CouchSurfing

Harminckilencedik és negyvenedik vendégeim Hollandiából érkeztek hozzám. Mindketten repülés mérnöknek készülnek és ugyanazon az egyetemen tanulnak. Fons Leeuw (21) Delftben lakik, Daan Gorter (30) Amsterdamban. Fons kap állami támogatást valamint diákhitelt is felvett, ebből fizeti a tandíját és a megélhetési költségeit. Az egyetem után repülőgépeket akar tervezni. A hazája szomszéd országaiba utazott eddig. Ez a budapesti út az első couchsurfing élménye. Daan autószerelőként dolgozik hétvégenként a családi műhelyben. Az egyetem után valamelyik légitársaságnál akar elhelyezkedni, és a vállalat menedzsment érdekli. Kb. ötven országban járt eddig. Nagyjából 80 vendéget hostolt a tavaly februári csatlakozása óta (Jézusom! És én még azt hittem, hogy az én eddigi 40 vendégem rengeteg!) és kb. 5 helyen volt surfer. 

Daan írta a requestet és egy héttel ezelőtt volt egy skype beszélgetésünk, kiváncsi volt, hogy mennyire nyerjük el egymás szimpátiáját. A levelezésünkben rákérdeztem a foglalkozására, mivel az adatlapján azt említette, hogy pingvineket ad el a fekete piacon. Visszaírta, hogy rocket scientisnek készül, de ezt nem tartotta annyira érdekes foglalkozásnak.  Válaszul elküldtem neki ezt a videót, amivel beloptam magamat a szivükbe:

A séta jó lehetőség felfedezni új látnivalókat a környéken, érdekes történelmi tényeket tanulni a környékről, ahol élünk és ezzel remek vendéglátóvá válni. De családi és/vagy baráti programnak is kiváló. Íme hogyan kreálhatunk egy teljesen saját sétát 5 könnyű lépésben:

1. Találj ki egy útvonalat. Ha nem tudod hogyan kezd el, vegyél ötleteket útikönyvből, érdekes lehet elkezdeni a saját környékeden, amit vélhetően nagyon jól ismersz. Adj hozzá olyan utcát is, ahol még sohasem jártál. Használj Google Maps-et, nyomtasd ki (vagy ragadd meg az okos telefonodat) és vidd magaddal.

Daniel Hall angol couchsurfer 9 éve él Magyarországon. 4 éve tagja a Couchsurfingnek, bár nem a legaktívabb fajtából: 6 pozitív referenciája van, ebből 3 surfertől és 2 hostól. Megkerestem, hogy meséljen nekem milyen az élete egy EnglishMan angoltanárnak Budapesten. Az interjú első részét itt olvashatjátok, a másodk részét pedig itt találjátok. 

Mennyit változott az ország a 10 év alatt, mióta itt élsz?

Az első években nagyon gyakran tapasztaltam, hogy az adott szó semmit sem számít a magyaroknál. Kimondanak és megígérnek valamit, aminek később nem lesz súlya. Ma már sokat javult a helyzet. Tapasztalataim szerint megbízhatóbbak lettek a magyarok.

Lahore – Amikor a mi inspirációnkra regisztrálnak Couchsurfingre. A vendégposzt harmadik része a világ körül kerékpározó pártól, a 360 fok bringa szerzőjétől, Árpitól. Az első részt itt olvashatjátok. A második részt pedig itt. 

Iszlámábádból 4 nap alatt bringáztunk át a híres Grand Trunk Road-on Lahore-ba. Útközben nem használtunk Couchsurfing-et, de valahogy minden este egy családnál kötöttünk ki és nagyszerű élményeket szereztünk. Volt, hogy az úton szólítottak le minket és hívtak meg az otthonukba, de olyan is volt, hogy mi kopogtunk be, hogy sátrazhatunk-e a kertben. A sátorállításig soha nem jutottunk el, mindig behívtak minket a házba, ahol aztán nagy beszélgetések kezdődtek.

Ők nem Couchsurferek, csak úgy befogadtak minket az utcáról egy éjszakára. Azóta is tartjuk a kapcsolatot

Iszlámábád, Rawalpindi - Amikor jobb lett volna, ha Nem-et mondanak nekünk. A vendégposzt harmadik része a világ körül kerékpározó pártól, a 360 fok bringa szerzőjétől, Árpitól. Az első részt itt olvashatjátok. 

A következő pakisztáni Couchsurfing élményünk a főváros, Iszlámábád mellett volt Rawalpindi-ben. Ez egy érdekes, izgalmas és tanulságos eset volt. Szállásadónk nagyon kedvesen és segítőkészen fogadott minket, aznap este autóval körbevezetett minket a városon, együtt vacsoráztunk, sokat beszélgettünk, eddig minden rendben is volt. Másnap viszont ő lelépett valami sivatagi szafarira. Ide minket is hívott, de mi ekkor még éppen hogy csak visszatértünk a hegyekből a civilizációba és ezt nem akartuk rögvest lecserélni egy sivatagra, pláne, hogy közeledett a Karácsony. Azt mondta, két nap és itt van, ezt el is fogadtuk, gondoltuk addig legalább kipihenjük magunkat.

