2020.02.16. 13:07

Hogyan buktam meg nagyon sokszor a gimnáziumban és szereztem érettségit 26 évesen.

Gimnázium második osztályában (ma már 10.-nek hívják) bukásra álltam kémiából. Nem csak én, hanem az egész drámapedagógiai csoport. 12-en voltunk, és 11-en álltunk bukásra. Ez azért az oktatás színvonalára is adott egy jelzőt.. de abban az időben a diákokat hibáztatták ezért, és nem a tanárt. Szóval Heni barátnőm átdobott nekem egy puskát a javító dolgozat írása közben, lebuktunk, engem megbuktattak évvégén. Mint kiderült, akinek fél év alatt volt 3-as jegye, azt a tanár nem buktatta meg. Nekem 5-ösöm is volt. Egész nyáron tanultam, apám kémia magántanárt fogadott fel. Bementem augusztusban a pótvizsgára, megírtam. Tudtam, hogy 5 feladatból négy sikerült, ötödikre nem maradt időm. Eredményhirdetéskor közölték velem, hogy egyes. Bementem a tanáriba és kikértem a dolgozatomat, nem adták ide. 1993-at írtunk, csak 3 évvel a rendszerváltozás után voltunk. Egy kiskorú diáknak nem volt joga csak úgy kikérni a dolgozatát. Akkor sem, ha évismétlés tétje volt. A könyvtáros néni másnap mesélte, hogy látta a dolgozatomat, pirossal áthúzva minden oldala. Nem javították ki. Igazgatói utasítás volt, hogy mindenki, aki a mi osztályunkban pótvizsgát irt, azt meg kell buktatni, mert 42-en voltunk az osztályban, az alattunk lévőben viszont csak 32-en voltak. Az, hogy ezzel potenciálisan tönkreteszik egy gyerek életét, iskolai terveit, az akkoriban nem volt szempont.

Hazamentem és elmondtam a szüleimnek mi történt. Tudomásul vették. Nem voltak egy asztalt ököllel verő tipus, aki bemegy és jól megmondja a tanárnak/igazgatónak/polgármesternek/oktatási miniszternek, hogy What the Fuck történt a lányommal!? Ma már ezért menne az ombudsmannak a feljelentés, akkoriban csak "elfogadtuk".

Borzasztó volt a következő év. Bukott diák lettem. Újra másodikos gimnazista voltam, és a matek tanárunk olyan volt, amit pszicho-thriller filmekben mutogatnak. Túléltem vele egy kettessel, de órák előtt rendszeresen hánytam, néha a folyosón. Viszont abban az évben nyelvtanból buktattak meg. Átmentem a pótvizsgán ötössel, de rögtön eldöntöttem, hogy nem akarok ebben az iskolában továbbmenni a harmadikra. 

bukott_diak.jpg

Átiratkoztam a Gárdonyi Géza Gimnáziumba, ahol az osztályfőnököm utált az első naptól. Bukott kislány a Dobó István Gimnáziumból. Októberben bekaptam egy kétoldalú tüdőgyulladást, kórház, otthon fekvés egy hónapig, viszont lejártam a menzára ebédelni. A tanár meglátott a városban, Rita lóg. Aztán mikor visszamentem az orvosi igazolt hiányzásokkal, közölték, hogy betelt az igazolt hiányzások száma, azaz évismétlés. Egy másik tanár mondta el, hogy nem telt be, hanem az osztályfőnököm behúzta magától, mert nem akart az osztályában látni. Szóval ott álltam 1993 decemberében, és közölték, hogy már nem is kell bejárnom az iskolába, várnak vissza 1994 szeptemberében a harmadik évfolyamon. 1995 májusban kellett volna az eredeti tervek szerint érettségiznem... 

Nem mentem vissza, hanem beiratkoztam egy harmadik gimnáziumba levelezőre harmadik évfolyamra 1994 szeptemberében. Ott viszont már elúszott a morál, mivel nem volt kötelező bejárnom, ezért nem is jártam be... és persze a vizsgáim kb. felén meg se jelentem, mondanom se kell, hogy nem megjelent vizsga eredménye hányas :-). 1995-ben még egyszer beiratkoztam magántanulónak, de 1996-os nyári vizsgákon nem jelentem meg, ezért áthúzták és érvénytelenítették az évet. Na akkor úgy döntöttem, hogy nekem elég volt a középiskolai tanulmányokból, nem kell nekem érettségizni. 

Elmentem felszolgálónak fél évig, valamint fotóztam külsős fotóriporterként a Heves Megyei Napnak és Hírlapnak. 1998 májusában Budapestre költöztem, majd ősszel megalapítottam az első cégemet 21 és fél évesen, és azóta is ugyanazt a munkát csinálom: konferenciákat szervezek. 

