2016.12.07. 18:35

Vendégem startup ötlete: budapesti exprostituáltaknak barista karrier

pelarge.gifSzázhatvanadik vendégem a perui Aruel (27), aki Portlandben, az Egyesült Államokban él. Zöldkártyája van, amit pár éve kapott meg, állampolgársága továbbra is csak perui. Előtte illegálisan élt az Államokban. Konkrétan nem is értem, hogy érvényes vizum nélkül hogy lehet iskolába járni? 30 vendégtől van referenciája, és kb. 10 alkalommal volt ő a vendég, 2009 óta tagja a Couchsurfingnek. Két éjszakára mondtam neki igent. 

Kora este érkezett, én még a félmaratont hevertem ki, ezért meggondoltam, hogy hova és mikor megyek fájós térdekkel. Ültünk a kanapémon, és kisvártatva megjegyeztem, hogy nagyon fura az akcentusa, érzem, hogy az anyanyelve angol, mégis hallok valami akcentust, amire még az se mondanám, hogy spanyol. Elmesélte, hogy ő nem amerikai, 11 éves volt, amikor Peruból Portlandbe költözött a szüleivel. Erre még jobban meglepődtem, mert ha valaki ilyen kiskamasz korában vált országot, rendszerint tökéletesen elsajátítja új hazája nyelvét és akcentusát. És fura, hogy ő nem. Erre kissé zavartan reagált, hogy 15 évesen történt egy autóbalesete, aminek következtében agysérülése lett. Ettől újra kellett tanulnia beszélni és járni. Ez a folyamat egy évig tartott, de nem múlt el nyomtalanul. Azaz, amit én akcentusnak hallottam a beszédében, az gyakorlatilag beszédhiba. A járása pedig féloldalasan hordja magát, olyan mint egy akut porckorongsérves beteg isiásszal.

A beszélgetésünk alatt elújságolta, hogy a nyáron Svájcban megismerkedett egy dél-amerikai lánnyal, akibe beleszeretett, és két héttel később feleségül kérte, de a lány azt mondta, hogy várjanak még. Miatta itt akar maradni Európában. Portlandben ingatlanügynökként dolgozik. A közeli terve pedig az, hogy Bécsben vagy Budapesten nyit egy nonprofit kávézót, amiben prostituáltak fognak dolgozni. Vagyis olyan kurvák, amik már nem űzik az ipart, és szeretnének karriert váltani. Kérdeztem, hogy mitől lenne ez nonprofit? A kávézó nyereségét jótékony célokra fogja költeni? Azt mondja, dehogyis. Attól nonprofit, hogy exprostikkal fog dolgozni. Mert vannak dolgozó lányok, akik szeretnének már valami mást csinálni, de nem tudnak, mert az önéletrajzukba nem tudják beleirni, hogy prostitució, ő viszont adna nekik lehetőséget. 

Bámultam rá, és próbáltam elképzelni, hogyha Budapesten nyílik ez a kávézó (Bécsben is magyar lányok dolgoznak az utcán, tehát egyszerűbb itt maradni), akkor hogy fog baristákat hozzá castingolni? Hogy találja meg a volt kurvákat, vagy az átmeneti állapotban iparkodó lányokat? Mondjuk végiggrasszálja a Körutat, hogy hé, itt a névjegyem, ha állást akarsz váltani? Ezeket a gondolataimat nem osztottam meg vele, csak magamban eltünődtem. 

Neki annyit mondtam, hogy nem látom a sikerét abban, hogyan éri el ezeket a lányokat. Az volt a válasza, hogy neki is fogalma sincsen. Több értelmét látnám, ha mondjuk fogyatékosokkal dolgoztatna a kávézójában, erre szerintem még állami támogatást is felvehetne, de minimum kapna rá adókedvezményt. 

Kérdeztem, hogy ajánljak-e neki jó kávézókat, amit megnézne, amolyan saját piackutatásként és terepfelmérésként? Mondta nem, mert nem érdeklik a kávézók. Mondom, ohh, oké. 

Aztán még arról beszélt, hogy nagyon szeretne sokkal gyorsabban beszélni, mint ahogy most. Néztem rá, most már tényleg döbbenten, és mondom, de hát így is rohadt gyorsan beszél, sokkal gyorsabb a normális beszédtempónál. Erre azt válaszolta, hogy ő ennél is gyorsabban akar beszélni. De mondom, az Istennek, miért? Hiszen már úgy hadar, hogy a kényelmesebb emberek a felénél elengedik, mert elérik az érdeklődési pont határát, amikor már nem tudják követni mit mond, és onnantól senki nem figyel rá. Hozzátettem, hogy én tudom követni, mert én is gyorsabban beszélek, mint kéne, de én azon dolgozom, hogy lelassítsam a tempót a normálisra. Erre elnézett messzire, és annyit mondott, hogy ő szeretne sokkal gyorsabban beszélni, és tudja, hogy igy is nagyon hadar már, de neki ez nem elég, még gyorsabb akar lenni.

Valószínűleg még mindig a 15 éves korában ért traumában szenved, amikor egy évig nem beszélt, és azt próbálja azóta is kompenzálni :-( De már túlkompenzál. Ezt se mondtam neki, mert nem kért pszichológiai szakvéleményt.  

Na, és itt jött el a pont, hogy rájöttem, hogy ez a srác teljesen bolond. Lehet, hogy köze van az agysérülésének, vagy nincs köze, nem vagyok neurológus, hogy ezt megállapítsam. A vendégem extrém furcsa, és egyszerűen nem tudtam vele mit kezdeni. Egész este ő beszélt (nekem így volt jó), és nem volt se füle, se farka a mondanivalójának, olyan, amikor valakitől egy véget nem érő valószínűtlen agymenést hallgatsz végig. Az exkurva kávézó startup projektjén diskuráltunk el a leghosszabban, amin egy darabig érdekes volt brainstormingolni. Kb. két órát beszélgettünk. Másnap elment várost nézni, este hívott sörözni, de én megmutattam neki, hol találja a couchsurfing meetinget, és inkább hivatkoztam más otthoni elfoglaltságomra és a fájós térdemre. Képtelen lettem volna még egy estét végigdumálni vele. Aruel nem találta meg cím alapján a CS meetinget, mondta, hogy ő nem érti a térképeket. Tett egy nagy sétát, aztán valamikor hazajött aludni. Reggel továbbutazott.

Kövess Facebookon is. 

A bejegyzés trackback címe:

https://couchsurfing.blog.hu/api/trackback/id/tr3212031249

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása