Mikor hosztokat kerestem az izraeli utamra, kaptam egy meghívást a Golan-fennsíkra. Ez Szíria közvetlen határában van, konkrétan 10 km távolságra. A Golan-fennsík eredetileg Szíriához tartozott, de Izrael az 1960-es években megszállta a területet. A hosztom egyetemi tanár, és írt egy nagyon kedves levelet, amiben kecsegtető programokat ígért. Számomra a legvonzóbb ebből a fennsíkon való túrázás volt. A Golan-hegység mindentől nagyon messze esett, tehát tényleg nagyon akartam azt a kirándulást.
Haifából két busszal 3 óra alatt értem el egy kis városkát, ahova a hosztom eljött értem kocsival. Assaf (39) vallástörténeti egyetemi tanár. Tanított valamelyik amerikai ivy league egyetemen is, már nem emlékszem melyiken. Korábban ortodox zsidó volt, 4 gyermekes családja van, és néhány éve vált el a feleségétől. Jeruzsalemben éltek korábban, de Assaf elhagyta a hitét, és a felesége meg nem tudott tovább így élni vele. 5 évig maradtak még együtt, Assaf a házasság alatt kifelé megőrizte a ortodox vallásos képet, és megtartotta a zsidó hagyományokat, de ateista lett. A felesége elvállalt egy tanári állást a Golan-fennsíkon, így Assafnak is költöznie kellett, mivel nem tud távol élni a gyerekeitől. Azóta elég depressziós az elszigeteltségtől és a magánytól.
Bérel egy hét hálószobás házat egy kb. 100 lélekszámú faluban. Úgy jutottam oda, hogy a második busz Haifából letett egy kistelepülésen, ahova Assaf kocsival értem jött és még kb 15 percig autóztunk a semmi felé. Koradélután érkeztem, Assaf közölte, hogy neki dolga van. Elsétáltam egy kilátóhoz, de alapjáratban meg voltam lőve kocsi nélkül. Tessék, ezt itt bámultam 10 percig a lélekveszejtően erős szélben. Nem rossz, de nem ért meg két napot elvesztegetni.
Nem lehetett a falucskából menni sehova. Estére kb. kiderült a számomra, hogy a hosztom szimplán társaságra vágyott és esze ágában sincs túrázni menni. Beszélgetett velem rengeteget, de a nappalijában. Este lementünk kocsival a tóhoz, és kifeküdünk a fűre. Értekeztünk egy mély intellektuálisat a judaizmus vallásról, kereszténységről, a zsidó családok dinamikájáról, a hitelhagyásról. Meg megtárgyaltuk Jézus miért nem lehetett a messiás, próbáltam érvelni, hogy dede, és ti meg kinyirtátok, de végül is alul maradtam, mert lényegesebben gyengébbek az ismereteim vallástörténelemből, mint neki. Még végigmentünk a magyar holokauszt történelmen is, ebben a kérdésben amit újat tudtam mondani neki, az csak Radnóti Miklós személye és története volt.
A távolban a havas hegy már Szíria. Végül is zötyögtem 6 órát, hogy lássam Szíriát, közelebb már soha nem fogok kerülni.
Vettem egy üveg bort, és megittam egyedül este a felét, Assaf nem ivott. Assaf megkapta a Szamos marcipánokat, aminek örült. Főztem magunknak kóser vacsorát, amennyiben kóser az, amit egy siksze nő csinál. Én hoztam hozzá az alapanyagokat is. Este megbeszéltük, hogy reggel felkelünk és elautózunk a szíriai határhoz, kb 2 órás túra lenne, és kényelmesen elérhetném a 11.30-as buszt, ami Jeruzsálem felé viszi az utamat. Megnéztünk egy filmet, nyilván valami holokausztosat. Assaf részletesen elmesélte a kalandjait, amit már elvált férfiként élt meg. Élete második nője a válás után volt, meg a többi. Kérte, hogy találjam ki hány nővel szexelt eddig, de nem volt hozzá kedvem, mert nem érdekelt a kérdés. A felfedeztük a női nemet sztorit még részletesen végighallgattam, aztán jeleztem neki 23.00 felé, hogy én akkor megyek is aludni, jó éjt.
Felkeltem 07.00-kor, Assaf 10.30-kor kelt fel, azaz felkelt korán, de nem jött ki a nappaliba, én meg harcrakészen ültem és vártam, hogy jöjjön. 09.00 után már leesett, hogy azért mentem oda, hogy Assaf ne unatkozzon hétvégén, de azt nem írhatta meg, hogy "Hé, buszozz ide 3 órán keresztül és dumálgassunk", mert akkor nem megyek. Mondjuk 6 órát összesen nem is tudom kinek a társaságáért buszoznék, most nem jut eszembe senki, de egy idegen emberért semmiképp. Hiába volt rendkívül okos férfi, és még szórakoztató is, ennyit azért nem ért.
Assaf kivitt a falucskába a buszomhoz, utána hazarohant, mert érkeztek a gyerekei, és készült a sabbatra velük. Amikor a buszra vártam küldött egy sms-t, hogy hol van a tojás a hűtőből? Visszaírtam, hogy tegnap este megsütöttem az 5 darabot, amit találtam, és amit felajánlott, hogy használjam nyugodtan a többi alapanyaghoz, amit én hoztam. Erre visszaírt, hogy mondanom kellett volna neki, hogy elhasználtam az összeset. Erre úgy éreztem már méltatlan lenne válaszolni.
Megérkeztem délutánra Izraelbe, már belementem a sabbatba, így tömegközlekedés nem volt. A hosztom értem jött kocsival. Na ez egy külön történet lesz mi történt Jeruzsálemben.
Kövess facebookon is.