CouchSurfing

Negyvenkilencedik vendégem Sean (39) Torontóból utazott Budapestre. 2 hetet fog Pesten tölteni. Egy nemzetközi 5 napos telekommunikációs konferencia előadója lesz, ami most vasárnap kezdődik Budapesten. Az első 2 napját nálam töltötte, 4 napig egy másik hosztnál fog lakni, utána egy hétre airnbn lakást bérel. 2009 óta CS tag, 5 pozitív referenciája van vendéglátótól, és 7 vendégtől. 

Ő volt az első vendégem, akitől nem én kaptam request-et, hanem én hívtam meg magamhoz. Open requestet küldött ki, ott találtam rá. Irán hosszú évek óta az egyik top 5 álom utazási célpontom, viszonylag sokat tudok az országról, néhány könyvet elolvastam az iráni politikáról, vallásról és a kultúráról. 

Sean Teheránban, Iránban született és nőtt fel. 22 éves korában ő és a családja Torontóba költözött. A farszin, és angolon kívül még arabul és franciául beszél. A családjával fársziul kommunikál, néhány évente Teheránba látogat a rokonait és a barátait meglátogatni, de az iráni identitását háttérbe szorította. Kanadainak tartja magát, Iránt már nem tekinti a hazájának. Hivatalosan is kettős állampolgár. Azt mondta nekem, hogy a Föld az otthona. 

Elmondtam neki, hogy nem szerettem Torontót. Az első nap érdekesnek találtam a felhőkarcolokat, mert korábban nem láttam még olyat, de harmadik naptól már éreztem, hogy ez nem az a város, amit én be tudok fogadni, vagy ami izgalomban tart. 7 napot töltöttem ott 2010-ben. Sean elmondta, hogy ugyanezt érezte ő is, amikor odaköltözött, de később megismerte a várost. Torontót akkor lehet élvezni, ha jól ismered. Torontónak titkai vannak, amit meg kell fejteni. Ha ez megvan, akkor egyből élhető és szerethető várossá válik. 

Negyvenhetedik vendégem C. (35) Münchenben élő venezuelai mérnök. 2007 óta tag, CS ambassador, 108 poz refi mellett 15 referenciája van surferektől, és 23 hostoktól.  Szülei olaszok, akik Venezuelába emigráltak, ő is Venezuelában, Valenciaban született és nőtt fel, 10 éve Németországba költözött és már Karlsruhe-t tekinti hazájának, ahol a hétvégéit tölti. Szülei révén olasz útlevele is van, venezuelai és olasz állampolgár. Negyvennyolcadik vendégem, Carlos barátnője Oksana ukrán ital technikus, italok alkot egy gyárban. Ő is Németorszában él. 2012 óta tag, nem hosztolt még senkit, és 1 referenciája van vendéglátótól, csak Carlossal használja a kanapészörföt. 3 éjszakát lesznek nálam. 

Tegnap késő éjjel találkoztunk a Batthyányin. A csomagjuk a keleti pályudvar megőrzőjében maradt, oda még elmentünk együtt. Útközben couchsurfinges élményeket meséltem nekik. Carlosnak ez a 10. magyarországi látogatása, Oksananak a második. Carlos nagyon szereti az országunkat (bár erre magatok is rájöttetek valószínűleg), mindig csak nyaralás célból érkezett hozzánk, kb. 20-30 szót tud is magyarul. Én felsoroltam neki az összes spanyol szót, amit ismerek, és ő is nekem a magyar szókincskészletét. Az övé gazdagabb volt. (mármint több szót tud magyarul, mint én spanyolul :-) Emellett még spanyolul, németül és angolul beszél kiválóan. Elmesélte, hogy van jónéhány magyar barátja, közülük Andrással találkozni is fog a héten, korábban utaztak  együtt több országban is.   

Tegnap reggel érkeztek Münchenből, kimentek Szentendrére, délután bejöttek Budapestre és egész nap sétáltak. Ettek török és indiai étteremben, meglátogatták a McDonaldsot, kostóltak lángost Szentendrén. Carlos sok mindenben hasonlít rám: öntudatos, kíváncsi, érdeklődő és nyitott személyiség. A couchsurfing iránt erős elkötelezettséget hordoz a szivében. Meg van benne az a írigyelhető képesség, hogy egyből rá tud hangolódni a másik emberre, és egyből azt lehet vele érezni, hogy egy hullámhosszon rezegtek. Tökéletesen alkalmazkodó  kaméleon személyisége van. Oxana is nagyon kedves, de ő kicsit zárkózottabb. Ez főleg annak köszönhető, hogy szégyenlősebb a (szerinte) kezdetleges angoltudása miatt, pedig szerintem jól beszél angolul. Értem, hogy mit akar mondani, és ez a lényeg. Nagyobb önbizalommal beszédesebb lenne. Egyből meg is hívtak, hogy menjek velük a bécsi Vienna Calling kb. 300 fős CS eseményre. Mondtam nekik, hogy még hostot kell addig találnom. Carlos szerint ezzel nem kell foglalkozni, nagyon sokat lesznek ott helyben, akik örömmel adnak szállást. Ezt még hétvégéig meggondolom :-)

Pénteken a 13.00 órás ébredés után 16.00-ig maradtam a lakásban. Blogírás, levelekre válaszolgatás. Enrique kedves szavakkal kirugdosott a lakásból, hogy húzzak végre be a városba Barcelonát nézni. Igaza van. Elsétáltam a Placa Catalunya tér közelében található csodálatos Palau de la Música Catalana épületet megnézni kívülről és belülről. 18 Euró a beugró, de megérte. Az egyik legcsodálatosabb előadóterem, amit valaha láttam. 1905 és 1908 között épült Lluis Doménech i Montader tervei és kivételezése alapján. Kivülről elképesztően részletgazdag, belülről a szines üvegablakokból ömlik a fény. A idegenvezetőnk elmondta, hogy sok művész nem szeretett itt fellépni, mert a közönség belefeledkezett az épület bámulásába az előadás alatt. Az előadásokra a legolcsóbb jegy 20 Euró, függ a helytől és a fellépő művésztől: akár 200 Eurós belépőjegy is vásárolható.

Utána lesétáltam a diadalívhez és a mellette található parkba. Itt lemerült a fényképezőgépem. Ettem egy helyi étteremben vegetáriánus lasagne-t majd beültem a mellette található Starbucksba és ott maradtam 23.00-ig. Enrique, az utolsó hosztom sok időt nem tudott velem tölteni. Ezeken a napokon török ügyfelei érkeztek Barcelonába, azért fogadott mert néhány napja emergency requestet küldtem neki az olasz hosztomtól való menekülés miatt. Éjjel 23.30-ra értem haza, akkora üzente meg, hogy otthon lesz, beenged a lakásba és utána vissza kell mennie a török ügyfeleihez vacsorázni. A tévé előtt ült, mikor hazaértem. Mondta, hogy nem megy már sehova, mert kicsit betegnek érzi magát. Reggel 04.00-ig beszélgettünk, akkor ért haza a török lakótársa. Párkapcsolatok, a család és úgy önmagában az élet volt a téma. Nagyon sokat beszél, gyakorlatilag folyamatosan ömlik belőle a szöveg megállás nélkül, szó szerint meg kellett vele küzdeni a szóért, de egy idő után feladtam. Jó volt hallgatni is. 

