Százharmadik vendégem a brazil Catherine Freie (32) Braziliából, San Paoloból érkezett hozzám. Élt világszerte mindenhol, most épp három hónapot tanul olaszul Rómában. Szakmáját tekintve világosító brazil filmekben. Miután visszatér hazájába, egy lámpákat kölcsönző filmes céget fog vezetni. Kb. 15 referenciája van főleg hosztoktól.
Napközben érkezett meg hozzám letenni a cuccát. Nem volt elsőre szimpatikus, zajos és hangos volt, sercegős nikotinos hanggal. És nem voltunk egy energiaszinten. Készültem egy hétvégi vizsgára, megkértem rá, hogy este találkozhassunk a belvárosban. Elsétáltunk a Gozsduba ciderezni. Perceken belül teljesen megváltozott róla a véleményem. Catherine tele volt energiával és vibrálással, és én is "kész voltam" ezt befogadni. Beszélgettünk a brazil filmiparról, az utazásairól, a különböző kontinenseken töltött kalandjairól. Férfiakról és kapcsolatokról. Catherine független és szabad nő, a szó szoros értelmében. Leráz magáról minden konvenciót, és a saját szabályrendszere szerint éli az életét. Szeret minden eset bulizni valahol, ismeretlenekkel ismerkedni és imád inni. Ezt be is bizonyította a nálam töltött 3 nap alatt. Egész este ő állta a számlánkat. A fotó Catherineről már sötétedéskor készült mobillal, így technikailag mind rossz lett.
Hazafelé menet meglepődött, hogy a villamosmegállóban beszálláskor türelmesen megvárjuk, amíg mindenki kiszáll a szerelvényből és csak azután szállunk be. Rómában azonnal tolakszik mindenki. Mondtam neki, hogy igen, nekem is hasonló tapasztalatom volt Nápolyban. Ő is látta, hogy a mi rendszerünk logikusabb és kényelmesebb. Mondtam neki, hogy éljen kicsit Londonban, bár ott nincs villamos, és a buszon máshol szállnak fel és le az emberek, de türelmet lehet tőlük tanulni. A Király utcában a parkoló autókról összeszedte a havat, sosem látott még havazást, és boldog volt, hogy ezt itt megélhette. Mondtam neki, hogy nem, ez nem havazás, de ő ragaszkodott hozzá, hogy ez az.
Másnap és harmadnapot már nem töltöttük együtt, csak a szállásadója voltam. Készültem a vizsgáimra, nem mehettem sehova.
Száznegyedik vendégem, az amerikai Megan Spatz (26) Los Angelesből, Catherine második estéjén érkezett hozzám szintén három éjszakára. Skóciában nőtt fel, majd Alaszkába költözött a családjával. Néhány éve él LA-ben. Azért mondtam neki igent, mert ő is filmes, diszlettervező játékfilmekben. Csodálkoztam is, hogy milyen kicsi a világ, hogy egyszerre két filmes csajt fogok hosztolni Amerikából. Nem szoktam egyazon időben külön requestekre igent mondani. Megan nem hosztolt még senkit, csak vendég volt kb. 20 alkalommal.
Az első estéjén elmentünk egy koncerte az Old Mans Pubba, addig Catherine egy másik budapesti hoszttal töltötte az idejét. Rendeltünk egy ásványvizet nekem, Megannak egy pohár bort. Elkértem tőle a részét, és volt egy kisebbfajta értetlenkedés, hogy miért kell 400 Ft-ot fizetnie, ha a számlán 350 Ft-van. Mondtam neki, hogy borravaló. Nagyon meglepődött, és látszott rajta az ellenérzés, amit én nem értettem, hiszen Amerikában is jattolnak a bárban, de nem adtam hangot neki. Onnan átmentünk a Mika Tivadarba Catherine után. Kisvártatva magára hagytam őket azzal, hogy nekem tanulnom kell. Másnap délután jöttek haza, a másik budapesti hosztnál aludtak, Catherine már csak a cuccait szedte össze, hogy továbbutazzon. Nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam vele tölteni a másik két estét.
Tartalmas estéjük volt a lányoknak és a két másik budapesti couchsurfernek, akikkel voltak. Elmentek sztriptíz klubba, ugyanoda, ahol mi jártunk két éve az amerikai vendégemmel. Megan rendelt egy öltáncot magának, és ezen felül kifizettek 30 ezer forintot egy üveg pezsgőért, amihez járt egy privát tánc. Megan szintén előadott egy rúdtáncot az ott tartózkodó vendégeknek. Persze, ilyenkor kell nekem otthonmaradni. Ja igen, a vizsgáról elaludtam.
