Száztizedik vendégem az amerikai Anne (21) volt, Monmouth városból, Oregon államból származik. Én voltam az első couchsurfing élménye. Írt egy csodás és személyes requestet, ezért mondtam neki igent. Normál esetben nem hosztolok olyat, akinek nincs referenciája hoszt/surfer oldalon.
Öt napra kért szállást, 3 napra mondtam neki igent, de megérkezése után fél órával már jeleztem, hogy maradhat végig. Volt sok kérdése a couchsurfingről, elmeséltem neki néhány érdekes és furcsa élményemet, és igyekeztem bemutatni, mit jelent a CS közösség.
Anne egy ragyogó, mosolygós leányzó. Természetes és ösztönös, pont olyan személyiség, amilyet én nagyon szeretek. Az a típus, aki közelében jól érzed magad. Mindent könnyedén vesz, mindenre pozitívan reagál. Nem voltak karrierkérdései, nem kerültem tyúkanyó szerepbe a társaságában. Tisztán problémamentes lény.
Kaptam tőle egy csodás hátmasszázst az első nap. Annyira jól csinálta, hogy javasoltam neki, hasznos lenne elvégezni egy masszázs tanfolyamtot. Ez is olyan szakma, amit a világon bárhol csinálhat. Meghívott egy kávéra a Kinoban a második nap. A harmadik nap Kriszti átjött hozzánk pizzát sütni, akit az olvasók a 2014-es legszebb magyar couchsurfer lányok listáról ismerhetnek. Két óriási tál pizzát sütött, összesen három (négy) emberre, ami kicsit túl lett tervezve, figyelembe véve, hogy a lakásomban tartózkodó összes nő diétázik. :-) Kriszti szerint az ő pizzájától nem lehet hízni. Haha.
A negyedik napon Annie burritót készített nekem és a szomszédomnak, az amerikai Gregnek. Utána Greg és Annie leléptek egy közeli magyar táncházba, ahova én már fáradt voltam menni, és éreztem, hogy jobb is nekik kettesben :-) Az ötödik napon énekelt, és gitározott. Anne erősen emlékeztetett a huszonéves önmagamra. Sokszor csak bámultam erre a lányra, és mintha nagyon fiatal önmagamat láttam volna benne. Ha mindent újrakezdhetnék, én is eltöltenék pár évet a világon mindenfelé. Ha elfogy a pénzem, megállnék dolgozni. Most már sajnos nem tehetem meg. Annak idején sok ismerősöm elment Amerikába, Angliába szerencsét próbálni valamelyik illegális munkalehetőség terhére, de én inkább Magyarországon maradtam. 20 évesen fotóriporter voltam, sokkal vonzóbb perspektivát láttam a saját szakmámban itthon, mint nyugaton mosogatni, vagy gyerekekre vigyázni, amit az ismerőseim tettek. A kaland, új kultúra megismerése, ismeretlen és idegen országok kihívásai meg nem jelentettek elég csábítóerőt, hogy itt hagyjak cserébe mindent. Ma már azt gondolom, hogy ez hiba volt. Ha a testvérem gyerekei 20 évesek lesznek, mindnek tanácsolni fogom, hogy pakoljanak össze, és költözzenek nagyon messzire 1-2 évre. Nem baj, ha félbehagyják az egyetemet, lehet kinn is tanulni. De addig kell elmenni, amíg nincs komoly kapcsolat, kialakult egzisztencia és gondoskodásra szoruló idős szűlők itthon, akik visszatarthatnának.
Annie 18 évesen felvételizett egy művészeti egyetemre, a tandíj 60 ezer dollár volt évente. Az édesapja megígérte neki, hogy fedezi a tanulmányi költségeit. Miután felvettek, az apja meggondolta magát, és kérte, hogy másik szakot/szakmát válasszon. Anne a szívére vette, és elköltözött a barátjával Kaliforniába 9 hónapra. Onnan Thaiföldre ment 7 hónapra. Az első hónapban letette az ESL teacher képzést, majd maradt még fél évet a helyieknek angolt tanítani. Onnan Csehországba költözött, és egy családnál volt gyerekvigyázó 11 hónapig. Kérdeztem, hogy miért épp Csehországba ment, az volt a válasz, hogy ők ajánlották fel, hogy kifizetik a repülőjegyét Thaiföldről.
Jelenleg tesz egy pár hetes európai kirándulást, majd hazamegy Oregonba.
Kövess Facebookon és Instagramon!
