CouchSurfing

Vasárnap 09.30-kor ébredtem. Elkészültem és készítettem néhány fotót a teraszról elém táruló kilátásról. Szeretnék én is egy ugyanilyet Budapestre.

Ezt közvetlenül az ablakon keresztül:

És így néz ki a szobám:

Megérkezéskor a reptér várakozó aulájában pizza illat fogadott. Tizennegyedik hosztomat, Matteot nem láttam, felhívtam telefonon, de nem vette fel. Nem estem kétségbe, mert még csak 21.10 volt és 21.20-at beszéltünk meg. A második hívásra már felvette, és szólt, hogy még 10 perc és érkezik. Egy kedves ötvenes pasi tünt fel előttem, kezet fogtunk, bemutatkoztunk és azonnal elindultunk az autójához. Mondtam neki, hogy hogyan lehetséges, hogy ilyen tökéletes amerikai akcentust szedett fel, mire mosolyogva válaszolt, hogy mert ő amerikai, csak 12 éve él itt. A Matteo név miatt azt hittem, hogy ő olasz, de valójában Matthew. Az olaszok Matteozzák, az amerikai kollégáinak Matthew. Később megnéztem jobban az adatlapját, és valóban rajta van, hogy Amerikában nőtt fel. Az az igazság, hogy mikor átnézek vagy 100 adatlapot és találok 10 jót, utana nem memorizálom mindegyiket. 

Útközben megtudtam, hogy Matteo az Amerikai Kormánynak dolgozik logisztikusként, hajószállítással foglalkozik. Próbáltam egyéb részleteket után érdeklődni a munkájáról, de nem volt több mondanivalója. Megérkeztünk a lakásába, ami egy fantasztikus kb. 200 négyzetméteres óriás apartman. Kiléptünk a teraszra, és egy csodálatos látkép fogadott. Hát igen, így kell lakást választani.

A vendégszobához saját fürdőszoba tartozik. Viszont nincs wifi, kábeles internet, semmi! Ettől a hírtől lesokkoltam, hogy lehet internet nélkül élni? A mobilján van internet előfizetés, de ez számomra akkor is nonszensz. Az internet a lakásban egyenrangú szükséglet az árammal és a folyó vízzel.. Aztan gyorsan megnyugtattam magam azzal, hogy majd hétfőn veszek egy sticker valamelyik mobilszolgáltatónál a laptopomhoz.

A második nap az amerikai vendégemmel a Kino kávézóban kezdtünk. Átsétáltunk a Margit hídon, és tartottam Ryan-nek egy kis látképbemutatót. Két latte macchiatot rendeltünk, kissé túl sok mogyoró szirupot tettek a kávéba, Ryan nem itta meg. Onnan átgyalogoltunk a vegan étterembe a Garibaldi utcába. A Jászain elmentünk egy Lush bolt mellett, Ryan azt hitte, hogy ez egy helyi oklahomai termék, meglepődött, hogy Pesten is van boltjuk. Mondtam neki, hogy a Lush olyan, mint a McDonalds, csak éppen egy angol cég. A 10 000 Ft-oson pedig azt hitte, hogy Jézus van. Meséltem neki egy picit Szent Istvánról.

A Mannaturalban vegyes tálat rendelt magának, de nem izlett neki minden a tányérról. A Szabadság téren Mangalica Fesztivál volt, körülnéztünk a standok között, de már teli gyomorral, így ő sem kóstolt meg semmit. A Deák térről felmentünk a várba. Séta közben Ryan-nek mosdóba kellett mennie, és hirtelen csak elegáns éttermeket találtunk, ahova kínosnak éreztünk bekéredzkedni. A Hilton azonban jó választásnak tűnt. Határozottan bevágtattunk, mintha ott laknánk, és felmentünk a második emeletre, ahol persze nem volt mosdó. Visszalifteztünk a földszintre, és végre találtunk egyet. 

A Hiltonból a Mátyás tempolomba mentünk, eredetileg az volt a cél, hogy csak az épületet nézzük meg belülről, de pont kezdődött a mise, így benn ragadtunk. Az áldozás alatt jöttünk el. A mise nagyon jó volt, fiatalok gitárral énekeltek számomra új és szép dalokat. A pap prédikálása arról szólt, hogy egy 52 éves nő rákos lett, de könnyed eleganciával fogadta a sorsát, mert úgy volt vele, hogy Isten biztosan csak próbára akarja tenni. Tehát nem lett depressziós, elkeseredett, hanem azt figyelte, mit akar Jézus neki ezzel megmutatni. Erről írt egy levelet 82 évesen, azaz túlélte. Ha ez velem történne meg, nem jutna eszembe, hogy Jézus csak kóstolgat, hanem a kurvaéletbe. 

Hetvenötödik vendégem az amerikai Ryan Gillespie (38) Omahaból, Nebraskaból érkezett hozzám 4 éjszakára. Építkezéseken dolgozik, fürdőszobákat készít első sorban, de mindent meg tud csinálni, a szakmáját az apjától tanulta. A gimnázium után elment főiskolára, de a második évben kilépett, mert nem látta értelmét befejezni. Nemsokára elkezdi az önálló vállalkozását, amiben elhagyott és kifosztott házakat fog megvásárolni bankoktól, felújítja/befejezi és eladja drágábban. 2010-ben csatalakozott a CShez, 6 pozitív referenciája van vendégektől.   

Az adatlapján az tetszett, hogy kicsit hasonló az enyémhez, és az én személyiségemhez: nem túl türelmes, és brutálisan őszinte, - írja magáról - amilyen én is vagyok. A requestje meg teljesen nekem szóló személyes üzenet volt, említett minden fontos részletet az adatlapomról.

Szombat este 19.00 körül érkezett, javasoltam neki, hogy aznap ne menjünk sehova, ő is fáradt volt kimozdulni. Beültünk a vendégszobába egy doboz sörrel és két üveg ciderrel beszélgetni.