Nem mondom, hogy a gourmet fan olvasóim csettinteni fognak a nyelvükkel ettől az írásomtól, de én szerettem mindet. Ezeket ettem az elmúlt két napban.

Ma:

Délben a hosztom által főzött sajtos valamilyen szószos tésztát ettem, később boltban vásárolt epres kekszet. 

Ma délután találtam egy joghurtozós helyet. A falba építve vannak joghurtcsapoló karok. A joghurt természetes alapanyagokból készült és cukormentes. Választasz ízt, és poharat és csapolsz, amennyi jólesik. Utána megszórod azzal, amivel szeretnéd. Az enyémre fehércsoki, mandula, eper és kiwi került. Súly alapján kell fizetni. Az enyémnek 4.20 EUR volt az ára. Holnap visszajövök ide. 

Utána egy gyorsbüfében kértem egy kicsi sima sajtos paradicsomos szendvicset, nem nézett ki gusztusosan, nem fotóztam le. 4 Eurót kértek el, szerintem átvágtak. 

Valamint uzsonárra egy helyi étterembe ültem be, vegetáriánus lasagne-t rendeltem, ezt se fotóztam le. 5,5 Euróba került, erre még felszámoltak 1.5 Eurót, mivel megettem a hozzá kihozott olivás cibattát. Nem szóltak előre, hogy az plusz pénz, csak letették az asztalomra. Ügyes trükk! 

- Rengeteg férfi sétál babakocsival vagy kisgyerekkel egyedül az utcákon. A nők dolgoznak, és apa marad otthon? Ezt a 3 képet kb 5 perc leforgása alatt fényképeztem, de ott vannak mindenhol! 

-

- Onnan lehet megismerni az utcákon, hogy ki a helyi és ki a turista, hogy míg a turista pólóban, térdnadrágban grasszál, a helyin pulóver, kabát, hosszúnadrág és sál/néha sapka van. A 20 fok körüli hőmérséklet a katalánnak/spanyolnak hideg. 

- Nem baj, hogy angolul szólsz hozzájuk, úgyis spanyolul válaszolnak. Maximum lassabban mondják, hogy jobban értsd. 

- Az összes általam megismert katalán/spanyol férfi nagyon szenvedélyes, ezer lángon ég, és a legbarátságosabb és érdeklődőbb emberfajta világon. 

Tegnap kora délután megnéztem a La Seu katedrálist. A gyönyörű gótikus templomot 1298-ban kezdték el építeni, és 1460-ban fejezték be. 93 méter hosszú, 40 méter széles és 28 méter magas. Ámulatba ejtően lenyűgöző. A bejárattól jobbra van egy kedves kápolna. Ott ücsörögtem kb. fél órát, mert a megolvadt arckrémem kiömlött a táskába, mindent ki kellett pakolni és feltörölgetni. Ez a pillanat sokat rontott az áhitatomon. :-) A jegy ára 6 Euró, ami a Sagrada Familia 21.5 Eurójához képest olcsó. Ezért meg lehet még nézni egy kis képtárat és fel lehet menni a toronyba. A toronyból a kilátás nem épp lenyűgöző, de egy körnek megéri felmenni. 

Utána beültem a Starbacksba internetezni és ott ragadtam. Két óra múlva elkezdett zuhogni az eső. 19.00-re értem a hosztomhoz, Alex épp vacsorát főzött, zöldséges rizst kaptam. Finom volt. Kicsit beszélgettünk is. Kitaláltam, hogy elmennék a szerda esti CS meetingre, neki nem volt kedve eljönni. Elmagyarázta hogynan jutok oda. Esernyő és esőkabát nélkül félig megázva topppantam be a Le Kasbah nevű bárba.  

A csapat barátságos nyitott arcokból állt. Rögtön dumálgatni kezdtem egy norvég sráccal és egy izraeli lánnyal. Beszélgettem még egy spanyol fiúval is, valamint két londoni lánnyal. Ők voltak talán a legzárkózottabbak, ami nem meglepő persze. Az est nagy részét egy török és egy olasz fiúval beszélgettem. Nagyjából mindenki itt lakó expat volt. Két "igazi" couchsurferrel találkoztam, egy indiai és egy kanadai sráccal. Ők is utaznak, mint én. Kialakult egy nyelvcserélő csapat is, ők külön ültek le angolt, spanyolt gyakorolni. Apropó, spanyol nyelv: imádom sorbanállás közben hallgatni az eladókkal csevegő katalánokat. Mindenki olyan szenvedéllyel mondja a balé szót, mintha minimum a szerelmének kiálltaná, hogy szeretlek! Pedig a szó csak annyit jelent, hogy ok, rendben. 22.15 körül érkeztem és éjfél előtt szaladtam elkapni az utolsó metrómat. 

Tegnap vissza akartam menni Xavi kedvenc helyére, hogy lefényképezzem a kis sziklás tisztást, de felhős és eső szemerkélős idő volt. Mikor a vonat elsuhant a hely mellett, sajnálkozva, de mosolyogva néztem utána. 

16.00 órára értem Barcelonába. Casa Batllo kiváló program lesz ma délutánra. Nagyon bájos meseszerű épület kívülről. 20.35 Euró egy jegy. Megvettem, kaptam guide-ot is a jegyhez. Üres termekből ki és be. Mindez kb. 5 emeleten keresztül. Érdekes, döntött, hullámos belső falak, a körfolyosó csempéi és formái lenyűgözőek. Izgalmas fénybeengedő megoldások, a szellőztetési technika meghaladta a korát. Mindez érdekes, de a belépőjegy árát nem érte meg. Büszke voltam magamra, hogy a múzeum shopban ugyan körülnéztem, de nem vettem semmit. Ez ilyen nyavalya nálam, hogy múzeumok boltjában minden szart összevásárolok. 

Bültem enni valamint egy TapaTapa nevű (milyen meglepő) tapasos helyre. Rendeltem Potates bravest, ami első ránézésre akár MacDonaldsos krumpli is lehetne, de mind a burgonya, mint a szósz isteni finom volt. 

18.00-ra megérkeztem Zdenkáékhoz, összepakoltam a bőröndömet, majd ismét elbúcsúztunk a metró állomáson. Nem tudom véglegesen, vagy akár találkozom még vele ezen a héten. 

