Gimnázium második osztályában (ma már 10.-nek hívják) bukásra álltam kémiából. Nem csak én, hanem az egész drámapedagógiai csoport. 12-en voltunk, és 11-en álltunk bukásra. Ez azért az oktatás színvonalára is adott egy jelzőt.. de abban az időben a diákokat hibáztatták ezért, és nem a tanárt. Szóval Heni barátnőm átdobott nekem egy puskát a javító dolgozat írása közben, lebuktunk, engem megbuktattak évvégén. Mint kiderült, akinek fél év alatt volt 3-as jegye, azt a tanár nem buktatta meg. Nekem 5-ösöm is volt. Egész nyáron tanultam, apám kémia magántanárt fogadott fel. Bementem augusztusban a pótvizsgára, megírtam. Tudtam, hogy 5 feladatból négy sikerült, ötödikre nem maradt időm. Eredményhirdetéskor közölték velem, hogy egyes. Bementem a tanáriba és kikértem a dolgozatomat, nem adták ide. 1993-at írtunk, csak 3 évvel a rendszerváltozás után voltunk. Egy kiskorú diáknak nem volt joga csak úgy kikérni a dolgozatát. Akkor sem, ha évismétlés tétje volt. A könyvtáros néni másnap mesélte, hogy látta a dolgozatomat, pirossal áthúzva minden oldala. Nem javították ki. Igazgatói utasítás volt, hogy mindenki, aki a mi osztályunkban pótvizsgát irt, azt meg kell buktatni, mert 42-en voltunk az osztályban, az alattunk lévőben viszont csak 32-en voltak. Az, hogy ezzel potenciálisan tönkreteszik egy gyerek életét, iskolai terveit, az akkoriban nem volt szempont.
Hazamentem és elmondtam a szüleimnek mi történt. Tudomásul vették. Nem voltak egy asztalt ököllel verő tipus, aki bemegy és jól megmondja a tanárnak/igazgatónak/polgármesternek/oktatási miniszternek, hogy What the Fuck történt a lányommal!? Ma már ezért menne az ombudsmannak a feljelentés, akkoriban csak "elfogadtuk".
Borzasztó volt a következő év. Bukott diák lettem. Újra másodikos gimnazista voltam, és a matek tanárunk olyan volt, amit pszicho-thriller filmekben mutogatnak. Túléltem vele egy kettessel, de órák előtt rendszeresen hánytam, néha a folyosón. Viszont abban az évben nyelvtanból buktattak meg. Átmentem a pótvizsgán ötössel, de rögtön eldöntöttem, hogy nem akarok ebben az iskolában továbbmenni a harmadikra.
Átiratkoztam a Gárdonyi Géza Gimnáziumba, ahol az osztályfőnököm utált az első naptól. Bukott kislány a Dobó István Gimnáziumból. Októberben bekaptam egy kétoldalú tüdőgyulladást, kórház, otthon fekvés egy hónapig, viszont lejártam a menzára ebédelni. A tanár meglátott a városban, Rita lóg. Aztán mikor visszamentem az orvosi igazolt hiányzásokkal, közölték, hogy betelt az igazolt hiányzások száma, azaz évismétlés. Egy másik tanár mondta el, hogy nem telt be, hanem az osztályfőnököm behúzta magától, mert nem akart az osztályában látni. Szóval ott álltam 1993 decemberében, és közölték, hogy már nem is kell bejárnom az iskolába, várnak vissza 1994 szeptemberében a harmadik évfolyamon. 1995 májusban kellett volna az eredeti tervek szerint érettségiznem...
Nem mentem vissza, hanem beiratkoztam egy harmadik gimnáziumba levelezőre harmadik évfolyamra 1994 szeptemberében. Ott viszont már elúszott a morál, mivel nem volt kötelező bejárnom, ezért nem is jártam be... és persze a vizsgáim kb. felén meg se jelentem, mondanom se kell, hogy nem megjelent vizsga eredménye hányas :-). 1995-ben még egyszer beiratkoztam magántanulónak, de 1996-os nyári vizsgákon nem jelentem meg, ezért áthúzták és érvénytelenítették az évet. Na akkor úgy döntöttem, hogy nekem elég volt a középiskolai tanulmányokból, nem kell nekem érettségizni.
Elmentem felszolgálónak fél évig, valamint fotóztam külsős fotóriporterként a Heves Megyei Napnak és Hírlapnak. 1998 májusában Budapestre költöztem, majd ősszel megalapítottam az első cégemet 21 és fél évesen, és azóta is ugyanazt a munkát csinálom: konferenciákat szervezek.
2001 augusztusában épp otthon takarítottam, amikor a magyar televízióban arról beszéltek, hogyha valaki megszakította a gimnáziumi tanulmányait és 5 évig nem folytatja, akkor elévül az eddig megszerzett évfolyamai és kezdheti elölről. Kikapcsoltam a porszívót a kezemből, majd eszeveszetten elkezdtem keresni a bizonyítványom. Megtaláltam, és a legutolsó bélyegző rajta 1996-os volt. Az érvénytelenítési bejegyzés. Gyorsan kiszámoltam, hogy pont 5 év, és mivel augusztust is írtunk, 3 nap hiányzott, hogy lejárjon az 5 év.
