallottam a beszédében, az gyakorlatilag beszédhiba. A járása pedig féloldalasan hordja magát, olyan mint egy akut porckorongsérves beteg isiásszal.

A beszélgetésünk alatt elújságolta, hogy a nyáron Svájcban megismerkedett egy dél-amerikai lánnyal, akibe beleszeretett, és két héttel később feleségül kérte, de a lány azt mondta, hogy várjanak még. Miatta itt akar maradni Európában. Portlandben ingatlanügynökként dolgozik. A közeli terve pedig az, hogy Bécsben vagy Budapesten nyit egy nonprofit kávézót, amiben prostituáltak fognak dolgozni. Vagyis olyan kurvák, amik már nem űzik az ipart, és szeretnének karriert váltani. Kérdeztem, hogy mitől lenne ez nonprofit? A kávézó nyereségét jótékony célokra fogja költeni? Azt mondja, dehogyis. Attól nonprofit, hogy exprostikkal fog dolgozni. Mert vannak dolgozó lányok, akik szeretnének már valami mást csinálni, de nem tudnak, mert az önéletrajzukba nem tudják beleirni, hogy prostitució, ő viszont adna nekik lehetőséget. 

Bámultam rá, és próbáltam elképzelni, hogyha Budapesten nyílik ez a kávézó (Bécsben is magyar lányok dolgoznak az utcán, tehát egyszerűbb itt maradni), akkor hogy fog baristákat hozzá castingolni? Hogy találja meg a volt kurvákat, vagy az átmeneti állapotban iparkodó lányokat? Mondjuk végiggrasszálja a Körutat, hogy hé, itt a névjegyem, ha állást akarsz váltani? Ezeket a gondolataimat nem osztottam meg vele, csak magamban eltünődtem. 

Neki annyit mondtam, hogy nem látom a sikerét abban, hogyan éri el ezeket a lányokat. Az volt a válasza, hogy neki is fogalma sincsen. Több értelmét látnám, ha mondjuk fogyatékosokkal dolgoztatna a kávézójában, erre szerintem még állami támogatást is felvehetne, de minimum kapna rá adókedvezményt. 

Nemrég az Index írt egy cikket egy speciális társkereső szolgáltatásról, ami célzottan sugár daddyknek és sugar babyknek szól, magyarul olyan párokat hoznak össze, ahol az egyik fél folyamatos anyagi juttatásban részesíti a másikat, azért, hogy az vele legyen. 

Nincs is ezzel semmi gond, ha a felek a maguk helyén kezelik a dolgokat. Ha egy férfi kapcsolatot kezd egy nővel, és azt folyamatosan támogatja anyagilag, akkor gyakorlatilag van egy saját kurvája. A legaranyosabb a dologban az, hogy ezek a férfiak egyébként váltig hangoztatják, hogy ők sosem voltak még prostival, miközben évek óta finanszíroznak egyet. Takarító is lehet valaki úgy, hogy sok ügyfele van és sok házhoz jár dolgozni, vagy elszegődik egy házhoz, ahova minden nap megy dolgozni. Mindkét esetben takarítőnő marad, csak az ügyfelek száma egy vagy sok.

A férfiak persze tökéletesen megnyugtatják magukat azzal, hogy nekik sok pénzük van, amit szivesen megosztanak a "barátnőjükkel". Azaz inkább költenek a barátnőjükre, nem hiszem, hogy bármelyük is teljes pénzügyi hozzáférést és szabad kezet adna az eltartottuk kezébe. Azt is megmagyarázzák maguknak, hogy ők szeretik egymást, és ez nem a pénzről szól. Áhh nem is! Rendben, akkor próbálják ki, hogy nem adnak egy fillért se néhány hónapig a barátnőjüknek, aztán nézzék meg, tombol-e még a szerelem utána is? Esetleg ha hard core verzióban akarják tesztelgetni a csajukat, akkor tegyék is ki abból a lakásból, amit ők finanszíroznak, és nézzék meg, hogy megáll-e a saját lábán életük párja? Azaz továbbra is olvad-e a cukor, ha a barátnőnek vissza kellett költöznie a szüleihez, vagy meghúznia magát egy haverja kanapéján?

Van aki csak ideiglenesen űzi az ipart, és a férfi támogatásából finanszírozza az egyetemi oktatását, diákhitelét, de egyetem után dolgozni szeretne. Büszkesége meg nincsen, hogy a suli mellett kávézóba, kocsmába menjen dolgozni, mint a többi "rendes" lány. Én 20 évesen étteremben/kocsmában voltam felszolgáló, és nagyon jól kerestem. Nem tudtam volna a fizetésemből Louis Vutton táskát venni, de amire szükségem volt, azt megvettem magamnak. És büszke voltam arra, hogy eltartom magamat. Azt gondolom, hogy ez elsősorban nevelés kérdése: az én szüleim arra tanítottak, hogy tanuljunk és legyünk kreatívak, és csináljuk meg magunkat, nem pedig arra, hogy fogjak egy gazdag férjet. Ha neked van épp egy tizenéves lányod, a te felelősséged, hogy milyen példát mutatsz neki és milyen irányba indítod el az életét.

A legtöbb sugar baby célja, hogy hosszabb távon férjhez menjen valamelyik tehetős férfihoz, mivel tudják magukról, hogy nem sokáig lesznek fiatalok, és 30 után már nehezebb egy kitartót találni. Nem tudom, hogy azért, mert tudják magukról, hogy önmaguktól semmit sem képesek felmutatni, és ez később is így lesz, vagy azért, mert a személyiségük olyan, hogy mindig a könnyebb megoldást választják. De ez nem is csak a korról szól. Ha papír van a kezükbe, akkor megnyugszanak. A házasság legalizálja a prostitúciót. Hozzáteszem, ha a sugar daddyk elvettek feleségül egy sugar babyt, az attól még továbbra is kurva marad, ha nem megy el dolgozni. Persze ilyenkor gyorsan szülnek 1-2 gyereket, hogy lehessen a kölykökre mutogatni, miattuk nem dolgoznak. Ez különösen aranyos, amikor a gyerek már iskolás, kiskamasz, de még anya mindig "nem tudott" elmenni dolgozni. És mindig mindig van kifogás, hogy miért nem. Itt van egy angol lány, aki nem is akar dolgozni. Érdemes megnézni a cikk alján a videót is, amin beszél az életéről és a sugar babységről. 

Ha a férfi tényleg gazdag, nem azért kell elmenni dolgozni, mert kell a pénz kenyérre, hanem, hogy legyen miért felkelni. Ne butuljon el teljesen az agyad. Használd, és érezd azt, hogy szüksége van a munkádra valakinek, és a társadalomnak. Van néhány példa a szupergazdagoknál, hogy alapítványt hoznak létre, ahol a feleség fog dolgozni teljes munkaidőben, ilyen szimpatikus eset a Bill és Melinda Gates Foundation is, ahol ugye már a házaspár dolgozik teljes munkaidőben. Vagy Marc Zuckerbergéknél, Priscilla kezeli a közös alapítványukat, amíg Mark Facebookozik. Az összes igazán sikeres férfi mellett egy dolgozó nő áll. 

Százötvenkilencedik vendégemet, Marinát (36) három napig hosztoltam, Kanadából, Albertából érkezett hozzám. Marina nem hosztolt még senkit, mert egy erdő közepén lakik, és oda nem akar menni senki. Hozott nekem mandula lisztet és amerikai kiadású Runner's World magazint. Nem magától találta ki, hogy ezeknek a dolgoknak nagyon örülök, hanem kérdezte mit szeretnék ajándékba. Évente 4 hónapig az a munkája, hogy felmászik egy toronyba és megnézi, van-e aznap erdőtűz. Ha van, akkor értesíti a hatóságokat.