Délután keveredtem le a partra. Egy partmenti kávézóban az útikönyvemből kibogarászva a szavakat kértem egy tejeskávét katalánul. A pincér kedvesen mosolyogva biccentett, majd a kávégéphez lépett. Megkaptam, majd tovább böngésztem a könyvemet, hogy megkeressem a számlát kérem mondatot, de a pincér elémtette magától 1 euró 10 centől. Nem hagyta, hogy kiteljesedjek. 

Lesétáltam a partra. Feltűrtem a nadrágom szárát és bementem a vízbe térdig. Bámultam a talpamat körülölelő hullámokat. Leheveredtem a homokba, a fejem alá tettem a táskámat, az arcomra terítettem a pólómat és behúnytam a szemem. Hallgattam a tenger morajlását és a sirályok vijjogását. A fejem megtisztult minden felesleges gondolattól és tökéletes meditatív állapotba kerültem. Azt éreztem, hogy el tudnék ide jönni minden nap délután egy-két órára az életem hátralévő idejében. Másfél órára félálomba merültem. Majd összeszedtem magam és hazasétáltam átvenni a nadrágomat térdnadrágra. 

Xavi lakásába homokot is sikerült hazavinnem, így megkerestem a seprűt és összesöpörtem, és ha már ott voltam, a teljes lakásban felsöpörtem. Később ezt nem tudom miért, de elmondtam neki, erre jelképesen leharapta érte a fejem. A vendége vagyok, ne takarítsak. 

Vettem naptejet és napszemüveget, mert okosan sikerült ezeket nem a hasznos holmik közé sorolnom a tegnapi bepakoláskor. Visszasétáltam a partra. Láttam egy kb. 6 hetes cicát sétáltató fiatal lányt. Odasiettem hozzájuk és elkértem picit, hogy magamhoz ölelhessem. (mármint a macskát). Utána a parton strandlabdázó fiúkat néztem egy darabig. Visszaültem a korábbi helyemre és ismét magamba feledkezve bámultam a tengert. Nemsokára Xavi nevemet kiálltó hangjára riadtam fel. Mellémpottyant, örültünk egymásnak és beszélgettünk kicsit a homokban ücsörögve. Összekaptuk magunkat és hazamentünk a kerékpárokért. 

Hetedik hosztom Xavi (36) tősgyökeres katalán férfi, a dédszülei is katalánok voltak. Barcelonában született és nőtt fel, 2 éve költözött ki egy kis halászfaluba Barcelonától 50 km-re, Pineda de Marba. 2006 óta tag, 102 pozitív refije van, 31 vendégtől 21 vendéglátótól. 

Az egyetem után 10 évet dolgozott bankban hitelügyintézőként. Nem szerette a munkáját, felmondott, kiadta  a barcelonai lakását albérletbe és elutazott 2 évre Ázsiába. Kizárólag földön közlekedett vonattal és stoppal. Részben a barátnőjével utazott, részben egy barátjával, hónapokig egyedül. Teljesen megváltoztatta az életfelfogását ez az utazás, hazaérve más ember lett belőle. Egy barátja invitálására nyitottak egy hostelt Barcelonában, ő pedig kiköltözött egy kis halászfaluba, ahol egy kedves és felújított apartmant bérel. 

Januárban elbiciklizett Barcelonából Szardíniára. Xavi igazi sportember. Minden nap fut a tengerparton, emelett kerékpározik, télen fitness terembe megy. Nem iszik alkoholt, naponta elszív 3 cigarettát. Az ázsiai útja során szokott rá a dohányzásra, előtte sohasem cigizett. Három rossz élménye volt Ázsiában, amiből elmesélt egyet: A barátjával kibéreltek egy csónakot Malajziában és két sziget között kieveztek a tengerre. 4 kilométerre volt a legközelebbi part. Hirtelen minden előjel nélkül iszonyatos vihar tört ki. A bárkájuk pillanatok alatt elsüllyedt. A látótávolságból csak pár méter lett a ködös esőtől, a víz tajtékzott és több méteres hullámok keletkeztek. A vízbe kerültek és 3 óra úszással érték el a partot. Azt hitte, hogy meg fog halni, de szerencsésen túlélték mindketten, ami köszönhető annak is, hogy remek kondícióban voltak. 

Valamikor 11.00 körül hagytam ott Zdenkáékat. Megbeszéltük, hogy ottmaradhat náluk a csomagom. A Sagrada Familia felé vettem az irányt. Beugrottam egy reggeliző helyre, ahol egy kínai hölgy ált a pultban. Elmondtam neki, hogy ennék egy vegetáriánus szendvicset, jelezte, hogy nem beszél angolul. Erre előkaptam az útikönyvemet, megmutattam a húsok listáját és jeleztem, h ezeket no. Elémrakott egy fényképes étlapot, és kérte, hogy válasszak. Mondtam neki, hogy nem jó, mert nem tudom melyik húsos szendvics és melyik nem. Nézegette a listát, de látszott, hogy tanácstalan. Kérdeztem Hablas espanol? Poko, mondja a választ és akkor megértettem, hogy spanyolul se tud. Később elmagyarázta a hostom, hogy csak olvasni nem tud. Itt feladtam és inkább továbbmentem. Találtam egy másik helyet, ahol már megértették, hogy no meat. Ettem egy tojásos szendvicset. 

Odaértem a Sagrada Familiához, és mint vélhetően sokaknak, nekem is a földbe gyökerezett a lábam. Megvallom nem sokat tudtam Gaudiról korábban. Beálltam a sorba, amit kb. 50 perc volt kivárni. Megérte. Több száz templomhoz volt már szerencsém életem során, de ez a leglenyűgözőbbek közé tartozik. Nincsennek freskók, képek a falon. A legvilágosabb templom belülről, amit valaha láttam. Az épület tere fürdik a természetes fényben.

Szombat délután 40 perccel a kapuzárás előtt értem ki a reptérre és szerencsére senki nem állt előttem a poggyászfeladásnál. A Wizz pultban ülő kedves mosolyú hölgy elmondta, hogy nagyon profi módon időzítettem az érkezésemet, mert pont mostanra tünt el a sok ember. Ennek ellenére azért ajánlotta, hogy legközelebb 2 órával hamarabb érkezzek, mert járhatok rosszabbul is. A security checkin-nél sem volt előttem senki. 4 perccel a reptérre érkezés után benn voltam a zöld zónában. 

Ittam egy kávét, mielőtt beálltam volna a sorba a kapuhoz. Miután feljutottam a gépre, azonnal helyet foglalhattam a leghátsó sorban az ablak mellett. Két negyvenes hölgy ült le mellém, a veszprémi Mendelssohn Kamarazenekar két tagja volt az útitársam. Az egész zenekar épp egy két hetes spanyolországi haknira érkezett. Nagyon kellemes társaság volt a két lány. Elmesélték milyen nekik zenészként élni, hány országban jártak eddig, milyen komolyzenészként felnőni és hogyan telnek a mindennapjaik. Ez az élet mennyire alkalmazkodik a családi élethez. (Nehezen). A lányoknak isteni humoruk volt, tudtak nevetni a saját hülyeségeiken. A zenekar hangszereiket kisbusz hozta Barcelonába, de néhányan viszont feladták a repülőre csomagnak. Megérkezéskor egy srác rémülten tapadt az ablakhoz, mert pont a szeme láttára emelték le a csellóját és tették le a földre. Nekem úgy tünt óvatosan bántak a hangszerrel, a srác úgy érzékelte, hogy ledobták. De a zenészek úgy tekintenek a hangszerükre, mint egy újszülött csecsemőre.

