Huszonhatodik vendégem Eva Decock (21) Gentből, Belgiumból érkezett hozzám. Fotográfiát tanul a helyi egyetemen. 80 emailt küldött ki a budapesti hostoknak, és én voltam az egyik a 22-ből, aki válaszolt is neki és fogadta is az első két éjszakájára. A fotózás volt a kereső kulcsszava, akinek szerepelt ez az adatlapján, annak írt levelet. A tanulmányai mellett alkalmi munkákat vállal, ebből finanszírozza az utazásait. 17 poz referenciája van, ebből 5 hosttól.
Az első este 21.30-kor szedtem fel a Batyin, hazamentünk, kiültünk a teraszra. Én egy doboz cigaretta és 3 üveg cider társaságában, ő pedig az egyik üveg ásványvizemet itta meg, mivel amellett, hogy nem dohányzik, nem iszik alkoholt. Soha.
Az este alatt elmesélte nekem a teljes edukációs rendszerüket és a nyelvoktatási struktúrájukat. A flamand mellett angolul és franciául kiválóan beszél, valamint németül közép fokon. A kérdésemre megemlítette nekem, hogy a gimnáziumban csak heti 2-2 órában tanulták az angolt és a franciát, de rengeteg házit kaptak, emiatt teljesen megszokott jelenség, hogy mindenki folyékonyan beszél az anyanyelvükön kívül még plusz két nyelvet. Elmondta, hogy a házi feladat rengeteg kidolgozandó esszé kérdést tartalmazott önmagukról, így lehetetlen volt csalni, például másolni a padtársról stb. Emellett semmit sem szinkronizálnak a belga televízió csatonák, minden filmet és műsort eredeti nyelven sugároznak flamand és francia felirattal. Talán ez is elég sokat számíthat.
Azt is megtudtam, hogy a belgáknak tökéletesen jó állapotban van a fogaik, mivel ha minden évben elmennek kontrollra, akkor a fogászati kezelés ingyenes, ha viszont kihagynak egy évet, akkor fizetniük kell érte. Tehát mindenki jár szépen rendesen fogorvoshoz, mint a kisangyal. Eva anyukája fogorvos, ezért került ez a téma szóba.
Ébredés után nekem sietnem kellett egy családi programra, Eva elment várost nézni. Este 20.00-kor találkoztunk újra a Batthyány téren. Elsétáltunk a Nyugati tér mellé a Kresz Géza utcába egy barátomhoz és nála töltöttük az esténket. Hál-istennek Blumi ránk ért, aminek módfelett örültem, hármasban sokkal kellemesebb időt töltöttünk el egymás társaságában. Éjjel 02.00-re értünk haza. Reggel 8.00-kor elbúcsúztunk egymástól, mert neki programja volt egy másik couchsurfer invitálására, én pedig egy temetésre mentem Kisvárdára.
Eva mosolygós és beszédes kislány, aki mindent lereagál, még a legváratlanabb, semmitmondó momentumokat is. Ami viszont kicsit idegesítő volt benne, hogy alkalmanként "nyugalomra" intett, pl ne legyek XY dolog miatt izgatott. Gondolom csak segítőkész próbált lenni, csak a hatodik alkalom után ez már végtelenül zavaró volt, főleg azután, hogy az első alkalom után is világossá tettem a reakciómmal, hogy ezt inkább ne tegye. Teljesen felesleges valaki alaptermészetének korrigálására kéretlenül kísérletet tenni. Na most aki ismer engem, az tudja, hogy a szokásos hőfoknál sokkal jobban égek, teljesen basic jelenség nálam a nyugtalanság és a felfokozott "izzás". Aki meg nem ismer, az nagyon gyorsan felismeri a természetemet és ezt elfogadja, de semmiképpen nem próbál rajta változtatni :-)
Búcsúzáskor hagyott a szobájában egy kedves levelet és két db csokoládészeletet.
