Június elején második nekifutásra sikerült kijutnom Stockholmba. Írom ezt azért, mert még decemberben foglaltam a Wizzair oldalán 5000 Ft-ért egy jegyet április elejére, mikor még nem tudtam, hogy márciusban műteni fognak. Sebészi és baráti tanácsok alapján nem utaztam el áprilisban, amit később kiderült, nagyon jól tettem. Azt a jegyet buktam, de a lábadozásom alatt foglaltam egy másikat június elejére 4 napra 6000 Ft-ért. Irónikusan megjegyzendő, hogy a return buszjegyem, ami a reptérről bevitt a városba, majd visszavitt a reptérre 9000 Forintba került.
Stockholmban nincs sok aktív couchsurfing hoszt, összesen kb. 10 requestet küldtem, és ebből három elfogadó válasz érkezett. Egy srác azt írta, hogy mehetek, de rajtam kívül még nagyon sok surfert fog hosztolni, és ugyanabban a nappaliban fog mindenki aludni, hostel hangulathoz nem volt kedvem, így ezt az ajánlatot szkippeltem. A másik srác csak a saját ágyában kínált helyet, igen, van aki szexsurfinggel, ehhez viszont én nem voltam elég pajzán hangulatban. A harmadik elfogadó válasz Zoltántól érkezett, aki délvidéki magyar pasi, és 20 éve él Stockholmban.
Zoltán (50), huszonnyolcadik hosztom, informatikusként végzett Szegeden, és korán családot alapított. A felesége újságíró volt és állandóan dolgozott, így közös döntésre Zoltán maradt otthon a fiukkal. Zoltán az online szerencsejáték programozásra specializálódott, a munkáját otthon is tudta végezni, vállalkozóként dolgozott magyar és külföldi cégeknek. Zoltán nevelte a fiukat otthon, de később tönkrement a házasságuk és a felesége Magyarországra költözött a gyerekkel együtt. Zoltán egyedül maradt Szabadkán, távol a családjától, ezért úgy döntött, hogy Svédországba költözik. Úgy érzete, hogy teljesen mindegy, hogy Szabadkán vagy Stockholmban van egyedül, mindkettő hely messze van a gyerekétől. A srác ma 24 éves, orvostanhallgató és évente kétszer találkoznak.
Stockholmban egy szoftverfejlesztő cégnél helyezkedett el, továbbra is a szerencsejáték iparnak fejlesztenek programokat. Hamarosan elvett egy orosz nőt, és született egy kislányuk, aki ma 16 éves. Négy éve elvált a második feleségétől is. A lánya az apjával magyarul, az anyjával oroszul, az életét svédül éli, és angolul úgy beszél, mint bármelyik skandináv fiatal, azaz kiválóan. A lánya Zoltánnal él, mert a svéd törvények szerint 12 év kor felett a gyerek dönti el, hogy kivel akar élni a szüleik válása után. Szórakoztató volt figyelni a beszélgetésüket, szenvedélyes vitáikat, mert a kislány is délvidéki tájszólással beszél, ugye ezt hallja az apjától. Egyébként Anna csodaszép lány és tökéletesen beszél magyarul, talán csak kicsi egyeztetési hibái vannak. Rendszeresen olvas magyar nyelvű könyveket, odafigyel arra, hogy karban tartsa a magyarját, bár magyar barátai nincsenek Stockholmban.
Zoltán imádja a munkáját, 25 éve foglalkozik ugyanazzal, és legalább ugyanennyire isteníti a 43 éves kínai barátnőjét. Egyszerűen jó volt velük hármasban lenni, nézni a közöttük vibráló energiákat és szeretetet. 4 éve vannak együtt és Zoltán még mindig elképesztően szerelmes a csajába, szeretné feleségül venni és gyerekeket csinálni. Folyamatosan Yong Taoról mesélt nekem, amikor kettesben voltunk.
Zoltán részletes útbaigazító levele alaján könnyen megtaláltam az otthonukat. Útközben kávéztam, majd vettem egy 3 napos tömegközlekedési bérletet, magam sem értem miért 3 naposat, ha 5 napra mentem. 3 napos és 7 napos van. A 3 napos 230 koronába, a 7 napos 300 koronába kerül. Én csak a 3 napos árát kérdeztem meg. Emiatt persze az utolsó napon vennem kellett még egy 1 napos bérletet 130 koronáért. Ezen kívül vettem egy helyi SIM kártyát 1 gigás mobilnettel. (kb 4500 Ft átszámítva)
Mondanám, hogy Zoltánék a zöldövezetben laknak, de Stockholmban majdnem mindenhol zöldövezet van. A természetbe beépített város, tökéletes szimbiózisban. Itt egy videó Zoltán környékükről, látható rajta az az utca, ahol laktam.