Iszlámábád belvársa. A főváros egy „planned city”, tervezett város, alig 50 éves, széles sugárútjai nyílegyenesen szelik át a várost

A két napból végül több lett, mint a duplája, és addig egy külvárosi üres házban voltunk emberünk barátjával. Mindentől távol, se wifi, se a házigazdánk nem érkezik haza, pedig rá azért is szükségünk lett volna, mert a vízumunk ekkor készült lejárni, és a meghosszabbításához a vendéglátónk aláírására is szükség lett volna a hivatalban. De ő mindig csak holnap érkezett, sose aznap. Így teltek a napok, vendéglátónkról napokig csak az a hírünk volt, hogy holnap érkezik. Miközben a vízumunk lejárt, a Karácsony pedig egyre közeledett. Mi meg egyre mérgesebbek lettünk, hogy hogyan lehet valaki ilyen felelőtlen. Akkor már inkább mondta volna azt, hogy bocs srácok, megyek a sivatagba, nem tudlak vendégül látni benneteket. Mert ezzel igazából jobbat tett volna velünk, mint így.

Ahol nem gondolnád, de rettentő vendégszeretőek az emberek, legyen szó bárkiről. Ismét egy vendégposzt a világ körül kerékpározó pártól, a 360 fok bringa szerzőjétől, Árpitól. 

Ebbe a sajnos nem éppen a vendégszeretetéről híres országba Kína felől érkeztünk meg, a 4734m magas Khunjerab-hágón keresztül, hogy a híres Karakorum Highway-en végigbiciklizve Iszlámábádnál érkezzünk ki a hegyek közül.

Ez nem a csillagkapu, hanem a hágót és a határt jelző kapu Kína és Pakisztán között, 4734 méter magasságban.

Az első felejthetetlen élményeinket a Hunzák Földjén szereztük. Itt egy fantasztikus népcsoport él, akik többek között arról is híresek, hogy amíg be nem tört hozzájuk is a modern civilizáció, nagyon hosszú életűek voltak. Ezt a nélkülözést is igénylő, sajátos életvitelüknek köszönhették: sok munka, hosszú koplalások, rengeteg nyers zöldség és sárgabarack mag.

A vidék pedig egyszerűen mesebeli, 7 ezres hegyek a horizonton, a falvak között pedig néha csak egy gleccseren keresztül tud átjutni az ember. Vagy csónakon, mint ahogy Ghulkon és Gulmit falvak között is. Itt egy néhány évvel ezelőtt történt földcsuszamlás felduzzasztott a völgyben egy 30km hosszú tavat, így több falu is víz alá került.

Beszélgettünk olyan emberrel, akinek a háza alatt egy méterrel állt meg a vízszint. A helyiek persze összefogtak, mindenki feljebb költözött a hegyoldalakban, vagy le a nagyobb városokba, mivel a vízszint napról napra emelkedett, volt idejük elhagyni az otthonaikat.

A mi szállásadónk Zahir volt, a Gulmit Continental Hotel menedzsere - igen, egy szállodáé. Nem Couchsurfing-en keresztül találtunk rá, hanem meséltek róla nekünk a kínai buszon az országba jövet. (nem tudtunk bringázni, mert nem engedték a hatóságok, ugyanis a határátkelők nem fent 4700m-en vannak, hanem „lent” 3000m magasan) Zahirnál olyan áron laktunk, amit mi mondtunk neki, csodálkoztunk is rajta, hogy elsőre beleegyezett, Ázsiában inkább az a szokás, hogy mindenért keményen alkudozni kell.

Daniel Hall angol couchsurfer 9 éve él Magyarországon. 4 éve tagja a Couchsurfingnek, bár nem a legaktívabb fajtából: 6 pozitív referenciája van, ebből 3 surfertől és 2 hostól. Megkerestem, hogy meséljen nekem milyen az élete egy EnglishMan angoltanárnak Budapesten. Az interjú első részét itt olvashatjátok. 

Milyen magyar újságokat olvastál?

Mikor megérkeztem Magyarországra minden nap megvettem a Blikket, mert könnyű sikerélményt jelentett egy cikket elolvasni és megérteni. A Népszabadsággal kudarcot vallottam. Minden újság közül viszont a Magyar Nemzetet értettem meg a legnehezebben. Nincs benne idegen szó és nagyon körülményesen fogalmaz.

Mennyit érzékelsz a magyar politikai helyzetből?

Mikor az exfeleségemmel még együtt éltem, mindig óriási nagy napi téma volt a politikai helyzet, de manapság már nem igazán foglalkozom vele, mert külföldiek vannak a környezetemben. Magyarországon az egyik legmagasabb az öngyilkossági statisztika Európában. Ez elszomorító adat. De minden európai államban panaszkodnak a regnáló kormányra az állampolgárok. Spanyolországban sokkal óriásibb méretű a korrupció, mint Magyarországon. Portugália és Olaszország az egyik legpazarlóbb európai állam, felesleges állami kiadásokkal és rengeteg szegény emberrel. Románia szó szerint a "vadnyugat", Görögországról már ne is beszéljünk.