Omahaból Isztambulba repült, és ott töltött 5 napot. Nem szerette a várost, mert mindenhol írtózatos tömeg áramlott az utcákon a nap 24 órájában. Az első 4 napban szállodában lakott, az utolsó 2 napban talált CS hosztot. Egy pár hfogadta, és abban az időben a lány tag húga is ott lakott náluk. Négyesben jártak bulizni két napon keresztül. Főleg sokat vodkáztak, kevesebbet beszélgettek. Ez volt az első surferkedési élménye.

Ryan Chicagoban élt néhány évet, ott ismerkedett meg a CSel, néhány tagot hosztolt, és minden héten elment CS meetingre. Chicagoban volt egy nagy háza, és sok helye a vendégeknek, most ismét Omahaban él, a bátyja nemrég hozzáköltözött, nincs több szabad vendégszobája. A pitbullja pedig szeret a náluk alvó vendégen aludni, jelenleg úgy érzi nem túl alkalmas a körülményei a hosztolásra. Na meg Omahaba úgyse akar menni senki.

Hetvennegyedik vendégem Abdulla Abdullayev (29) Bakuból, Azerbajdzsánból érkezett hozzám két éjszakára szerda este. 2008-ban csatlakozott a CShez, 9 vendégtől és 3 vendéglátótól van pozitív referenciája. Abdullah születése szerint muszlim, de nem tartja magát vallásosnak. 

20.00 óra körül találkoztunk a kapumnál, ő már reggel megérkezett, és aznap megnézte a várat és környékét. Vett egy Budapest Card-ot és a tömegközlekedés mellett megnézte a kártya által kínált összes ingyen múzeumot. Adott nekem ajándékba egy doboz bonbont. Január 1 óta próbálok nem csokit enni, de ő volt idén az ötödik vendég/barát, aki csokoládét adott nekem. Borzasztó! Megérkezése után lementünk egy Mechwart ligeti kocsmába sörözni. A vendégem fizetett nekem egy korsó cidert. Ő maga alkoholmentes sört ivott.    

Abdulla Luganoban tanul turizmus szakon egy egyetemen részben ösztöndíjas master képzésen, de ő maga is fizet 33 ezer EUR tandíjat évente. Többedmagával bérel lakást a városban. Az egyetem előtt dolgozott 9 évig és a félretett pénzéből finanszírozza a svájci életét, mivel dolgozni nem tud az egyetem mellett. Otthon történelemből szerzett alap és master diplomát. Édesapja tudós, édesanyja orvos volt. Az azeri mellett magas szinten beszél még törökül és oroszul, angolul jól beszél.  

Baku egy rettentően gazdag város elsősorban az olajnak köszönhetően. A hivatalos minimálbér Bakuban 100 EUR/hó (Kb 31 000 Ft/hó), viszont az árak kétszer/háromszor magasabbak a Budapestinél. Csodálkozva kérdeztem hogyan képesek túlélni a helyiek? Nálunk magasabb a minimálbér és az átlagbér is, és alacsonyabbak az árak, mint Bakuban, mégis aki minimálbér körüli összeget keres Pesten, az nagyon szolíd körülmények között él meg a fizetéséből hónapról hónapra. Abdullah elmesélte, hogy Bakuban óriási méretű a korrupció. Mindenki csal és megvesztegethető, különben lehetetlen teljesítmény a túlélés. A tisztességes emberek csak vergődve tudnak megélni. Minden bakui a fizetése mellett megvesztegetéssel és csalással keres pénzt. A tanár például úgy egészíti ki a jövedelmét, hogy a diákok szüleitől pénzt kér el a jobb jegyekért cserébe  A korrupció beépült az emberek mentalitásába és tudatába. Az olaj gazdagságot hozott az országnak és egy modern város épült fel belőle, a lakosság nagy része mégis nyomorog. 

Ez a poszt nem a couchsurfingről fog szólni. Jancsó Mikló meghatározó szerepet töltött be az életemben, ez az írás megemlékezés egy régi barátomról.

2000-ben a Magyar Filmszemlén a Kongresszusi Központban odamentem hozzá, és remegő hangon közöltem vele, hogy a kedvenc filmem tőle az Oldás és kötés. Hahotázó nevetésben tört ki. Miután kitörölte a könnyeket a szeméből, megkérdeztem, hogy készíthetek e róla fényképeket. Megadta a telefonszámát válaszul. Felmentem hozzájuk és fényképeztem órákig, aztán ottragadtam, beszéltem, beszélgettünk. Néhány hét múlva visszamentem, hogy levetíthessem nekik a készített diákat. Ezt a képet az akkor 79 éves Jancsóról készítettem. 

Hetvenharmadik vendégem, az iráni Sassan (39) Dubajból érkezett hozzám. Egy éjszakára érkezett a request kérés, január 4-re írta az érkezés és január 5-re a távozás napját. Leírta azt is, hogy a gépe éjjel 00.30-kor érkezik Budapestre és egy napot lesz a városban, azután utazik tovább. Elküldtem neki a reptéri busz honlapját, és jeleztem, hogy éjjel már csak éjszakai buszok vannak, ami nagyon hosszú időben és körülményesen működik. Visszaírt, hogy már foglalt is helyet online a shuttle buszra. Szabaddá tettem a szombat estémet és a vasárnapomat.  

Sassan Teheránban nőtt fel, most marketingesként dolgozik az Egyesült Arab Emírségek fővárosában. Dubaj belvárosában lakik egy studió lakásban, ami korábban a Le Meridien Hotel része volt, és a hotelszobából lett lakássá átalakítva az otthona. Nagyon sok fura és giccses fotó van az adatlapján, nehéz belőle kihámozni a lényeget. 28 szörfertől és 9 hosztól van pozitív referenciája. 2011 július óta tag. 

Péntek kora este feljött a 15 éves unokaöcsém hozzám, hogy gyakoroljunk a közelgő iskolai angol vizsgájára. Tanultunk, majd filmeket néztünk, valamikor éjjel 00.30-kor kapcsoltam le a Farkas c. film közepén a tévét. Nagyon nehezen aludtam el. Arra ébredtem kisvártatva, hogy csöngetnek. Visszazuhantam az alvásba, biztos csak álmodtam. Újra csöngettek. Aztán újra. Megnéztem mennyi az idő, 02.30. valaki szórakozik a kapucsengővel, nem nyitok ajtót. Aztán újra csöngettek és egyszer csak bevillant, jesszus ez a couchsurfer lesz!