Volt egy vita közöttünk, nem igazán vita, inkább véleménykülönbségnek hívnám. Mondtam neki, hogy én nem bírnék erdőben élni hónapokig nomád körülmények között. Megkérdezte, hogy ha utazom hova szeretek menni. Mondtam, hogy a kulturát részesítem előnyben, azaz a városokat, múzeumokat, utcákat, tereket, épületeket szeretem. És szeretem a természetet, de kizárólag nyáron és max néhány napig tudom elképzelni, hogy sátrazzak vagy lakókocsizzak. Mondjuk romantikus körülmények között egy új kapcsolatban el tudnám képzelni, hogy letáborozunk hetekre egy gyönyörű kanadai hegyes-völgyes-tavas környékre egy jól felszert zuhanyzós lakokocsival, de gondolom a víz ugyanúgy kifogy pár nap után abból is. És két hét után már az is unalmas lenne. Mire ő, ja hát te nem szereted a természetet. Mondom, dehogynem, szeretem, de nem 4 hónapon keresztűl minden évben. Városi lány vagyok, szükségem van a civilizációra, a kulturára, kávéházakra, mozira stb. Lesajnáló tekintet volt a válasz, főleg azután, hogy látta rajtam, hogy nekem aztán tényleg mindegy mit gondol, vagy éppen hogyan ítélkezik felettem. 

Marina a dolgozós hónapjaiban egy lakókocsiban él, a kutyája a társasága és patakban fürdik. Négy hónapig nem találkozik egy lélekkel sem, csak medvékkel és egyéb állatokkal. Apropó medvék, mutatott nekem fotókat medvebocsokról és a mamájukról, aki csak bámul rá, tehát az egy urban legend, hogy a mama bevadul, és legyilkol, ha a bocsai a közelében vannak, és te is ott vagy. A vendégem év másik felében turnézik a barátaival. Martina folkénekesnő, lakáskoncerteken lép fel, a bevétel pedg a vendégek által kalapba dobott adományból van. Ebből körülbelül annyi pénze van, hogy fél évig utazgathat Európában, koncertről koncertre. Nekem is énekelt a konyhámban fél órát, amiből felvettem egy rövid dalocskát. Minden dalát ő írta, és nagyon tehetséges lány. Komolyabban kéne ezzel foglalkoznia, de elsősorban kéne neki egy jó manager. 

Marinát szerdán elvittem bikram joga órára a Hattyúházba. Nem volt ruhája, és az én rövid jóganadrágomat nem fogadta el (nincs az az isten, hogy én azt ott magamra húzzam, mondta ő). Elugrottunk venni neki egy olcsó hosszú, puha, laza otthonra vagy sportolásra való nadrágot. Az órát ügyesen végigcsinálta. Én a műtétem óta az óra második felében lévő gyakorlatok nagy részét kihagyom és a saját gyakorlataimat végzem. Egy ideje hetente kétszer járok bikramra és másik két alkalommal egyéb jóga órákra: flow, vinyasa, freestyle. Martina az óra után felöltözött zuhanyzás nélkül, mert a stúdióban a zuhany nyitott. Elmesélte, hogy trauma érte még tinédzser korában, ezért nem vetkőzik mások előtt. Inkább majd lerendezi nálam a zárt fürdőszobámban. 

Csütörtök este elmentünk a BMC aznapi jazz koncertjére, amire kaptam 2 jegyet a háztól. Martina teljesen odavolt az étteremért, ami szerintem is kellemes, de az awesome jelző talán túlzás rá. Ő evett egy újházi tyúkhúslevest, én ittam egy pohár bort. A koncert közepes volt. Martina szerint az is awesome, a vége előtt mégis jelezte, hogy menjünk haza. 

Érkezéskor volt egy picit kínos jelenet közöttünk, amire különbözőképp reagáltunk. Az aulában már összegyűlt egy kisebb tömeg, és Marina megjegyezte, hogy mindenki milyen szépen felöltözött. Mire én lazán odavetettem, hogy jah, én is csinosan akartam jönni, de mivel láttam, hogy ő nem lesz az, ezért én se tettem, különben úgy néznénk ki, mint egy fura leszbikus pár. Mire ő összerezzent, rám bámult, s megjegyezte, hogy ő leszbikus. Mire belőlem kitört a röhögés, erre láttam, hogy még rontottam a helyzeten, gyorsan elkezdtem magyarázkodni, hogy bocs, nem azon nevetek, hogy ő meleg, hanem így a válaszom különösen vicces. Aztán mondta, hogy szerinte nem vicces, ezért gyorsan abbahagytam a röhögést és megfelelően bocsánatot kértem, hogy nem akartam megbántani, ez csak egy hirtelen elsütött rossz vicc volt és fogalmam nem volt. Marina a fura jelzőt sérelmezte a leszbikus mellé. (Weird lesbian couple.)  Hogy akkor szerintem a leszbikusok furák? Mondom természetesen dehogyis, csak mi néznénk ki furán együtt, ha én is leszbikus lennék és mi egy pár lennénk. De már nem tudtam jól kijönni belőle, sőt egyre rosszabb lett. Gyorsan fátylat borítottunk rá. Mire az asztalunkhoz értünk, már felszabadultan másról beszélt.   

A szégyenlősségről írtam már korábban, legutóbbi vendégem azonban minden szint felett kimaxolta ezt a fogalmat, legalábbis abban a mértékben, ahogyan én még sohasem találkoztam vele.

Aleksandra, a százötvennyolcadik (26) litván vendégemet Vilniusból két éjszakát hosztoltam, 2014-ben csatlakozott a CS-hez és 13 vendégtől van referenciája, ő maga néhány alkalommal szörfölt. Első nap kora este érkezett, beszédes, jó hangulatban voltam, gyakorlatilag én beszéltem egész este, ő figyelt, egy-két szóval reagált. Betartottam a dialógus alapvető kritériumait, miszerint 40 másodpercig beszélj egy huzamban maximum, majd tarts szünetet, hogy a másik is reagálhasson a mondandódra. Nos, mivel ő ezekben a szünetekben is csendben maradt, visszakérdezésre nem reagált, így folytattam, majd átváltottam történetmesélős-monológ üzemmódba. Főleg az egészséges életmódról, sportról, életmódváltozásról beszélgettünk. Na meg arról, hogy milyen kétnyelvűként felnőni, és ő inkább orosz, mint litván, hiszen a szülei is oroszok. Viszonylag korán lefeküdtünk aludni. Ágybabújáskor suhant át az agyamon, hogy opsz, egész este én beszéltem, ezt holnap orvosolni kell!

Másnap délután a Smartfit terem előtt találkoztunk a Király utcában. Előző este rábeszéltem, hogy jöjjön el velem TRX órára. Nem nagyon kellett győzködni, mondta, hogy sosem próbálta még, így legyen. Némi tapogatózó kérdés után kiderült, hogy a vendégem nem sportol és konkrétan nem sportolt semmit soha, leszámítva a gimnáziumi kötelező testnevelő órákról. Alex jelentősen túlsúlyos is volt, olyan 30 kg extra volt rajta.

Felértünk a lányöltözőbe, körülnézett, majd feltette első kérdését (és egyetlen kérdését, amit a két nap alatt feltett nekem) -Itt fogunk öltözni? mondom - Igen, ez a lányöltöző. Alex fogta a táskáját, és bement a WC-be, és ott öltözött át. Én a többi lánnyal a közös helységben a szekrények előtt.