Daniel Hall angol couchsurfer 9 éve él Magyarországon. 4 éve tagja a Couchsurfingnek, bár nem a legaktívabb fajtából: 6 pozitív referenciája van, ebből 3 surfertől és 2 hostól. Megkerestem, hogy meséljen nekem milyen az élete egy EnglishMan angoltanárnak Budapesten. 

Életem legrosszabb repülőútja volt csütörtökön. Végig turbulencia alatt volt a gép, egyszer engedtek ki az utasokat kb. 15 percen keresztül saját felelősségre a mosdóba. A gép végig rázkódott és remegett, egyszer erősen megdobott, ugrott mindenki egyet az ülésben, én bevertem a fejem, mert nem voltam bekötve, néhány nő felsikoltott. A kapitány csajok csüccs fekiálltással szólt be a mikrofonba, ami nyilván a légiutas kísérőknek szólt. Utána viszont tőlünk utasoktól is elnézést két a rossz repülési körülmények miatt. Én imádkoztam kicsit. A sikeres landolás után rohantam ki a Greenline buszhoz, ami egy perc múlva el is indult. A Victoriától futottunk a metróhoz, irány a peddingtoni állomás, 10 perc múlva indult is a vonat Oxfordba. Röpke 9 óra utazással otthonról meg is érkeztem a városba. 

Ötödik hosztom Sonia Eynard (23) francia lány volt. Egy éve csatlakozott a couchsurfinghez. 3 pozitív referenciája van surfertől és 2 hostól. Jelenleg master képzését tölti látogatói program keretében az Oxfordi Egyetemen. Egy 11 hónapos genetikai kutatóprogramban vesz részt. A bárányokon keresztül a genetika és evolúció kapcsolata a fő területe. Jövőre remélhetően Svédországban kezdi meg a PHD képzését. 260-an jelentkeztek a programra, 12 diák kerülhet be, ő lehet az egyik, az utolsó próbatétel előtt áll. Szurkolunk neki. A jövőben is professzor és kutató akar lenni.  

Lakótársa a szintén couchsurfer magyar Mayer Zsuzsi (29). 2009-óta CS tag, 21 pozitív referenciája van surfertől és 13 hosttól. Minden kérésre igent mond és soha nem volt még rossz tapasztalata senkivel. Kétségtelenül végtelenül szerencsés CS-er. Korábban a műegyetemre járt vegyészmérnük szakra, majd az MTA Kémiai Kutatóközpontban dolgozott. Elkezdte a PHD programját még Budapesten, de mivel az élet és laborkörülmények nem voltak épp a megfelelőek Magyarországon (értsd: napi 14 óra munkával a havi nettó fizetése nem érte el a hat számjegyű összeget), és kínálkozott egy jó kutatói lehetőség Angliában, ezért gyorsan élt is vele. Birminghamben befejezte a PHD programját tavaly októberben, majd állást kapott Oxfordban egy bioüzemanyag kutató vállalatnál. A fő területe a biomassza hulladék feldolgozásának új lehetőségeinek kutatása. 

Soha nem írtam blogot, leszámítva két rendezvényem PR blogját, de az nem számít. És valljuk be, valójában (még)  írni sem tudok. Ezt a blogot azért kezdtem el, hogy megmaradjanak a couchsurfinges élményeim, hogy visszanézhessem milyen vendégeket fogadtam, mi történt velünk és mindezt egyszerűbb lesz megosztani a barátaimmal. Nem kell mesélni, csak küldök egy linket mi történt. Emellett persze minden blogger népszerű akar lenni, a bloggernek fontos, hogy sokan olvassák a blogját. Ez, idővel, nekem is fontos lett. 

Két héttel az indulás előtt a plastik média írt egy posztot. Ennek is van egy kicsi személyes háttere. Angelday és én egy munkahelyen dolgoztunk 1998-ban az INteRNeTTóban, de se ott, se azóta különösebb kapcsolatot nem ápoltunk egymással. Közös barátunk, Gg, a plastikos poszt után elmesélte nekem, hogy Józsi felhívta őt telefonon és többek között megemlítette, hogy talált egy érdekes blogot. GG mondta el neki, hogy ez mrita blogja. Ez volt a nevem az INteRNeTTóban. A következő hónapoktól kezdve a mai napig jöttek/jönnek az interjú felkérések tévétől, újságoktól, rádióktól stb. Jól esett valami olyasmit csinálni, ami nem vállalati siker, a hír nem azért van, mert valaki (én) pénzt keres vele. 