Felhúztam magamra egy nadrágot és kinéztem a kapura, igen, valóban, ott állt a couchsurfernek kinéző mozgó tárgy egy nagy sporttáskával. Lementem hozzá, teljesen kábán. Erre elkezdett sűrűn elnézést kérni. Mondom, holnapra vártalak. Lett egy kis kavarodásos vitatkozás a kapuban, közel voltam ahhoz, hogy elküldjem, de mégsem teszünk valakit az éjjel közepén az utcára. (Igaz még be se került). Szóval jeleztem menjünk be. Elmondtam neki, hogy a requestjét 4.-ére írta, és ma 3.-a van. Mire a válasz, nem, már 4.-e van, hiszen 02.30 van, azaz 4.-e. Mondom jesszusom, ha éjszaka érkezel, akkor mindig annak az éjszakának a napját jelölöd be a requestben, amikor érkezel, az teljesen mindegy, hogy éjfél után vagy előtt érkezel. Azaz ma 3.-a éjszaka van.

Fáradt voltam vitatkozni, megmutattam a szobát, elpakoltam a kanapéról a tanulós cuccainkat. - Van hálózsákod? - kérdezem. - Nincs - jött a válasz. Remek. Ráraktam a már hálistennek kihúzott kanapéra egy lepedőt. Közben jelezte, hogy nem kell. Nem akartam visszavágni, hogy bocs, de a higénia miatt kell. Takaróm nem volt, mert azt az unokaöcsém használta, mindkettőt, mert fázós. Megjegyeztem, hogy nálam alszanak a gyerekek. Kids, ráadásul többes számban mondtam, és nem azt mondtam, hogy my nephew. A my kids az drámaibb, és már kicsúszott, nem volt kedvem korrigálni. És az is igaz, hogy a "gyerek" 15 és 1/3 éves és 182 cm magas. Később eszembe jutott, hogy van egy pokróc a vendégszoba sarkában. Visszamentem a szobába. A srác ruhástól még a kabátjában feküdt a kanapén. Csak a cipőjét vette le. Ráterítettem a pokrócot, közben ezerszer bocsánatot kért. Visszamentem aludni, de rohadt nehezen aludtam el, legutoljára, mikor csekkoltam az időt, akkor 03.30 volt. 

Sok sok pozitív és semleges hatással voltak rám az idei vendégeim (is), és néhány negatív élmény is ért. Voltak olyan szörferek is, akik belopták magukat a szívembe, vagy valamilyen szempontból fontossá váltak nekem, és volt akivel rövidebb-hosszabb ideig barátok is lettünk. Szinte mindegyikkel tartom azóta is a kapcsolatot. Csak a számomra 6+1 legfontosabbak vendégről írok itt egy kis listát. (Rajtuk kivül volt még számtalan nagyon jó couchsurfing hosztolásom, csak azok az élmények mikro-barátság élmények maradtak, addig voltunk kapcsolatban, amíg nálam laktak, vagy távozásuk után már nem voltak rám hatással.) Lássuk kik is voltak a legfontosabbak időrendben.  

Januárban Ariel látogatott meg Izraelből. Vallásos zsidó srác volt, az első napokban még megilletődtem a reggeli szertartásos imádkozásától. Nem jelezte hány napra jönne, de egy hét után meg kellett kérnem, hogy menjen el. Nem azért mert rossz társaság volt, hanem egyszerűen csak elfáradtam a hosztolásába. Ebből lett egy kis félreértés és sértődés is. Ő volt a második vendég, akivel vidékre utaztam, pontosabban a szülővárosomba Egerbe, két napra. Megnevettetett, megnyíltunk egymásnak és igazán felszabadultan éreztem magam a társaságában. Vele távozása után még jó darabig tartottuk a kapcsolatot, de ma már nem igazán. 

Júniusban találkoztam a perzsa Sean-val, az Iránban felcseperedett, de már 20 éve Torontóban élő professzorral. Néhány napot lakott nálam, igazán intellektuális értékű volt a vele eltöltött idő. Kiemelkedően okos pasi, tanultam tőle néhány fontos dolgot. Igen aktív napokat töltöttünk el együtt. A FB-n barátok vagyunk, de ma már nem tartjuk a kapcsolatot. 

Hetvenkettedik vendégem Emily Green (30) New York Cityből érkezett. New York-ban született, a várostól  72 km-re, Katonah-ban nőtt fel és Santa Fében járt egyetemre. Már a nagyszülei és a szülei is New Yorkban születtek, igy tősgyökeres New Yorkernek mondható. Jópár éve költözött vissza New Yorkba, Brooklynba, és napi 14 órát dolgozott egy szakácskönyveket kiadó cégnél, mint PR-os. Ír egy blogot az európai útjáról. Szerette a Nagy Almát, de nem vágyja vissza a korábbi életét. Jelenleg Bulgáriában projekt manager egy IT cégnél. Egy referenciája van - ami nem igazán számít, mert a bátyja írta - a 2009-es regisztrációja óta, azaz én vagyok az első igazi CS élménye. 

Szombat este 21.00 körül küldte a requestet, hogy jönne aznap, igent mondtam. 23.00 körül meg is érkezett. Gyorsan összebarátkoztunk. Rögtön tudtam, hogy ez egy remek couchsurfing experience lesz. Kiderült, hogy sokminden közös bennünk: többek között mindkettőnknek volt egy pasink, akik utánunk egy sztripper lánnyal jöttek össze. Muhaha. Mindketten a napokban találtuk ki, hogy arabul szeretnénk nyelvet tanulni. Én még hezitálok a spanyol és az arab között. Emily már 7 éve tanul spanyolul egyelőre kevés sikerrel. Valamint mindketten imádjuk a masszázst, és pont aznap mindketten masszázson voltunk. 

