Gyönyörű, szép és gyakran elképesztően tré tetoválásokat láttam már másokon, fényképeken, tévében, filmeken és általában azt gondolom erről, hogy értem én, de ha én pl csak egy pillangót tetováltatnék magamra, azt akár a monitoromon is tarthatnám képernyővédőként. Ha nincs a tetoválásnak története, jelentősége a tetovált számára, akkor meg minek van? Nem értem azt sem, amikor korahuszonévesek testét már majdnem mindenhol tetoválás borítja, mert milyen bőrfelület marad majd a későbbi ötletekre? És visszatérve a pillangóra, sárkányra, oké, szép, de nem lesz unalmas 5-10 év múlva?

Szóval a véglegességtől való riadságom okán én nem csináltattam tetoválást. Aztán 2015 nyarán lebénultam, 2016 márciusában megműtöttek, újra tanultam járni és mozogni, majd novemberben lefutottam a félmaratont. Igen, 8 hónappal a műtét után, a legtöbb fúziós gerincműtött ilyenkor még annak is örül, ha 10 km-t lesétálni tud. És akkor eljutottam oda mentálisan, hogy én ezen túl vagyok, nem vagyok már beteg, de emlékeztetni akarom magamat arra, ami történt velem, és ami végzetes is lehetett volna, ezért feltetováltattam a keep running szöveget a belső felső karomra. Életem első tetoválását kereken 40 évesen 2016 decemberében. Azért ezt a szöveget, hogy figyelmeztessem magamat arra, hogy így tovább, ne hagyd abba, ne add fel, fuss tovább. Kerekesszékben éltél még nem rég egy rövidebb ideig, most már futni is tudsz. A keep running kifejezés az én esetemben sokrétű. Itt egy videót is megnézhettek a műveletről. 

Azért oda, mert csak magamnak szól. Ha ránézek, nem a fájdalmas emlékek jutnak eszembe, hanem az, hogy túléltem, és meggyógyultam. Sokszor így is észreveszik, és rákérdeznek mi ez lesajnáló arckifejezéssel kísérve. Ítélkeznek anélkül, hogy tudnák mi a tetoválás története. Megpróbálom elmondani mi ez, de volt többször olyan tapasztalatom, hogy a másikat igazából nem érdekelte a válasz. Annyi maradt meg bennük, hogy a csaj, aki bekattant a futástól. 

Az egyik utazásom során találkoztam egy férfival, akinek egy női név volt a mellkasára tetoválva. Látta, hogy nézem, és elmosolyodtam. Igen, én is ítélkezdtem. Azt gondoltam, hogy biztos valami volt szerelem neve, és majd leszedeti valamikor. Azért gondoltam, hogy volt szerelem, mert a beszélgetés alatt már kiderült, hogy szingli az illető. Szóval a tekintetemre válaszul, odanyúlt a tetoválásához és megsimogatta, és annyit mondott csendesen, hogy a halott kislánya neve. Nem tudtam mit mondani erre a torkomban kialakult gombóc miatt. Azaz ennek a tetoválásnak is van története, csak végtelenül szomorú. Ő meg azért vitette fel, hogy a bőrén is hordozza a szíve felett a lánya nevét. 

A műtét után a sebészem azt ígérte, hogy három hónap múlva egy fehér heg marad a jelenlegi ronda lila vágás helyén. Aztán eltelt egy év és még mindig ronda lila volt. És frusztrációkat okozott bennem. Panaszkodtam a sebészemnek is a lelki frusztrációmról, és ő javasolta, hogy csináltassak rá egy tetoválást. Hmm, tehát a tetoválásnak lehet olyan funkciója is, hogy eltakarunk vele egy hibát a testünkön. Húzogattam egész nyáron lefelé a pólómat, nehogy valaki meglássa a hegem, a műtét utáni hónapokban meg voltam arról is győződve, hogy én már soha nem fogok többet szexelni, mert így kinek kellek ronda heggel? Aztán később kiderült, hogy kellek, de vele is végig azt gondoltam, hogy csak udvarias, és biztos utálja, hiába bizonygatta szegény, hogy dehogyis és nem érdekli a hegem. 

Visszamentem a tetoválómesteremhez 2017 nyarán, ha lehet birtokos esetben beszélni valakiről, aki csak egy tetkót varrt fel eddig nekem. Kértem tőle, hogy egy szines japán cseresznyevirágot tetováljunk a hegemre. Gyönyörű szép lett, és azonnal elmúlt a szexuális frusztrációm, a pasim meg szolgálatkészen cserélgette nekem a celofánt naponta a friss tetoválás felett. A heg semmennyire se sejlik fel alóla, csak ha nagyon közelről nézik, és tudják, hogy heg van alatta, akkor kivehető. 

A tetoválómesterem azt mondta, hogy vissza fogok még jönni további tetoválásokért, mert ez ilyen, rákattan az ember, és kell még több. De nem megyek vissza. Eltelt egy év, és nem akarok új tetkót, mert nincs fontos történet, amire emlékeznem kéne. A pillangó képeket meg a google photos doksikban tartom azóta is.