Kisétáltunk együtt, felvettük a csomagunkat, itt elbúcsúztam a lányoktól. Megkerestem az információs pultot, vettem 5 napos travel cardot 29 Euróért, kaptam térképet és elmondták merre van a 46-os busz, ami behozott a Plasa Espana-hoz. Ilyen lazák a barcelonai buszsofőrök kanyarodás közben. :-)

Régóta vágyom Barcelonába. 2010-ben Andalúziában voltam, ez volt az utolsó alkalom, hogy tengert láttam közelről. Sohasem voltam egyedül nyaralni, vagy ha egyedül is utaztam el, mindig barátokat látogattam meg külföldön: Berlin, Koppenhága stb. Napközben városnézés egyedül, este találkozó velük. CS surfer élményeim is eddig csak a keresztlányommal és a párommal voltak. 

Sokat dolgoztam az elmúlt hétig, és szerettem volna megajándékozni magamat valamivel. Szombaton kitaláltam Barcelonát és egyből foglaltam is egy wizzair repülőjegyet május 11-18 időtartamra, majd elkezdődött a szálláskeresés.

Első körben három requestet küldtem ki 3 különböző időpontra. Egy órán belül jött két elfogadó válasz. Maradt az első 3 éjszaka hostjának megtalálása. 13 decline választ kaptam múlt hét szombattól a mai napig. Nagyjából a harmada ajánlotta, hogy esti közös bulizásban benne van. Ketten maybe válasszal reagáltak. Egyik sem akart hostolni, de egyikük felajánlotta, hogy menjünk sörözni, a másik pedig elirányított egy barátjához, aki nagyon kedvező fizetős feltételekkel ad ki egy apartmant a Sagrada Familia mellett 50 méterre. Felvettem velük a kapcsolat végszükség esetére, és hamar kiderült, hogy ennek a lakásnak a kiadásával foglalkozik a beajánló maybe CS srác is. Egyelőre öten nem válaszoltak semmit. 

Az igen választ végül is négy hosttól kaptam meg. Az elsőnél egy éjszakát, a másodiknál 2 éjszakát, a harmadiknál 3 éjszakát a negyediknél egy éjszakát leszek. Őket külön bemutatom majd a majdani Barcelonás posztokban. Kaptam egy ötödik elfogadó választ is, amiben az olasz srác leírta, hogy csak egy éjszakára láthat vendégül, mert a lakótása nem bírja a couchsurfinget, és hogy el kell játszanunk, hogy barátok vagyunk és meg kell osztanom vele az ágyat, mert nincs külön hely. Ezután a részemről ment egy cancel. Az adatlapján külön szoba volt szó, és ennyire jó barátok nem lehetünk. 

Ami számomra a legmeglepőbb volt a vendéglátó keresés közben, hogy gyakorlatilag nincsennek lányok a rendszerben. 45 ezer CS tag van Barcelonában, ebből közel 12,5 ezer hostol vendégeket. Lányok adatlapjával elvétve találkoztam csak. Értsd: minden 10 férfire jut egy női host. Rászűrtem a csak nőkre és legyen fényképe opcióra és 1900 találatot dobott ki a kereső. Ebből 95 százalékuk 0 referenciával, 0 baráttal rendelkezik, azaz inaktív regisztrációk csak csupán.. Nem értem mitől lehet ennyire eltorzulva a nemi arány. Az eredeti szándékom az volt, hogy lányoknál keresek szállást, de vagy nagyon fiatalok voltak (25 felett keresek hostot), vagy konkrétan nem volt. Egy hölgyet találtam, de ő olyan szigorú feltételeket támasztott, hogy nem feleltem volna meg neki. A második késői huszas lány meg azt irta, hogy el kell őket tartania a vendégnek (ketten vannak), amíg az ott lakik náluk. Ennek az elvárásnak sem felelek meg. 

Igazi időt csak Gil ötödik napján tudtunk egymással tölteni. Szerdától folyamatosan találkozói és vacsorái voltak. Az egyik konferenciavendég szervezett neki minden napra és estére programot. Volt olyan nap, hogy nem is találkoztunk. Ha ez egy igazi couchsurfing hostolás lett volna, azaz Gil ténylegesen a CS rendszerén küldött volna nekem requestet, akkor az nem lett volna egy kedves kanapészörfös dolog. De pont fordítva volt minden. Én hívtam meg Budapestre és a lakásomba is vendégnek, ezzel megspórolva magamnak a szálloda költségét. Így az se elvárás, hogy töltsünk időt együtt.

A szombati napja viszonylag szabad volt. Odaadtam neki az ajándékomat: vettem neki 5 tábla különféle különleges csokit. 10 perc múlva el is indultunk és bebuszoztunk a Batthyány térre. Első dolgunk az volt, hogy igyunk egy kávét az Angelicában. Útközben és a kávézóban a kedvenc befektetéseiről és a magyar üzleti kultúráról beszélgettünk. Gil elmondta, hogy a befektetései 75 százaléka sikertelenek voltak. Az adott startup elégette a pénzt és nem lett a projektből semmi, vagy működik, de különösebb nyereséget nem hoz. A maradék 25 százaléka megtérült, és néhány nagyon szép hasznot hozott. A 60 céges portfoliójára tekintve pozitív az egyenlege. Ugyanis a Linkedin, az eBay és a Paypal hozott annyi pénzt, hogy nem kell aggódnia a jövőben sem.

Rengeteget utazik. Múlt héten egy másik konferenciaszervező hívta meg Chilébe, és 4 napra átvitték a Húsvét-szigetekre. Ugyan csak 200 vendégük volt, de a szervezők kaptak jelentős állami támogatást a rendezvényükre. (Szeretnék én is hasonló konferenciákat szervezni.) Gil elmesélte, hogy akkor lakik 5 csillagos szállodában, ha a nagyvállalati meghívó fél azt kifizeti, privát nyaralásokra mindig olcsó hotelszobákat foglal, mivel csak aludni és zuhanyozni megy a szobába. Azt nem kérdeztem meg, hogy mit jelent neki az olcsó. Repülőn viszont mindig business classon utazik a saját költségére is. 

