Harmadnap 11.30-ig aludtam és bemetróztam, hogy megnézzem a Thyssen-Bornemisza Múzeumot. Itt már csak egy órát töltöttem kávézással együtt. Itt adták az egyetlen jó cappucinot, amit Madridban ittam. Kizárólag a földszinti tárlatot néztem meg viszonylag rendesen, ahol Kandinszkij (nagy rajongója vagyok), Miro, Picasso, Dali stb. munkái voltak láthatóak, az első és második emelet képein csak átszaladtam. Egyszerűen untatnak a csendéletek, virágképek és a XVI században festett portrék (fejek), olyan művészektől, akikről még csak nem is hallottam.
Onnan elmentem a Real Jardin Botanico kertbe és sétáltam egy fél órát, majd egy padon végigheveredve napoztattam az arcomat. Séta közben arra gondoltam, hogy sokkal romantikusabb feeling lenne egy macsó spanyol pasival andalogni itt, de egy se volt kéznél.
A kertből visszamentem a Plaza Espana térre, ahova megbeszéltem a találkozót Kellyvel. Beültünk egy turisták által nem ismert eldugott étterembe, ahol rendeltünk egy pohár bort, valamint 2 korsó sort, és kaptunk hozzá két tál ingyen tapaszt. Végre átvehettem a farmeromat a sortra. Degeszre ettük magunkat, én fizettem az összesen 7.5 eurós számlát, majd mászkáltunk a Gran Via környékén. Kelly vett 4 db portugál sütit, amit megosztott velem, elképesztő finom volt és 6 Euróba került.
Kelly légiutaskisérő volt huszonévei elején, 2000-2001-ben 9 kényszerleszállása volt 10 hónap alatt. Úgy gondolta, hogy ez egy jel, hogy hátra kell lépnie, és pihenőt kell tartania, így hazautazott Görögországba a családjához pár hónapra. Telefonon értesült a szeptember 11-i tragédiáról, és utána soha többet nem tért vissza a szakmájába. Angol tanár lett és a mai napig is az. 10-12 órát dolgozik a hét minden napján. Az egyik oka, hogy sok kiadása van, másik, hogy imádja a szakmáját.
Kelly 19 évesen anya lett egy 4 éve tartó kapcsolatból, a párja nem akarta a gyereket, így szakítottak. Kelly egyedül nevelte fel a fiát, a kezdetektől szülői segítség nélkül, miután az apja megtudta, hogy apa nélkül vár gyereket, 7 évig nem állt vele szóba és az unokáját sem látta. Kelly fia most is Görögországban él, és egyetemen tanul. A hosztom tele van vibráló energiával, pozitív pezsgéssel. Minden ami belőle jön, az jó. Építő a közelében lenni, felüdülés volt, hogy tétovázás nélkül lehettem vele őszinte, olyan mélységben, ahogy eddig nagyon kevés emberrel volt lehetőségem az életem során.
Azt gondoltam eddig, hogy azok az emberek, akik ugyanúgy sokat beszélnek, mint én, és teljes lángon égnek, azok nem nekem valóak, mert kiégetjük egymást. Többször megtörtént ez férfi és női barátságaimmal, kapcsolataimmal, és általában gyors szakítás lett a vége. Kellyvel ezt nem éreztem. Többször egymás szavába vágva dumáltunk, befejezve egymás gondolatait. Minden vele töltött idő fulladásos röhögéssel járt. Feltöltődött a lelkem, hogy végre olyasvalakivel lehetek, aki nem nyűglődik semmin, nincsennek problémái, mindenben a pozitív dolgokat látja, és így is éli meg az élete minden aspektusát.
Útközben beugrottunk a Telefonica épületébe, ahol megnéztük az állandó és ideiglenes kiállítást. A kiállítás az információ és adat megosztásról szólt, elképesztően zseniális és informatív volt. A legjobb múzeum Madridban. Minden egyes kiállított darab izgalmas és érdekes volt. Láttunk például egy hatalmas termet sok százezer kinyomtatott fotóval, amit a flickerről szedtek le, de csak 24 óra alatt feltöltött fotóiból. Két fotót Kelly lenyúlt és hazavitt, még senkit nem láttam eddig múzeumi tárgyat lopni :-) Volt egy film, ami csak adatokat mutatott be a környezetszennyezésről, rémisztő és elképesztő volt az egész. Rengeteg kütyüt mutattak be, olyan hasznos alkalmazásokat, amikről nem is hallottam még. Itt van egy nagyon ötletes installáció videója.
Kelly elhívott aznap estére egy flamenco estre, de mondtam neki, hogy csak akkor mehetek, ha a hosztom is jönni akar, mert nem lenne korrekt ingyen szállásnak használni őt, és nem vele tölteni el az estémet. Kelly kissé erősködött, hogy mennyire jó program lenne nekem, amivel ugyan egyetértettem, de az íratlan CS szabályokat be kell tartani.
Elsétáltunk a Librería 8 1/2 nevű könyvesboltba és kávézóba, Pedro Almodovar törzshelyére. Most jókor jöttem, nem volt már szieszta, de a rendező urat nem találtuk itt. Könyveket, mozis relikviákat, pólókat lehet vásárolni. Egy fal tele van azoknak a híres filmművészeknek személyes üzeneteivel, akik ott jártak. A helynek nagyon jó hangulata van.
és nem készítenek rossz cappucinot.
Kövess Facebookon és Instagramon is. Mégtöbb Madridi képem itt klikkelhető!
