Gimnáziumban és főiskolán heti két órában 8 évet tanultam angolul. Motiváció nélkül. Ez azt eredményezte, hogy puskáztam a dolgozatoknál és nagyjából az volt a fontos, hogy kettessel le tudjam zárni az évet. Nem érdekelt az angol tanulás. Hozzáteszem, hogy mindkét helyen gyenge volt a nyelvoktatás színvonala, a tanáraink se vették komolyan a tanítást. 16 éve dolgozom, mindig magamnak, magyar partnerekkel, sosem kellett a munkámhoz az idegennyelv. Elvétve egy két esetet, megoldás: tárgyalás tolmáccsal, levelek megíratása fordítóval. Szűk másfél évet dolgoztam két multi cégnek, de mindenhova hívtak, és nem kérték tőlem nyelvtudást. A főiskolai diplomámat viszont nem vehetem át immáron 5 éve, mert nincs meg a nyelvvizsgám, de ez a részlet édesanyámat jobban érdekli, mint engem.

Az évek alatt néha felbuzdultam, vettem egy-két nyelvtankönyvet, beiratkoztam egy nyelvtanfolyamra, ahova az ötödik óra után már soha nem mentem el. Mindig kidobott pénz volt.  

A filmeket viszont mindig eredetiben néztem felirattal, 22 országban jártam, annyi angol azonban ragadt rám, hogy tudtam útbaigazítást kérni, rendelni az étteremben és becsekkolni a szállodába vagy egy repülőtérre. Tavaly márciusban viszont megismerkedtem egy iráni sráccal, aki Zürichben lakott, és hirtelen lett motivációm angolt tanulni. Egy magántanárhoz jártam minden nap egy órában egy hónapon keresztül, csak azért, hogy beszélgethessek a pasimmal. Elővettem a tankönyveket, lecseréltem a filmek feliratát angolra, vettem egyszerűsített Oxford kiadású miniregényeket, kezdtem a 2-es szinttel, befejeztem a 6-ossal. A perzsa herceggel a kapcsolat közben kisebb nagyobb megszakításokkal végleg elmúlt 2011 novemberében. Viszont az angol tanulást MEGSZERETTEM.

Tavaly szeptemberben megismerkedtem az 5 perc angol magazinnal, amibe beleszerettem. Beszereztem az összes korábbi számukat (4-5 kivételével), valamint az Igeidős könyvüket, amit végig is csináltam. Ez volt az eddigi leghasznosabb angol nyelvkönyvem, minden nyelvtanulónak szívből ajánlom. Valamint nem csak megvásároltam az újságokat, hanem (majdnem) mindet szorgalmasan átnéztem, elolvastam és tanulgattam (még sajnos nem megtanultam, de jó úton haladok). Természetesen feliratkoztam a hírlevelükre is. Elmondhatom, hogy igazi rajongója vagyok Szalai Nórának, a munkájának, becsülöm a termékéhez való hozzáállást, és azt a szakmai elkötelezettséget és elhivatottságot, ahogy a munkájához, azaz az angol nyelvtanításhoz áll.

Mindig viszek magammal angol könyvet, vagy 5 perc angol magazint, vagy kis nyelvtankönyvet, hogy a tárgyalások közötti szünetben a kávézókban angolozhassak, vagy tömegközlekedés közben. Ha nincs nálam könyv, akkor interneten angol teszteket töltögetek, ezt végtelen időben tudom csinálni megunhatatlanul. Év végére már elkezdtem külföldi honlapok cikkeit is elolvasni, és naponta nézek BBC World News-t minimum 20 percet. Valamint a teljes 10 évados Friends sorozatot megnéztem angol felirattal. Most a Grey's Anatomy-t nézem, a hatodik évadnál tartok. A How I Met your Mother, a The Good Wife és a Fringe is megy angol felirattal, a The Big Bang Theory-t inkább magyarul, túl sok benne a szleng. Ha olyan filmet nézek meg, amit már láttam, akkor kizárólag angol felirattal nézem. Ha nem felejtem el, akkor megállítom a lejátszót egy hasznosnak itélt dialóg után és megismétlem a mondatokat, figyelve a helyes kiejtésre. 

Idén tavasszal felismertem, hogy nagyon jó, hogy angolul tanulok minden nap, de nem beszélgetek senkivel. Elkezdtem anyanyelvi tanárok után érdeklődni, de elkeseredtem az áraktól. Elmentem a British Council 5 órai tea klubsorozatára, ahol hetente egyszer egy brit témavezetővel 60 percet lehet angolul csevegni egy társasággal. Nem rossz program, de mulatságosnak és kínosnak éreztem magyarokkal angolul társalogni. A második alkalommal már nem mentem el. (3 ezer forint 3 alkalmas bérlet.)