Megérkeztünk a Vörösmarty térre, megmutattam neki a Gerbeaud-t és a Váci utcát. Vett magának kürtös kalácsot. Megmutattam neki a kedvenc épületeimet a Ferenciek terén, majd visszasétáltunk a Gerlóczi kávézó mellett a Deák térre. Megnézte a Városháza téri pavilonokat, majd evett egy töltött káposztát, mellé pálcikára felhúzott kisütött húsdarabokat. Nem ugrik be az étel neve. Én semmit, mert nem volt semmi vega étel. Utána beugrottunk a Starbucksba újabb kávékért. 

Három gyerekkel irány Spanyolország blogtól kaptam ezt a díjat, azért mert nagyon tetszik neki a blogom. Ha már a Big Blog Exchange versenyt nem én nyertem meg :-)

A szabályok egyszerűek köszönd meg annak, akitől kaptad, és add tovább négy olyan bloggernek, akinek 200-nál kevesebb állandó olvasója van és hagyj náluk egy megjegyzést, hogy adtad.

Az én választott bloggereim nem fontossági sorrendben: 

548 óra New Yorkban 2011-ben megkezdett két huszonéves szimpatikus egyetemista fiú blogja. Időről időre kilátogatnak NYC-be rövidebb-hosszabb időre, és tudósítanak arról mit tapasztaltak a városban. Nem személyes blog, hanem kizárólag érdekességeket, furcsaságokat, híreket osztanak meg az olvasóikkal a Nagy Almáról. Ha követed a blogot kicsit insider New Yorkinak érezheted tőle magadat. Egyszer írtam nekik egy rajongó levelet, és elhívtam őket kávézni. Ez a blog 200 feletti állandó olvasóval rendelkezik, de annyira 548 NYC függő vagyok, hogy még pólót is rendeltem tőlük. 

Downtown 2009-től íródó személyes blog egy Londonban élő harmincas magyar informatikus férfi utazásairól, futásairól. Korábban New Yorkban élt, gyerekkorában Ausztriában. Igazi kozmopolita srác. Rendszeren kívül űzi a couchsurfinget: rendszeresen fogadja a barátait, barátok barátait a vendégszobájában. Az is előfordult, hogy a Starbucksban a kávéjáért sorban állva magyar hangot hallott, ahogy valaki panaszkodik a telefonba, hogy nincs hol aludnia aznap este. Dönci hazavitte. A stílusa remek. Olvasmányos, nyitott, kedves bejegyzések. Neki is írtam egy rajongó levelet a szeptemberi Londoni utam előtt, ő is hajlandó volt velem kávézni. 

Gaucsó gyík. Egy késő huszas férfi elutazott Dél-Amerikába, és megírta mi történt vele. Sajnos a blog bezárt, az írója hazaérkezett Budapestre. A stílus és a humor annyira magával ragadja az olvasót, hogyha elkezded az első poszttól, készülj fel arra, hogy több órán keresztül a foteledbe fogsz ragadni, amíg nem végzel minden bejegyzéssel. Neki is írtam egy rajongó levelet, őt nem hívtam kávézni, de megkértem rá, hogy írjon nekem egy vendégposztot. Sokat kellett rá várni, de nagyon megérte. A blog második legolvasottabb írását köszönhetem neki. 

Panamericana Közép és Dél Amerikai másfél évig egyedül. Elment majdnem mindenhova és megírta. Becslésem szerint nem 200, hanem 2000 állandó olvasója van. Ennek ellenére nem tudom kihagyni a listából, mert kedvelem ezt a blogot. Nem minden posztért rajongtam, a városok éttermi kritikái Bédekker posztokat kifejezetten átugrottam. Áprilisban Bede Márton hazatért. Még néhány hétig születnek bejegyzések, utána abbahagyja. (?)

Én nem linkelem be nekik ezt a posztot a díjról, mert félek attól, hogy - ismerve ezeket a pasikat - egyik se fogja továbbadni senkinek egy rózsaszín kislányos kép-díjat. :-)

Negynenhatodik vendégem Gil Penchina (43) San Franciscóból. Nincs referenciája, üres a profilja. Elmondhatjuk, hogy nem "igazi" CS tag. Ennek ellenére mégis én hívtam meg, hogy lakjon nálam. Én vagyok neki az első couchsurfing élménye. Ez a CS élmény speciális minden értelemben, Gil ugyanis a Couchsurfing Inc. egyik első befektetője. 5 éjszaka fog nálam lakni.

Tegnap őrültekháza volt a konferenciám miatt, ami holnap lesz, de mivel a mai munkaszüneti nap, ezért ez olyan volt, mintha ma lenne. Számlák, szerződések aláírása, konferencia számlák fizetése. Egyik barátom adott nekem egy Sony Xperia telefont, amit odaadhattam a vendégemnek. Pár napja vettem neki Telenor feltöltőkártyát, raktam rá pénzt és 1 giga internetet. Gil kora délután érkezett meg. Küldtem neki taxit a reptérre, ami behozta az egyik céghez, ahol lerakhatta a cuccát. Nekem nagyon sokmindent kellett elintéznem a nap folyamán, ezért csak este 19.30-kor találkoztunk az irodaház előtt a Révay utcában. Elsétáltunk a Dohány utcai Champs-be, ahol egy vacsora volt a barátaimmal és a néhány üzleti partneremmel. Ittunk néhány alkoholt, ettünk finom ételeket. Én cidert, baileys-t ittam és gomolya sajtos salátát ettem. 

A hangulat jó volt, mindenki mesélt kicsit magáról. Megkérdeztem Gilt, hogy miért fektetett be a Couchsurfingbe. Hol van a pénz a cégben? Nincsenek hirdetések a honlapon, és a verifikációs bevételből meg nem hiszem, hogy meg tudnak élni hosszabb távon. A válasz annyi volt, hogy a felhasználói szám dinamikusan növekszik és ez a tény elég volt ahhoz, hogy pénzt adjon nekik és ezzel résztulajdonossá váljon a cégben. Több egyelőre nem érdekli, később lesz bevétel is biztosan. Nem akartam jobban erőltetni a kérdést, lesz még időm vele erről beszélgetni. 

Megvallom kicsit sokat ittam, de nem vészesen még. Hazahozott minket az egyik barátom. Az autója felé sétálva ellenálhatatlan vágyat éreztem, hogy vezethessem a csodaszép Volvóját, de rövidre zárták a kérdést. Nem. 

Megérkeztünk, megmutattam neki a szobáját. Ő ideadta a thank you giftjét. Mikor a kezembe nyomta felsikítottam a meglepetéstől és az örömtől. A legfaszább thank you gift ever! Eddig :-) Azonnal ki is bontottam. 

Negyvenötödik vendégem Chuanfu Shu (33) Tajpejből, Tajvanból érkezett hozzám 2 éjszakára. Több, mint 2 éves a CS regisztrációja, ezidő alatt nem hosztolt senkit és 3 helyen volt surfer. 3 pozitív referenciája van. Egy barátjával bérel lakást, ahol nem akar vendégeket hosztolni, de tervezi a közeljövőben saját lakás bérlését, ahol fogadhatja majd a barátait.  

