David 37 éves, mérnök, 35 éves koráig folyamatosan tanult különböző egyetemeken és elvégzett két Ph.D.-t. A szakterülete az MRI gépek fejlesztése. Konkrétan elmondta, hogy azon belül mi, de őszintén szólva nem sokat értettem meg belőle, csak annyit, hogy minden lélegzetvételnél tágul-szűkül az agy és erre ír valamilyen korrigáló programot, ami a tökéletes MRI felvételekhez kell.
A találkozásunk után hazavittük a táskámat. Dávid egy csendes utcában lakik egy szép házban, süppedős szőnyegek a folyosón, pont, mint otthon a szállodákban. A három szobából az egyiket kiadja egy francia srácnak albérletbe. A hostom könnyed és természetes viselkedése hamar megragadott és azonnal szimpatikus lett nekem. Megérkezésem után odaadtam neki a thank you giftemet, ami egy üveg Áts Cuvée és 3 doboz Marlboro Light volt. Este még bevásároltunk a helyi boltban reggelit, utána a Tower Bridge környékén sétáltunk, majd David elvitt egy helyi angol kocsmába. Az esténk egyik fő témája a negatív CS élmények volt. Ő elmesélte azt az esetet, amiért ő negatív referenciát kapott én meg megosztottam vele az olasz, görög és az angol srácokkal megélt nem a legpozitívabb élményeimet. Sikerült csapolt cidert innom, hozzáteszem Londonban minden pubban van csapolt cider, ami csak kb 30 százalékkal drágább, mint otthon. Na jó, sok helyen inkább dupla annyi az ára.
Másnap délben találkoztam Canary Wharfnál Danival, aki Londonban él néhány éve és informatikusként dolgozik az egyik banknál. Danival most találkoztam először, aki egy igazán remek blogot ír. Ideutazásom előtt írtam neki gratuláló levelet, és most mivel Londonban vagyok, hát kávézunk egyet. Dani egy profi idegenvezetői túrát tartott a környéken, de itt ti is olvashattok a negyedről. Mivel pont ebéd környékén találkoztunk, saját szememmel is láthattam, hogy délben a bankárok simán söröznek és boroznak az ebéd mellett, majd visszamennek dolgozni. Ez itt teljesen természetes.
Délután Alannal - aki meghívott Angliába - kipróbáltuk a London Eye-t. Nem rossz, de nagyjából annyi, mintha felmennél egy magas toronyba, és az ablakból néznéd a tájat. Ha nekem kellett volna fizetnem a jegyet, akkor azt hiszem kihagyom a 25 fontos 15 perces városnéző élményt. Alannak utána rögtön mennie kellett, én elsétáltam a Covent Gardenbe, ahol a következő találkozóm volt Daviddal. Hamarabb érkeztem oda, a Piazza Caffee nevü helyen leültem egy kockás terítős asztalra és megittam egy közepes minőségű 4 fontos fontos lattét. David megmutatta a piacot, ahol nem láttam semmi számomra érdekeset. Mászkáltunk a környéken, majd beültünk egy kocsmába, ahol már megint nagyon sok finom cidert rendeltünk. A többi londoni képeimet itt nézhetitek meg.
