Hetvenharmadik vendégem, az iráni Sassan (39) Dubajból érkezett hozzám. Egy éjszakára érkezett a request kérés, január 4-re írta az érkezés és január 5-re a távozás napját. Leírta azt is, hogy a gépe éjjel 00.30-kor érkezik Budapestre és egy napot lesz a városban, azután utazik tovább. Elküldtem neki a reptéri busz honlapját, és jeleztem, hogy éjjel már csak éjszakai buszok vannak, ami nagyon hosszú időben és körülményesen működik. Visszaírt, hogy már foglalt is helyet online a shuttle buszra. Szabaddá tettem a szombat estémet és a vasárnapomat.  

Sassan Teheránban nőtt fel, most marketingesként dolgozik az Egyesült Arab Emírségek fővárosában. Dubaj belvárosában lakik egy studió lakásban, ami korábban a Le Meridien Hotel része volt, és a hotelszobából lett lakássá átalakítva az otthona. Nagyon sok fura és giccses fotó van az adatlapján, nehéz belőle kihámozni a lényeget. 28 szörfertől és 9 hosztól van pozitív referenciája. 2011 július óta tag. 

Péntek kora este feljött a 15 éves unokaöcsém hozzám, hogy gyakoroljunk a közelgő iskolai angol vizsgájára. Tanultunk, majd filmeket néztünk, valamikor éjjel 00.30-kor kapcsoltam le a Farkas c. film közepén a tévét. Nagyon nehezen aludtam el. Arra ébredtem kisvártatva, hogy csöngetnek. Visszazuhantam az alvásba, biztos csak álmodtam. Újra csöngettek. Aztán újra. Megnéztem mennyi az idő, 02.30. valaki szórakozik a kapucsengővel, nem nyitok ajtót. Aztán újra csöngettek és egyszer csak bevillant, jesszus ez a couchsurfer lesz!

Felhúztam magamra egy nadrágot és kinéztem a kapura, igen, valóban, ott állt a couchsurfernek kinéző mozgó tárgy egy nagy sporttáskával. Lementem hozzá, teljesen kábán. Erre elkezdett sűrűn elnézést kérni. Mondom, holnapra vártalak. Lett egy kis kavarodásos vitatkozás a kapuban, közel voltam ahhoz, hogy elküldjem, de mégsem teszünk valakit az éjjel közepén az utcára. (Igaz még be se került). Szóval jeleztem menjünk be. Elmondtam neki, hogy a requestjét 4.-ére írta, és ma 3.-a van. Mire a válasz, nem, már 4.-e van, hiszen 02.30 van, azaz 4.-e. Mondom jesszusom, ha éjszaka érkezel, akkor mindig annak az éjszakának a napját jelölöd be a requestben, amikor érkezel, az teljesen mindegy, hogy éjfél után vagy előtt érkezel. Azaz ma 3.-a éjszaka van.

Fáradt voltam vitatkozni, megmutattam a szobát, elpakoltam a kanapéról a tanulós cuccainkat. - Van hálózsákod? - kérdezem. - Nincs - jött a válasz. Remek. Ráraktam a már hálistennek kihúzott kanapéra egy lepedőt. Közben jelezte, hogy nem kell. Nem akartam visszavágni, hogy bocs, de a higénia miatt kell. Takaróm nem volt, mert azt az unokaöcsém használta, mindkettőt, mert fázós. Megjegyeztem, hogy nálam alszanak a gyerekek. Kids, ráadásul többes számban mondtam, és nem azt mondtam, hogy my nephew. A my kids az drámaibb, és már kicsúszott, nem volt kedvem korrigálni. És az is igaz, hogy a "gyerek" 15 és 1/3 éves és 182 cm magas. Később eszembe jutott, hogy van egy pokróc a vendégszoba sarkában. Visszamentem a szobába. A srác ruhástól még a kabátjában feküdt a kanapén. Csak a cipőjét vette le. Ráterítettem a pokrócot, közben ezerszer bocsánatot kért. Visszamentem aludni, de rohadt nehezen aludtam el, legutoljára, mikor csekkoltam az időt, akkor 03.30 volt. 

08.00-ra állítottuk az ébresztőt, hogy tanulhassuk reggel is. 09.00-kor kitántorogtam a konyhába, mert Ákos reggelit kért. A srác az ágy szélén ült, még mindig kabátban. Hozzáteszem, a lakásban 24 fok van. Akkor már érthetőbben és higgadtan elmagyaráztam megint, hogy rossz időpontra szólt a request, és nagyon félreérthető. Idéztem a szállodai szobafoglalás példáját, az is délutántól másnap délelőttig él, és ha éjjel 02.30-kor érkezik meg a recepcióra, akkor mindig az előző napra kell foglalnia. Szerinte ez nem így van.

