Nem volt szerencsénk a stavangeri hosztokkal. Kb 5 requestet küldtem, nem volt válasz vagy elutasítást kaptam, egy lány elfogadta a kérésemet, de nem írt semmilyen levelet hozzá, azaz véletlenül nyomhatta meg az accepted gombot. Tavaly sokkal nagyobb sikerem volt a bergeni hosztokkal. Mindeközben kitettem egy publikus requestet, amire egy 32 éves spanyol írt meghívó üzenetet. Volt vagy 35 pozitv referenciája, de az adatlapja szerint 4 fiúval lakott együtt. Ha egyedül mentem volna, nem csináltam volna belőle nagy problémát, de így, hogy vittem a 18 éves keresztlányomat, már zavart egy kicsit, de elfogadtam a hosztolási felajánlását. Száva október elején ünnepelte a nagykorúságát, és ez a trip volt az én ajándékom a számára.
A hosztunk közben összekötött Whatsappon egy másik magyar lánnyal, akit ugyanarra az időpontra fogadott, felajánlotta a kocsiját, amivel majd elmehetünk a Pulpit Rockra. 5 éve nem vezettem, ezért elmentem G-vel egy GreenGo-val gyakorolni a városban a múlt héten. 45 percet vezettem. Elején izgultam, de pár percel később, már visszajött a régi rutin. Majdnem.
Két nappal az utazásunk előtt azonban kaptam egy alapos fejmosást egy barátomól, hogy óriási rizikót vállalok, hogy egy alig 18 éves lányt odaviszek 5 férfi házába, és szó se lehet róla, vegyünk ki airbnb lakást, majd ő kifizeti. Azzal védekeztem, hogy sok pozitív referenciája van a pasinak. - Igen, és mit tudunk a másik 4 férfiról? - Arról semmit... - És mit szól ehhez Száva anyja? - Nem tudja.. Na itt már nagyon rosszul éreztem magam, legrosszabb keresztanya ever. Eléggé meggyőző volt az érvelése. Ohh, de így bukjuk a kocsit is, szóval megkaptuk ajándékba a komp/buszjegy árát is, ami önmagában 800 korona volt 2 személyre.
A Norvégiába megérkezés első szembeötlő, azaz tüdőbeötlő élménye, a lélegzés. Tisztább a levegő, mint mondjuk itt a Pilis közepén futnál az erdőben. Még benn a városban, Stavangerben is, pedig 120 ezer ember él ott. Összehasonlításképpen tegnap a 60 ezres Egerben voltam, ahol szintén nagyságrendekkel tisztább a levegő, mint Pesten a VII. kerületben, de messze nem olyan minőségű, mint Stavanger belvárosában. Kettőnknek a reptér-belváros shuttle 450 korona volt. Az utolsó buszmegálló 3 percre volt az airbnb-nktől.
A belváros közepén elfoglaltuk a kis édes tökéletesen felszerelt két hálószobás, nappalis lakásunkat (81 000 Ft három éjszakára), majd elmentünk bevásárolni. 4 napra költöttünk 550 koronát, és az pont elég is volt. Ez kb 21 000 Ft, ugyanez otthoni Sparban mondjuk 16 000 Ft lett volna.
Szombaton mászkáltunk a városban, megnéztünk egy kb 1000 éves tempomot (ingyenes). A kávézók, éttermek egész nap üresek, egy-két asztal foglalt, vagy senki nincs benn. Egy kávé-juice helyre ültünk be, többet nem kávéztunk máshol. A boltok is üresek, turisták szinte nincsenek. Szerintem az összes turista annyi volt, ami az ideérkező Wizzair járaton magyar utasok ültek, meg néhány véletlenül idetévedt amerikai. Az utcán könnyen felismerhetően látszik ki a norvég és ki a turista. A norvégok mondjuk térdgatyában és pulcsiban mászkáltak, vékony kabátban, dacára annak, hogy nappal 5 fok volt, éjszaka minusz 2. Na jó, térdgatyás fiúkat kétszer láttunk. Meg is szólítottam őket, hogy nem fáznak e? Nem.
A norvég fiúk közepesen magasak, vagy eléggé magasak, zömök testalkat, fehér bör, vöröses szőke haj, szakáll. Nagyon látszik rajtuk, hogy norvégok. A nők már változékonyabbak a hajfestés miatt. A boltok felhozatala nem túl csinos, mondhatni unalmas, viszont van rengeteg outdoor shop, mint nálunk a Mountex, csak itt márkákra vannak lebontva. A ruházatukat elnézve az az alapfelszerelés.
Este is elmentünk sétálni, kerestük az éjszaka élet nyomát. A kocsmák nagy része zárva volt, vagy ha nyitva volt, üres volt. Egy sörözőből szűrődött ki zene, és cigiztek előtte. Nem mentünk be egyikbe se. A sör ára kb. 3500 Ft-ról indul, de sört nem iszunk, a bort nem kérdeztem, de szerintem Norvégia nem is termel szőlőt.
Találtunk egy pékséget, ahol csodálatos finom dolgokat vásároltunk. 3 péksüti volt 70 korona, és másik alkalommal 2 péksütiért és egy paradicsomos olivás kenyérért 110 koronát fizettünk. Egy korona 34 Ft.
Vasárnap reggel a kompkikötőben találkoztunk Júliával, Pauék magyar CS vendégével. Átkompoztunk, majd buszoztunk a Szószék-szikla lábához. Itt forgatta Tom Cruise a legújabb Mission Impossible film egyik jelenetét. A helyiek mesélték, hogy két hétre zárták le a Sziklát a forgatásra. Elképzeltem szegény turistákat, akik pont akkor utaztak a városba, hogy utálhatták Tom Cruise-t. Gondolom ő és a stáb helikopterrel járt fel reggelente forgatni, vagy ez volt a reggeli edzés, 2-4 órás trip felfelé minden nap. A mozibemutató után szerveztek egy nyilvános vetítést a sziklára. Felinstalláltak egy mozivásznat, és a helyiek felmentek este megnézni a filmet. TC azt írja, h 4 óra túra, gondolom oda-vissza érti ezt az időt.