Mondtam neki, hogy angolul másfél-két éve tanulok magamtól. Ettől nagyon ledöbbent. Megjegyezte, hogy gyorsabban beszélek, mint ő, és voltaképp egyszinten van az angol tudásunk. Persze ez nagyon jól esett, de a kitörő röhögésem után ő is elismerte, hogy oké, talán mégsem. Egy 7-esre értékelte az angolomat a 10-es skálán. Elmesélte, hogy ők az iskolában nem tanultak angol nyelvtant, ezért nem tud semmilyen szabályt, hogy mi miért van. Mondtam, hogy mi csak 12 évig tanulunk magyar nyelvtant. Nagyon furcsa, hogy az amerikaiakat nem tanítják angol nyelvtanra. Miért van ez? Vagy ha nem fura, akkor mi miért tanulunk magyar nyelvtant?

Most pénteken és szombaton nyelvvizsgáztam, azaz előtte nem igazán értem rá semmire, csak a tanulásra. Viszont két hete kaptam egy requestet a szokásos többi között. Néztem, hogy pontosan a vizsga előtti este érkeznének, nagyon nem jó időpont, viszont a lánynak 61 szörfertől, és 5 hosztól volt referenciája, valamint nagyon édes requestet írt: felsorolta mi bennünk a közös, az adatlapja tele van CS fotókkal, igazi kanapészörfös vér csörgedezik az ereiben, ugyanazokat a sorozatokat szereti, mint én. A lapján azt írta magáról, hogy kontroll mániás, vega, gyűjti a rossz vicceket, szereti a kínai kaját és a spinninget és imád futni a természetben. Hogyan is mondhatnék nemet?

Hetvenedik vendégem, Liz Vargas (30) Paraguayból érkezett hozzám a cseh barátjával, hetvenegyedik vendégemmel, Jakub-bal (29). Liz két éve Prágába költözött, hogy környezetvédelmi master diplomát szerezzen. Az első évben csak csehül tanult, a második évben kezdte az egyetemet cseh nyelven, jövőre fog végezni. A CS-hez pont 3 éve csatlakozott, és több, mint 100 vendéget fogadott eddig. 

Jakub a környezetvédelmi minisztériumban dolgozik, zöld beruházási projekteket gründol projektmanagerként. A részlegük nem kap Európai Uniós támogatást, mindet saját forrásból valósítanak meg.

Péntek éjfél körül érkeztek meg a lakásomba, a Tömörkényi utcai megállóból rossz irányba indultak, egy magyar jointot szívó srácot kértek meg, hogy segítsen neki. A fiú felhívott, elmagyaráztam neki hogyan jutnak el hozzám, ő meg segített nekik. Megérkezésük után megmutattam a szobájukat, és kimentettem magamat a további beszélgetés alól, arra hivatkozva, hogy 07.30-kor kell kelnem, hogy időben elindulhassak a 10.00-kor kezdődő nyelvvizsgára. Aztán valahogy ottragadtunk a konyhában és éjjel 02.00-ig beszélgettünk. Miről másról, mint a couchsurfingről. Mindketten ugyanazokat az élményeket éltük meg, ugyanazokat a dolgokat utáljuk és a couchsurfing jelentése minden szinten ugyanazt jelenti mindkettőnknek. Mit ne mondjak, meg lett az összhang azonnal. Kaptam tőlük két csodaszép régi képeslapot Prágáról, és egy doboz cseh édességet. Mogyorós ostya. Eszméletlen finom volt, amit azonnal megettem. Ha valaki Prágába megy mostanság, hozhatna nekem egy-két dobozzal..

Lépten nyomom kapom az arcomba, amikor találkozok egy ismerőssel és feljön a CS témának, vagy a Facebook oldalon kommentben, hogy a couchsurfing voltaképp egy társkereső oldal. A válaszom sokrétű.

Társkereső annak, aki arra használja. Sok férfi kizárólag női vendégeket fogad, és a requestjébe is burkolt utalásokat tesz a leendő CS experience romantikus voltát beígérve. Sőt, Csonka Gábor mesélte, hogy egyszer találkozott egy lánnyal, aki Európát úgy utazta végig, hogy kizárólag helyes pasiknak írt requesteket, ez volt a célje: végig kúrni az öreg kontinenst. Egy belga közel ötvenes férfi Brüsszelben két év alatt 421 vendéget fogadott (úristen, és még azt hittem, hogy az én 70-em sok), kizárólag férfiakat, a lapján kinn van, hogy ő mindig meztelenül van a lakásban, és a couch info-ban azt irja, hogy a vendég aludhat vele a franciaágyában a hálószobában, vagy ha gondolja, alhat egyedül a vendégszobában. Nincs negatív referenciája. 

A couchsurfing annyira társkereső, mint bármilyen más ismerkedős, barátkozós alkalom az életben. Van aki a munkahelyét, az egyetemét, minden kocsmai sörözést arra használja fel, hogy csajozzon/pasizzon, és van aki a CS-en is erre gyúr. 5 millió tagja van a kanapészörf hálózatnak, ötmillió különféle céllal regisztráltak az emberek.

Annyiban talán egyértelműbb a helyzet, hogyha a szörfer és a hoszt között kialakul a szikra az első este a közös sörözés alkalmával, utána mindenképp egy helyre mennek aludni, könnyebb az esélye a "one (2-3?) night stand"-nek. Miközben minden máshol nagy valószínűséggel nem menne fel a lány/fiú a másik lakására azonnal. Persze sokat felmennek, de ennek kitárgyalása nem ez a blog témája. Valamint, ha első este meg is történik a dolog, másnak a vendég még ott marad, és sokszor harmadnap is. A másik fél "kénytelen" még elviselni a vendégét, és ez idő alatt lesz alkalmuk jobban megismerni egymást. Miközben egy szórakozóhelyen felszedett nő/pasi alkalom után általában (nem minden esetben) vége van az ismerettségnek legkésőbb reggel. 

A magyar pasik jók (ha adnak magukra). Gondoltam megosztom veletek is, hogy (szerintem) kik a legvonzóbb kanapészörfös magyar férfiak 2013-ban. A tavalyi poszt sikere után elkészítettem az idei év "válogatását" is. Nem néztem át 20 000 magyar CS tag adatlapját, de kb 1 500-at biztosan. Íme sorrend nélkül a hét fős lista. :-). A legszebb magyar CS lányokat itt nézhetitek meg. 