Az első este rögtön érkezésem után átadtam a thank you giftemet, ami két csomag 5-5 kiszerelésű étcsokis és tejcsokis Túró Rudi volt. Megkaptam a vendégszobámat az emeleten, majd átmentünk egy házibuliba Zoli barátaihoz. Mindenki tipikusan svéd, nagy darabok, szőkék, sokat isznak, jókedvűek, és energikusak. Ültünk kinn a teraszon, ők dohányoztak és ittak, én egyiket sem egyelőre, mert elfelejtettem magamnak cidert venni.
Beszélgettünk Ingmar Bergmanról, a filmjeiről. Mint kiderült én sokkal több filmet láttam tőlük, mint ők. Ami nem nehéz, mert én az összeset. Nem tudtam címeket mondani, mert kizárólag a magyar filmcímeket ismerem, így csak a Fanny és Alexandert és a Personát volt könnyű "lefordítani". A magyar filmcímek meg tükörfordítással nem működnek. Nagyon nyitott, okos társaság volt, így komolyan belementünk Bergman filmnyelvébe, nőkkel való kapcsolatába, a dialógjai erősségébe és tartalmába, és konkrétan rövid időn belül egy filmklubbos hangulat kerekedett ki a beszélgetésből.
Az angol Jack (39) volt a másik couchsurfer. Reklámszövegíróként és zenészként dolgozik. Hozta a gitárját, és az est folyamán elővette, hogy énekeljen a társaságnak. A többiek kissé meglepett rökönyödéssel fogadták a produkció ajánlatát. Két számot hallgattak végig, de a második felében már beszélgetni kezdtek, a figyelem hiányát Jack is észrevette és elcsomagolta a gitárt. Kicsit sajnáltam.
A konyhában és a teraszon annyi alkoholt láttam, ami kb. egy magyar havi átlagfizetés értékének felel meg. Ez igen meglepő volt, tekintve, hogy mennyire rettentő drága az alkohol Svédországban. Egy idő után már én is vodkarancsoztam, és ettünk a vendéglátónk salátájából. Majd 23.00 után hazamentünk még mindig világosban.
Zoltán az est folyamán a társaságnak elmagyarázta mi az a couchsurfing, mert a többség nem hallott még "rólunk.
Pontosabban átautóztunk Zoltán barátnőjéhez, mert Zoltán lánya épp házibulit tartott, és nem illettünk a 16 éves társaságba. Ezt kölcsönösen gondoltuk így. Zoltán barátnője Jacknek és nekem is külön vendégszobát adott. Ők még a nappaliban maradtak zenélni és beszélgetni, de én zuhanyzás után kivontam magam a társaságból és beájultam az ágyamba. Zoltán barátnője is elvált és van 2 fia, ezért nem költöznek össze, hanem két külön háztartásban élik közös életüket.
Két nap kellett, míg megszoktam, hogy a nap 23.00 után megy le és 03.00-kor kel.
Vasárnap reggel közös reggelivel indítottunk, Yong Tao gofrit sütött nekünk. Majd mindannyian Bella kutyával egyetemben elautóztunk egy közeli tóhoz, sok ezer van a környéken. Mászkáltunk, és bámultuk a vizet, és a vízbe ugráló svéd gyerekeket, miközben mi pulcsiban fagyoskodtunk. Yong Tao is bement a vízbe, de ő imádja a hideget.
Jack és én bementünk a városba, és a valamelyik metróállomásnál ittunk egy kávét és ettünk egy salátát a helyi kávézóláncban. Jack beszélt a barátnőjével, aki féltékenységi rohamot rendezett le, amiért Jack velem van. Ők is a couchsurfingen keresztül ismerkedtek meg, és már 5 éve együtt élnek Olaszországban.
Jack kihangosítva beszélt a csajával, és a kellemetlen rámvonatkozó keresztkérdéseket egy idő után már nem bírtam hallgatni, és átültem egy másik asztalhoz, amíg Jack telefonált. Azt megszoktam, hogy a férfibarátaim feleségei mindig utáltak engem, anélkül, hogy találkoztak velem, vagy okuk lett volna utálni, de váratlanul ért, hogy egy random egy napja megismert couchsurferrel lógok Stockholm belvárosában és a párja emiatt jelenetet rendez, amit kénytelen vagyok én is végighallgatni.
Mondtam Jacknek, hogy mondja el nyugodtan a csajának, hogy feleslegesen aggódik. Jack annyit mondott, hogy hiányzik a bizalom, és önértékelési zavarjai is vannak a hölgynek, ezért mindenkire féltékeny. A tekintetem inkább volt (le)sajnáló, mint együttérző.
Megtekintettük a Vasa Múzeumot és a Skanzent. Imádom a vitorlás hajókat, a Skanzen viszont unalmas volt. Kis házakban különböző mesterségek űzőit lehet megtalálni, pékség, varroda stb, és minden helységben imitálják a régi kultúrát és történelmet azzal, hogy a foglalkozást végzők a középkori öltözetet viselik és az eredetileg egyben megmaradt régi üzlethelységeket odaszállították. Ezen kívül van még egy állatkertjük.
Én itt meghívtam Jacket kávézni és sütizni. Mászkáltunk egész nap, majd egy belvárosi kocsmában zártunk, ahova Jack meghívott ciderezni. Este 20.00 körül értünk haza, ahol Zoli sült lazaccal és fehérborral fogadott minket. Én kiterültem a nappaliban a földön és elképesztő csípőfájdalmaim voltak a 10 órás városnézés után. Jack a nap folyamán mesélt nekem a keto-diétáról, amit hazaérkezésem után azonnal elkezdtem és azóta is tartom.
Hétfőn Jack hazautazott, én ismételt reggeli után, amit részben én csináltam, Zoltánékkal elmentünk egy helyi tóhoz kirándulni. Aznap nemzeti ünnep volt a svédeknél. Utána átautóztunk egy másik parkba. Hazafelé Zoltán beugrott egy pizzériába az útközben telefonon leadott rendeléséért, este mindannyian pizzát ettünk és bort ittunk. Kedden bementem egyedül a városba, megnéztem a Fotografiska Múzeumot, ami a legjobb hely volt Stockholmban és kizárólag mindent bankkártyával lehet fizetni (no cash), megnéztem a Királyi Palotát, majd a Nobel Múzeumban zártam. Ide kedd délután mentem, mert keddenként 17.00 és 20.00 között ingyenes a belépő. Vettem magamnak Stockholm pólót és hűtőmágneseket. Rengeteget sétáltam egész nap, és különböző kávézókat látogattam meg.
Az egyik boltban vettem salátát, amit a Nobel Múzeum előtt a lépcsőn ülve ettem meg, előttem utcazenész énekelt. Kora este hazamentem, vacsoráztunk, majd Zoltán és én elmentünk kutyát sétáltatni. Zoltán a beszélgetésünk alatt presszionált, hogy menjek haza és csináljak valakivel gyereket, és ne maradjak le az anyaságról, amihez most már 39 éve ragaszkodom. Mindezt nagyon kedvesen és nem tolakodóan tette, pillanatra sem éreztem, hogy belegázolna a lelkivilágomba vagy a személyes életterembe. Hazaérkezésünkor együtt megnéztünk otthon egy borzalmas rossz filmet. Én közben gyógytornáztam a nappaliban.
Szerdán Zoltánék korán elmentek dolgozni, én a házban maradtam délig, majd elindultam a reptérre. Sajnos nem volt alkalmam személyesen búcsút mondani a hosztomtól, mert azt gondoltam, hogy felkelek reggel időben és lesz rá módom. Nem így lett. A központi pályaudvarnál kávéztam, amikor ráüzentem Zolira hol vagyok, mondta, hogy átszalad elbúcsúzni, mivel a pályaudvar mellett dolgozik, de akkor már indultam a reptéri buszomhoz. Ismét lemaradtam róla. Búcsúzóul egy nagyon komoly whatsapp cseteléssel fejeztük be azt a beszélgetést, amit a kutyasétáltatás alatt elkezdtünk.
Zoltán kíváló couchsurfing host volt, sokkal jobb vendéglátó, mint én vagyok. Ő nem csak a szép otthonában kínál szállást az utazóknak, hanem reggelit és vacsorát is biztosít. Én sosem etetem a vendégeimet, csak kizárólag akkor, ha épp este csekkolnak be, amikor épp főzök.
Stockholm pedig kiváló város. Én az 5 nap alatt összesen 75 000 Ft-nak megfelelő svéd koronát költöttem, és ebben benne volt jó sok múzeum, napi két kávézás, bolti bevásárlás, tömegközlekedés, helyi SIM kártya, néhány emléktárgy beszerzése, és a gyerekeknek csokivásárlás a reptéren. Hozzáteszem a repülőjegyem ingyen volt (pontokra vásároltam), a transzfer buszt a reptér és a város között külön bookoltam a bankkártyámmal még korábban. Szállásra, reggelire és vacsorára szintén nem kellett költenem.
Kövess Facebookon is.