Nyártól az index.hu is kezdte címlapra kipakolgatni a posztjaimat. A legtöbb olvasót (27 ezer egyedi látogató) a francia csajok hozták, de volt olyan címlapos megjelenés, ami szűk másfél órát volt kinn és 600 egyedi látogatóval gazdagította az analitikámat. Vendégbloggerek is jelentkeztek szép számmal. A legtöbbjüknek nemet mondtam, de hárman írtak egy-több posztot. A legnagyobb sikert Gaucsogyik blogger és újságíró posztja hozta. Több, mint 20 ezren olvasták el a bejegyzését.  

Az izraeli vendégemmel elutaztunk Egerbe a hétvégén. Szombat este kivitt minket Laci barátom Egerszólátra Réka barátnőm tanyájára, akinél aznap este kanapészörföltünk. Kiváló hoszt volt, 21 éve a legjobb barátom, nem kellett requestet küldeni. A gyerekeknek adtunk csokit, a szülőknek cantuccinit. Örültek. Viszonzásul a vendéglátóink adtak nekünk salátát, nekem cidert, Arielnek pálinkát. Ariel szeme se rebbent a pohár lehajtása közben, gyakorlott ivó. Reggel üres ház fogadott, a család lelépett a nagymamához. Készítettünk reggelit és főztünk kávét, majd megkerestük a nagymamát. 

Megtekintettük a tájat.

Kedveskedni akartam a vendégemnek egy angol vagy héber nyelvű Shabbat programmal. Felhívtam a Dohány utcai zsinagógát, ahol közölték velem, hogy csak magyar nyelvűt tartanak és sejtelmük sincs hol lehet más nyelven. A Mazsike már képes volt az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséghez elirányítani, akik melegen ajánlották a saját esti Shabbatukat vacsorával egybekötve 15 Euróért. Este Ariel elmondta, hogy ez mindenhol ingyenes, valószínű turistának hittek az érdeklődésemmel. 

Ariel napközben megnézte a belvárost, és magától megtalálta a Hitközséget, megismerkedett a rabbival, kapott hasznos információkat stb. Másnap beadtuk a kabátját a tisztítóba, ebédeltünk a Guruban szendvicset és a salátát. Ebéd közben kitalálta, hogy ne menjünk a Shabbatra, mert nincs hozzá kedve. Közben éreztem, hogy igazán az nem jó, ha én is megyek. Nem firtattam, biztos ez kellemetlen lehet neki, ha nem zsidó "turistát" visz magával. Felajánlotta, hogy főz ő magunknak zsidó vacsorát, majd utána ülhetünk Shabbatot az én lakásomban. Belementem. 

Este 19.00-kor érkezett haza. Elmesélte, hogy a sétája közben talált egy zsinagógát, besétált valami oldalkapun. Először el akarták küldeni, hogy ne zavarja a társaságot Shabbat alatt. Aztán a közös héber nyelvű kommunikáció megoldott mindent. Behívták, beszélgettek vele, közösen imádkoztak, meghívták vacsorára is és felajánlottak neki szállást, mivel Shabbat alatt nem használhat tömegközlekedést. És valljuk be a zsidónegyedból hozzám a Rózsadombra gyalogolni hosszú séta lenne. Ariel nem akart hazudni, hogy gyalogolni fog, a vacsorára nem maradt, elköszönt tőlük és eljött. 

Ariel neki látott főzni. Én is segítettem neki salátát készíteni, azaz feldaraboltam a zöldségeket, de mivel még életemben soha nem csináltam salátát és erősen látszott a bizonytalanságom (bénaságom), Ariel befejezte helyettem. Eltakarítottunk a konyhában, majd felálltunk. Gyertyát nem gyújtottunk, ami felett nekem kellett volna imádkoznom, a füstjét magam felé terelve. Ariel imádkozni kezdett, én néztem rá, közben a kezemet összekulcsoltam keresztény szokáshoz méltóan. Énekelve és ringatózva imádkozott, sajnos nem értettem belőle semmit, de csodaszép volt, magamba záródtam és a lelkem megtelt nyugalommal.

Harmincnyolcadik vendégem Ariel Galili (27) Jeruzsálemből, Izraelből érkezett hozzám. A srác perzsa származású, a cionista zsidó nagyszülei az 1940-es évek végén menekültek Iránból Izraelbe. Ariel már nem is beszél fársziul, csak héberül és angolul. Irodalom szakon végzett Jeruzsálemben, jelenleg jogi egyetemre jár, a másod évét kezdi szeptemberben. Közel-keleti bántalmazott nők védelmével szeretne foglalkozni a jövőben. Két hónapot élt egy lánnyal Varsóban, a kapcsolatuknak a múlt héten vége szakadt, akkor eldöntötte, hogy Budapestre utazik 10 napra. Kb. két hét múlva tér vissza Izraelbe. Ha befejezte az egyetemet, először vállalati jogászként fog elhelyezkedni, hogy feltöltse kicsit a készpénz tartalékait. A CS oldalon 5 pozitív referenciája van, ebből 4 hosttól.