Az órát a maga szintjén teljesítette, de én folyamatosan segítettem neki. A TRX-ben az a jó, hogy az is végig tudja csinálni, aki sosem sportolt, vagy aki elit atléta, vagy aki akár gerincbeteg. Csak a kötelek beesési szögét kell állítani, és minden gyakorlat könnyen végezhető. Például a guggolások, ha valaki túlsúlyos és nem sportol, helyes technikával max 5-10-et tud megcsinálni, viszont úgy, hogy tartja a hurkokat, és a terhelés nagy része a köteleken, azaz a karján van, sokkal könnyebb mélyre lemenni, és főleg a helyes, egyenes gerinctartást megtartani. 

A talajgyakorlatoknál ő és én is a matracon maradtunk, nem hurkoltuk be a bokánkat a TRX-be, mivel nekem még nincs olyan erős a törzsizmom, hogy megtartsa a teljes testemet vízszintesen, ugyanakkor félek is megterhelni a gerincem lumbális szakaszát. Alex pedig az életfunkciói ellátására alkalmas izomzattal rendelkezik.

A TRX órákban még azt szeretem, hogy a Smartfitben két különböző edző tartja az órákat, mindegyik másik stílusban, és az órák felépítését is minden héten változtatják. Mindenkinek szívből javaslom ezt a sportot, aki állóképességet és egységes tónusos izmokat szeretne az egész testére. Emellett rendszeresen futok, ezért kell egy hetente egyszer végzett keresztedzés, ami más izmokat kapcsol be a testemben. A TRX ráadásul az egyik legjobb törzsizom erősítő program, amellett, hogy kiemelten koncentrál a lábizmokra, a váll, hát és karizmokra is. Augusztus óta járok hetente egyszer, amit sokszor kihagyok, és bikram jógázni megyek helyette az elmúlt egy hónapban, de már nagyon szépen látszódik az eredménye a karomon és a hátamon is, ami egész biztos nem a futás alakított ki.

Szüleim 50 éves házassági évfordulóját ünnepeljük holnap. (Ohh, akit nem érdekel a családi sztori, és csak a recept miatt kattintott, az tekerjen le most 7 bekezdést, és ugorjon a félkövérrel szedett mondathoz: "Íme a recept.") Hihetetlen, hogy együtt tudtak maradni idáig, és nem csak együtt laknak, hanem a szó igazi értelmében együtt élnek. A szüleim igazi szeretetben, szerelemben görgetik a napokat, éveket, évtizedeket egymással. Ha problémájuk adódott a kapcsolatukban, akkor addig dolgoztak rajta, amíg meg nem oldották, mert mindketten azért tepertek, hogy legyen béke és harmónia közöttük. Ha lehet mondani az évek, évtizedek múlásával egyre szorosabb és jobb lett a házasságuk. Befejezik egymás mondatát, de igazából pontosan tudják mindenről, hogy mit gondol a másik. Ha apám nincs otthon, és hazajön este, anyám ránéz és felcsillan a szeme. Pont az a fény van a tekintetében ilyenkor, amit friss párok szoktak produkálni. Fogják egymás kezét az utcán (pontosabban anyám belekarol apám karjába), és rutinja van a csóknak közöttük. Szeretem amikor megfogják egymás kezét, mert ismerős és megszokott, és picit más a mozdulat, mint mikor apánk a mi kezünket fogta, fogja meg. Édesanyám 74 éves, édesapám 82 lett ma. 

Anyám egy kis Heves megyei faluban, Besenyőtelken született és nőtt fel. Csecsemőgondozó lett belőle, és a szakiskolái elvégzése után elkerült egy árvaházba dolgozni, ahol nullától két éves korukig voltak a gyerekek. 22 éves korában közel került egy benn lakó kisfiúhoz, és elhatározta, hogy örökbe fogadja, mert ő már egészen biztosan vénlány marad. Otthon megbeszélte a szüleivel, és az apja azt mondta neki, hogy várjon még néhány évet az örökbefogadással, mert utána sokkal nehezebb lesz férjet találni magának, ha egyedülálló szülőként kell ezt a feladatot abszorválnia. Ha pár év múlva még mindig egyedül lesz, akkor hajrá, ők támogatni fogják mindenben. Édesanyám aztán passzolta az örökbefogadást. Érdekes belegondolni, hogyha megteszi, akkor most lenne még egy bátyám. És mi lehet most azzal a kisfiúval, aki azóta már 54 éves?

Egy évvel később egy vasárnapi napon, 1965. szeptember 18-án egy teherautósofőr rokonuk beugrott anyámékhoz és magával hozta a kollegáját. Gyors látogatás volt, éppen szállítottak valamit a teherautóval, és gondolták megállnak Besenyőtelken. A rokon bemutatta fiatal kollegáját anyámnak, a 31 éves Lajost Egerből. Anyám nem készült vendégekre, pongyolában volt, smink nélkül, de a tekintete lesiklott a srác ujjára, hogy csekkolja van-e rajta jegygyűrű. Nem volt. Egymással közvetlenül csak pár mondatot tudtak váltani, mert az egész család körülöttük volt. Lajosnak is megtetszett annyira anyám, hogy 5 perc udvarias összcsaládi barátkozás után megkérdezze tőle direktben, eljöhet-e jövő héten vasárnap is, de már egyedül. Nem szarozott. Anyám igent mondott. Ez a férfi lett az, aki elvette őt feleségül 1966. október 9-én.

Később kiderült, hogy a találkozás nem volt véletlen. Apám 31 évesen eljutott oda, hogy nősülnie kell. Egerben nem talált magának megfelelő lányt, és megkérdezte a kollégáját, hogy ismer-e szingli (a 60-es években még nem így hívták), katolikus leányzót. A kollégának meg eszembe jutott anyám. Írt levelet a nagymamámnak, aki az unokatestvére volt, és lelevelezték (nem volt telefon), hogy akkor majd "váratlanul" beugranak hozzájuk. Hogy miért? Mert nagymamám nagyon jól tudta, hogy anyám nem menne bele a vakrandiba, mert szívből utálta az ilyesmit. Ezért az egész család úgy csinált, mintha ez egy véletlen találkozó lenne. Mindenki tudott róla, hogy háztűznéző lesz azon a bizonyos vasárnapon, csak egyedül anyám nem. Nagymamám később mesélte, hogy az bosszantotta a legjobban, hogy nem mondhatta előtte anyámnak, hogy öltözz fel rendesen kislányom, menj el fodrászhoz, csinosítsd ki magad, mert ugye.. anyám se hülye :-)

A szüleim kb. fél éve készülnek a holnapi eseményre, és nagyon cukik. Sajnos a mise nem jött össze, amit a pap nekik mondott volna, de foglaltak Törökbálinton egy étteremben egy óriási asztalt, mert nem csak mi ünnepeljük őket, hanem az egész rokonság jön, nagynénik, unokatestvérek stb. Anyám kiadta nekünk, a gyerekeinek a feladatot, hogy mindenki süssön egy tortát, nem vehetjük meg a cukrászdában, és nem szabad más ajándékot hoznunk. Én persze nem bírtam ki...

A diéta legnagyobb ellensége a kenyér, mivel rettentően magas, 52g a szénhidráttartalma, azaz egy-két szelet fehérkenyér is már szétcsapja a nap CH deficitedet. A pékségekben számtalan alternatív verzió van, amivel főleg az a bajom, hogy nem tudom mit tesznek bele. Az utóbbi napokban megnéztem néhány tucat youtube videókat paleo-keto kenyerek készítéséről, és azok alapján saját receptet alkottam. Fontos volt, hogy ne kelljen vele szarakodni, gyorsan elkészüljön és alacsony legyen a szénhidráttartalma. A kenyér természetesen gluténmentes. 