Májusban aztán beregisztráltam a CouchSurfingre. Aki a kezdetektől olvassa a blogot, az tudja mi történt ezután CS vonalon. Az első 4-5 vendéggel még nehezen ment a kommunikáció. Gyakran lefagytam, kerestem a helyes kifejezést és magyar-angol szótár társaságában dumáltam a surfereimmel. Ez idővel egyre jobb lett, szebben, gördülékenyebben tudtam magam kifejezni, ma már nem kell szótár. Ha vendéged van, rá vagy kényszerítve az angolra, napi 3-5 vagy még több órát "kell" beszélgetni. És már merek megszólalni magyarok előtt is angolul, régen ezt elképzelhetetlen szituációnak tartottam. Az angolom ebben a fél évben fluent (folyékony) szintre fejlődött, még mindig vannak nyelvtani hibáim, a szókincsem kb. az alsó középhaladó szinten lehet. Szeptemberben megismertem a jelenlegi páromat, aki brit. A vele való eddigi 2 hónapos kapcsolat megint sokat lendített a beszédkészségemen (két hetente megemlíti, hogy jobb az angolom, mint az előző héten volt), de én még mindig nem vagyok elégedett. Távlati célom és nagy álmom: szeretném elérni Erzsi néni beszéd szintjét. Haha :-)

Még ki nem javított és leggyakoribb hibáim - összekeverem a prepozíciókat és a vonzatokat: to, with, about, at, from stb. A to szócskával van a legtöbb problémám, sokszor lehagyom, vagy olyankor is mondom, amikor nem kellene. Az igeidőket értem, de még nem használom aktívan mindet a beszélgetéseimben. Egy csomó nyelvtani szerkezetet még nem ismerek.. nem ismerem az idiómákat és a szlenget. Ha telefonon beszélek angolul, nem mindig ismerem fel a brit szarkazmust és szó szerint értelmezem amit mondanak. És ami a legnagyobb hibám: sokkal sokkal többet kéne az angollal foglalkozni napi szinten, mint amennyi időt erre valóban szánok. Amire a legégetőbben szükségem van: heti egy óra angol nyelvgyakorlás egy kiváló magyar anyanyelvű angol nyelvtanárral, akivel csak a nyelvtanomat fejlesztjük, valamint heti egy óra egy angol nemzetiségű ESL nyelvtanárral, akivel a kiejtésemre és a helyes brit angolra és gondolkodásra koncentrálhatunk.

Mostanában kezdett el rendkívül zavarni a magyar akcentusom is. Próbálok egy kiejtésgyakorló app segítségével javítani ezen. Szívesen fogadok kommentben minden olyan javaslatot, ami segít elhagyni a magyar akcentust. Még mindig azt gondolom a nyelvtudásomról, hogy nem tudok angolul. Azaz I can speak some English. De tudom, hogy egyre jobb lesz. Középfokú nyelvvizsgára még mindig nem merek elmenni. Talán januárban, és ha az sikerülne édesanyám mehetne februárban diplomaosztóra a BKF-re :-) 

Sokan hiszik azt, hogy 30 után már nem érdemes nyelvet tanulni, a saját példám igazolja, hogy ez nem igaz. Az első idegennyelv elsajátítását is érdemes később, vagy akár még idősebben is elkezdeni, maximum lassabban fogunk haladni, mint a gyerekek. De olyan csodákat érhetünk át vele, ami megfizethetetlen. Én őszinte örömmel nyugtáztam minden újságcikket és könyvet, amit sikerült elolvasnom és megértenem. Kinyílt a világ előttem és én széles mosollyal léptem be az ajtaján. 

Összefoglalva, ha nem tartozol azon emberek közé, akik könnyedén képesek elsajátítani 4-5 nyelvet, akkor a sikeres nyelvtanuláshoz motiváció kell. Legyen az szerelem, vagy kötelezően teljesítendő nyelvvizsga, egy vágyott munkahely elérése, vagy ami most nagyon sok embert foglalkoztat: a külföldre költözés. De talán az is elég, ha sok szabadidőd van, és szeretnél valamilyen hasznos hobbit találni magadnak: akkor iratkozz be egy nyelvtanfolyamra! :-)

Ha a poszt elolvasása után maradt még 18 szabad perced, akkor nézd meg ezt a nagyon vicces angol tanítás videót. :-)