Ő az első vendégem, akit nem tudom mennyi ideig lesz nálam. Maximum a jövő hét csütörtökig, mert aznap én Londonba utazom, de az is lehet, hogy hamarabb elutazik valamelyik vidéki várost meglátogatni. Tegnap este érkezett hozzám a reptérről taxival. Miután lepakolt, felcsatlakozott a wifimre, letöltött egy magyar szótanulós appot, és elkezdett a turistáknak hasznos magyar szavakat memorizálni. Késztettem quesadillast (mexikói sajtos tortillát), valamint megsütött tortillába mungóbabcsírát tekertem. A vacsora után mindent elmosogatott, azokat a tálakat is, amik már előtte is a mosogatóban voltak. Bebuszoztunk a városba, a Király utcában még egyszer vacsoráztunk (ő gyrost én tejbegrízt) egy török kifőzdében. Utána elmentünk a Gozsdu udvar Pointer Pub angol sörözőjébe. Házi magyar csapolt cidert és sört ittunk. A pub elé kiálltunk elszívni egy szál cigarettát, majd kisvártatva megjelent egy hajléktalan, egyik kezében gyüjtögetett üvegekkel, a másikban egy zacskó élelmiszerrel, és tökéletes angolsággal szépen megkért, hogy adjunk neki pénzt, emellett egy rögtönzött történetet is tálalt nekünk, hogy mire kéri. Annyira meglepődtem, hogy angolul koldulnak a zsidónegyedben, hogy kapott 150 Ft-ot. Zárás után átsétáltunk a Kakas Presszóba meginni még két cidert, mielőtt az éjszakai buszunkkal hazamehetnénk. Ariel kissé feszülten megjegyezte, hogy mindenki őt bámulja. Mondtam neki, hogy ne törődjön vele és vélhetően nem mindennapi jelenség lehet itt egy közel 2 méter magas derékig érő raszta hajú perzsa vendégeskedése.  

Harminchatodik és harminchetedik vendégeim a német Curley Sue Kempe (26) Berlinből érkezett hozzám a barátjával, a kiwi Matt-tel (24), aki Új-Zélandon született és nőtt fel. A srác szakácsként dolgozik. A pár Új-Zélandon találkozott, Curley angolt tanulni utazott Aucklandbe 3 évvel ezelőtt. Egy évet maradtak, majd közösen Sydney-be költöztek. Curley gyerekvigyázóként és különféle alkalmi munkákból élt, szakmáját tekintve építész asszisztens. Rajzokat készít az épülettervekhez. Nem akar a szakmájában elhelyezkedni, mert nem szeretne irodában napi 8 órát dolgozni. Fél éve Németországba költöztek. Curley jelenleg sales-ként melózik napi 4-6 órában, Matt pedig talált szakács állást Berlinben. Mindkettejüknek én vagyok az első couchsurfing élménye, Curleynak van 5 pozitív referenciája korábbi CS meetingekről. Matt nem tagja a CouchSurfingnek. 

5 estére kértek tőlem szállást, de 2 napra mondtam igent. Korábbi tapasztalataimból már megtanultam, hogy előre csak 2 éjszakára fogadok vendégeket, és ha megkedvelem őket, akkor maradhatnak. A pár eddig rendben van, olyan semleges benyomás, nem pont az a típus, amit én elsőre megkapónak találok, de sokat még nem beszélgettünk, a véleményem még simán változhat pozitívabb irányba. 

Tegnap este 20.00-kor találkoztam velük a Batthyány téren. Kérdeztem, hogy van e kedvük bemenni a városba, de fáradságra hivatkozva a hazamenést javasolták. Hazafelé Matt elmondta, hogy ez az első alkalom az életében, hogy havazást lát. Havat látott már otthon is a hegyekben, de havazást még sohasem. Megérkezésünkkor beszélgettünk egy keveset, majd Matt kérte, hogy nézzünk meg egy filmet. A The Cabin in the Woods című nagysikerű 2012-es vicces horror filmet tekintettük meg. A film után ők lefeküdtek aludni, én meg reggelig ébren maradtam a Golden Globe díjkiosztó gála miatt. 

A blogunk májusi indulása óta keltett egy kis figyelmet más médiaorgánumoknál is. Íme:

Az első gyűjtés itt látható. 

RTL Klub Híradó - 2012. október -

Beszámoló részletesebben itt.  

Kossuth Rádió - 2012. december 5.  - 08.30 katt a kis play ikonra. 

Femina.hu - 2012. december 20 - Videónterjúban nyilatkoztam itt. 

5 Perc Angol Magazin - 2013. január.

Negyedik hosztom a finn Pietari (31) volt. A 26 évesen banki munkával megkeresett vagyonát befekteti részvényekbe és az ebből nyert haszonból él. Elég kényelmes "állása" és élete van. Egy szép két szobás lakásban lakik Farringdonban, Londonban. Két éve tagja a CS-nek, 64 pozitív referenciája van, 53 surfertől és 1 hosttól. 