Péter 22 éves egyetemi hallgató. Berlinből a Pireneusokig elkerékpározott (Párizson át) onnan pedig lesétalta az El Caminot. Referenciái szerint 9 vendéget fogadott, kettőnél ő maga volt vendég, valójában több, mint 30 vendéget fogadott és 5 alkalommal szörfölt. 

Hatvankilencedik vendégem John Pahm (29) rendszergazda, videóblogger és marathoni futó Chicagoból, Egyesült Államokból érkezett hozzám 2 éjszakára. Igazából előszőr Rómába ment, azután Budapestre. Közép-Európai utazása kezdetén van, megy még Bécsbe, Krakkóba, Prágába. 2009 óta tagja a CS-nek, kb. 20-20 alkalommal fogadott vendéget és szörfölt maga is valahol. Chicagoban született és élt egész életében, a szülei vietnámiak. Hétfő este érkezett hozzám, aznapra szerveztem a palacsinta és kanapé-összeszerelő bulimat. 

Szombat reggel szállította ki az IKEA a kanapét, berakták a vendégszobába és persze tudtam, hogy ezt nem én fogom összerakni.

Az volt a terv, hogy majd a hétfői vendég, John megteszi. Mindenesetre a biztosra akartam menni, ezért még az egyik barátomat is meghívtam és kitettem az eseményt a CS falra. Aki nem akar segíteni, az se baj, szurkolókat is örömmel várok. John aznap még levelet írt nekem, hogy jöjjön akkor hozzám vagy találkozzunk a kanapé-bulin. Hát mivel az egy és ugyanaz, ezért jöjjön nyugodtan hozzám :-)

John-t érkezéskor egyből a szivembe fogadtam, kedves, beszédes, segítőkész fiú. Megvolt az összhang azonnal közöttünk. Rettentő gyorsan beszélt, de élveztem a kihívást. Én is gyorsan beszélek magyarul, mire megtanulok angolul, kb az ő tempója lesz az enyém is. Áldogáltunk a térképem előtt sörrel és ciderrel a kezünkben, utazásokról beszéltünk és amerikai akcentusokról. Megtudtam, hogy Chicago és környékén van a "legtisztább" amerikai akcentus. A televíziós riporterek Chicagóba mennek retorikát tanulni, és az egyik legjobb televíziós (vagy színészi? nem emlékszem pontosan melyiket mondta) iskola is ott van. Aztán Csaba is megérkezett rettentő tettrekészen, sört nem fogadott el (palacsintát igen), és egyből nekiugrott a dobozoknak John-val együtt.

Mindig is tudtuk, hogy a magyar lányok a leggyönyörűbbek a világon. Gondoltam megosztom veletek is, hogy (szerintem) kik a legszebb kanapészörfös magyar csajok 2013-ban. A tavalyi poszt sikere után elkészítettem az idei év válogatását is. (Nem néztem át 25 000 magyar CS tag adatlapját, de kb 1 500-at biztosan. Íme sorrend nélkül a nyolc fős lista. :-). 

Laura 19 éves egyetemista lány. Atlétizál szabadidejében. 5 alkalommal volt CS vendég a referenciái szerint, szörfereket még nem fogadott. 

Boróka 21 éves biológia szakos egyetemista. Szereti a klasszikus orosz irodalmat. 5 hónapja regisztrált  CS-re és már van néhány hosztolási tapasztalata.

Hatvannyolcadik vendégem Łukasz Kaliciak Lengyelországban, Olesno városban nőtt fel, jelenleg Varsóban tanul nemzetközi kapcsolatok szakon. Részmunkaidős állása van, amiből utazgat, ha megteheti. 2010-ben csatlakozott a CS-hez, huszonvalahány alkalommal volt vendég és kb. tucat alkalommal hostolt maga is. Mexikóban, Indiában és Németországban, Malajziában és Kínában utazott couchsurfinggel. Indiába többször is elment, jövőre ott fog tanulni fél évig. Varsóban négyen bérelnek egy lakást, mindannyiuknak van külön szobája. A CS vendégeit a saját szobájába, vagy az éppen üres lakótárs helyén szállásolja el. Közép szinten beszél angolul német akcentussal. 

Łukasz a last minute csoportba hagyott üzenetet, hogy 4 éjszakára keres szállást. Írtam neki, hogy az elsőn tudom fogadni. Délután 17.00 körül találkoztunk a Deák Ferenc téri Starbucksban, sétálgattunk kicsit a Vörösmarty tér, Váci utca vonalon. Elhívtam, hogy tartson velem a 19.30-as bikram jóga órára. Łukasz még sohasem jógázott ugyan, de belement az ötletbe, hogy itt Budapesten kipróbálja. Még volt fél óránk a stúdióig, ezért beültünk a Széna téri Starbucksba. Megérkeztünk a stúdióba, de mivel az esti óra haladóknak volt vezetés nélkül, ezért a jóga oktató nem javasolta, hogy most próbálja ki. Gyorsan megdumáltuk, hogy 2 óra múlva felszedem a Széna téren.

Vettünk cigarettát, majd lementünk egy Mechwart ligeti kocsmába és ott söröztünk. Łukasz meghívott egy ciderre. A vendégem kedves, amolyan ártatlan fiú. Kicsit elveszett figura. Tud egyedül boldogulni, de nem az a spontán feltalálja magát tipus. Valószínűleg olyan nagyon félteni sem kell, ha India az egyik kedvenc úticélpontja. Nem voltam még Indiában, de nem tünik egy könnyű országnak.    

Mászkáltam kicsit a turistacsalogató kis utcákban, mielőtt a katedrálist felkerestem. Nem árt sok pénzt hozni ide, amit én nem tettem. Kis édességboltok, remek helyek kávézók, büfék és éttermek. A Katedrális (10.5 GBP) hatalmas, külön termekre osztva. Tetszett.