Megan harmadik napjának délutánján megkérdeztem, hogy mikor szeretné megfőzni a beígért alaszkai receptjét. Mondta, hogy erre már nem lesz idő, de aztán meggondolta magát, hiszen ő is éhes lesz estére, és ennie kell valamit. Végigkérdezgette, hogy milyen hozzávalóim vannak a recepthez, mondtam neki, hogy nyugodtan elmehet a boltba megvásárolni mindent hozzá. Mondta, hogy nem akar olyasmit venni, ami van itthon nálam is. Lemondóan sóhajtottam egyet, és mondtam, hogy nézzen körül nyugodtan. (Mikor én vagyok vendég másnál, és főzni akarok, automatikusan megveszek hozzá mindent, mert így szokás..). Tésztát, olajat és pár fűszert talált is. Elment a boltba, és vett zöldséget és sajtot, lazac állítólag nem volt.. A tészta recept szerint hideg volt, alig bírtam megenni, az íze finom lett volna, ha melegen hagyja a tésztát, és nem hűti le direkt, de állítólag így kellett elkészíteni. Másnapra maradt még egy adag, amit felmelegítettem a mikróban, úgy már okés volt.
Megan független filmekben dolgozik, nagy mainstream produkciókba esélytelen lenne a bejutás, és mégha sikerülne is, maximum öltöztető lehetne, amit nem akar. Érthető, hogy inkább ezt az utat választja. Megtarthatja a kreativitását, és ilyen fiatalon már egy jelentős szakmai karrier áll mögötte. Neki nem volt kérdése az én filmes múltammal kapcsolatban, de nem zavart. Jó volt beszélgetni az ő tapasztalatairól, végül is én bárkinek bármikor elmesélhetem mi történt 10 éve a filmkarrieremmel. Már akit ez érdekel is.
Vacsora után elmentünk a Kolorba jazz koncertre. Megan odafelé kb. négyszer nagyon elmondta, hogy ő mennyire fáradt. Mondtam, hogy nyugodtan hazamehet, ha gondolja, de én menni akarok a koncertre. Utálom, ha nyávognak körülöttem és le is pereg rólam. Úgy döntött, inkább jön ő is. Rendeltünk egy kávét, Megan egy pohár bort. Én kifizettem kártyával a számlát, és elkértem a részét, megint futottunk egy felesleges dialógust a jattal kapcsolatban. És véletlenül ezen felül 50 Ft-al többet kértem el tőle, amit ő azonnal észrevett. Természetesen korrigáltam a híbámat, de jeleztem még, hogy kb. 20 centről megy a vita.. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy az ilyen filléreskedő emberek mindennapjai inkább szar, mint jó.
Végighallgattuk a koncertet, ő elmesélte hogyan jött össze a mostani barátjával, ami tényleg nagyon kedves történet volt. Egy fillmet forgattak valahol az Államokban a semmi közepén, és Megannak aznap volt a születésnapja, szeretett volna bemenni a közeli városba karaokezni. Valahogy nem akaródzott a stábtagoknak menni, így letett a tervéről. Aznap estére viszont a dobos srác, aki akkor még csak egy stábtag volt, leszervezett egy komplett karaoke partyt a forgatás helyszinére. Szerzett gépet, hangosítást, mindent hozzá. Megan elmondta, hogy neki nem jelent semmit, ki mit mond, igér, az számít egyedül, hogy ki mit cselekszik.
Megant kétszer láttam mosolyogni a három nap alatt, egyszer mikor egy ajtón egyszerre próbáltunk belépni, és ez egy kis összeütközést okozott, második alkalommal, mikor fényképeket készítettem róla a poszthoz. Sok-sok amerikaival töltöttem el eddig kisebb-hosszabb időt, de genetikailag mind úgy van kódolva, hogy mosolyognak, állandóan. Én nem mosolygok állandóan, de általában szoktam, ha valakivel beszélgetek. Megan nem mosolyog.
Megan másnap Párizsba ment. (Egy héttel a Charlie Hebdo merénylet után hosztoltam a lányokat.) Mesélt egy házról (Tumbleweed Hotel, Shakespeare and Company), ahol utazók kapnak ingyen szállást, könyvesboltban random matracok vannak letéve, ott aludhatnak a turisták, cserébe viszont dolgozni kell 2-3 órát a boltban. Mondtam is neki, hogy wow, ehhez képest a CS, ahol saját szobát kap és még dolgozni sem kell :-) Hozzáteszem a projekt tényleg fantasztikus, felolvasóestek, irodalmi közösség, igazi kulturális orgazmus. Azt hiszem, ha Párizsba járok meglátogatom én is őket, mégha szállást nem is fogok kérni.
Kövess Facebookon és Instagramon is.