Úgy ahogy voltam, melegítőben bebuszoztam a belvárosba egy könyvesboltba, és vettem egy könyvet, ami a középiskolákat sorolta fel, ahova felvételizni lehet. Általános iskolások továbbtanulási könyve, vagy mi. Megtaláltam benne egy felnőttoktatási levelező gimnáziumot. Felhívtam őket, közölték, hogy pont aznap van a pótbeiratkozás, siessek. Úgy ahogy van, melegítőben elmentem a Zsigmond téri Felnőttoktatási Gimnáziumba, és beiratkoztam. Az igazgató gyanakodva nézett rám, lapozgatta a bizonyítványomat, és megjegyezte, hogy ezt jól kiszámoltam. (Utalva az 5 éves szabályra). Beiratkoztam nála a harmadik évfolyamra, levelező, felnőttoktatás. 2001. szeptemberében kezdtem náluk. Az első héten az osztályunkban mindenkinek el kellett mondania mivel foglalkozik: árufeltöltők, vasalók, gyári munkások, fürdőben kabinos stb stb. Én felálltam és azt mondtam, hogy fotózom. Nem mertem elmondani, hogy 3 éve vezetem a cégem és gazdasági és orvoskonferenciákat szervezek. Senki nem fogja elhinni. Mint kiderült, a fotózást se hitték el, csak aztán láttak a tévében néhányszor, ahogy a Cannes-i fotózásról mesélek, na akkor elhitték.
2002 nyarán abszolváltam a felnőtt gimnázium harmadik évfolyamának vizsgáit, majd jött 2003 Cannes-i filmfesztivál. Elmentem rá, ahogy a korábbi 3 évben is ott voltam, mint az egyetlen akkreditált magyar fotós. Viszont nem jártam be a fizika órákra. A fizika tanár májusban megbuktatott az év végi vizsgán. Közölte, hogy ha Cannes-ba el tudok menni, de az óráira meg nem tudtam bejárni, akkor egyes. Mondtam neki, hogy engedjen vizsgázni, mert így nem tudok érettségizni menni és egyébként se akarok fizikából érettségizni. Nemet mondott. Bementem az igazgatóhoz, kértem, hogy segítsen. Az igazgató elintézte, hogy vizsgázhassak, ami kb. úgy zajlott le, hogy a tanár feltett egy kérdést, válaszoltam, feltett még egyet, válaszoltam, majd még egyet, arra nem tudtam a választ, leülhet, egyes. Így nem mentem a Zsigmond téri Gimnáziummal érettségizni májusban.
Augusztusban bementem pótvizsgázni, előtte egy egyetemi fizika szakos barátom segített felkészülni a pótvizsgára, köszi Balázsom! Ott már hármast adott a tanár. Így 2003. szeptemberében elmentem egy ötödik gimnáziumba érettségizni, ahol az összes diák érettségizett Budapesten, akit megbuktattak nyáron a saját gimnáziumukban, de nem akart egy évet várni, hanem pótérettségivel felkeresték ezt az összesítő gimnáziumot. Tanultam rá szeptemberben összesen 5 napot az 5 tantárgyra, és 3-as átlaggal leérettségiztem. Ha mondjuk 6 napot tanultam volna, akkor 4-es lett volna.
2004-ben felvételiztem a Filmművészeti Egyetem rendező szakára, de az első rostán kihullottam. Máshova nem adtam be a felvételit. Nagymamám figyelmeztetett augusztusban, hogy néhány főiskola és egyetem pótfelvételit hirdetett, nézzem meg hol lehet tanulni. Akkor találtam rá a a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola üzleti kommunikátor szakára. Fizetős persze, mivel pótfelvételi. De államira egyébként se lett volna esélyem bejutni az én eredményemmel. Beadtam a jelentkezésem, elmentem felvételizni, felvettek. 2004 szeptemberében megkezdtem a nappali képzésemet, akkor már 27 és fél évesen a 90 %-ban 18-19 éves csoporttársaimmal. Nem is volt aktív főiskolai szociális életem, mivel túlkoros voltam hozzájuk. 7 szemeszter volt a képzés, 7 szemeszter alatt végeztem el jó (4) eredménnyel 2008 januári államvizsgával.
2018-tól lehetőség nyílt MBA képzésre jelentkezni több felsőoktatási intézményre állami finanszírozási formában. Erre az alkalomra le is csaptam, és visszamentem a BKF-be, most már Metropolitan Egyetemre, idén júniusban fogok államvizsgázni management szakon. Azaz master diploma kerül az alapképzéses közgazdász diplomám mellé. Április 15-én kell leadni a diplomamunkámat és én még el se kezdtem írni, szóval ez még nem biztos, hogy meglesz. Valamint most beadtam a SOTE egészségügyi manager master levelező szakára valamint másodiknak a MOME művészeti manager nappali master szakra a felvételimet, szintén állami finanszírozásban. 12 félévet lehet tanulni ingyen, én még csak 4 szemesztert lőttem ki (7 szemeszteres alapképzésemért fizettem). Maradt 8, pont kettő master képzés vár még rám ingyen.
35 éves koromig nem meséltem erről senkinek (csak akinek kellett), mert rettentően szégyelltem. Huszonévesen az üzleti partnereim, nagyvállalatok vezetői stb. mindig megkérdezték, hogy mikor végeztem a Közgázon vagy melyik egyetemet végeztem stb. Nem mertem elmondani nekik, hogy csak általános iskolai végzettségem van. De nem is hazudtam. Annyit mondtam, hogy ohh, nem mentem továbbtanulni. Majd egyszer... Mindig tudtam, hogy egyszer majd befejezem a gimnáziumot és tanulok valamit. Egész életemben vállalkozó voltam, senki nem kérte a diplomámat, de tanulás éhségem mindig volt.
Ha újrakezdhetném, másképp csinálnám. Nem kérném meg a barátnőmet 16 évesen, hogy oldja meg a kémia feladatot és dobja át nekem a puskát dolgozat közben...
Kövess Facebookon is.