Plakátok vannak kitéve a templomban a katedrális életéről. Van egy plakát, ami az anyagi bevételeket-kiadásokat részletezi. Nem fogadnak el támogatást se a kormánytól, se az anglikán egyháztól. A bevételeik kizárólag a jegybevételből, az adományokból és a boltjuk forgalmából áll. Napi 16,500 GBP-be kerül a katedrális fenntartása, ebben a renoválási költségektől a fizetésekig, a rezsiig minden benne van. A múzeum shopban vettem egy nagyobb plakátot az angliai királyokról (2 GBP). Az elsőtől a mostani royal baby-ig benne van mindenki szép családfába rendezve.

Múlt héten 24 kanapét találtam Canterbury-ben, ennek egy jórésze inaktív. 8 request ment ki, ketten elfogadtak, ketten elutasítottak, és négyen nem válaszoltak. Elfogadó választ egy ír 49 éves népzenésztől és egy 61 éves japán egyetemi hallgatótól kaptam, aki a feleségével hosztol vendégeket. Igen, jól olvastad, egyetemista! Mellettük döntöttem. 

Tizenharmadik hosztom, Kenny Okabe 61 éves, Nara városából költözött Canterbury-be. 18 vendéglátótól és 13 vendégtől van pozitív referenciája. A CS lapján szerepel, hogy nemrég publikált egy könyvet, anekdoták orvosok és betegek kapcsolatáról és pszichoszomatikus rendellenességek eseteiről. 

A jegyár 15 font volt oda-vissza busszal, pontosan 2 óra az út. Kettő jegyet vettünk, a pasim reggel lemondta az utat hétvégi sűrű elfoglaltságokra hivatkozva. Mivel két hete várok erre az utazásra, eszem ágában sem volt otthon maradni. Péntek délben indultam, telepakoltam az oldaltáskámat minden nehéz dologgal: laptop, töltők, ruhák, könyv, fényképezőgép, pipere csomag. Megérkezéskor úgy gondoltam először leadom a táskámat, és mászkálok egyet estig. Ez nem jött össze. 

Toko, a feleség nyitott ajtót. A saját hálószobájukat engedték át nekem, ők a nappaliban alszanak. Zavarba jöttem ettől a gesztustól, de kizárólag praktikus okat vannak. Kennynek a számítógépe, tanulós cuccai a nappaliban vannak, és nem akarnak engem zavarni. Ohh. 

Az életem annyiban változott meg az elmúlt egy évben, hogy gyakran vagyok Londonban egy helyes brit srácnak köszönhetően. Most épp 3 hétig vagyok itt. Semmi különös. Későn kelek, elmegyek a délben kezdődő bikram jóga órára, hazamegyek, kimosom a ruháinkat és a vizes bikram cuccokat, kitakarítom a lakást, leülök a gép elé dolgozni, aztan kora este megjön a pasim. Néha főzök. Vagy elmegyünk valahova, vagy maradunk itthon. Napközben viszont egyedül vagyok. 

A bikram jóga klubba csak echte angolok járnak, én vagyok az egyetlen turista. Nyáron még vehettem 35 fontért korlátlan 30 napos bérletet, második alkalommal már a sima bérlet árak vonatkoztak rám is. Korlátlan alkalom 30 napig 150 Font (uhh), én egy 10 alkalmas bérletet választottam 92 Fontért. Szombaton kiszurkoltam az árát, lejógáztam egy alkalmat, majd hazamentem, és otthon leülve ismét átnéztem az opciókat. Találtam egy olcsóbb és korlátlan alkalmú off-peak bérletet, ami csak 77 Font. Ezt nem ajánlotta fel a recepciós lány. (Csak reggeltől délig tartó órákra vonatkozik, és hetente háromszor egy délutáni foglalkozás). Délután visszamentem, hogy visszacseréljem a bérletemet erre, hiszen egyébként is a déli órákra járok, és legalább mehetek, amennyit akarok. A menedzser volt ott, elmondtam a problémámat és szó nélkül átírta a bérletemet és visszaadott 15 fontot. Budapesten ez lehet, hogy nem így lenne. Tetszik ez az azonnali kérdés nélküli korrektség.

Az öltözőben nincs az a családias hangulat, mint ami a budapesti stúdióban van, ahova szintén járok. Senki nem szól egymáshoz, el se köszönnek a lányok távozóban. Valamelyik óra előtt a recepción álldogálva a tanár rámutatott a mellettem álló kisfiúra és büszkén újságolta, hogy milyen cool, hogy ő is ide jár, pedig csak 11 éves. Annyit reagáltam, hogy otthon ez nem megengedett, 18 év a korhatár. Kérdezte, hogy hol van az otthon. Aztán az órán az egyik ászanánál törülközőt használtam könnyítésképp a kitartáshoz. Odajött és mondta a mikrofonba, hogy dobjam le a törülközőt, mert nem megengedett. Talán ez Budapesten elmegy, de itt nem. Revenge. Csak könnyed ügyfél mosolygás jött ki belőlem válaszul, na meg nem akartam visszaszólni a teremben még jógázó 40 angol előtt.  

Pár hónapja tönkrement a kanapém, azóta a vendégek a földre letett szivacson alszanak. Kell egy új kinyitható kanapé. Elmentünk az IKEA-ba Karafiáth Orsolya művésznővel, és lefotóztuk, hogy melyek jöhetnek szóba. Szerintetek melyik a legjobb? Te melyiken kanapészörfölnél legszivesebben? Vagy melyiket vinnéd haza? Amire a legtöbben szavaztok, azon fognak nálam aludni a vendégeim. 

Friheten. A fekvőfotel részt bal és jobb oldalra is lehet tenni. A fekvőfotel alatt tárolóhely van. Felnyitott állapotban rögzítve marad, így biztonságosan és könnyen lehet be- és kipakolni az ágyneműt. Körbe kell párnázni mindenhol, hogy az összes pontján kényelmes legyen hátradőlni. Bézs, pink és szürke huzattal kapható. Ára: 129 900 Ft. 