Tegnap délelőtt találkoztunk a buszmegállóban, ahol lakom. Elmentünk meginni egy kávét a CafeCinoba. Felvázoltam neki, hogy most nagyon dolgozom, nem megyek vele várost nézni, de este elmehetnénk egy International Meeting Point nevű CS buliba, ahova eddig közel 100-an jelentkeztek be. Nem lelkesedett az ötletért, kifejtette, hogy ő nem egy bulizós típus, de udvariasan beleegyezett. Majd megkérdezte, hogy meddig akarunk maradni. Mondtam neki, hogy most délben nem tudom még megmondani, hogy meddig akarok maradni egy bulin, de majd meglátjuk, ne kelljen ezt most eldönteni. 

Chuanfu 7 éve Varsóban lakik. Eredetileg a nagynénje hívta oda és a cipőboltjában dolgozott, de a következő évben idegenvezető lett. Gazdag kínai turistáknak szervez lengyel körutakat. Kifejtette, hogy kb. 15 millió nagyon gazdag kínai él Kínában és szerte a világban, ami tökéletes és megfelelő méretű piac a számára. Az ügyfelek a Facebook oldalán találnak rá, ahol kiépített egy erős personal branding oldalt önmagáról és a szolgáltatásáról. Mellette egyetemre jár angolul közgazdaságot tanulni master képzésen. Kiváló nyelvtannal és gazdag szókinccsel beszél, de az akcentusa nehezen érthető. Ezt kezdem már megszokni, eddig egyetlen kínai surferemet sem értettem rendesen.  

Egy holland srác szervezett egy háromnapos vacsora maratont. Minden este más a helyszín és a séf. A költségeket pedig szétdobjuk egymás között. 

Csatlakoztam az első estéhez, amire az volt kiírva, hogy megtelt, de várólistára kerültem. Még másnap kaptam egy levelet, hogy valaki lemondta reggel, tehát mehetek. És megkaptam a címet. Ohh, jajj. Boráros térig 6-os villamos, onnan HÉV Csepelre, és onnan még busz, majd 10 perces gyaloglás. Életemben egyszer voltam taxival Csepelen, az akkori takarítónőmhöz mentem a lakáskulcsomért, amit elhagytam aznap este. 

Nem baj, ismerd meg hazádat! Épp a hatos villamoson ültem, amikor beesett egy email Balázstól, egy kedves pesti CSertől, akit egy másik vacsorán ismertem még meg, hogy elvisz kocsival. Yay! A Boráros téren megvártam, a Mekiben ettem addig krumlit és tortát és ittam kávét. Megérkeztünk egy kertes házas vidékre. A vendéglátónk egy csendes német srác volt Kölnből. 5 éve él Magyarországon. A Lufthansanal dolgozik informatikusként. Volt még raktam kívül négy magyar, két kínai, egy holland és egy belga vendég. 

Megérkezés után rögtön vissza is fordultunk, hogy elmenjünk a helyi Tescoba bevásárolni alapanyagokat a vacsorához. Én vettem 4 cidert, orchidea kaspót és edényszárítót is a saját keretemre. Ritka lehetőség az életemben Tescóban járni, egy sincs a közelemben. 

Keiu-Nille Ollin lassan 5 éve él Magyarországon. 3 éve tagja a Couchsurfingnek, és ezalatt 18 vendéget fogadott. Mindig gondosan válogatja meg kinek a szálláskérésére mond igent. Közös CS vendégünk volt, így ismerkedtünk meg egymással. Megkértem rá, hogy meséljen nekem róla milyen egy észt lány élete Budapesten. 

Hogy kerültél Magyarországra?

Eredetileg építész akartam lenni. Végzős gimnazista voltam és a barátaimmal elmentünk egy észtországi zenei fesztiválra. Ültünk a füvön, söröztünk és hallgattuk a fellépő zenekarokat. Nagyon megtetszett az egyik együttes, megnéztem a programfüzetben és kiderült, hogy a Ghymes játszott. Másnap is felléptek, elmentem a koncertjükre és akkor annyira beleszerettem a magyar nyelvbe, hogy eldöntöttem, hogy magyar szakos leszek. Így is lett. Magyar szakra nyertem felvételt az egyetemen és még első évben ellátogattam Magyarországra.

Huzamossabb időre is jöttél, vagy csak nyaralásként?

2005-ben eljöttem ösztöndíjra egy évre a Balassi Intézetbe. Magyar nyelvet, történelmet, irodalmat és néprajzot tanultam. Utána visszaköltöztem, de minden szabadságom arra ment, hogy Magyarországra járhassak. Az évek alatt sok magyar barátom lett.

2008. áprilisában költöztem vissza Észtországba és sírtam a repülőtéren, hogy nem akarok hazamenni. 90 százalékban biztos voltam, hogy itt fogok élni, de adni akartam magamnak egy kis időt. Azon a nyáron a helyi magyar nagykövetségen dolgoztam aszisztenséként. Összel összecsomagoltam a cuccaimat és ideköltöztem. Két hónapig kerestem munkát, amit nem találtam. Az elején értékesítőként dolgoztam, de azt nem szerettem csinálni. Fél évre rá találtam meg a mostani állásomat. Jelenleg az IBM-nél dolgozom pénzügyi adminisztrátorként. A nyelvismeret alapján vettek fel. 4 és fél éve itt vagyok, és a Budapest iránti szerelmem azóta is rendíthetetlen.

4 év alatt Thierry Montaner (35) és Killian Blais (29) francia couchsurferek idén januárra Hanoiba értek. 12 ezer kilométert gyalogoltak a franciaországi Valence városból és érkeztek meg a vietnami fővárosba, hogy együtt ünnepeljék a helyiekkel az újévet. 

Vietnam előtt Thierry és Killian 20 országot gyalogolt át, beleértve Türkmenizstánt, Üzbegisztánt, Kirgizisztánt, Kínát, Nepált és Laoszt. A következő országuk Kambodzsa lesz. 

A céljuk az, hogy átgyalogoljanak az összes kontinensen és a napi költésük ne haladja meg a 2 dolllárt. Még kell egy év nekik, hogy ezt a hihetetlen kihívást beteljesítsék.

Ma egy izraeli családdal töltöttem az időmet. Nem igazán voltak a vendégeim, mivel nem laktak nálam. Küldtek nekem egy requestet (nem levelet), hogy egy napot szeretnének velem lenni, egy hetet lesznek Pesten, és mehetnénk együtt múzeumba, enni valahova, szabadtéri programot a rossz idő miatt nem igazán tervezhetünk. Később elmesélték, hogy sok vendéget fogadtak már és maguk is szörföltek párszor, de mióta családjuk van ez lehetetlen, hiszen zavarná a hosztjukat az éjszaka is felsíró gyermekük. Mondtam nekik, hogy ez nagy tévedés, minden városnak van CS family groupja, tessék rájuk szűrni legközelebb. Valamint sok surfer - közöttük én is - jelzi az adatlapján, hogy fogad gyerekeket is. 