Ez nem az a nap volt, amikor tudok vele foglalkozni, és javasoltam menjen be a városba, nézze meg Budapestet. Közben előkerült a laptop, együtt megnéztük a reqestjét, mutatom neki, hogy jan 4-től 5-ig kérte. Mondja igen, mert 5-én reggel 09.00-kor megy tovább a gépe. Mondom, ez már 2 éjszaka. Mondja nem, mert ő még ma éjjel kimegy a reptérre, hiszen reggel 07.00-kor ott kell lennie. Tehát neki csak január 4-én "reggel" 02.30-tól kellett szállás. Erre már nem volt mit mondanom. Nem értem miért kell kimenni éjszaka egy másnap reggel 09.00-kor induló géphez, de ő tudja. Mikor az időpontról vitatkoztunk, közölte, hogy a 02.30 az nem éjjel, hanem már reggel. Mondtam neki, hogy oké, akkor zárjuk le azzal, hogy más fogalmaink vannak arról, hogy mi az éjszaka és mi a reggel. 

Ideges voltam és fáradt. A srác tényleg nagyon sokszor elnézést kért. Nem értettem, hogy miért nem telefonált. Azt mondta, hogy hívott, de nem működik a telefonja. Vélhetően nem aktiválta a rooming szolgáltatást a készülékén. Kérdeztem, hogyha nem ért el a saját telefonján, akkor miért nem hívott fel a reptérről egy fülkéből? Azt mondja, szerinte illetlenség lenne éjjel telefonálni. Mondom 02.30-kor beállítani nem illetlenség? Azt mondta, hogy azt gondolta, hogy fel vagyok. Mondtam neki, hogy én 01.30-ra vártam szombat éjjel! Aztán elmesélte, hogy késett a gépe, és a shuttle busz indulásra is sokat kellett várni, ezzel ment el az idő. Erre már csak annyit mondtam, hogy én az ő helyében szállodába mentem volna, és nem mennék CS hoszthoz, ha egyéb késések miatt 02.30-kor kell beállítanom. De mindegy, mások vagyunk.

Jeleztem neki, hogy nem tudok most vele foglalkozni, menjen, nézze meg a csodaszép Budapestet, nekünk most tanulnunk kell az unokaöcsémmel. A srácot lekísértem a kapuhoz, és tényleg már semmi türelmem nem volt hozzá. Elkezdett arról beszélni, hogy neki is van elég tapasztalata a CS-ben, de nem hallgattam végig. Szavába vágtam, hogy oké, minden az én hibám, én értettem félre, ő mindent jól csinált és becsuktam a kapuajtót és felszaladtam a lakásba.

Igen, ez elég bunkó dolog volt tőlem, csak van egy pont, amikor már nincs bennem tolerancia. A srác rosszul írta a requestet, benézte, van ilyen. A levelezésünkben kérdezte, hogy mennyi idő hozzám érni a busszal és én erre már nem válaszoltam, ami az én hibám volt. Amikor megírta, hogy éjjel 00.30-kor érkezik a gépe, vissza kellett volna kérdeznem az előzetes levelekben, hogy péntek vagy szombat este? Nem tettem, mert azt hittem egyértelmű. Ez az egész félreértés mindkettőnk hibája volt.  

Később előjött a lelkiismeret-furdalásom, hogy szegény itt van a Rózsadomb közepén és fogalma se lesz hogy jut be a városba. 20 perc múlva csöngettek, kimentem, Sassan volt az egy bögrével a kezében. Hozott nekem egy rettentő ronda Dubajos bögrét. Mondta, hogy át akarja adni. Nem akartam elfogadni. Elmondtam neki hogy jut be a városba, mondta, hogy már megkérdezte az utcán és azt is tudja hol válthat pénzt a környéken. Elfogadtam a bögrét, mert bevillant, hogyha visszautasítanám az ajándékát, akkor megsérteném vele. Mondtam neki, hogy jöjjön vissza, üljön le a konyhába és várja meg, amíg befejezem a gyakorlást az unkaöcsémmel. Mondta, hogy inkább bemegy a városba. Nyilván ő is érezte, hogy jobb lesz ez így mindkettőnknek. Fotó nincs róla, elég vicces lett volna előkapni a fényképezőgépem. :-)

Tanulság, ha valaki azt írja, hogy 00.30-kor érkezik a gépe, kérdezzetek vissza, hogy melyik napra gondol pontosan.  

Kövess a Facebookon is!