Ugyanez kinyitva:

Hatvanhatodik és hatvanhetedik vendégeim ausztráliai nászutas pár Adelaide városból. Tim és Gabz pont egy éve utaznak a világ körül, tavasszal készülnek hazatérni. Otthon Gabz (24) egy egyetemen dolgozott adminisztrátorként, a férje (30) építkezési vállalkozó. Miután hazatérnek, búvároktatóként szeretnének dolgozni.  

Az utazásuk kezdetén Thaiföldön, Kambodzsában és Vietnámban töltöttek néhány hónapot. Onnan Japánba utaztak, ami az egyik kedvenc helyükké is vált. Onnan az Egyesült Államokba mentek. Las Vegasban 2 hónapot maradtak, ez volt a legtöbbet egy helyben töltött idejük az 1 év alatt. Új barátokat ismertek meg a városban, vigyáztak valaki házára (house sitting), így volt esélyük viszonylag alacsony költségen a városban maradni. Onnan Mexikóba, majd Európába utaztak, ahol egy hosszú hajótúrán vettek részt. Érintették Dániát, Finnországot, Észtországot és Oroszországot. Párizsban autót béreltek, innen jöttek hozzám, közben megálltak Hollandiában, Németországban és Lengyelországban. Auswitzból jöttek hozzám péntek este. Utazásukról blogot írnak. Én voltam a kilencedik hosztjuk, nem sok couchsurfing éjszakát használtak az egy év alatt. (Max 15 százalékban)

Valamikor éjjel 01.00 után érkeztek meg, így már csak megmutattam hol a szobájuk és jó éjt kívántunk egymásnak. Érkezéskor adtak nekem egy üveg lengyel vodkát. Én nem iszom vodkát, de az egyik barátom örülni fog neki. Másnap délután találkoztam velük a Deák téren. Ettünk a Mannaturálban, kávéztunk a Szent István téri CCC-ben, fagyasztott joghurtot ettünk a Hajós utcában, onnan elbúcsúztam tőlük a kezdődő jóga órám miatt. (Jesszusom, mindenkit ugyanoda viszek??) Megbeszéltük, hogy este 21.30-kor találkozunk a Deák téren ismét és elmegyünk valahova szórakozni.

Hatvanötödik vendégem, Trevor Reznik (30) Németországból egy kis német városból érkezett, aminek elfelejtettem a nevét, de hetente többször hazautazik Hannoverbe a szüleihez. Egy elektronikai cégnél dolgozik project managerkénk. Egy éve csatlakozott a CS-hez, kb. 3 vendéglátótól van referenciája, vendégeket még nem fogadott. Azt mesélte, hogy 8-10 alkalommal szörfölt, ezek szerint csak a vendéglátói többségéről nem hagy referenciát. Második este rábeszéltem, hogy fogadjon vendégeket is, később mondta, hogy ő is megnyitotta a kanapéját és várja a vendégeket. Siker!

Stoppal érkezett hozzám Bécsből, egy hete utazik. Kimostuk a ruháit. Első este maradtunk itthon. Hozott magával zenedobozt, amit rögtön bekapcsolt, nem láttam még ilyet. Második nap elmentünk a Nemzeti Múzeum Robert Capa kiállítását megnézni, bár engem jobban érdekelt, mint őt. Januárig tart nyitva, 2600 Ft a belépő. Utána elhívtam bikram jogára. A recepción azt mondta a lányoknak, hogy már próbálta, de szegény rettentően szenvedett az óra alatt és nagyon úgy tűnt, hogy soha nem csinálta még. Sokszor elmondta, hogy a sport nagyon fontos neki, és naponta 2-3 alkalommal csinál valamit. Reggelente a teraszon tornázott egy kicsit. Egyébként tornázik és súlyt emelget, nagyjából ennyi. Viszont riasztóan sovány szegény, ilyet ritkán láttam életemben. Azt mondta, hogy bármit megehet, nem látszik meg rajta. Mondjuk igyekszik csak salátákon élni, kb. 185 cm magasságához olyan 60-65 kg testsúlyt saccoltam. Egyébként arcra helyes fiú, ha hízna olyan 20 kg-ot, akkor egész jól nézne ki. Alkoholt sem iszik, mert szerinte az alkohol rossz és devienciához vezet. Ezen nem kezdtem el vitatkozni, csak mosolyogtam kicsit. 

Kedd délután, amerikai védőügyvéd vendégemmel, Tillmannal valamilyen kulturális, múzeumos programra vágytunk, de nem a szokásos Szépművészeti-Nemzeti-Terror Múzeum kombó valamelyikére, hanem valamilyen egyedibb, eltérőbb, mégis magyar hagyományokra épülő tárlatra. Elmentünk a Zwack Unicum Múzeumba.

Megérkezéskor nem voltak sokan a múzeumban, csak néhány vásárló a földszinten található mintaboltban. (Azt vettem észre, hogy ott olcsóbb az összes általuk forgalmazott vagy gyártott ital, mint a boltokban.) Kezdésként megnéztünk egy angol nyelvű 20 perces dokumentumfilmet Zwack Péter tolmácsolásában a család és a Unicum történelméről. A mozi után kaptunk egy kedves, helyes fiatal lány tárlatvezetőt, aki körbevezettt minket mindenhol. Az első emeleten kezdtünk, ami fényképekkel, levelekkel, plakátokkal, íratokkal mutatja be az Unicum történelmét. Az Unicumot szabadalmaztató Zwack Jánostól kezdve egészen a most cégvezető Zwack Sándorig, és az ő gyermekeiről láthatók fényképek a vitrinekben. Az eredeti Unicumos üveg is kinn van még 1883-ból, bár az egyharmad ital már elpárolgott belőle. 

Van egy fotó Zwack Péter svédországi útleveléről, amit 1944-ben kapott személyesen Raoul Wallenbergtől. Vagy nem használta, vagy hamar visszajött, mert 1945-ben már Budapesten érettségizett a wikipédia szerint. A harmadik emelet Európa legnagyobb, 17 ezer darabból álló szeszesital minipalack gyűjteményét tartalmazza. Erről egy túlméretezett szállodai minibár jutott az eszembe. A legtöbb minipalack egészen lenyűgöző és formabontó. Már nem bővítik tovább a gyűjteményt.