Pietari D barátja, nem küldtünk neki requestet, csak felhívtuk telefonon, hogy fogadjon minket. A londoni tartózkodásom utolsó két éjszakájára kellett szállás. Útközben cidereket és palacsinta alapanyagokat vettünk. Megérkezésem után azonnal hozzáláttam a tészta kikeverésének, utána megsütöttem a palacsintákat. Sajtos mangós és lekváros palacsintákat készítettem. Pietari és a barátnője maguknak csirkét és rizst készítettek, de ettek a palacsintámból is. Otthon sokkal finomabbat tudok sütni, biztos az angol liszttel volt a baj, amit vettünk.

Izgatottan vártam az év utolsó estéjét, mivel ha van alkalmam külföldön tölteni a szilvesztert, az mindig ad egy plusz várakozásokkal teli élményt az egyébként 25 felett már sokak által gyakran unt kötelezően szórakozással eltöltendő estéhez. Pietarihoz, egy kanapészörfös finn sráchoz mentünk el, aki egy kisebbfajta összejövetelt szervezett a lakásában. A barátnője Qiujie 29 éves közgazdász hongkongi lány, aki kb. fél éve él Londonban, ők is a CS-en keresztül ismerkedtek meg. Korábban otthon a Morgan Stanley-nél dolgozott elemzőként, áprilisban kezd el dolgozni ismét egy másik banknál ugyanebben a pozícióban Londonban. Ezekben a napokban egy Barcelonából érkező 38 éves surfert lányt hostolnak. A spanyol lány vidám, beszédes, hangos és érdeklődő, kicsit olyan volt a viselkedése, mint egy ragadozó tigris, aki épp vadászni indul. Tetszett a nyitottsága, amellett, hogy egy kicsit túl “sok” volt nekem.

Ciderekkel megrakodva érkeztük 21.00-kor Farringdon-ba. Az ajtót Pietari barátnője nyitotta ki azzal, hogy a házigazda beteg, ettek valamit előző nap, a gyomorrontástól az ágyat nyomja szegényke. Két órát maradtunk, megittuk az összes cidert négyesben és elindultunk a London Eye tűzijátékot nézni. Sajnos a rossz oldalra álltunk, aminek következtében egy perc után olyan erős füst borította be az óriáskereket, hogy gyakorlatilag semmit nem lehetett látni a tűzijátékból. Készítettünk egy videót.

A karácsony három napja alatt gyakorlatilag csak anyám diós bejglién és málnás piskótáján éltem, elvétve némi hallal és rizzsel. Tudom, hogy nem attól hízok, amit Karácsony és Szilveszter között eszem, hanem amit Szilveszter és Karácsony között, ennek ellenére mégis eldöntöttem, hogy a 10 napos londoni út alatt kizárólag egészséges, de mindenképp kevésbé derékbőség növesztő ételeket fogok enni. 

A napom úgy indult, hogy a taxitársaság telefonjára ébredtem, hogy legyek szíves az autóhoz fáradni, ami már 11 perce vár rám a ház előtt. 15 perces rekord gyorsasággal elkészültem és 04.15-re sikerült kiérni a 06.00-kor induló géphez. A családomtól egy jó kis 4 kerekes gurulós fedélzeti bőröndöt kaptam karácsonyra, ami nagyobb annál, hogy ingyenesen lehessen felvinni a Wizzair gépére, de ahhoz pont jó méret, hogy beleférjen a 2750 Ft/út keretbe. Sőt, még a megengedett 10 kg-os határt is átléptem 4.5 kg-mal, de nem mérte le a kutya se (leszámítva engem).

Az Easybus bevitt a Victoriára, a sarki Starbucksban várt a pasim, hazamentünk és azonnal ledőltem aludni a kimerültségtől. A repülőn nem tudtam aludni, mert végig arra koncentráltam, hogy ne hányjam le az előttem levő ülést. Két óra alvás után módfelett betegen ébredtem fel, ami egyben azt jelentette, hogy le kellett mondanom mindkét edinburg-i hostomat. Az egyik srác ráadásul magyar lett volna, a másik originál skót. Nagyon szomorú voltam emiatt, mert izgatottan vártam a skóciai utamat, de influenzásan nem kellemes egy 9 órás buszútnak nekivágni. Készültem anyám diósbejgliével, parenyica sajtokkal, mézzel, mint welcome gift. Ezeket mind megkapta a barátom, és egy bejglit a Tower Bridge közelében ücsörgő homeless evett meg. 

Délután vásároltunk ruhákat a nagy leárazások örömére (boxing day). Vettem még pár könyvet is, és persze megfázás elleni gyógyszereket és vitaminokat. Megnéztük a St. Paul's Cathedralt is. Éppen esti imát tartottak benn, aminek következtében csak a hátsó felében lehettünk, előnye annyi, hogy megspóroltunk a kötelező 15 fontos belépőt.  

Jean-Christophe Bonis francia tanácsadó két éve él Budapesten. 5 éve tagja a CouchSurfingnek. Beválogattam őt is a leghelyesebb CS tagok listámba. Szerettem volna tudni hogyan él egy francia Magyarországon, ezért elhívtam kávézni. Az interjú első részét itt találod, a második részt pedig itt olvashatod. 