Mióta az Eötvös utcába költöztem, küzdök az ételmolyokkal. Folyamatosan takarítunk, kéthetente nagytakarítás, és kéthavonta át vannak mosva a szekrények kívül-belül Domestosos vízzel. Az ételmolycsapdák 3 helyen vannak kitéve a konyhában, amit havonta cserélnem kell, annyira tele lesz. Undorító. Most, hogy jön a hideg, már jóval kevesebben vannak, de nyár elején visszatérnek. Amikor beköltöztem két éve, rá egy hónapra kb. 30 ezer forint értékű bio élelmiszert kellett kidobnom, mert mindenbe belementek. Belepetézik a lisztbe, kávéba, teába, cukorba, müzlibe, kakaó porba, protein porba. Mindenbe, ami poros állagú! De belemegy a tésztába és a csokoládéba is. 

Utánaolvastam több helyen mit kell csinálni, valamint saját haditechnikát fejlesztettem ki ellenük. Sikerült, teljesen eltüntek egy ideje. Persze nem tudom, hogy azért mert győztem végre két év után, vagy hirtelen jött a hideg. Íme néhány pontban mit tegyél meg te is, ha hasonló problémával küzdesz:

• Dobj ki mindent, ami ételmolyos. De vidd le azonnal a kukába, ne maradjon napokig a szemetesedben a fertőzött élelmiszer. 
• Most át a szekrényeket, nehezen elérhető sarkakat ecetes vizzel.
• Szellőztess rendszeresen a konyhában. A molyok ezt nem szeretik. 
• Ha látod őket repülni, kapd el, annyival is kevesebb. 
• Vegyél ételmolycsapdákat, mindenhol kapható szinte. 
• Ha veszel lisztet, magvakat a piacon, boltban, akkor dobd be a fagyasztóba 72 órára, majd vedd ki.  A fagyasztást nem élik túl a peték sem. Sajnos főleg a piacon kapható termékekben benne van, de hoztam már haza a Mammut bio boltjában vásárolt natúr mandulával is ételmoly kukacokat. Ment is a káromkodás, amikor a 7000 Ft/kg árú bio mandulát ki kellett vágni a kukába. (Csak 20 dkg-ot vettem, de akkor is fájt.) Szitáld át a liszteket, porokat, minden egyes új adagnál, amit a szitába töltesz, tisztísd át a szitát előtte. Töltsd át az eredeti csomagolásából jól zárható üveg és/vagy műanyagedényekbe. Ellenőrizd a kupakot, hogy jó szorosan csavartad-e rá. 

Két estét hosztoltam a cseh vendégeimet, akiktől megtudtam, hogy ezen a hétvégén Kulturális Örökség Napjai Fesztivál van Budapesten, a programok ingyenesek. Kiválasztották a Parlament Könyvtára programot, amihez én is csatlakoztam, mert még sosem voltam ott. A Parlamentben is utoljára 2002-ben voltam, addig volt érvényes az állandó belépőm, amíg még fotóriporterként dolgoztam. 

A könyvtár rendkívül bájos, a hangulata magával ragad, ahogy belépsz a helyiségbe. Az ott dolgozók lelkesek, és valahogy az az érzésem támadt, hogy a legjobb könyvtárosok dolgozhatnak itt. Segítőkészek, mosolygósak, és nagyon kedvesek mindannyian, akikkel csak beszéltem. Végighallgattuk a Könyvtárat bemutató előadást angolul, amiben nekem az tetszett a legjobban, hogy a könyvtároshölgy nagyon izgult, és elkaptam pár összenézést a kollégáival, amiből a támogató, drukkoló nonverbális üzenetet lehetett kiolvasni. 

Az angol és magyar nyelvű idegenvezetés minden órában váltotta egymást, amíg ott voltam. A vendégeim hamar elmentek, de én ott maradtam. Nyilván nekik, az elsősorban magyar nyelvű könyvek nézegetése nem volt sokáig érdekes. Leragadtam az Országgyűlési Naplók olvasásában, az olvasói különteremben. 1965-től megtalálható és szabadon levehető, olvasgatható. A nyelvezete régies, gazdag, rendkívül szórakoztató és érdekes, teljesen más, mint ahogy mi beszélünk ma. Ezen kívül ami feltünt, hogy a politikusok még államférfiak voltak szinte egytől egyig, valahogy minden egyes felszólalásban a hazaszeretetet, tenniakarást, Magyarország jobbá, fejlettebbé, hasznosabbá tételén munkálkodtak, és főleg azon, hogy az itt élő embereknek tényleg jobb legyen a sorsuk. Elszomorodok, ha belegondolok, hogy manapság a fent felsorolt dolgok, mennyire motiválhatják a képviselőinket. Semennyire. 

A könyvtárban pl. Széchenyi István összes könyvei megtalálhatóak és kikérhetőek még. 800 ezer könyvük van összesen, és ebből kb a tizede szabadon elérhető a könyvtár polcain. 

Érdeklődtem az 1848-as naplók után, de az 1850 előtti könyvek mind védetté nyilvánították, külön elzárt részben tárolják. Előzetes igénylésre azonban azokat a könyveket is meg lehet nézni, csak két könyvtáros kell hozzá, és az egyik folyamatosan feletted áll, miközben olvasgatod őket. 

Az első beszélgetés alatt derült ki egy fiatal könyvtárosfiúval, hogy nem nézhetem meg most azonnal az 1848-as könyveket. Kisétáltam a különteremből kissé csalódottan, és egy másik ott dolgozó idősebb hölgy utánam sietett, és nagyon segítőkészen a tudomásomra hozta, hogy természetesen azokat is megnézhetem, csak előtte lévő napon el kell kérnem telefonon vagy emailben, és használhatom a tudományos vagy akár magánjellegű kutatásaimhoz. 

A ketogén diéta szigorú életmódot követel. Hosszú a terméklista amikre nem lehet csak ránézni sem, de legalább ugyanannyi variáció van az elfogyasztható ételekre is. 

Minden reggel (8.30-09.00 körül) ébredés után 15 perccel letolok egy meleg pohár vizet másfél evőkanál almaecettel, aminek borzasztó íze van, de remek anyagcseregyorsító, energizáló és még ezen kívül rengeteg áldásos előnye van. Ilyenkor koncentrálok egy pontra, és megpróbálom teljesen kikapcsolni a nyelvem ízlelőbimbóit. Most már egy ideje teljesen hozzászoktam, ezért semmilyen belső hisztit nem okoz a megivása. Íme egy remek videó, ha tudsz egy picit angolul, akkor nézd meg. Az almaecetet bármelyik bioboltban beszerezheted, kb 800 Ft az ára. 

Az ecetes lötyi után beveszem a vitaminjaimat, majd elkészítem a reggelimet, és miközben lassan elfogyasztom, kinyitom a laptopomat. 1 dl édesítetlen mandulatejet, 1.5 dl ásványvizet és egy adag fehérjét (impact whey protein vagy impact whey isolate) összeturmixolok, majd elkornyolgatom lassan. Ebből van nekem jelenleg ötféle isteni finom ízű (fehércsoki, eper krém, tiramisu, citromos sajttorta, fahéjjas tekercs), hogy ne ugyanazt kelljen inni minden reggel. Éveken keresztül a Scitec Nutrition üzletekben vettem a kétféle fehérjét, de rátaláltam egy brit márkára, a Myproteinre, baráti ajánlásra, ami amellett, hogy sokkal olcsóbb, hatványozottabban nagyobb a kínálatuk ízekben, és ami a lényeg, elképesztően ízletesek a SN magyar termékkel szemben. Ezzel a napi édességvágyamat is kielégítem. 