Legutóbbi vendégem (akiről hamarosan majd írok) elmesélte, hogy a Couchsurfing team-től kapott egy figyelmeztető levelet, miután open requestet posztolt a budapesti közösség falára. 

A levél arról szólt, hogy a cég több jelentést kapott Budapestre utazó CS tagoktól, hogy egy kb. 33-35 év körüli férfi, nyitott kanapé státusszal vendégeket fogad Budapesten a Nyugati tér közelében. A jelentések szerint GHB-t, azaz ginát, diszkódrogot tesz a vendégei italába. Arról nem szól a levél, hogy utána mit csinált a lányokkal (fiúkkal?), de vélhetően nem csak nézte őket, hogy hogyan alszanak. :-(

A Couchsurfing Inc. már eltávolította a profilját, majd az újakat is, amit utána csinált, és egyezést mutatott az eredeti profillal. Ami közös mindegyikben: angolul és németül kiválóan (expert) szinten beszél, magyarul középszinten (intermediate). Ez arra enged következtetni, hogy (hálistennek) nem magyar couchsurfer ez a féreg. 

Ezt a két képet használja az újra és újragyártott profiljain. A szemét személyiségi jogokra tekintettel kicsíkoztuk. 

Másfél hete angol nyelvtanfolyamra jártam napi 8 órában, és a pasim unatkozott napközben, kiírta a couchsurfing falra, hogy itt van Budapesten, ha valakinek van kedve sörözni vele, akkor hajrá. A Nyugatinál találkoztunk szombat délután és egy magas fiatal srác volt vele. Elindultunk az Oktogon irányába, valami fesztivál lehetett, mert le volt zárva az Andrássy, árusok az út szélén, szép idő volt. D és Tillman napközben elmentek ebédelni egy korlátlan fogyasztású bisztróba, utána találkoztak velem. Tillman félig amerikai, félig német, azaz anyja német, apja kaliforniai. Németországban született, 4 éves korában költözött a család Bostonba. Ott is nőtt fel, németül nem beszél. Tavasszal végezte el a jogi egyetemet. Pár hete utazgat Európában, beleszeretett Budapestbe, itt szeretne maradni egy darabig. Jelenleg munkát keres, angol tanári álláson gondolkodik. Ha szeretnétek angolt tanulni egy amerikai jogásztól, például amerikai jogi szaknyelvet, vagy sima angolt, az édeklődőknek küldöm az elérhetőségét! Most még nem drága, mert tele van szabadidővel. 

Elsétáltunk a Gozsdu Pointer Pubba, és ott maradtunk kb. éjjel 02.00-ig. Tillman vidám, energikus férfi. Úgy adta meg az email címét (nem kértem el), hogy írt az én mobilomról magának levelet, amire válaszolt is a saját telefonjáról, önmagának.: You are so cool! Probably the coolest dude I've ever met! Wow! Can't wait to write about you on my blog!! Majd jött a válasz is: Wow thanks Rita!

D-vel megismerkedtek két magyar lánnyal az étteremben, és Tillman elkérte az egyik lány telefonszámát. Felhívtuk a mobilomról, és Tillman idehívta őket. Az egyik meg is érkezett, kedves, helyes lány volt, élt New Jersey-ben egy évet, közgazdászként dolgozott, arra már nem emlékszem mit. 

Pár nappal később érdeklődtem hogy halad az állásvadászat. Mondta, hogy egy hosteltől vár visszajelzést. Beszéltem az én ügyvédemmel, aki azt tanácsolta, hogy Tillman lehetne nemzetközi ügyvédi irodákban amerikai jogi tanácsadó, taníthatna jogi egyetemeken amerikai jogot, mint óraadó tanár, és magántanítványokat is kereshet speciális jogi angol szaknyelv oktatására. Tillman belelkesedett az ötletektől, ő is érzi, hogy a hostel recepciós állás nem lenne túl izgalmas. 

Az indexen ma megjelent egy cikk, miszerint a kormány elé kerül egy olyan törvénymódosítási javaslat, hogy nyelvvizsga nélkül is lehetne diplomát szerezni a jövőben. Ezt egy orbitális baromságnak tartom. 

Rögtön egy kissé demagóg kérdést vetek fel, de ez volt az első gondolatom a diplomakönnyítés kapcsán: esetleg vezessék azt is be, hogy államvizsgázni sem kell a diplomához, sőt, érettségi nélkül is lehessen majd főiskolára/egyetemre jelentkezni. 

A felvetés abban is téved, hogy nem fognak többen idegennyelveket beszélni attól, hogy a diploma kiadását nyelvvizsgához kötik.. Rengeteg embert ismerek, aki keményen tanult nyelve(ke)t, hogy meglegyen a diplomája, majd később ment felsőfokúzni is önszorgalomból. A nyelvtanulás motivációja több minden lehet, vagy összetett okok együttes állása. Sokaknak a kezdeti motiváció tényleg csak a nyelvvizsga a diplomához, aztán/közben rájönnek, hogy milyen sokmindenre jó még egy középfokú nyelvtudás. Ez elég indok lesz arra is, hogy a bizonyítvány megszerzése után se fejezze be a nyelvtanulást. Idegennyelvet tanulni, fejleszteni egy egész életen át kell. Egy idegennyelv középfokú elsajátítása a felsőoktatás követelménye kell hogy legyen, pont ahogy az államvizsga is az. 

Nincs olyan, hogy bizonyos szakmákhoz nem kell nyelvismeret, amire a minisztériumi esszé hivatkozik. Idegennyelvet azért (is) kell tanulni, hogy könnyebb legyen az életünk, hogy edukálódjunk, hogy az internet ne korlátozódjon le a magyar nyelvű tartalmakra, hogy kedvenc regényeinket olvashassuk eredetiben, hogy bátran utazzunk akár egyedül is, hogy felkészültek legyünk egy kozmopolita életre is, hogy kinyíljon előttünk a világ, hogy bárhol megálljuk a helyünket a világban, hogy mutassunk példát a (leendő) gyerekeinknek.