Voltak negatív tapasztalataid?
Soha nem volt még rossz tapasztalatom. A legrosszabb élményem csak az volt, hogy nem volt meg az összhang, a közös nyelv a vendégemmel. Engem is sokan használtak ingyen szállásnak, de nekem ez még nem negatív tapasztalat. Rengeteg alkalommal megtörtént velem és nem csináltam belőle nagy ügyet, ha csak a kanapémat akarták, és nem a társaságomat. Sok embernek különböző okai lehetnek miért használják a CS-t, vagy minden nap más hangulatban lehetünk, és éppen akkor találkozunk, amikor nem passzolunk egymáshoz.

Jean-Christophe Bonis francia tanácsadó két éve él Budapesten. 5 éve tagja a CouchSurfingnek. Beválogattam őt is a leghelyesebb CS tagok listámba. Szerettem volna tudni hogyan él egy francia Magyarországon, ezért elhívtam kávézni. Az interjú első része itt olvasható. 

Tanulsz magyarul?
Igen, pár hete elkezdtem, de még nagyon nem megy. Talán pár hónap múlva már társaloghatok magyarul is veled. A kommunikációval nincs gond, hiszen mindenki beszél itt egy kicsit angolul. Nekem természetes az angol, mert minden nap használom. A legtöbb problémám a mentalitással van. Több alkalommal megtörtént velem, hogy egy szórakozóhelyen tetszett egy lány, szemezgettünk egymással, én odaléptem hozzá, majd ahogy kiderült, hogy külföldi vagyok, elküldött. A fő oka az lehet, hogy nagyon sok nyugati srác jön Budapestre, mivel olcsó a repülőjegy és a szállás. Ideutaznak legénybúcsúra, vagy csak bulizni, nagyon berúgnak és lehetetlen viselkednek az itteni lányokkal. Miattuk csalódott sok helyi nő a külföldiekben. Másik ok talán egy picit a nacionalizmus.

Harmincötödik vendégem Raelina Krikston Denverből, az Egyesült Államokból érkezett hozzám. Nagyon kedves requestet írt nekem, mivel kiírtam a profilomra, hogy preferálom a 25 feletti vendégeket. A lány csak 21 éves, de megemlítette, hogy ő komolyabb lány, mint a vele egykorúak. 2010 óta tagja a CS-nek, egy pozitív refije van. 

I know you expressed hesitation about hosting someone that is younger, but I can assure you even though I'm 21 I can keep up.

Korábban volt néhány kellemetlen élményem 21 éves surferekkel, ezután döntöttem úgy, hogy jobb ha nagyon fiatalokat inkább nem hostolok. Raelina 3 napra érkezett Magyarországra. Két napot Szegeden töltött egy német barátjánál, és egy estét, valamint egy majdnem teljes napot pedig velem Budapesten. Egy éve Párizsban él és gyerekekre vigyáz egy családnál. Két éves szünetet tart az egyetemi tanulmányaiban, amit az University of Denver magánegyetemen végez graphic design szakon. Második meglepetésem abból fakadt, hogy eddig 6 amerikait fogadtam és ebből 3 Denverből érkezett. A CS nagyon népszerű lehet abban a városban. 

Tegnap délután találkoztunk a Batthyányi téren, hazavittük a cuccát, majd elmentünk együtt a pingpong edzésemre, mivel kíváncsi volt hogy néz ki egy ilyen edzés a valóságban. Mondtam neki, hogy nem vagyok egy profi játékos, nem hiszem, hogy fantasztikus élményt fog nyújtani neki a játékom. Raelina egyfolytában videókat készített az edzésemről. Utána elmentünk az egyik kedvenc török éttermembe padlizsánkrémet enni pitával, majd ittunk egy lattét a Kálvin téri CCC-ben, majd végre megérkeztünk a keddi CS meetingre.

Egy hónap kihagyással pénteken lesz egy új vendégem. Az elmúlt hetekben nem kaptam requesteket, eltekintve 2 főtől, akik nem voltak szimpatikusak, így decline-t kaptak. Próbáltam megtalálni magamat az elmúlt időszakban különböző szűrők alapján, utoljára bejelentkezett, referencia szám stb, de soha nem dobta fel a listában a saját adatlapomat. Írtam különböző CS tagoknak, hogy ők kapnak e kéréseket, mind azt írta vissza, hogy igen. Ekkor kezdett elhatalmasodni rajtam egy összeesküvés elmélet, miszerint a CouchSurfing Inc. kiszedetett a keresőből, hogy bojkottálja a blogomat. Ami nyilván hülyeség és szükségtelen paranoia a részemről, de pont akkor zártunk le egy 45 levélből álló levelezést az ügyvédükkel, amiben volt olyan rész is, hogy töröltetik a blogomat és a FB oldalamat, ha nem változtatom meg a nevét és a domain nevét.