A kávét igyekszem minimum másfél-két órával az ébredés után meginni 10.00 óra felé. Ébredés után a kortizol szintünk magas, és az is marad a következő 2 órában. A kortizol a szervezetünk belső óráját kontrollálja, és segít a figyelem, éberség fenntartásában. Az első kávénkat akkor a legoptimálisabb meginni, ha kortizolszintünk elérte a reggeli csúcspontját. 

Ha ébredés után azonnal rágyógyulsz a kávéfőződre, akkor magas hormonszint mellett fogsz kávézni, és rövid időn belül koffein-tolerancia alakul ki nálad. Ami azt jelenti, hogy még egy plusz kávéra lesz szükséged, ugyanazon hatás eléréséhez. Azaz a reggeli kávéd sokkal kevésbé lesz hatásos, mint a délelőtti kávéd. Tehát a megoldás az, hogy ébredés után még legalább másfél óráig ne kávézz. Idd meg az első kávédat a munkahelyeden, ha eddig otthon tetted, de nincsen 2 órád az ébredés és az elindulás között. 

Kávéfüggő vagyok, latte macchiato-junkie. Hosszú évekig naponta egyszer-kétszer beugortam valamelyik kávézóláncba és rendeltem egyet, vagy elvitelre, vagy helyben fogyasztásra, ha épp találkozóm volt, vagy dolgozni akartam. De ez már múlt idő! Mostanában rászoktam a jeges presszókávéra kókusztejjel, és leszoktam a tejről. A gond az volt, hogy mindez 430 Ft-650 Ft között kerül poharanként, attól függ, hogy melyik gyorskávézóba mentem be érte. Még tavasszal az egyik barátom figyelmeztetésére kiszámoltam, hogy ez mennyibe is kerül évente, és fejreálltam az összegtől. 

A couchsurfereim nálam szokak hagyni ruhadarabokat. Van aki vásárolt valamit útközben, és még se kell nekik, megmutatják nekem, és ha nem is jó rám, akkor is elfogadom, mert jó lesz másnak, és van aki csak véletlenül szórja el a dolgait nálam. 

Kaptam így egy New York-i brandelt kiskabátot, ezt néha fel szoktam venni, sportmelltartót, amit rendszeresen is használok, itthoni pamutnadragot, ez a legkényelmesebb, legszeretettebb cuccom télen. Legutóbb az ausztrál surferem nekem adott egy vadonatúj 42-es méretű slim szabású farmert, mert próba nélkül vette meg és kicsi lett rá, rám viszont brutál nagy volt, így Madelynnek adtam két nappal később, rá tökéletes volt. Ezen kívül nagyon sok trikó, és fehérnemű maradt itt, ami természetesen ment a szemetesbe.

Nagyon sok éve nem veszek rendszeresen drága, minőségi ruhákat, kivéve a farmereimet a Levi's-ban, a GAP-ben és a RETRO-ban veszem, ami drága mind. A futócuccaim többsége a Nike boltból valók, arányaiban messze a futóruháimra költök a legtöbbet. Az utcai ruhák közül elszórva egy-két darab középkategóriás divatmárka néha bejátszik, viszont a mindennapi ruhatáram főleg a H&M, Promode, Springfield és a Zara adja. Igen fast fashion, de olcsó, és tetszenek a dolgaik. Ezen kívül a ruhatáram 70 %-a, amit még főleg huszonévesen vettem, minőségi drága darabok üzleti megbeszélésekre, de nem hordtam őket az elmúlt 10 évben legalább, mert kihíztam, de sajnáltam leselejtezni. Most viszont már jók rám :-) A polóim többsége mind city pólók, amit utazásaim során vásárolok, ezek közül épp ma selejteztem le a 2014-es Belgiumot, Positanot és Barcelonát (szétmentek), egy 2007-es párizsit (sosem hordtam, mert rövid). 

A textilek, amit leselejtezünk, mára katasztrófális méreteket öltött, köszönhetően a fast fashion iparágnak. Az amerikaiak 85 %-a a megunt, elhordott ruhadarabokat szimplán kidobják a szemetesbe, szerintem nálunk is hasonló az arány. Mindezen anyagok tele vannak vegyszerekkel, műanyaggal, szintetikus anyagokkal, még a pamut is szinezve van, kevés közülük a 100 % selyem, ami nyom nélkül lebomlik. Mindenki számára nyilvánvaló mekkora környezeti károkat okoznak ezen anyagok eltemetése, elégetése. Amerikaiak évente 35 kg ruhát dobnak ki fejenként. Én kb 5 kg-ot. 

Százötvenötödik vendégem az amerikai Madelyn (22) Auburnból, Alabamaból, az Egyesült Államokból. Két referenciája volt összesen, de nagyon önző indokból mondtam neki azonnal igent: professzionális portré és esküvőfotós. Nekem pedig új profi fotókra volt szükségem. Egyébként mindkét oldalon voltak refijei, mert ő maga is már kétszer hosztolt, így sok tartanivalóm nem volt attól, hogy rossz vendég lesz.  

Madelyn egy igazi self made business woman, legalábbis eléggé biztos vagyok benne, hogy nagyon sikeres nő lesz belőle. Hét kisebb testvére van, és a gyerekkorára úgy emlékszik vissza, hogy borzasztó volt. Imádja a családját, és a testvéreit, de eléggé megterhelt volt egy 10 fős családban felnőni. A tizenéveit amíg a barátnői azzal töltötték, hogy buliztak és élték a normális tinédzserek életét, ő napi szinten a kisebb testvéreire vigyázott és a házimunkában segédkezett. 

15 évesen kezdett el fotózni, csak úgy mint én. Ő viszont nem járt semmilyen fotográfus képzésre, hanem magától tanult. Elkezdte a barátnőit fotózni, majd egyre többen kérték meg portréképekre, és egy idő után elkezdett pénzt kérni érte. 18 éves korától már esküvőket is fotózott. Első alkalommal még aszisztenskedett egy fotós mellett egy esküvőn, majd az első megbízást még szinte ingyen, baráti szivességből vállalta el, de a másodikat már pénzért. Fele annyit kért, mint bármelyik profi fotós, és később annyi munkája lett, hogy a hivatalos árat is elkérhette. Ebből a pénzből beruházott egy profi Canon EOS 1D-s alapgépbe és optikákba, de a felszerelésének a költsége a következő 2-3 munka árából vissza is jött. 

Alabama kisvárosai konzervatív keresztény republikánus települések, ahol a fiatalok a korahuszonéveik elején szűzen mennek férjhez, és az esküvő tradíciója rettentően fontos a családoknak. Elképesztő mennyiségű pénzt is költenek el rá. Egy átlagos 100 fős esküvő költségvetése 50-70 ezer dollár minimum, de a középosztály ennél jóval többet költ el. Az átlagdíj is többszöröse a magyarországi esküvőknek. Madelynnek két csomagja van, amiért 2 vagy 4000 dollárt szokott kapni díjazásul, aszerint, hogy hány órát kell fotóznia. A kisebb csomagért 4 órát dolgozik, a nagyobb csomagért a dupláját. A portréfotózásért már lényegesen kevesebbet kér. Itt vannak a portréfotói, amik nagy részét imádok. 