Ma 10.00-re beszéltük meg a Terror Múzeum pénztáránál. Sajnos elaludtam, így csak 11.00-re értem oda, akkor ők már benn voltak valahol. Most először voltam a múzeumban, aminek a kialakítása igen érdekes, de nekem kicsit felületesnek tünt a holokauszt és a szocializmus feldolgozása. Valamint hiányoltam az angol nyelvű feliratozást a legtöbb helyen. Nem is mertem nagyon elmélyedni az anyagban, mert féltem, hogy addig elmennek Ortalék. Egy óra alatt végigfutottam a három emeleten azzal a gondolattal a fejemben, hogy a jövő héten vissza jövők ide a szüleimmel. Ők legalább privát tárlatvezetést is tarthatnak nekem, mivel mindketten elműltak 70 évesek, megéltek mindent. 

Délben megtaláltam a családot a múzeum kávézójában. Elsétáltunk a Menza Étterembe a Jókai térre. Ortal (az apa, 29) szülei Irakból vándoroltak Izraelbe. Ortal szülei vallásosak, Ortal már nem az. Itay (az anya, 29) nagyszülei Yemenből érkeztek Izraelbe, Itay erősen istenhívő családban nőtt fel és vallásos iskolába járt, de felnőtt korára ő is ateista lett.

Pár napja kaptam requestet egy amerikai sráctól, Devintől (23). Negyvenharmadik vendégem Eureka városban él Kaliforniában. Jelenleg Németországban vigyáz az unokatestvére házára és kutyáira. Angol nyelvtanár és egyetemista. Nem volt host/surfer referenciája, mert februárban regisztrált, de a levele nagyon rendben volt és igent mondtam neki. Eredetileg kedd-csütörtök napokra jött volna hozzám, de átkérte magát csütörtök-szombatra. Írtam neki, hogy csütörtök este az Akváriumba szeretnék menni Rájátszás koncertre, amiből nem fog érteni semmit, de meghallgathatja milyen a magyar underground zene. Örömmel igent mondott. Tegnap este a Starbucks előtt találkoztunk. Elugrottunk a Cserpesbe enni, addig Devin elmesélte, hogy nem fog ma este nálam aludni, mert 2 nappal előbb a Bécs-Budapest buszjáraton megismert egy chilei lányt és vele lesz. Közben kiderült, hogy az első éjszakákat egy másik CS hostnál töltötte, a lány pedig egy lánykollégiumban lakott. A lány ma megy Barcelonába, Devin még nem tudja, hogy utazzon e vele vagy sem. 

Elmentünk a koncertre, közben felváltva rendeltünk nekem Cidert, Devinnak sört. Gyorsan fogyott, én alig ettem és rég ittam alkoholt, ez azt eredményezte, hogy a negyedik után már nem szabadott volna kikérni a többit..

A Rájátszás koncert után bementünk egy másik koncertre, amit szintén egy magyar csapat tartott. Gengszter rap zenéjük volt, főleg feldolgozásokat játszottak, de valami eszméletlen tehetséggel. Az első sorba mentünk és ott táncoltunk és ugráltunk. Közben rendeltük tovább a cidereket.

Kimentünk valamelyik szófára pihenni és felajánlottam Devinnek, hogy hívja át a lányt (és egyben negyvennegyedik vendégemet) is hozzám és alhatnak nálam. Mondta, hogy ez kissé problémás lesz, mert valószínű a lány nem akar csak úgy vele aludni, ami az FB csetelésből ki is derült. Adtam némi tanácsot neki, hogy kezelje ezt a szituációt, ami aztán be is vált. A lány megérkezett. Mi közben tovább rendelgettük a köröket. Közben felhívott a barátom magyaráztam neki, valamit amire nem emlékszem. Majd újra felhívott és átadtam a chilei lánynak, hogy beszéljen ő vele, arra gondoltam, hogy D nem fogja észrevenni, hogy nem én vagyok az. Észrevette és visszakérte a telefont. Aztán Devin sms-ezgetett vele helyettem. Ezt már csak reggel olvastam el. Jézus Isten. Soha ne add oda egy srácnak a mobilodat, hogy az válaszoljon helyetted a párod üzenetére!

Devin később rá akart gyújtani, kimentünk a szabad ég alá, én elkezdtem közben egy magyar párral beszélgetni angolul. Itt elkövettem egy óriási hibát, nem értem milyen (részeg) megfontolásból, de rábíztam a táskámat Devinékre.

Negyvenegy és negyvenkettedik vendégem, Kijevből, Ukrajnából érkeztek hozzám. Jane Right - vélhetően ez egy művésznév - 22 éves. Újságíró szakot végez master képzésen a kijevi egyetemen. Szabadúszó fotós és nemezelt táskákat készít, valamint egy boltban dolgozik, ahol mindenféle érdekes ruhákat és ékszereket árulnak. A barátja, Jura (33) kaligráfus Donetsk városból, szintén Ukrajnából. Egy orosz social média játék cégnek fejleszt játékokat. A srác nem tagja a CS-nek, és nem beszél angolul. Jane 2011-ben csatlakozott és 18 surfert fogadott, és egy helyen volt eddig vendég. 

A találkozásunkkor elmesélték, hogy a Liszt Ferenc Reptéren volt egy kis problémájuk a határőrséggel. Ugyanis kértek tőlük meghívólevelet vagy szállodai szobafoglalást igazoló papírt. Nyilván egyikük sem volt. A Couchsurfing mibenlétét nem volt kedvük elmagyarázni a kedves határőröknek, ezért azt mondták, hogy itt fognak szállást keresni. Kérdezték tőlük, hogy hogyan kaphattak vízumot, ha nem volt szállodájuk. Nem akarták elmondani, hogy ilyenkor az a bevált gyakorlat, hogy foglalnak egy szállást és repjegyet, megkapják a vizumot, majd utána lemondják a szállást. Azt mondták a határőröknek, ami félig igaz is volt, hogy lemondták a szállást, mert szereztek ismerősön keresztül pár magáncímet, ahol aludhatnak. A határőrség elkérte a címlistát és felvitte a gépbe a címeket. Megvan a határőrségnek a címem! Be kellett még mutatniuk a vissza útra szóló repülőjegyüket, majd végül beengedték őket. Mivel Ukrajna nem az EU része, így sokkal szigorúbban ellenőrzik a schengeni határon kívül érkezőket. 