Jean-Christophe Bonis francia tanácsadó két éve él Budapesten. 5 éve tagja a CouchSurfingnek. Beválogattam őt is a leghelyesebb CS tagok listámba. Szerettem volna tudni hogyan él egy francia Magyarországon, ezért elhívtam kávézni. 

Miért költöztél Budapestre?

Mindenki ezt kérdezi tőlem. Oh, egy fiatal pasi a csodálatos Párizs után miért pont Budapestre települ? Először is nem magyarországi vállalatnál dolgozom, külföldi nagy cégekkel állok szerződésben független magánvállalkozóként, a bevételeim is külföldről jönnek. Ez azt eredményezi, hogy akárhol élhetek, nem vagyok röghöz kötve. Két éve döntöttem el, hogy szeretnék máshol élni, körbenéztem a választható európai országok között és Budapest mellett döntöttem.

 A brazil vendégemmel, Víniciussal a második este a Jászai Mari téren találkoztunk és elsétáltunk a Szimpla Kertig. Körbevezettem, de nem nyerte el a tetszését a hely. Az első surferem, aki nem szerette.

Rendeltünk két italt, majd leültünk egy asztalhoz és Brazíliáról beszélgettünk. Megtudtam tőle, hogy az ország éghajlatilag három részre osztható. Délen négy évszak van, leghidegebb hőmérséklet 0 fok körül, legmelegebb 35 fok. Náluk pont fordítva vannak az évszakok, mint nálunk, tehát ott most épp nyár van. Rio Grande do Sul, Santa Caterina és Parana tagállamok tartoznak ehhez a területhez. Közép-keleti területen két-három évszak jellemző, 10 fok a leghűvösebb és 40 a legmelegebb. São Paulo, Minas Gerais, Goias és Mato Grosso tartozik ide. Keleten szintén három évszak, itt már nyáron gyakran van 45 fok, Rio de Janeiro és Espirito Santo tagállamok területén van. Északkeleten Bahia és Ceara tagállamokban a leghűvösebb hőmérséklet 20 fok, legmelegebb 35 fok. Igazi egy évszakos vidék. Számomra elképzelhetetlen lenne itt az élet. A beszéd itt egyébként sokkal lassabb is, mint Brazília többi területén, nem csoda, hiszen állandóan kimerültek lehetnek a melegtől. Az Amazonas területére csak kísérővel szabad belépni, egyrészt nem árt ismerni a dzsungelt a vadállatok miatt, másrészt ha azokat túl is élnéd, akkor nagy eséllyel lenyilazhat egy őslakos indián. Az ország fővárosa Brazíliaváros, 52 éve alapították, kizárólag gazdag emberek élnek ott, főleg politikusok. Vinicius szerint havi 4000 EUR alatt nem tudsz lakást bérelni a városban, de az interneten találni havi 550 Euróért is lakáshirdetést.

Gimnáziumban és főiskolán heti két órában 8 évet tanultam angolul. Motiváció nélkül. Ez azt eredményezte, hogy puskáztam a dolgozatoknál és nagyjából az volt a fontos, hogy kettessel le tudjam zárni az évet. Nem érdekelt az angol tanulás. Hozzáteszem, hogy mindkét helyen gyenge volt a nyelvoktatás színvonala, a tanáraink se vették komolyan a tanítást. 16 éve dolgozom, mindig magamnak, magyar partnerekkel, sosem kellett a munkámhoz az idegennyelv. Elvétve egy két esetet, megoldás: tárgyalás tolmáccsal, levelek megíratása fordítóval. Szűk másfél évet dolgoztam két multi cégnek, de mindenhova hívtak, és nem kérték tőlem nyelvtudást. A főiskolai diplomámat viszont nem vehetem át immáron 5 éve, mert nincs meg a nyelvvizsgám, de ez a részlet édesanyámat jobban érdekli, mint engem.

Az évek alatt néha felbuzdultam, vettem egy-két nyelvtankönyvet, beiratkoztam egy nyelvtanfolyamra, ahova az ötödik óra után már soha nem mentem el. Mindig kidobott pénz volt.  

A filmeket viszont mindig eredetiben néztem felirattal, 22 országban jártam, annyi angol azonban ragadt rám, hogy tudtam útbaigazítást kérni, rendelni az étteremben és becsekkolni a szállodába vagy egy repülőtérre. Tavaly márciusban viszont megismerkedtem egy iráni sráccal, aki Zürichben lakott, és hirtelen lett motivációm angolt tanulni. Egy magántanárhoz jártam minden nap egy órában egy hónapon keresztül, csak azért, hogy beszélgethessek a pasimmal. Elővettem a tankönyveket, lecseréltem a filmek feliratát angolra, vettem egyszerűsített Oxford kiadású miniregényeket, kezdtem a 2-es szinttel, befejeztem a 6-ossal. A perzsa herceggel a kapcsolat közben kisebb nagyobb megszakításokkal végleg elmúlt 2011 novemberében. Viszont az angol tanulást MEGSZERETTEM.