Madelyn tavasszal alapdiplomát szerzett egy főiskola pénzügyi képzésén, és ősztől Portlandban fog dolgozni a PWC-nél, ami a világ egyik legnagyobb adótanácsadó cége. Ők pedig a kezdők közül is csak a legjobbakat veszik fel. Szeretné ott is beindítani az esküvői fotózási business-ét, hiszen keresetkiegészítésként többet jövedelmezne, mint az éves fizetése, de szerinte nem lesz annyi munkája, mint otthon volt. Egyrészt otthon kialakított az évek alatt egy erős kapcsolati hálót, és már egymásnak ajánlották őt a házasulandó párok. Másrészt Portlandben szerinte kevesebb esküvő van, mint a szülővárosában. A vendégem nagyon várja a majdani portlandi életét, egészen más környezet, mint a déli Alabama volt. Szeretne a déli akcentusától is megszabadulni, ami egyébként érthetően erősen érezhető. Portlandban saját lakást fog bérelni egyedül és couchsurfereket akar fogadni. Lakótársakra a családi nagy zaj után nem vágyik. 

Mostanában sokat töprengtem azon, mi az amit el kell engednem az életemből,  mik azok a dolgok, amikkel nem kéne egyáltalán többet foglalkoznom. Összejött egy szép kis lista ezekből, és azt vettem észre, hogy szinte minden stesszmentesebb és könnyebb lett. Egyszer te is elérsz egy kort, amikor már nem vagy képes, nem leszarni a dolgokat, akkor se, ha megpróbálod. Eleged van abból, hogy azért aggódj, hogy mások mit gondolnak. Rájössz kiket akarsz a belső körödbe tudni és kit akarsz abból egy életre kitiltani. Ez nem azt jelenti, hogy te egy bogaras vénasszony leszel idősebb korodra, csak annyi, hogy eleget éltél ahhoz, hogy gyakorlatilag mindenre csak legyints már. Egyszerűbben szólva, leszarsz már mindent.

Már el is érted ezt a pontot? Vagy már annyira szerencsés vagy, hogy tökéletesítetted a teljesen kiteljesedő nemtörödömséget? Ha igen, akkor te már tudod is, hogy ez a 12 pont mind igaz.

1. Leszarni más emberek véleményét

Meh. Más emberek véleménye, különösen amik rólad szólnak, a megfelelő kritikával kell kezelned, mire felnőtt leszel. Amikor lehetőséget adsz arra, hogy mások diktáljanak az életedben, akkor az életed a negativitások pöcegödre kerül. Mindez vonatkozik általánosan MÁSOK véleményére. Viszont azok az emberek, akik igazán számítanak neked, azokat érdemes meghallgatni, hátha tanulhatsz belőlük, főleg, ha okosabbak nálad. 

2. Leszarni a nevetséges öltözködési szabályokat

Ne vegyél fel miniszoknyát és bikinit 30 felett! Lószart. Ne vegyél fel vízszintes csíkozású ruhát, csak ha XS-es méreted van! Mi van? Csak olyan rövidnadrágot vegyél fel, ami legalább comb középig ér! 30 fokban mit hordjak, ha a mini a kényelmes? Itt van egy tipikusan ítélkező lista arról, hogy jajj mit nem szabad neked, ha már 30 és a halál között vagy. Kattints és nevess. Azt viseld, amiben TE jól érzed magad, és ne azt, amit MÁSOK mondanak meg neked. 

3. Leszarni a volt pasidat

Okkal szakítottál vele, és vélhetően ez az ok valahol aközött van, hogy a legrosszabb volt vele minden téren és seggfej volt. Annyi a dolgod, hogy leszard az exedet és ne foglalkozz azzal, hogy ő gondol-e még rád. Ne nézz hátra, hiszen előre mész. 

Tegnap vért adtam. Ez már a 11. alkalom volt, így rutinszerűnek tünt a dolog. Legelső alkalommal stréber módra a 18. szülinapomon mentem, majd a következő években kb. négyhavonta adtam vért. 21 évesen Budapestre költöztem, és elmúlt a véradó kedv. Egy alkalom jutott az elmúlt 18 évre, talán 4 éve lehetett. 

A véradás, a nyilvánvaló jócselekedet és segítség másokon ténye és érzése mellett, praktikusan is ajánlott: ilyenkor minden szarra, nemi betegségre megszűrnek, így nem kell külön elmenni és fizetni érte. Én évente egyszer szintén a Karolina útra az Anonym AIDS Tanácsadó Központba szoktam menni HIV és Hepatitis B tesztre, de a hepatitisért már fizetnem kell. Véradáskor Hepatitis B, C, szifilisz és HIV 1-2 virusokra szűrnek. Ez összeadva a legolcsóbb helyen 10 000 Forintos vizsgálat ára, ha a HIV tesztet ingyenesnek veszem. Vért adni tehát nagyon megéri. Ha valami baj van a véreddel, akkor kapsz egy levelet, hogy menjél szépen vissza... De elkérheted a leleteidet is, pár nappal később megkapod. 

A nemi betegség kizárása meg akkor biztos, ha szűz a szűzzel, akik egy lakatlan szigeten élnek, így intravénás drogot se láttak soha. Attól, hogy te nem kefélsz félre, a párod még lehet, csak épp nem meséli el neked, azaz mindenkinek ajánlom, évente minimum egyszer menjen el szépen egy klinikára és szűresse meg magát. Nem kínos, és nem szégyen, hanem okos és felelős magatartás önmagunk és mások egészsége védelméért. Vagy... adjatok vért évente egyszer, de inkább többször, így megvan ingyen is. 

Figyelmeztetés: Ha összevissza dugtál mindenkivel gumi nélkül az utóbbi hetekben-hónapokban (vagy csak egy olyan valakivel szexeltél, aki viszont össze-vissza..), akkor kérlek szépen ne adj vért, mert a tesztek nem fogják kimutatni, ha fertőzött vagy. Van egy 6 hetes ablak, amikor minden teszt negatív, miközben már benned van a vírus. A hepatitisnél ez ráadásul 3 hónap. Azaz ha nagy esély van rá, hogy mégis beteg vagy, és vért adsz, azzal egy másik gyanútlan embert megfertőzhetsz, aki megkapja a véredet a műtétje alatt. Ugyanis a levett vért 35 napon belül felhasználják, és nem tesztelik újra, de ha meg is tennék, ott van ugye az ablak probléma. Akkor adj vért, ha úgy gondolod, hogy rendesen gumival védekeztél az elmúlt 3 hónapban, vagy legalábbis nagyon megbízol a partneredben. 

És milyen érzés utána? Nos, én a korábbi véradásokra úgy emlékszem, hogy energizáló hatással volt rám néhány órával később, most mindennek az ellenkezője történt, de ne szaladjunk ennyire előre. 

Futok, és ez többet jelent nekem, mint te gondolnád. Két éve májusban kezdtem, az elején fogyókúra támogatása volt a cél, egészen júliusig utáltam futni. Nem esett jól, csak szenvedtem, és nem értettem, hogyan lehet a futást szeretni. Arra gondoltam, hogy valami biztosan jó benne, ha ilyen sokan csinálják, aztán augusztus környékén átfordult, és már én is élveztem. 2014 őszétől már jöttek a derék és csípőfájdalmak, csak akkor azt hittem, ha kipihenem, elmúlik. Decembertől orvosi utasításra már csak maximum 5 km-ereket futottam, amivel jól elboldogultam 2015 nyaráig, júniustól mégis jött a porckorongsérv, lebénulás. Októbertől elkezdtem újra kocogni, keveseket, de ment. 2016 márciusban műtét, majd 4 hónapi orvosi eltiltás, júliustól újra futhatok. Ma minden egyes futásommal a tavalyi lebénulásból való talpraállást, és az idei gerincműtétemből való 100 %-os felépülést ünneplem. 

Kerestem az okát mitől lehetett a porckorongsérv, de ezt csomagban kaptam. Én nem végzek klasszikus ülőmunkát, de ha a számítógépemnél kell dolgozni, akkor nem ülök szép egyenes tartásban. Feküdni szoktam az ágyban vagy kanapén, a vállam és a nyakam kitámasztva sok párnával. A bikramjoga, a spinning évekig 3-5 alkalommal ment, ez minden egyes órája tolta kifelé a porckorongomat. Futni pedig rossz technikával futottam. Mindezt úgy, hogy habár egész életemben sportoltam, a törzsizmaim sohasem voltak erősek, és soha nem is fordítottam külön figyelmet a has, csípő, alsó hátizmok és fenékizmok edzésére. (Ez ma már nem így van.)  

Az elmúlt egy évben megnéztem tucatnyi youtube videót, és elolvastam sok száz cikket a Runner's World-ben arról, hogyan kell helyes testtartással futni. Valamint pár hete Markocsán Sándor, többszörös magyar bajnok futó és futóedző, megnézte a futásomat, és korrigálta a hibáimat.

Szabályok, amiket megtanultam, és a saját tapasztalataim is igazolták helyességüket:

• Melegítsd be futás előtt legalább 5 percen keresztül, de semmiképpen ne végezz nyújtó gyakorlatokat. A futás előtti nyújtás könnyen sérüléshez vezet futás közben. Dinamikus, kardió feladatokkal melegíts be. A "bemelegítést" szó szerint kell érteni, melegítsd be az izmaidat. Én ezt főleg 2 km-es gyorsgyaloglással (18 perc), majd 2 perces bemelegítéssel szoktam kiváltani a linkelt videó gyakorlataiból. 
• Lélegezz lazán, kettő lélegzet be és 3 ki a lépéseidnek megfelelő ütemben. Ha gyorsan futsz, ez 2-2-re fog módosulni. 
• Használj pulzusmérő órát övvel, vagy ha erre nem akarsz költeni, akkor futás közben időnként tedd a két ujjadat a nyaki ütőérre és számold a pulzusodat 10 másodpercig, majd szorozd fel a kapott számot hattal. Otthon számold ki előtte a maximális pulzusszámodat: Ez kezdők esetében a 220 mínusz életkor képlettel számolható, ami sajnos csak közelítő értéket ad. A pulzustartományok meghatározásánál a maximum értékből ki kell vonni a nyugalmit, és a kapott számnak a 10%-át kell kivonogatni a max értékből. Az én 70%-os intenzitásom tehát 181-(3x((181-57)*0,1)) = 143,8 a zsírégető tartomány felső határa, tehát nekem 133-144 között kell tartani a  pulzust a zsírégetéshez. Ha már fél 3-4 hónapja, fél éve futsz, akkor elhagyhatod az övet/saját mérést, mert addigra kitapasztalod a saját testedet annyira, hogy magadtól tudd mikor gyorsíts, lassíts. 
• Lazítsd el a vállad és engedd le futás közben, ne tarts mereven, felfelé húzva. Fáradás tipikus jele, hogy a futó felhúzza a vállait görcsösen a nyaka mellé futás közben, én is ezt tettem 2 éve szeptemberben a 16 km-es futásom közben, ami a jobb vállamban ínhüvelygyulladást okozott, azóta is bejelez az a pont a harmadik kilométer után, hiába tartom már helyesen a vállam.
• Minden km után lógasd le teljesen a karod a törzsed mellé, és fogd vissza a kalimpálást szándékosan kb. 10-15 másodpercig. Ezzel kilazítod a vállizületeket. 

Június elején második nekifutásra sikerült kijutnom Stockholmba. Írom ezt azért, mert még decemberben foglaltam a Wizzair oldalán 5000 Ft-ért egy jegyet április elejére, mikor még nem tudtam, hogy márciusban műteni fognak. Sebészi és baráti tanácsok alapján nem utaztam el áprilisban, amit később kiderült, nagyon jól tettem. Azt a jegyet buktam, de a lábadozásom alatt foglaltam egy másikat június elejére 4 napra 6000 Ft-ért. Irónikusan megjegyzendő, hogy a return buszjegyem, ami a reptérről bevitt a városba, majd visszavitt a reptérre 9000 Forintba került.  

Stockholmban nincs sok aktív couchsurfing hoszt, összesen kb. 10 requestet küldtem, és ebből három elfogadó válasz érkezett. Egy srác azt írta, hogy mehetek, de rajtam kívül még nagyon sok surfert fog hosztolni, és ugyanabban a nappaliban fog mindenki aludni, hostel hangulathoz nem volt kedvem, így ezt az ajánlatot szkippeltem. A másik srác csak a saját ágyában kínált helyet, igen, van aki szexsurfinggel, ehhez viszont én nem voltam elég pajzán hangulatban. A harmadik elfogadó válasz Zoltántól érkezett, aki délvidéki magyar pasi, és 20 éve él Stockholmban. 

Zoltán (50), huszonnyolcadik hosztom, informatikusként végzett Szegeden, és korán családot alapított. A felesége újságíró volt és állandóan dolgozott, így közös döntésre Zoltán maradt otthon a fiukkal. Zoltán az online szerencsejáték programozásra specializálódott, a munkáját otthon is tudta végezni, vállalkozóként dolgozott magyar és külföldi cégeknek. Zoltán nevelte a fiukat otthon, de később tönkrement a házasságuk és a felesége Magyarországra költözött a gyerekkel együtt. Zoltán egyedül maradt Szabadkán, távol a családjától, ezért úgy döntött, hogy Svédországba költözik. Úgy érzete, hogy teljesen mindegy, hogy Szabadkán vagy Stockholmban van egyedül, mindkettő hely messze van a gyerekétől. A srác ma 24 éves, orvostanhallgató és évente kétszer találkoznak. 

Stockholmban egy szoftverfejlesztő cégnél helyezkedett el, továbbra is a szerencsejáték iparnak fejlesztenek programokat. Hamarosan elvett egy orosz nőt, és született egy kislányuk, aki ma 16 éves. Négy éve elvált a második feleségétől is. A lánya az apjával magyarul, az anyjával oroszul, az életét svédül éli, és angolul úgy beszél, mint bármelyik skandináv fiatal, azaz kiválóan. A lánya Zoltánnal él, mert a svéd törvények szerint 12 év kor felett a gyerek dönti el, hogy kivel akar élni a szüleik válása után. Szórakoztató volt figyelni a beszélgetésüket, szenvedélyes vitáikat, mert a kislány is délvidéki tájszólással beszél, ugye ezt hallja az apjától. Egyébként Anna csodaszép lány és tökéletesen beszél magyarul, talán csak kicsi egyeztetési hibái vannak. Rendszeresen olvas magyar nyelvű könyveket, odafigyel arra, hogy karban tartsa a magyarját, bár magyar barátai nincsenek Stockholmban. 

Zoltán imádja a munkáját, 25 éve foglalkozik ugyanazzal, és legalább ugyanennyire isteníti a 43 éves kínai barátnőjét. Egyszerűen jó volt velük hármasban lenni, nézni a közöttük vibráló energiákat és szeretetet. 4 éve vannak együtt és Zoltán még mindig elképesztően szerelmes a csajába, szeretné feleségül venni és gyerekeket csinálni. Folyamatosan Yong Taoról mesélt nekem, amikor kettesben voltunk. 