Este 21.00 körül, miutén hazaértünk felraktuk az aznap vásárolt térképemet. Még akkor "felszúrtam" az összes város helyét, ahonnan eddig érkeztek vendégeim. Az a terv, hogy ezek után minden új vendégem kap majd egy szines rajzszöget és "felszúrja magát" a térképre. Az oxfordi vendéglátómtól, Zsuzsitól loptam az ötletet, bár ő minden vendége kezébe ad egy filcet, hogy írják alá. Én nem akarom összefirkáltatni a térképet, valamint hiányozna róla az első 40 vendégem aláírása. Jane teljesen elképedt, hogy május óta hogyan fogadhattam 40 couchsurfert, amikor ő több mint két éve tag, és összesen nem kapott ennyi requestet azóta. Erre annyit válaszoltam, hogy Budapest nagyon népszerű utazási célpont Európában. Azt nem akartam már hozzá tenni, nehogy megsértsem őket, hogy a mi fővárosunk vélhetően népszerűbb, mint Kijev. Nem, nem raktuk fel ferdén a térképet, csak ferdén fotóztam le. 

A jó idő beköszöntével bizonyára Ti is egyre inkább kedvet éreztek világot látni. Sokan már a nyaralást is tervezgetik ilyenkor, de egy kis kiruccanáshoz szerencsére nem kell addig várni, hiszen a kellemes tavaszi napok ideálisak városlátogatáshoz és kiránduláshoz egyaránt.

Vidd magaddal MasterCard kártyádat is!

MasterCard kártyádnak akkor is nagy hasznát veszed, ha couchsurfös kalandokra vállalkozol, hiszen az indulástól a hazatérésig számtalan helyen vásárolhatsz vele: a benzinkutaknál, a pályaudvarok jegypénztáraiban, a szupermarketekben, az éttermekben, a kávézókban, illetve a múzeumokban általában van kártyaelfogadás.

Oszd meg élményeidet!

Hazatérésed után, kérjük, oszd meg velünk az utazásaid során szerzett, bankkártyás vásárlásokkal és kártyaelfogadó-helyekkel kapcsolatos élményeidet, tapasztalataidat: töltsd ki a MasterCard Úti Tippek oldalon található pár perces kérdőívet!

Ismerd meg más utazók tapasztalatait!

A MasterCard Úti Tippek oldalon a világ számos országáról osztották már meg fizetési tapasztalataikat az utazók. A „Kártyás tapasztalatok a nagyvilágból” menüpont alatt Te is megtalálhatod ezeket a fontos tudnivalókat összegző, érdekes és könnyen áttekinthető rajzos ábrákat.

Ne feledd, bármerre indulsz a világban, MasterCard® vagy Maestro® bankkártyáddal és a MasterCard Úti Tippek tanácsaival biztosan élmény lesz az utazás.

További információk:

www.mastercard.hu/utazas

A vendégposztot a MasterCard szponzorálta. 

Vettem egy nagy lélegzetet és elindultam életem első blog versenyén, amit nagyon szeretnék megnyerni. Bízom benne, hogy a szavazók többsége érti majd a magyar nyelvet és rám voksol. :-) Te mindenesetre megtehetnéd...! 

A nemzetközi verseny lényege, hogy a 16 győztes a négy különböző kontinensről lakóhelyet és blogot cserél egy másik győztessel júniusban 10 napra. Összesen ennyit lehet eltölteni a másik országában és tanulni az ottani emberekről, kultúráról, ételekről és környezetről. Minderről pedig természetesen írni kell a blogbejegyzéseket. Tulajdonképpen ez egy homeexchange verseny, csak nem ők találták ki. 

Szavazni lehet a blogokra, az első 25-ből választ ki a zsűri 14-et, a maradék 2 pedig a top 100-ból vagy a többiből lesz kiválasztva, hogy esélyt kapjanak azok is, akik az utolsó pillanatban csatlakoztak a versenyhez és nem volt idejük elég szavazatot gyűjteni. 

Ha esetleg bekerülök a 16-ba lehet, hogy egy pakisztáni srác blogját kapom meg, és utazhatok az országába a férfi divatról írni. :-) Komolyra fordítva a szót, ha így lesz, akkor a szervezők megpróbálnak a blogomhoz hasonló témát keresni nekem párnak. Ami nem lenne nehéz, mivel az indulók többsége utazásos blog. 

Ha szereted a blogomat és van több email címed és egy szabad perced, akkor többször is lehet szavazni... rám :-) Nem fogják promóciókra felhasználni az email címedet és teleszemetelni a postafiókodat, ez csak egy egyszerű mód arra, hogy kövessék a szavazás menetét. Ne aggódj emiatt! 

Annyi a meló vele, hogy klikk a vote gombra a nevem mellett, majd be kell írni az email címedet, és utana az email fiókodba röppen egy email, amiben a visszaigazoló linkre kell kattintani. Köszönöm mindenkinek! 

Ha a barátaitokkal és a családtagjaitokkal is megosztanátok a linket, hogy szavazzanak rám, elképzelhetetlenül hálás lennék!

Itt lehet szavazni: http://www.bigblogexchange.org/blog/266002

Mivel a legutóbbi vendégeim megszámlálhatatlan alkalommal mondták el, hogy mennyire jó barátok és mennyire nagyon jól értik egymást, rákérdeztem a tegnap esti vacsoránk közben, hogy miért nem alkotnak egy párt, ha ennyire tökéletes a kapcsolatuk? Erre higgadtan válaszoltak, hogy nem vonzódnak a férfi testhez, így ez a lehetőség kilőve. Rákérdeztem, hogy hogyan ismerkedtek meg, erre kissé zavarba jöttek, és lehajtott fejjel motyogtak valami olyasmit, hogy "az interneten". Nem hagytam ennyiben a kérdést, és megkérdeztem, hogy milyen tipusú oldalon. Ekkor elmesélték, hogy Daan szervez az otthonában egy Pickup Artist csoportot, ami arról szól, hogy a találkozásuk alatt tréningeket tartanak hogyan szedjenek fel nőket. Ez Daan életében az egyik legcsodálatosabb dolog. Közben kiderült, hogy amíg nem voltam otthon, jártak a szobámban és megtalálták nálam Neil Strauss A játszma című könyvét. Nagyon meglepőnek találták, hogy egy nő egy ilyen könyvet olvasson. Elmondtam nekik, hogy kb. a harmadánál abbahagytam, mert akkora idiótaságnak tartottam az egészet. Nos ez a könyv a pickup artistok bibliája. 

A Pickup Artist csoportok lényege, hogy viselkedéstechnikát és helyzetgyakorlatokat modelleznek, amivel gyakorlolhatnak elcsábítási trükköket. Egy trénervezető segítségével növelik az önbizalmukat, bátorítják és tanácsokkal látják el egymást, közös vadászatra indulnak. Ezek a csoportok olyan fiúknak valók, akik a maguk természetes ösztönös viselkedésük erejéből nem képesek ismerkedni, eddig gyakran kudarcot vallottak, lepattantak a kiszemelt nőkről. Számukra talán nagyon hasznos tud lenni.  Rajnak, a The Big Bang Theory sorozat egyik tagjának például nem ártana egy ilyen tanfolyam.