2001 augusztusában épp otthon takarítottam, amikor a magyar televízióban arról beszéltek, hogyha valaki megszakította a gimnáziumi tanulmányait és 5 évig nem folytatja, akkor elévül az eddig megszerzett évfolyamai és kezdheti elölről. Kikapcsoltam a porszívót a kezemből, majd eszeveszetten elkezdtem keresni a bizonyítványom. Megtaláltam, és a legutolsó bélyegző rajta 1996-os volt. Az érvénytelenítési bejegyzés. Gyorsan kiszámoltam, hogy pont 5 év, és mivel augusztust is írtunk, 3 nap hiányzott, hogy lejárjon az 5 év. 

Úgy ahogy voltam, melegítőben bebuszoztam a belvárosba egy könyvesboltba, és vettem egy könyvet, ami a középiskolákat sorolta fel, ahova felvételizni lehet. Általános iskolások továbbtanulási könyve, vagy mi. Megtaláltam benne egy felnőttoktatási levelező gimnáziumot. Felhívtam őket, közölték, hogy pont aznap van a pótbeiratkozás, siessek. Úgy ahogy van, melegítőben elmentem a Zsigmond téri Felnőttoktatási Gimnáziumba, és beiratkoztam. Az igazgató gyanakodva nézett rám, lapozgatta a bizonyítványomat, és megjegyezte, hogy ezt jól kiszámoltam. (Utalva az 5 éves szabályra). Beiratkoztam nála a harmadik évfolyamra, levelező, felnőttoktatás. 2001. szeptemberében kezdtem náluk. Az első héten az osztályunkban mindenkinek el kellett mondania mivel foglalkozik: árufeltöltők, vasalók, gyári munkások, fürdőben kabinos stb stb. Én felálltam és azt mondtam, hogy fotózom. Nem mertem elmondani, hogy 3 éve vezetem a cégem és gazdasági és orvoskonferenciákat szervezek. Senki nem fogja elhinni. Mint kiderült, a fotózást se hitték el, csak aztán láttak a tévében néhányszor, ahogy a Cannes-i fotózásról mesélek, na akkor elhitték. 

2002 nyarán abszolváltam a felnőtt gimnázium harmadik évfolyamának vizsgáit, majd jött 2003 Cannes-i filmfesztivál. Elmentem rá, ahogy a korábbi 3 évben is ott voltam, mint az egyetlen akkreditált magyar fotós. Viszont nem jártam be a fizika órákra. A fizika tanár májusban megbuktatott az év végi vizsgán. Közölte, hogy ha Cannes-ba el tudok menni, de az óráira meg nem tudtam bejárni, akkor egyes. Mondtam neki, hogy engedjen vizsgázni, mert így nem tudok érettségizni menni és egyébként se akarok fizikából érettségizni. Nemet mondott. Bementem az igazgatóhoz, kértem, hogy segítsen. Az igazgató elintézte, hogy vizsgázhassak, ami kb. úgy zajlott le, hogy a tanár feltett egy kérdést, válaszoltam, feltett még egyet, válaszoltam, majd még egyet, arra nem tudtam a választ, leülhet, egyes. Így nem mentem a Zsigmond téri Gimnáziummal érettségizni májusban.

Augusztusban bementem pótvizsgázni, előtte egy egyetemi fizika szakos barátom segített felkészülni a pótvizsgára, köszi Balázsom! Ott már hármast adott a tanár. Így 2003. szeptemberében elmentem egy ötödik gimnáziumba érettségizni, ahol az összes diák érettségizett Budapesten, akit megbuktattak nyáron a saját gimnáziumukban, de nem akart egy évet várni, hanem pótérettségivel felkeresték ezt az összesítő gimnáziumot. Tanultam rá szeptemberben összesen 5 napot az 5 tantárgyra, és 3-as átlaggal leérettségiztem. Ha mondjuk 6 napot tanultam volna, akkor 4-es lett volna. 

2004-ben felvételiztem a Filmművészeti Egyetem rendező szakára, de az első rostán kihullottam. Máshova nem adtam be a felvételit. Nagymamám figyelmeztetett augusztusban, hogy néhány főiskola és egyetem pótfelvételit hirdetett, nézzem meg hol lehet tanulni. Akkor találtam rá a a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola üzleti kommunikátor szakára. Fizetős persze, mivel pótfelvételi. De államira egyébként se lett volna esélyem bejutni az én eredményemmel. Beadtam a jelentkezésem, elmentem felvételizni, felvettek. 2004 szeptemberében megkezdtem a nappali képzésemet, akkor már 27 és fél évesen a 90 %-ban 18-19 éves csoporttársaimmal. Nem is volt aktív főiskolai szociális életem, mivel túlkoros voltam hozzájuk. 7 szemeszter volt a képzés, 7 szemeszter alatt végeztem el jó (4) eredménnyel 2008 januári államvizsgával. 

2018-tól lehetőség nyílt MBA képzésre jelentkezni több felsőoktatási intézményre állami finanszírozási formában. Erre az alkalomra le is csaptam, és visszamentem a BKF-be, most már Metropolitan Egyetemre, idén júniusban fogok államvizsgázni management szakon. Azaz master diploma kerül az alapképzéses közgazdász diplomám mellé. Április 15-én kell leadni a diplomamunkámat és én még el se kezdtem írni, szóval ez még nem biztos, hogy meglesz.  Valamint most beadtam a SOTE egészségügyi manager master levelező szakára valamint másodiknak a MOME művészeti manager nappali master szakra a felvételimet, szintén állami finanszírozásban. 12 félévet lehet tanulni ingyen, én még csak 4 szemesztert lőttem ki (7 szemeszteres alapképzésemért fizettem). Maradt 8, pont kettő master képzés vár még rám ingyen. 

35 éves koromig nem meséltem erről senkinek (csak akinek kellett), mert rettentően szégyelltem. Huszonévesen az üzleti partnereim, nagyvállalatok vezetői stb. mindig megkérdezték, hogy mikor végeztem a Közgázon vagy melyik egyetemet végeztem stb. Nem mertem elmondani nekik, hogy csak általános iskolai végzettségem van. De nem is hazudtam. Annyit mondtam, hogy ohh, nem mentem továbbtanulni. Majd egyszer... Mindig tudtam, hogy egyszer majd befejezem a gimnáziumot és tanulok valamit. Egész életemben vállalkozó voltam, senki nem kérte a diplomámat, de tanulás éhségem mindig volt. 

Ha újrakezdhetném, másképp csinálnám. Nem kérném meg a barátnőmet 16 évesen, hogy oldja meg a kémia feladatot és dobja át nekem a puskát dolgozat közben...

Kövess Facebookon is.  

A bejegyzés trackback címe:

https://couchsurfing.blog.hu/api/trackback/id/tr4415476644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sellőlány 2020.02.17. 09:21:11

Mivel kint vagy indexen, csak remélni tudom, hogy nem kerül ide egy rakás troll. Jó, hogy megtetted a visszatekintést, a publikus részéért elismerésem. Én hozzád képest egy pedálgép voltam, de szintén nagy volt a pofám és ez kontraproduktív volt. Én emiatt csúsztam le az ELTÉről és kerültem vidékre, egy jó nevű egyetemre. Nem bántam meg, imádtam az ottani társaságot, de ha az ELTÉre kerülök, hamarabb kinyílik a szemem, hogy mást kellett volna tanulnom. Ami meg is történt később, jó pár év lemaradást okozva és emiatt hátrányból indulva a választott szakmámban.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2020.02.17. 10:50:56

Azt hiszem, ez a "példák és esettanulmányok" kategóriába tartozó történet jól mutatja, milyen szinten vegetál a közoktatásunk.
De fel a fejjel, ez még nem a legalja! lesz ez még sokkal rosszabb is! Ahogy az egyszeri pesszimista mondja: "Már látom az alagút végét. Mindjárt beérünk..." :)
Mindenesetre gratulálok a szerzőnek a kitartásához ,az őszinteségéhez és a végül megszerzett végzettségeihez! :)

Audianer 2020.02.17. 10:53:45

Ügyes, talpraesett nő vagy. Szeretem az ilyen nőket. Csak így tovább!

gabcigirl 2020.02.17. 11:18:26

Tanulságos és grat a posztolónak, hogy így ellenszélben állta a sarat!

Nálam is voltak érdekességek. Mindig magyarból, szövegalkotásból, írásbeliségből voltam a legpengébb. Errefel - akkoriban bőven demográfiai robbanás volt - betettek egy matekszakos osztályban, ahol vergődtem, mint malac a jégen :)

Aztán sulit váltottam. Ami jó is volt. Kivéve a magyartanárnőt, aki nem akarta elhinni, hogy a házi beadandó dolgozatokat én írtam, mert túl jónak tartotta egy tinihez képest.

Így aztán állandóan lepontozott és négyesnél jobbat ritkán kaptam nála. Ehhez képest később évekig írásos munkákból éltem meg.Ennyit némely tanár hozzáértéséről :)

/De legalább utólag bevallotta, hogy tévedett, amiért respect neki. Más ennyit se tesz meg.../

2020.02.17. 11:57:39

Én egyetemen "trógerkodtam" hasonlóan, mint te középiskolában, és csúsztam ezzel sok évet.

Bonyolult kérdés, mert voltak tényleg olyan oktatók, akik igazságtalanok voltak, középiskolában, általános iskolában is ilyen tanáraim, de általában az adott eseteknek szokott lenni előzménye is, ha látja a tanár, hogy tróger vagyok, jobban szemétkedik. Pl. voltak évfolyamtársaim, akik rendszeresen lógtak, aztán a végén az utolsó lógásnál jogos indokuk volt, csakhogy addigra már betelt az oktatónál a pohár, ezért buktatott. Nem védeni akarom ezzel az igazságtalanságokat, csak a József Attila jelenségre utalok, amikor ő sok évvel később is Horger Antalt emlegette, pedig a valóságban nem az volt az egyetlen esete, utána más intézményekben is problémás eset volt. Hangsúlyozom, a problémás eset sem feltétlenül azt jelenti, hogy vele van a baj, nagyon sok tanár simán nem tolerál teljesen normális, tanítást nem zavaró, de neki nem szimpatikus viselkedési formákat.

Ettől függetlenül jó látni, ha valaki később összeszedi magát, és sok évvel később sikeresen megcsinálja azt, ami a múltban ezért vagy azért kimaradt.

Szarazinda 2020.02.17. 11:59:48

Abszolút riszpekt, riszpekt. Nem csak azért, mert helyt álltál az életben, jobban mint az átlag, és tökéletesen bizonyítottad azt a mindenki által megtapasztalt jelenséget, hogy Magyarországon tényleg az iskolának tanulsze és nem az életnek, még ha az ellenkezőlyét is sulykolják. Azért is, mert mindeközben nem tudták lerombolni az önbizalmadat, nem magyarázta meg a rendszer, hogy kevesebbet érsz másnál.

Nagyjából ugyanabban a rendszerben voltam gimnazista én is, és ugyanezekkel szembesültem. Végül egyszer sem buktam, de akár bukhattam volna is, tökéletesen ugyanez a tapasztalatom. Az én önbizalmamon sokat rombolt az az időszak, nem lettem túl sikeres az életben, annak ellenére, hogy papíron hoztam a közelezőt, tán annál is többet. Jól megtanultam idegen nyelveket, szereztem három diplomát, ezzel ismét bizonyítva a fentiek igazát. Negyed annyit nem értem el az életben az állandó szorongásaim miatt, mint te. Anyagilag sem, gondolom, de azért éhen nem halok, nem is ez a lényeg. De az a szakmai és emberi integritás, a "helyemen vagyok" érzés, ami az írásodból lejön, az imponáló.

Ugyanakkor arra is emlékszem, hogy azért ennyire durva nem volt a rendszer már '92-ben sem, amikor én érettségiztem. Nem lehet mindent az iskolára fogni, nyilván a te emlékeid, az enyémek is torzíthatnak, de ez természetes. Az iskolán kívül a szüleid felelősségét is felveti, hogy ezt hagyták. Sőt a tiédet, enyémet is, csak éppen 14-16 éves gyerekektől nem várható el, hogy ezt felismerjék, na ez is lenne az iskola és a szülő felelőssége. Gratulálok.

Szarazinda 2020.02.17. 12:01:34

ezt a sulykolyákot, hogy sikerült összehozni, azt nem tudom, de a helyesírásom végig ötös volt :-)

pizo 2020.02.17. 13:14:12

A szüleid roppant türelmesek voltak, az enyéim ezt nem engedték volna meg, de én sem a fiamnak - szerencsére nincs vele tanulási gond sem.

Zoli

pizo 2020.02.17. 13:14:13

A szüleid roppant türelmesek voltak, az enyéim ezt nem engedték volna meg, de én sem a fiamnak - szerencsére nincs vele tanulási gond sem.

Zoli

nikita · http://couchsurfing.blog.hu 2020.02.17. 13:57:41

@Szarazinda: de hát a szüleimnek mit kellett volna "hagyni"? Fizették a kémia magantanart, nem tudtak, h teljesen feleslegesen megyek a pótvizsgára, mert előre el volt döntve az évismétlés. Az, h bemehettek volna asztalt verni és feljelentessel fenyegetőzni, ja be, de vannak személyiségek, akik nem ilyenek, akkor se, ha ezzel megszopatjat a családukat. Következő évben meg beteg lettem. Ott ezzel mit "hagytak" volna? Később a levelező gimiben, hogy nem jártam be tanitasra, vizsgara, nos, addigra betöltöttem a 18 évemet, azt csinaéktam amit akartam, nagykorú lettem. Basztattak a szüleim, h tanuljak, de addigra kb már nem érdekelt semmi. A fenti történet 90 %-ban az én hibám.

nikita · http://couchsurfing.blog.hu 2020.02.17. 14:43:58

@Finomliszt Ferenc: latin nyelvtant nem tanultam :-) Köszi, javítottam!

Serény Vélemény 2020.02.17. 17:13:46

@Finomliszt Ferenc: Végül is abszorbeálni is lehet. :D

mbazs 2020.02.17. 17:17:26

@Szarazinda: Öhh "ellenkezőlyét", izé.
süti beállítások módosítása