Zoltán részletes útbaigazító levele alaján könnyen megtaláltam az otthonukat. Útközben kávéztam, majd vettem egy 3 napos tömegközlekedési bérletet, magam sem értem miért 3 naposat, ha 5 napra mentem. 3 napos és 7 napos van. A 3 napos 230 koronába, a 7 napos 300 koronába kerül. Én csak a 3 napos árát kérdeztem meg. Emiatt persze az utolsó napon vennem kellett még egy 1 napos bérletet 130 koronáért. Ezen kívül vettem egy helyi SIM kártyát 1 gigás mobilnettel. (kb 4500 Ft átszámítva)

A Night Run szimbolikusan fontos futóverseny az életemben. Két éve kezdtem el futni és tavaly júniusban ez volt életem első futóversenye, 12 km-es távon indultam. A versenyfelkészülés alatt alakult ki az isiászom, de annyira részt akartam venni rajta, hogy nem mondtam le, pedig a rheumatológusom és a családom is könyörgött, hogy ne menjek, baj lesz belőle. Omenszerűen az egyik Facebookos ismerősöm bejósolta, hogy kerekesszékbe fogok kerülni, ami valóban megtörtént a verseny utáni második hétben. 

Azaz ezzel a versennyel kezdődött minden. Nem a Night Run okozta a porckorongsérvet, mert már a sérvvel futottam le végig, de a lebénulást a versenynek köszönhetem. Idén márciusban megműtöttek, és utána 4 hónapig a sebészem eltiltott a futástól. Az eltiltást "betartottam", azaz havonta csak egyszer kocogtam picit, csak, hogy kicsit jobb legyen a lelkemnek. A műtét 10. napja után kiengedtek a kórházból, és minden nap elmentem gyalogolni, majd a hatodik héttől gyorsgyalogoltam hetente háromszor a Margitszigeten.

Időközben lett egy sorstársam, akit előttem egy hónappal műtöttek szintén az Országos Gerincgyógyászati Központban. Június elején rámírt a Facebookon, így ismerkedtünk meg. Zsófi korábban élsportoló volt, röplabdás, néhány éve abbahagyta a versenysportot, és edző lett. A komoly rendszeres sportolást a sérve szakította félbe, és örült az invitálásomnak, hogy járjon velem hetente kétszer a Margitszigetre gyorsgyalogolni. Zsófinak is rettentő fontos a sport és a tudatos táplálkozás, nagyon inspirálóan hat rám. Ő engem rokitársnak hív. (Rokkant sorstárs). 

Letelt a négy hónap július 8-án, én július 3-ától elkezdtem a felkészülést. Eleinte 1 km futás/1 km gyorsgyaloglás váltásokkal tepertem végig a szigetkörön. A második héttől már végigfutottam. Nem volt sok időm, összesen 20 napom. Egyetlen egyszer sikerült belegyaloglás nélkül végigfutni a szigetkört, de ez még mindig nem volt 7 km. Öszesen hatszor mentem el kocogni ezidő alatt. 

Egészen a végéig nem neveztem a versenyre, mert nem tudtam, hogy képes leszek-e lefutni a távot. Csütörtökön döntöttem el, hogy megyek és pénteken regisztráltam személyesen a BalatonMan boltjában. Elsétáltam otthonról hozzájuk, leperkáltam a 8000 Ft-ot a 7 km-es távért. Minden távhoz technikai futópólót adtak. Én S-eset kértem, ami kicsit nagy volt rám, pedig nem XS-es a méretem, valószínűleg elméretezték a számozásokat. A rajtcsomaghoz járt chippel ellátott rajtszám, technikai póló, Twix csoki, energia gél, müzli, porcerősítő rágótabletta minta, egy újság. A Twix csokit beraktam a hűtőbe, hogy majd megkapja a keresztlányom szombaton, de aztán befaltam ma délután. Ajaj, ennyit a ketó-diétámról mára.

Százötvennegyedik vendégem Nick (26) volt Hollandiából. Nick az Egyesült Államokban született amerikai szülőktől, de mikor 10 éves volt, a család elköltözött Hollandiába. Nick nemzetközi iskolában tanult, ezért kialakult az a furcsaság nála, hogy az angolt holland akcentussal beszéli igaz anyanyelvi szinten, a hollandjában pedig szintén van egy fura akcentus állítása szerint, azaz a hollandok meg szokták kérdezni honnan származik. Az apja elhagyta a családot, amikor Nick pár hónapos volt. 

Nick nagyon furcsa fiú, klasszikus wierdo srác, de én első pillanattól kezdve kedveltem. Tele van tetoválásokkal, kizárólag fekete cuccokba öltözik, kopasz, nagyon magas és szuper sovány, a farmerja is testhez álló. A nyakán van egy első pillanatra horogkeresztnek tűnő tetoválás, ami nem az, hanem valami ősi farkasvadász szimbólum. Vélhetően ez is azért varratta fel, hogy provokáljon. A tipikus gót szubkultúra stílusát képviseli minden megjelenésben, ruházatában és ékszereiben. 

Tőlem egy csehországi zenei fesztiválról érkezett hatalmas monoklival a szemén, mivel természetesen ott is megverték. Nick alkoholista (ezt önmagáról állítja), kora délután jött, de méterekre bűzlött a piától, ennek ellenére nem volt részeg csak sörszagú. 

Talán korábbi posztomban is említettem nektek, hogy a márciusi műtétem hegét gyűlölöm, és komoly szexuális frusztrációkat alakított ki bennem. Nem tudom megmagyarázni miért, de az a fixa ideálom lett, hogy a sebem undorítóan ronda, és nem szépült semmit a műtét óta. Persze sokan látták azóta, és mindenki mondogatta, hogy tök szép már, de sajnos csak olyanok, akik szeretnek engem, így nehéz elhinni, hogy az igazat mondják, vagy a valódit. Kitaláltam, hogy plasztikai sebészhez megyek és eltüntetem a sebemet. Írtam levelet drpataki.hu oldalán, mert az egyik barátom őt javasolta. Szerinte Pataki Gergely kiváló és nagyon alapos plasztikai sebész. Hónapokig nem válaszoltak a levelemre, ezért felhívtam őket júniusban, hogy időpontot kérjek.

Az asszisztense jelezte, hogy decemberig teljesen tele a rendelő, és telefonáljak decemberben. Mondjuk nem tudom, ha decemberben telefonálok, akkor azt mondják, hogy telefonáljak júniusban? Aztán alaposan elmagyarázta nekem az asszisztens, hogy nagyon sok ilyen esetet látott már - miután elmondtam neki, hogy pontosan milyen műtétem volt és hol van a heg, - és az egy olyan terület, ami nagyon nehezen plasztikázható. Meg ugye a seb is vízszintes, mondtam, hogy nem az, de közben villogott a szemem, hogy WTF, hogy lehet ezután egy klinikát komolyan venni? Megtudtam azt is tőle, hogy hiába ragasztom le leukoplassztal, az UV sugár azon is áthatol, plusz ugye még a ruhán, és károsítja a sebet. Ez is egy merő új információ volt a számomra, de kezdtem úgy érezni magam, mint valami ezoterikus szabadonébredők keddi klubbgyűlésén ébredtem volna. Megvallom megkérdőjeleztem a szakértelmüket is, de azért titkon reméltem, hogy Dr. Pataki Gábor még tudja a dolgát, attól, hogy az asszisztense nem. 

Írtam a sebésznek is egy levelet, de halottnak a csók, ismét az asszisztenséhez pattantam vissza, ugyanoda, ahova a beszélgetés elkezdődött. No sebaj, doktor úr elfoglalt, örülünk, hogy így pörög a biznisz, és sikeres a vállalata. Gondolom, ha mellplasztikával egybekötött zsírleszívásra jelentkezem be, akkor gyorsan lett volna időpont, de egy sima olcsó hegplasztikával nem foglalkoznak szivesen, csak a honlapjukon hirdetik a szolgáltatást. Ha ti is bejelentkeznétek hozzá, decemberig ne is hívjátok a rendelőt. A honlap fotói alapján nagyon szép ciciket csinál btw!