CouchSurfing

Harmincnegyedik vendégem Vinícius Oliveira (26) Brazíliából, Porto Alegre városból származik, 3 éjszakára érkezett hozzám. Otthon ingatlanügynökként dolgozott. Tavasszal Dublinba költözött, hogy fél éven keresztül angolt tanulhasson napi 4 órában. Van egy brazil zenekara, az iskola mellett utcazenészkedett és bárokban lépett fel. Jelenleg egy öt hetes európai couchsurfing utazáson vesz részt, amiről ő is blogot ír, januárban hazamegy Brazíliába. 20 pozitív referenciája van, 8 hosttól és 5 surfertől. 

Viníciusnak azért mondtam igen, mert lecsekkoltam a youtube videóit, és tetszett a zenéje. Az elfogadó válasz után kiderült, hogy nem fogja hozni a gitárját, hogy zenéljen nekem, ami miatt csalódott is lettem. Itt van egy videó tőlük, amit nagyon szeretek, a videó maga elég amatőr, de a zene kedves. 

Hétfő este találkoztunk a Batthyány téren, majd rövid kitérő után hazajöttünk. Az hamar kiderült, hogy gondjaink lesznek a kommunikációval. Vin nagyon basic szinten beszél angolul és nem túl zökkenőmentesen, valószínűleg Dublinban főleg portugálul beszélőkkel vette körül magát. Amit mondok neki, nagyrészt nem érti, ilyenkor mindig a "haaa" kérdőszóval jelez vissza. Javasoltam erre a "Excuse me" vagy esetleg a "What" kérdőszócskát, mert a "haaa" elég udvariatlannak tűnik nekem (főleg, hogy minden kérdésem után használja), nem akartam bántóbb kifejezést használni... A reakció alapján megállapítottam, hogy nem kell nekem angol tanárt játszani, mivel egyrészt nem kérte, hogy segítsek, másrészt - valljuk be - messze vagyok én attól, hogy mások angolját korrigálhassam. Az is benne lehet a pakliban, hogy az én kiejtésem is borzasztó (egyébként az, én kifejezetten utálom, nagyon magyaros), de eddig mindenki értette, ezért gondolom, hogy talán mégsem. 

 Harminckettő és harmincharmadik vendégem két éjszakára érkezett hozzám: Jason (34) Timpton városában (Iowa) született és nőtt fel, jelenleg Denverben él a feleségével Victoriaval (32), aki Buenos Airesből, Argentinából szármaik. Mindketten egyetemen dolgoznak a tanulmányi osztályon. Jelenleg egy két hónapos európai utazáson vesznek részt. Firenzéből érkeztek hozzám, majd Budapestről Koppenhágába fognak utazni. Decemberben Argentínába fognak költözni egy kis városba a hegyekbe, mert Jason szereti a hideget és a havat. Remélhetően angolt fognak tanítani mindketten. Jason azért akar Argentínába költözni, mert még soha nem élt az Egyesült Államokon kívül, Victoria pedig egyszerűen csak hazamegy. Idén márciusban csatlakoztak a CS-hez, 9 pozitív refijük van, 7 hostól, vendéget még nem fogadtak. 

Elég érdekes utat választottak ahhoz, hogy eljussanak a lakásomig. A levelezésünkben pontos leírást kaptak minden transzfer módról (shuttle, taxi, tömegközlekedés). A végén minibusszal jöttek a Batthyányi térig és onnan gyalogoltak el a lakcímemhez közel eső buszmegállóig, ami kb 1 óra séta. Nem igazán értettem, hogyha a legdrágább utazási módot választották, akkor miért nem a lakásomig jöttek, de a válasz annyi volt, hogy szeretnek sétálni. 

Együtt elmentünk a Sparba cidert és tejet venni, majd hazaérkezésünk után leültünk kávét főzni és beszélgetni. Megkínáltam őket pálinkával, szegények nagyon eltorzult reakciót produkáltak, fel kellett volna venni videóra. Azt hiszem fogok egy videó sorozatot forgatni, majd posztolok havonta belőle egy részt: A couchsurfereim és a pálinka. 

Harmincegyedik vendégem Yiping Luo (27) Kantonban, Kínában született, nőtt fel, majd 15 évesen az anyjával és a nagymamájával Torontóba költöztek. Ott diplomázott le marketing szakon. Két éve Hamburgban, Németországban él, PR-osként dolgozik egy nemzetközi tanácsadó vállalatnál. Idén márciusban csatlakozott a CouchSurfinghez. 14 referenciája van, 9 szállásadótól, ő maga nem fogad vendégeket. 

Yiping szombat reggel érkezett vonattal a fővárosunkba, hívott is, hogy csatlakozzak hozzá a városnéző túrájára, de mivel csak délután sikerült felébrednem, és utána jóga órára kellett mennem, hogy regenerálódjak, csak este 19.00-kor találkoztam vele az Opera előtt. Kedves kézfogás után (végre egy surfer, aki nem ugrik a nyakamba üdvözléskor) ötletként felvetette, hogy menjünk Operába. Mondtam neki, hogy az előadás 15 perc múlva kezdődik, de miért is ne, csekkoljuk le mit adnak. Az Anyegin ment, amire természetesen nem volt jegy. Mondtam is Yipingnek, hogy eléggé alulöltözöttek vagyunk egy operaelőadáshoz, erre azt válaszolta, hogy Hamburgban és Torontóban teljesen megszokott utcai ruhában érkezni az Operába. Hát - mondtam - nálunk nem. 

Huszonkilenc és harmincadik vendégeim egy éjszakára jöttek hozzám. Ricardo  (27) Costa Ricán született, ott élt 5 éves koráig, onnan a családjával Mexikóba, majd Ecuadorba, Izraelbe és Chilébe költözött. 22 évesen beiratkozott egy New York-i filmes főiskolára és vágó szakon végzett. Brooklynban él és részmunkaidős vágó állása van egy NYC-i kábel televíziónál. Most egy 10 hetes európai utazáson vesz részt. 2 éve használja a Couchsurfinget, 24 pozitív referenciája van, felében hosttól és surfertől egyaránt.

 Will (25) Richmondban született és nőtt fel, majd diplomázott szerzett marketing szakon, jelenleg Denverben él. Két hónappal ezelőtt még egy autókölcsönző cégnél dolgozott, de felmondott és szintén egy 3 hónapos európai utazásra indult. Bérel egy lakást Németországban, Brémában, mert van ott egy barátja, és akart egy jó ismerőst a közelében és kellett neki egy hely, ahova hetente-kéthetente "haza" lehet térni. Decemberben tér vissza Denverbe és megpróbál állást találni valamelyik banknál, mint sales-es. idén májusban regisztrált a CS-re, 7 pozitív referenciája van, ebből 2 hosttól. 

A fiúkkal Nagyi palacsintázójában találkoztam este 19.00-kor a Batyin. Köszöntem nekik és gyorsan rendeltem két sajtos palacsintát, leültem hozzájuk, váltottunk kb 3 mondatot, mikor Ricardo megdicsérte milyen szépen beszélek angolul. Reagáltam nekik, hogy ez a gondolat téves, de később ezt maguktól is észre fogják venni. Ricardo amerikai akcentussal beszélt angolul, a beszédében nyoma se volt a spanyol akcentusnak. Ő kb a negyedik olyan ember, akivel találkoztam, aki a saját (nem angol nyelvű) hazájában nőtt fel, még sincs az anyanyelvére jellemző akcentusa. Szerencsés emberek. 

Egy évvel ezelőtt a 31 éves Beatrice Cinnirella jónéhány CouchSurfing város csoportjába posztolt egy levelet:

A nevem Beatrice, szícíliai vagyok és Ragusa tartományban élek. Van egy álmom!

Szeretnék a világ minden pontjáról képeslapot kapni. Szeretnék új helyeket megismerni, amiket soha nem fogok tudni meglátogatni, de így azt érezhetem, hogy a világ látogat el hozzám. 

Egy évet fogok várni a képeslapokra, amikből egy szuper freskó állhat össze, amit később megosztok az interneten, és ezzel megmutathatom, hogy az Egyesült Világ lehetséges. 

Ha egyetértesz a kívánságommal, és akarsz és tudsz is segíteni, kérlek küldj nekem egy privát üzenetet és örömmel fogok válaszolni neked. 

Köszönöm a figyelmet.

Ciao, Beatrice C

A magyar pasik jók (ha adnak magukra). Gondoltam megosztom veletek is, hogy (szerintem) kik a legvonzóbb kanapészörfös magyar férfiak. Nem néztem át 10 000 magyar CS tag adatlapját, de kb 1 500-at biztosan. Íme sorrend nélkül a kilenc fős lista. :-) Itt nézhetitek meg kik a legjobb magyar csajok a CS-en. 

Viktor 20 éves építészhallgató igen aktív hostoló CS tag 2010 óta. 

Öt héttel ezelőtt a 26 éves énekes-dalszerző Gideon Irving görkorcsolyázott maga előtt tolva egy bevásárlókocsit tele hangszerekkel, Marissa Washington Heights-i otthona felé tartva, New York Cityben. A "Stay Put” nevű koncertsorozata első állomása felé igyekezett. Harminc manhattani és brooklyni otthonokban ad házikoncertet, amit ő maga "Stove Top Folk"-nak nevezett el. 

/NYC-i koncert valaki nappalijában/

Tavaly egy kerékpárral áttekert Új-Zélandon és 80 koncertet adott családok lakásaiban. A három hónapos útja alatt háromtól negyven fős közönség előtt játszott hátsó kertekben, hálószobákban, konyhákban, nappalikban és garázsokban. 

Mindig is tudtuk, hogy a magyar lányok a leggyönyörűbbek a világon. Gondoltam megosztom veletek is, hogy (szerintem) kik a legszebb kanapészörfös magyar csajok. (Nem néztem át 10 000 magyar CS tag adatlapját, de kb 1 500-at biztosan. Íme sorrend nélkül a hét fős lista. :-). Valamint itt nézhetitek meg a legjobb magyar kanapészörfös pasikat is. 

Alíz 28 éves ékszerész és reiki mester. Szerinte senki sem láthat meg úgy téged, mint ahogy te saját magadat. 2009 óta tagja a CS-nek. 

Néhány izgalmas adatot böngésztem ki a lenti infografikából.

• 3 couchsurfer 4 kontinenst és 51 országot utazott be taxival adománygyüjtés és világrekord felállítás célból. Ugyan a taxi számla vagy a begyüjtött pénz volt a magasabb?
• A Déli-sarkvidéken 44 CS tag fogad vendégeket. Petraban 41 tag hostol vendégeket, az egyikük egy barlanglakásban. 
• Az egyik tag 689 éjszakát szörfölt mások kanapéján és az egyik host 2593 éjszakára adott szállást vendégeinek. 
• 4.8 millió CS tag van, 93 ezer városból és 207 országból. 
• A surferek háromnegyede 18 és 29 éves korosztályba tartoznak, 366 nyelven beszélnek, 53 százaléka férfi és 47 százaléka nő. 
• A legnagyobb CS tagság az Egyesült Államokban van. 
• 300 városban van heti CS találkozó
• A tagok 46 százaléka hostol vendégeket. A többi utazik vagy csak találkozókra jár vagy inaktív. 

Ha nem tudtok minden adatot elolvasni, itt látszik nagyobban is. 

CouchSurfing házibuliba menni jó dolog. Ezt állapítottam meg, miután hazaértem az első budapesti fondü partyról. A szokásos kocsmákban szervezett CS találkozóknál azért jobb, mert a megjelent 15 ember sokkal jobban odafigyel egymásra. Finom ételeket főzhetünk és ehetünk meg együtt. A vendéglátónk költségeibe beszálltunk, azaz anyagi értelemben is sokkal kifizethetőbb ilyen bulikra járni, mint nyilvános helyeken szervezett CS találkozón vacsorát és italokat rendelgetni :-)

Minden újonnan érkező vendég érdekes, mikor megérkeztem, mindenki bemutatkozott és akarta tudni hogy ki vagyok. A kérdések egymás felé tényleges kíváncsiságot takartak, és nem csak udvarias érdeklődést. Nem 2-3 perceket beszélgettünk egy emberrel, hanem sokkal többet. Volt olyan vendég is, aki végigkérdezte az összes negatív pozitív CS tapasztalataimat, majd a beszélgetés végén derült ki, hogy olvassa a blogomat. Akikkel beszélgettem, mindenki ismerte a CS blogot, amit jóleső örömmel nyugtáztam. Eszter, a házigazdánk minőségelemző egy nemzetközi vállalatnál, óriási CS tapasztalata van és egy nagyon otthonos és szép lakásban lakik. Rendszeresen szervez hasonló házibulikat. 

A tegnapi találkozón részt vett Gábor is, akivel interjút készítettem nemrég. Ő volt a társaság lelke, élvezettel hallgattuk  a történeteit és osztoztunk az örömén, mivel az Origón és az én interjúmnak köszönhetően azóta folyamatosan hívják különböző médiumok szerepelni. A blogja látogatottsága felpörgött, és a szervezett utazásai iránt is megnőtt az érdeklődés. 

Csonka Gábor 127 országban utazott eddig, ahol az első években napi 2.5 dollárt, az utolsó években 4-5 dollárt költött a területtől függetlenül, akár Ázsiában, Amerikában vagy Európában járt stoppal. CouchSurfingon keresztül szállt meg, ha az nem volt, akkor hálózsákban a szabad ég alatt parkokban. 9 évig folyamatosan utazott, 2 hete hazatért véglegesen Magyarországra. Most még úgy érzi, hogy végleges. Utazásai élményeit egy saját blogon örökíti meg. Gábor a Buddhista Főiskolára járt, tanár szakon végzett, jelenleg túrákat vezet külföldön. 439 pozitív referenciája van, ebből 174 hosttól és 46 surfertől. Az interjú első részét itt, a második részét pedig itt olvashatjátok. 

Voltak teológiai vitáid muszlimokkal?
Pakisztánban folyamatosan meg akarnak tériteni, mert az jó pont lesz nekik a mennyországban. Vallásfilozófiát tanultam, ártatlanul megkérdezek dolgokat, amire nem tudnak válaszolni, majd ajánlják a lahori Iszlám Egyetemet, ahova menjek el, és ott választ kaphatok a kérdéseimre. A válaszom erre mindig az volt, hogy de hát te akarsz megtéríteni, és nem az egyetem, akkor hogyan akarsz megtériteni, ha te magad sem tudod a választ arra, amiről beszélsz? Ilyenkor lezárjuk a témát és picit elgondolkodnak a hitükön, hogy mennyire hit alapú és nem tapasztalat alapú a vallásuk, vagy ahogy ők megélik. Beszéltem  törzsi pastun talib vezetőkkel is, akik hiperintelligensek, de van egy iszlámhoz fűződő értelmezésük, amiből nem tudod kirángatni. És hiába próbálom az érme másik oldalát felmutatni, elakad az érvelés, mert nem tudod őket meggyőzni.

Mondtam nekik, hogy megértem, hogy a saját feleségedet beburkálod, s nem is mehet ki otthonról, és a saját lányodat nem engeded iskolába, de miért tiltod meg ezt más családnak? Lelőnek tanárokat, iskolákat gyújtanak fel Afganisztánban, ha kiderül, hogy ott lánygyerekek oktatását is elvállalják. Egy nő ott arra való, hogy 14 évesen férjhez menjen, gyerekeket neveljen és főzzön, tartsa rendbe a házat, ehhez meg nem kell tanulni. Pakisztánban egy afgán menekülttáborba mentem angolt tanítani. Az órán feltettem a kérdést a gyerekeknek, hogy mik akarnak lenni, ha befejezik a tanulást. Többen a tanári pályára szavaztak. Erre megkérdeztem, hogy akkor visszamennek majd Afganisztánba tanítani? Mire a gyerekek rémült válasza: dehogyis, hiszen ott lelövik a tanárokat. Erre ránéztem a korábbi vita partneremre, aki próbálta szépíteni előttem a valóságot, s láttam, hogy lesüti a szemét.

Csonka Gábor 127 országban utazott eddig, ahol az első években napi 2-3 dollárt, az utolsó években 4-5 dollárt költött a területtől függetlenül, akár Ázsiában, Amerikában vagy Európában járt stoppal. CouchSurfingon keresztül szállt meg, ha az nem volt, akkor hálózsákban a szabad ég alatt parkokban. 9 évig folyamatosan utazott, 2 hete hazatért véglegesen Magyarországra. Most még úgy érzi, hogy végleges. Utazásai élményeit egy saját blogon örökíti meg. Gábor a Buddhista Főiskolára járt, tanár szakon végzett, jelenleg túrákat vezet külföldön. 439 pozitív referenciája van, ebből 174 hosttól és 46 surfertől. Az interjú első részét itt olvashatjátok. 

Volt olyan, hogy nem találkoztál a vendéglátóddal?
Etiópiában egy olasz pasi hostolt, egy nagy házban élt, ahol egy külön házrészt adott nekünk. Elmondta a ház szabályait, hova lehet menni és hova nem. A következő 3 napban nem is láttuk. Egy alkalommal elcsíptem a kertben, próbáltam beszélgetést generálni, hogy ismerjük meg egymást és megkérdeztem tőle, hogy miért mondott igent a requestemre? Azt válaszolta, hogy szeret segíteni az utazóknak, de nem kíváncsi rájuk, látott már elég külföldit életében.

Van legkedvesebb CS élményed?
Nehéz kiválasztani egyet, de egy találkozás különösen fontos a számomra. 2005-ben Brazíliában egy lány válaszolt, már az is ritka, hogy egyáltalán válaszolnak, nemhogy igent is mondjanak. Megbeszéltük az időpontot és a helyszínt. Ültem a hátizsákomon és vártam rá, de Csonka Gábor egy hosszú út után lepukkant utazónak festett, nem épp vonzó külsővel, mintha épp egy bankból jött volna ki. Végül megérkezett a lány, de később elmesélte, hogy miután meglátott, 5 percig gondolkodott, hogy odajöjjön e. A hölgy egy középosztálybeli gazdag családból származott és nem erre számított. Beültem a kocsijába, hazamentünk, majd némi formális beszélgetés után jó éjszakát kivánt nekem, bement a szobájába és bezárta az ajtót. A lány félt tőlem. Másnap reggel találkoztunk, elmondtam neki, hogy elmegyek, mert semmi értelme nincsen úgy a közös CS élményüknek, ha ő nem bízik meg bennem. Elkezdtünk reggelizni, találtunk közös témát, és valahogy a lány feloldódott.

Csonka Gábor 127 országban utazott eddig, ahol az első években napi 2.5 dollárt, az utolsó években 4-5 dollárt költött a területtől függetlenül, akár Ázsiában, Amerikában vagy Európában járt stoppal. CouchSurfingon keresztül szállt meg, ha az nem volt, akkor hálózsákban a szabad ég alatt parkokban. 9 évig folyamatosan utazott, 2 hete hazatért véglegesen Magyarországra. Most még úgy érzi, hogy végleges. Utazásai élményeit egy saját blogon örökíti meg. Gábor a Buddhista Főiskolára járt, tanár szakon végzett, jelenleg túrákat vezet külföldön. 439 pozitív referenciája van, ebből 174 hosttól és 46 surfertől. 

Hogyan kerültél kapcsolatban a CouchSurfingel?
2003-ban hosszabb utazásra indultam, amit eredetileg egy éves útnak terveztem. Az egyik ismerősöm ajánlotta a Servast, a belépés előtt el kellett mennem egy interjúra. A beszélgetés alatt a Servasosok javasolták nekem a CS-t, mivel az sokkal flexibilisebb folyamatosan mozgó turistáknak. Beregisztráltam, de nem foglalkoztam az oldallal. Azonban egy évvel később kiraboltak Afrikában, Zambiában, és ott gondoltam először, hogy ideje kipróbálni a CouchSurfinget. Senki nem válaszolt, de a Servas akkor kisegített. Találtam egy hipergazdag ürgét, aki szállást adott. 

Mikor adsz negatív referenciát?
Negatív referenciát csak akkor hagyok, ha valaki pénzt lop tőlem. Vannak emberek, akiknél azt is kivágja a biztosítékot, hogy nem érik el a hostukat az első fél órában, majd egyből írnak egy negatív referenciát. Nem értem ezeket a CS tagokat. Én ilyesmiért sosem hagynék negatív referenciát.

Nemrég tértem vissza egy hathónapos dél-amerikai utazásról, aminek az elején úgy döntöttem, hogy spórolási célzattal megpróbálkozom a CouchSurfinggel, amivel korábban minimális tapasztalatom volt Európában. Ami alapvetően rossz volt. Így aludtunk például egy vasfogú bányarémnél Rigában, abban a városban, amelyiknél még nem láttam erősebbet az egy négyzetméterre jutó jócsajok terén, szóval ez kb. olyan volt, mintha egy szépségversenyen pont a 60 éves takarítónő kezdene rád kacsintgatni. Ráadásul a vasfogúnál nem volt bekötve víz, így a 35 fokos nappalok és a szétpiált esték után minimálisra csökkent esélyeinket sem tudtuk megragadni, hogy kihasználjuk a városban rejlő potenciált.

Aztán emlékszem arra a brazil csajra, aki az egyik budapesti lakótársamnál töltötte el a Budapest megismerésére szánt 15 óráját. Ebbe belefért, hogy ivott egy sört a Jelenben, majd másnap kisétált a Dunához, aztán folytatta útját, hogy megvalósítsa a tervét: 29 város meglátogatását 27 nap alatt. Az ilyen viselkedészavaros, maguk elé értelmetlen célokat kitűző, és azokat szüntelenül hangoztató idealisták mellett tapasztalataim szerint az olyan arcok alkotják még a couchsurferek többségét, mint az a trosmöi asztalos, akinél pár napot laktunk.

Az amerikai vendégeim ma elmentek, ők voltak eddig a legtöbb éjszakát (hat) nálam maradó surfereim. Los Angeles mellett születtek és nőttek fel mindketten, mégsem a tipikus LA fake emberek közé tartoznak. Elmesélték nekem, hogy a Los Angelesben élő emberek, akik nagyon ügyelnek a kinézetükre, külsőségeikre, minden nap sportolnak, nem esznek, vagy ha igen, csak salátát, sok-sok plasztikai műtétet végeztetnek magukon, mind a filmiparban vagy ahhoz köthető művészeti ágakban dolgoznak. Elmondták, hogy az Angyalok Városában Compton, Lynwood, Lennox és Inglewood veszélyes környék, gyakoriak a kirablások, késelések, lövöldözések. Az utcák frontjain elhelyezhedő lakóházak és üzletek ablakai golyóállóak. Érdemes tehát ezeket a környékeket elkerülni, vagy ha arra van dolgunk, ne szálljunk ki a kocsiból.

Tegnap este publikáltam egy posztot, amiben leírtam az RTL Klub Híradó Couchsurfing riportjáról szerzett forgatási élményemet. A posztban eredetileg közzétettem egy beszélgetést, ami az operatőr és közöttem zajlott az autóban útban a CS party felé. A dialógusunk alatt szóba került az RTL Való Világ című műsora, amiről én elmondtam, hogy a legelső szériából láttam kb két adást, azóta egyet sem. Megbeszéltük, hogy én nem tartozom a VV nézők tábora közé, ami "látszik is rajtam". 

Ma délelőtt a poszt Index címlapra került. 5 nem fogadott hívást kaptam egy ismeretlen számról, visszahívtam 13.00 után. A riporter lány jelentkezett be azzal, hogy adja a szerkesztőt. Az alábbi beszélgetés zajlott le közöttünk. 

Híradó szerkesztő: - Olvastuk a blogbejegyzésed. Nem tetszik nekünk, amit a Való Világról írtál. Ez egy magánbeszélgetés volt a kocsiban, amit te közzétettél. Ehhez nincs jogod. Az Indexet is felhívtuk, hogy távolítsák el a posztot, de ők nem voltak segítőkészek. Így most téged hívunk. 

Én: - A saját véleményemet tettem közzé a Való Világról, ezt nem tehetem meg? Leírtam a blogban, hogy nem néztem soha. Ez olyan nagy baj?

Szerkesztő: - Igen, mert ezt nem írhatod le!

Én: - Oké, hogyha ez annyira zavar titeket, akkor törölhetem a bejegyzésből a béke kedvéért.

Szerkesztő: - Jogi útra fogjuk terelni, és átadjuk a jogászoknak az ügyet! Be fogunk perelni téged, ez nem gond nekünk. 

Hétfőn megkeresett az RTL Klub Híradó, hogy szeretnének velem interjút készíteni a CouchSurfingről a lakásomban, valamint az éppen nálam levő vendégeimmel is. Igent mondtam. 

Szerda 20.00 után érkezett meg hozzám egy fiatal operatőr és egy helyes fiatal riporternő. Kati riporter elmesélte, hogy úgy talált a kanapészörfre, hogy még a nyáron épp a postaládájából szedte ki a Helyi Téma nevű ingyenes újságot, amit ki akart dobni a kukába, de véletlenül a kezében maradt és útközben belelapozott. Ebben talált egy részletes bemutató cikket a CouchSurfingről. Utána ráguglizott a CS kulcsszóra, és az első oldal kidobta a blogot. 

Kezdetben megmutattam az otthonomat, a vendégszobát ahol a surfereim laknak és a konyhát. Az első felvételek a blogomról készültek, valamint úgy kellett tennem, mintha épp posztot írnék. Készült felvétel még a CS nyitólapjáról és a térképről, hol vannak kanapék a világon. Az interjút a hálószobámban vették fel, kb 5 percet beszélgettünk: Hogy találtam a honlapra? Miért jó a CouchSurfing? Honnan fogadtam vendégeket? Milyen szabályai vannak a CS-nek? Merre utaztam a CS-en keresztül? Stb. A sugárzott anyagban viszont csak kb. 4 mondat volt látható. :-)

Huszonhetedik és huszonnyolcadik vendégeim, Lisa Villamil (27) és vőlegénye Aaris King (26) Kaliforniából jöttek, Orange és Trabuco Canyon városokban születtek és nőttek fel. Két éve Tajpejben élnek, ahol angolt tanítanak gyerekeknek. Jelenleg egy három hónapos európai körutazáson vesznek részt. Novemberben hazamennek és janurban visszatérnek Tajpejbe dolgozni.

A requestet Lisa küldte, melyben leírta, hogy egy hétre jönnek Budapestre és szállást keresnek. Első körben két napra mondtam nekik igent, majd nem sokkal később realizáltam, hogy mindketten ESL angol tanárok. WOW! gyorsan írtam neki egy új levelet, hogy amennyiben naponta egyszer egy órát tanítanak engem angolul, akkor maradhatnak egész hétre. Lisa örömmel mondott igent: "I would love to have conversation classes with you." Ez mindkettőnk számára jó deal, nekik nem kell kétnaponta költözködniük, nekem meg lesz egy profi angol nyelvtanárom ingyen.