Az út eleje könnyedebb séta volt.
Nagyjából 3 óra alatt jutottunk fel. Ennek két oka volt. Egyrészt az út első harmadában észrevettem, hogy elhagytam a derekamra kötött pulcsit. Visszamásztam a sziklákkal nehezített útvonalon, közben kérdezgettem a szembelévőket, hogy látták-e a pulcsimat, mind látta. A pulcsimat megtaláltam egy fára akasztva, benne az összes pénzünkkel és bankkártyáimmal. Igen ez Norvégia, meg a túrázók olyan közösség, ami nem zsebeli ki a másikat.
A másik ok a lassú haladásnak az volt, hogy feljebb az út nagy része le volt jegesedve, amin rettentő aprólékosan tudtunk előre haladni, mivel kerülni akartuk a fenékre esést. Aztán megérkeztünk és életem legcsodálatosabb látványa terült elénk.
20 percnél tovább nem maradhattunk, mert 10.30-ra érkeztünk meg a hegy lábához, és 13.40-re értünk fel. 16.00-kor ment az utolsó busz a komphoz. Ez arra volt elég, hogy megcsináljuk egymásról a fotókat, külön a tájról, kicsit elmerengjünk magunkban fényképezés nélkül is, és usgyi 14.00-kor visszakapaszkodás lefelé. 15.40-re értünk a buszmegállóba. 9.5 km volt a túra oda vissza (benne volt a fél óráig tartó pulcsi visszamenés is). Azt javaslom nektek, hogy korábbi busszal menjetek el, mert 20 perc nagyon kevés a sziklán.
Utána felmentünk hármasban hozzánk és Pau értünk jött egy órával később. Julia vacsorát főzött mindannyiunknak. Megérkezéskor Pau bemutatta nekünk a lakótársait. Vittem marcipánt ajándékba, amit thank you giftnek vettem ugyan, de vacsorára se illik üres kézzel érkezni. Sorra jöttek oda a lányok. Kérdezem Pautól hol vannak a férfi lakótársak? Ohh, azóta lecserélte a 4 fiút 4 lányra. Aszem ezt nem mesélem el T-nek, gondoltam. Mondjuk az Airbnb most sokkal jobb volt, mert egyrészt Pau nem volt annyira érdekes, hogy 3 estét lógjunk vele, másrészt kinn lakott a város szélén, 50 perc sétára a belvároshoz képest. Ja és Pau a vacsi alatt udvariasan kizavart a minusz 3 fokba a vanilia sütis illatú e-cigarettámmal. Az Airbnb-ben meg kényelmesen eregettem a gőzt. Szóval köszi T. Mindenesetre az egy férfi a 4 női lakótárssal mindjárt nem tünt annyira veszélyesnek a Couchsurfing. A csapat egyébként minden este vendégeket hív, és főznek, meg teát isznak. 1500 Euro a ház bérleti díja, 5 hálószoba és egy brutál nagy nappali. A norvég fizetésekhez képest nem drága.
A házat üresen vették ki, de teljesen be van rendezve. Pau mégse költött semmit bútorokra. Van egy honlap, ahol a norvégok felteszik a cuccaikat költözéskor, ami már nem kell nekik, és ingyen elvihető. Olyan, mint nálunk a Minden Ingyen csoport a Facebookon. A különbség az, hogy itt tökéletes állapotú és minőségű bútorok, kanapék, ágyak stb elérhető. Ingyen, csak menj érte. A repülőn idefelé egy norvég srác mellett ültünk, és végigdumáltuk vele az utat. Többek között elmesélte, hogy itt az átlagfizetésből is kényelmes életet biztosít magának mindenki. Az oktatás és az egészségügy meg magas minőségű, mint nálunk a magánkórház és a magániskola. Csak itt ez van ingyen. Kellett volna neki fotókat mutogatni a magyar állami iskolákról és kórházakról.
A 4 nap alatt egyszer láttunk szemetet az utcán. Hajléktalant egyáltalán nem láttunk. Két nő ült csak a földön egy takarón, de ők kötöttek és a sapkát és a sálat eladásra kínálták. Azaz ők se koldusok voltak.
A vacsora után 23.00 körül Pau hazadobott minket kocsival. Ez nagyon úriemberes dolog tőle. Hétfőn elsétáltunk a Királyi Palotához, amiről kiderült, hogy tavaly óta zárva van, és jövőre egy múzeum nyílik benne.
Majd elmentünk a Petroleum Múzeumba. Az nagyon jó volt, vagy 2 órát voltunk benne, kipróbáltunk mindent és elolvastunk majdnem mindent, meg moziztunk benn. 180 korona volt kettőnk jegye (120+60). Megnéztük még az óvárost, ami elképesztően cuki volt, olyan mint egy meseváros.
Vásároltunk még pólót, pulcsit, hűtőmágnest, meg a Zarában nadrágot és blúzt. Annyiba került, mint nálunk. Délután 16.00-ra elfogyott az összes készpénzünk. Kinn szúrósan hideg volt, ezért felültünk a következő reptéri buszra, és 4 órát ott vészeltünk át egy duty-freeben vásárolt csomag csokoládéval, legalább meleg volt. A négy nap alatt egyszer sem esett az eső és végig sütött a nap, a repülőn megismert norvég srác szerint elképesztően szerencsénk (van) volt. Itthon 19 fok fogadott leszálláskor.
