Valamikor 11.00 körül hagytam ott Zdenkáékat. Megbeszéltük, hogy ottmaradhat náluk a csomagom. A Sagrada Familia felé vettem az irányt. Beugrottam egy reggeliző helyre, ahol egy kínai hölgy ált a pultban. Elmondtam neki, hogy ennék egy vegetáriánus szendvicset, jelezte, hogy nem beszél angolul. Erre előkaptam az útikönyvemet, megmutattam a húsok listáját és jeleztem, h ezeket no. Elémrakott egy fényképes étlapot, és kérte, hogy válasszak. Mondtam neki, hogy nem jó, mert nem tudom melyik húsos szendvics és melyik nem. Nézegette a listát, de látszott, hogy tanácstalan. Kérdeztem Hablas espanol? Poko, mondja a választ és akkor megértettem, hogy spanyolul se tud. Később elmagyarázta a hostom, hogy csak olvasni nem tud. Itt feladtam és inkább továbbmentem. Találtam egy másik helyet, ahol már megértették, hogy no meat. Ettem egy tojásos szendvicset. 

Odaértem a Sagrada Familiához, és mint vélhetően sokaknak, nekem is a földbe gyökerezett a lábam. Megvallom nem sokat tudtam Gaudiról korábban. Beálltam a sorba, amit kb. 50 perc volt kivárni. Megérte. Több száz templomhoz volt már szerencsém életem során, de ez a leglenyűgözőbbek közé tartozik. Nincsennek freskók, képek a falon. A legvilágosabb templom belülről, amit valaha láttam. Az épület tere fürdik a természetes fényben.

Nem kapott el vallásos áhítat az oszlopok között sétálva, mégis minden sejtemben éreztem, hogy Isten házában vagyok. fellifteztem a toronyba is. Barcelona látképe felülről nem túl lenyűgöző, de a tornyokat meg lehet nézni belülről, emiatt mindenképp érdemes kifizetni a plus 4.5 Eurót. Lefelé már gyalogolni kell, klausztrofóbiásoknak nem ajánlott. Vertigo!

Beültem a Starbucksba és megkaptam a levelet Xavi-tól, hogy 16.00-kor végez, fel tud venni valahol, vagy este menjek utána vonattal. Felhívtam telefonon, megbeszéltük, hogy odajön a kávézóba. Megvallom nem nézegettem meg a fényképeket, amikor hostokat kerestem, csak az adatlap és a referencia számított, így azt sem tudtam kinek kell integetni, ha belép az ajtón. Ő megtalált magától. Felnézve rá és pillanatra úgy éreztem magamat, mint Vicky Woody Allen filmjében. Itt van Javier (oké, nem Bardem, de talán ő még helyesebb), aki elvisz magával 2 napra egy kis faluba Barcelona mellé (ami nem Oviado, hanem Pinada de Mar). Csak nincs velünk Cristina (és nem úgy fog a történetünk végződni, mint a filmben :-)

Felültünk a motorjára és elmentünk Rafaékhoz, hogy bepakolhassak egy napra. Nem voltak otthon, mivel 19.00 utánra számítottak rám. Beültünk egy kávézóba, mert Rafa nem érte el Zdenkát, hátha nemsokára felbukkan. Rafa fordította a rendelésemet. Ettem spanyol omlettet. 

Fizetéskor a kávézós elmondta Javiernek, hogy egyre több turista jön hozzá, és ideje lenne már angolul megtanulnia, mit gondol erről Javier? Erre én lelkesen bólogattam, Javier szerint a pasinak már nem érdemes angolul megtanulnia, mert bőven túl van az ötvenen. Szerintem ez hülyeség. Nyelvet tanulni 70 után is el lehet kezdeni, csak sokkal lassabban fog haladni az ember. Szerintem a nyelvtanulás az időskori szenilitás és lassúsági problémákat is segíti kordában tartani, akár még le is csökkenti a negatív folyamatokat.  Ugyanakkor nem fluent szintre kell a vendéglátósnak fejlesztenie magát, elég ha csak megérti mit akar rendelni a vendégei. 

Rafaek később sem érkeztek meg. Javasoltam Javiernek, hogy menjen haza, én addig megnézem a Güell parkot, és este találkozunk a Pinada de Mar vasútálomáson.

Mondanom sem kell, hogy a Güell park is egyedülálló élmény volt. A kertben sétálva olyan érzésem volt, mintha Gaudi elméjében járkálnék. A tömeg is elviselhető mértékű volt, sok helyen tökéletesen egyedül kószálhattam. A parkokban spanyol zenészek gitároztak, flamenkót táncoltak. Két ajándék shopban itt is elköltöttem egy csomó pénzt kis tárgyakra, és vettem egy Barcelona pólót is. A fényképeimet itt nézhetiek meg.

A metró előtt beugrottam egy étkezdébe és rendeltem gombás tapast. Az étel mennyeien krémes volt, egynként lehetett érezni a gomba íz minden árnyalatát. A fűszerezés is isteni volt. 

Este 20.00-ra értem vissza Zdenkáékhoz, akik még akkor sem voltak otthon. Leültem az ajtajuk elé blogot írni. Zdenka 21.10-kor megérkezett. Összepakoltam egy napra, beszélgettünk egy kicsit, majd Zdenka kikísért az állomásra. A 21.53-as vonatot kaptam el. 22.55-re érkeztem meg a halászfaluba. Javier ott várt az állomáson.