Hétfő este 19.30-at beszéltünk meg találkozónak a Batthyányi térre. Én délután ráébredtem, hogy a fitness bérletem ma lejár és a 10 alkalomból csak ötöt használtam ki, szóval nem ártana ma gyorsan még két órára elmenni. Írtam nekik levelet, hogy legyen inkább a Rózsadomb Center Cafe Cino Kávéházában a találkozónk 21.10-kor. Aztán vártam... Nem léptek be a CS oldalára, telefonszámom nem volt hozzájuk, érthetően kezdtem ideges lenni. Kiírtam a saját Facebook falamra, a CS blog FB oldalára és a twittere is, hogy valaki esetleg 19.30 körül lesz a Batthyányi tér környékén? Nem sokkal később egy barátnőm kommentelt, hogy ő szívesen odamegy értük. Gyorsan felhívtam őt egyeztetni a részleteket, de nem mertem neki elmondani, hogy szimplán jóga és spinning órám lesz, annyit mondtam neki, hogy dolgom van és nagyon rendes tőle igazán. Wera azt is megígérte, hogy elviszi őket kocsival a kávézóba. Onnantól már csak azon aggódtam, hogy Lizáék tényleg ottlegyenek 19.30-kor és ne késsenek sokat. A két óra közötti szünetben felhívtam Werát helyzetjelentés ügyben, és azt a megnyugtató hírt kaptam, hogy kávéznak a Cafe Cinoban. Problem solved :-)  

Tegnap este Londonban a The Square Pig nevű pubban CouchSurfing meetingen voltam. Itt is, ahogy otthon, minden kedden rendezik meg a találkozót. Nyáron 130-150-en szoktak lenni, most kb 50-60-an voltak jelen. Kb 7-8 CS taggal sikerült beszélgetnem. Megérkezésemkor felragasztottam a nevemet magamra, rendeltem egy csapolt cidert és csatlakoztam egy kisebb csoporthoz.

Az első beszélgetőtársam egy kb harminc eleji fizika tanár volt, eredetileg francia, 10 éve él Londonban. Még nem hostolt senkin, csak CS meetingekre jár. A másik férfi született angol volt, gyakorlatilag alig értettem valamit abból, amit mondott nekem, egyfolytában beszélt, de közben egyszer sem nézett a szemembe, és ő is kielemezte, hogy esze ágában sincs vendégeket fogadni. Egy lélegzetvételénél megállítottam, hogy nekem most fényképeznem kell. A harmadik srác indiai volt, 15 éve él Londonban és állítása szerint a Morgan Stanley-nél dolgozik, mint financial analyst. Ő se fogad senkit, és ha utazik, akkor szállodába megy. Az angol nyelvtanja rosszabb volt az enyémnél. Egyszerűen nem tudtam komolyan venni, hiszen elég nagy kérdőjellel tudom elfogadni azt a tényt, hogy a MG felvegyen valakit magához elemzőnek rossz angoltudással. Messziről jött ember, azt mond, amit akar. 

... mikor...

• három nap nem elég Londonra, és inkább a hostomnál maradok a teljes egy hétre és ő nem bánja. 
• az egy főre eső eső nagyon magas.
• egy koldus leszólít, én megállok, ő a földön ül, adok neki cigarettát, és ő udvariasan megkérdezi hogy telnek a napjaim.
• London egyik legismertebb jazz klubbjában 5 méterre ülhetek a zenekartól. 
• egy stand up comedy közben a fellépő szavakat kér, amiből verset alkothat és én a tizediknél veszem a bátorságot és bekiálltok egy szót: pathology.
• megállítom és gratulálok a fellépőnek a show-ja után, majd figyelni a zavart, de kedves köszönetet. 
• Londonban Ildi barátnőm meghív egy olyan ciderre, amit még nem ittam, és megállapíthatom, hogy nagyon finom. Majd négyesben egy kellemes estét töltünk el egymással. 
• egy kukkot sem értek Hackneyban a Starbucks fiú visszakérdéseiből.
• a hatodik napon megállapítom, hogy összesen két órát beszéltem magyarul, egy percre sem voltam egyedül, de észre se vettem.

Három magyar ismerősöm él a szintén magyar partnerével Londonban. Ildikó informatikusként dolgozik 3 éve Londonban. Péter néhány hónapja vándorolt ki és social media területen dolgozik egy ügynökségnél. A harmadik család három gyerekkel kb. fél éve érkezett meg: Kati fotós, a férje grafikus. Az ismerőseim közös jellemzője, hogy mindhárman brit állampolgárságot szeretnének és egyikük se akar visszaköltözni Magyarországra soha többé. Péter, aki csak néhány hónapja van kinn, úgy nyilatkozik magáról, hogy ő már brit és semmiképp nem bevándorló, mivel ő célzottan olyan környékre költözött (Camden), ahol nem élnek magyarok és szándékosan nem jár magyar találkozókra. Ami különösen megmosolyogtató számomra, hogy a Facebook oldalán kizárólag magyarul posztol és a magyar hírekről kommentel igen szarkasztikus stílusban. Szóval ő már nem magyar, csak elszakadni nem sikerült még itthonról. 

David 37 éves, mérnök, 35 éves koráig folyamatosan tanult különböző egyetemeken és elvégzett két Ph.D.-t. A szakterülete az MRI gépek fejlesztése. Konkrétan elmondta, hogy azon belül mi, de őszintén szólva nem sokat értettem meg belőle, csak annyit, hogy minden lélegzetvételnél tágul-szűkül az agy és erre ír valamilyen korrigáló programot, ami a tökéletes MRI felvételekhez kell.

A találkozásunk után hazavittük a táskámat. Dávid egy csendes utcában lakik egy szép házban, süppedős szőnyegek a folyosón, pont, mint otthon a szállodákban. A három szobából az egyiket kiadja egy francia srácnak albérletbe. A hostom könnyed és természetes viselkedése hamar megragadott és azonnal szimpatikus lett nekem. Megérkezésem után odaadtam neki a thank you giftemet, ami egy üveg Áts Cuvée és 3 doboz Marlboro Light volt. Este még bevásároltunk a helyi boltban reggelit, utána a Tower Bridge környékén sétáltunk, majd David elvitt egy helyi angol kocsmába. Az esténk egyik fő témája a negatív CS élmények volt. Ő elmesélte azt az esetet, amiért ő negatív referenciát kapott én meg megosztottam vele az olasz, görög és az angol srácokkal megélt nem a legpozitívabb élményeimet. Sikerült csapolt cidert innom, hozzáteszem Londonban minden pubban van csapolt cider, ami csak kb 30 százalékkal drágább, mint otthon. Na jó, sok helyen inkább dupla annyi az ára.

Tegnap reggel 07.30-kor megérkeztem Lutonba. Az egyik barátom kijött értem és útnak indultunk Cambridge felé. Kb 5 percig tartott, míg megszoktam, hogy ugyan a vezetői oldalon ülök, de nincs előttem kormány és mindenki megőrült az utcákon, mivel a rossz oldalon mennek. Az első percek félelmetesek voltak. 

Cambridge csodálatosan szép.

Sajnos semelyik egyetemi épületbe se lehet bemenni, szigorúan kérik a bejáratnál a student ID-t. Egyszer bepróbálkoztam azzal, hogy tanár vagyok, és sajnos otthon maradt az igazolványom. A válasz egy nagyon szigorú, de egyben elnéző tekintet volt egy szarkasztikus mosollyal egybekötve, főleg miután ránézett a nyakamban lógó fényképezőgépemre, és a kezemben lévő London útikönyvemre. Annyira szerettem volna megnézni a tanórákat belülről, hogy még az is eszembe jutott, hogy esetleg elkaphatnánk és kirabolhatnánk két diákot vagy a korunkból kiíndulva inkább két tanárt az igazolványukért. 

Megkerestem a CouchSurfing International Inc.-t, hogy válaszoljanak nekem néhány kérdésemre a CS  szervezet gazdasági hátterét illetően. Eredeti terveim szerint Casey Fentonnal szerettem volna interjút készíteni, de sajnos az nem jött össze. A lenti kérdéseken kívül még Casey saját CS tapasztalataira lettem volna kiváncsi, de ahhoz túl kicsi a blogom, hogy ő válaszoljon nekem: 

Huszonhatodik vendégem Eva Decock (21) Gentből, Belgiumból érkezett hozzám. Fotográfiát tanul a helyi egyetemen. 80 emailt küldött ki a budapesti hostoknak, és én voltam az egyik a 22-ből, aki válaszolt is neki és fogadta is az első két éjszakájára. A fotózás volt a kereső kulcsszava, akinek szerepelt ez az adatlapján, annak írt levelet. A tanulmányai mellett alkalmi munkákat vállal, ebből finanszírozza az utazásait. 17 poz referenciája van, ebből 5 hosttól.

Az első este 21.30-kor szedtem fel a Batyin, hazamentünk, kiültünk a teraszra. Én egy doboz cigaretta és 3 üveg cider társaságában, ő pedig az egyik üveg ásványvizemet itta meg, mivel amellett, hogy nem dohányzik, nem iszik alkoholt. Soha.

Az este alatt elmesélte nekem a teljes edukációs rendszerüket és a nyelvoktatási struktúrájukat. A flamand mellett angolul és franciául kiválóan beszél, valamint németül közép fokon. A kérdésemre megemlítette nekem, hogy a gimnáziumban csak heti 2-2 órában tanulták az angolt és a franciát, de rengeteg házit kaptak, emiatt teljesen megszokott jelenség, hogy mindenki folyékonyan beszél az anyanyelvükön kívül még plusz két nyelvet. Elmondta, hogy a házi feladat rengeteg kidolgozandó esszé kérdést tartalmazott önmagukról, így lehetetlen volt csalni, például másolni a padtársról stb. Emellett semmit sem szinkronizálnak a belga televízió csatonák, minden filmet és műsort eredeti nyelven sugároznak flamand és francia felirattal. Talán ez is elég sokat számíthat.