Bergenben a helyiek jól öltöznek, jól néznek ki, nyilvánvaló a külsejükről, hogy jóléti társadalomban élnek, és van pénzük. Szerintem itt található az egyik legmagasabb egy főre eső Tesla gépkocsik aránya. Ha otthon bárhol sétálok Budapesten, ott a szembejövő tömeg nagy része olcsó ruhákat visel, az látszik az embereken, hogy nem költenek magukra. Itt mindenki frizurája, arca ápolt, ruhájuk igényes. Mindenki vízhatlan kabátban rohangál, ez alapfelszerelés, ha a város ahol élsz, kétóránként esőt zúdít a fejedre.
Miával előző este éjfélig beszélgettünk, elmesélte, hogy egy általános iskolai tanár adók levonása után havi 20 000 koronát keres, ami nagyjából 680 000 Ft. Ez a pénz elég arra, hogy normálisan megéljen az ottani árszinvonalon is, és ha a belvárosban akar lenni, akkor mondjuk mással együtt bérel lakást, vagy kijjebb költözik. Itthon egy általános iskolai tanárnak magántanítványokat is kell vállalnia ugyanezért. Mia zenei producer, egy helyi klasszikus zenét játszó zenekarnak szervezi a koncertjeit. Emelett egy kis négyfős kórusban énekel. Nincs barátja, és ettől kissé magányosnak érzi magát. Szeretné, ha lenne párja és az új lakásában összeköltözhetne valakivel.
Mia nagyon szép lány, magas, kb. 180 cm és mindig magassarkú cipőt hord, még otthon is. Ezzel azt akarja kifejezni, hogy ő egy magas nő, és ez teljes valójában meg kell, hogy nyilvánuljon. Ezt ő fogalmazta meg így. Határozott elképzelései vannak mindenről. A harmadik napomat úgy kezdtük, hogy készítettem megint kettőnknek reggelit, majd átsétáltunk a lakásába, és segítettem neki IKEA bútorokat összerakni kb. két órán keresztül, aztán otthagytam a szüleivel és bementem sétálni a városba. Kapott tőlem ajándékba Pick szalámikat és Szamos marcipánt is. Azt hiszem ezzel a három dologgal együtt kimaxoltam a jó vendég fogalmát :-)
Visszamentem Mia albérletébe, és átöltöztem futócuccba. Az volt a terv, hogy felfutok a közelben lévő hegyre. Ebből az lett, hogy futottam 700 métert felfelé, majd onnan túrázásba váltottam, amíg fel nem értem a tetejére.
Még sohasem kirándultam egyedül. Fantasztikusan felszabadító érzés volt, amellett, hogy harapni lehetett a levegőt, és mivel én sosem túrázok, rendesen kimerítő is volt a kaptatás. Fenn vettem bögrét, hűtőmágnest és fejkendőt. Lefelé menet futottam 2 km-ert, majd gyaloglásba váltottam. A városba érve próbáltam city pólót is venni, de nem találtam olyat, ami tetszett volna. Majd összepakoltam a cuccom Mia lakásában és átköltöztem az új hosztomhoz.
Harminckettedik hosztom, Aleks (30) üzleti menedzser Norvégia legnagyobb olajvállalatánál a Statoilnál. Egy gyönyörű szép 55 négyzetméteres lakásban lakik a belvárosban, amit ő vett saját magának. Beléptem, és imádtam a lakását, pont olyan volt, ahogy magamnak is berendezném. Emelellett gitározik egy helyi metálzenekarban.
Megérkezéskor egyből ideadta a motoros ruháját, amit felvettem és eltüntem benne teljesen. Az volt a terv, hogy elmotorozunk a Fjordokhoz. Lement a garázsba a bukósisakokért, majd feljött, és gyászos tekintettel közölte, hogy dráma van: szerdán viszi a motort szervízbe, és már így is túllépte a megengedett km-ert, és ha még beleteszünk 4 óra motorozást, akkor nem fogják garanciálisan leszervízeltetni a motort. Nézett nekem hajós kirándulásokat. Három opció volt: az egyik 1 350 korona, erre mondtam, hogy ugorjunk. A másik reggel indul és délután ér haza, ami 900 korona, parton kiszállós, háznézegetős stb, pont ennyi pénzem maradt kb.
Igaz a harmadik bankjegy svéd 1 000 koronás volt, amit a pénzváltóban adtak otthon, én meg nem vettem észre. 34.5 Ft-ért váltottam, rossz pénzt adtak, és visszaváltáskor Pesten 30 Ft-ot kaptam érte koronánként. Elég bosszantó 4500 Ft-ot bukni a pénzváltáskor, nem az én hibámból, persze megnézhettem volna én is, hogy mit teszek el... Nyilván Bergenben sehol sem fogadták el a svéd bankjegyet, és a pénzváltóban 750 koronát akartak érte adni, miközben a google szerint aznap egy az egyben váltják. Visszavettem a bankjegyet, mert rablásnak tartottam a 25 %-os pénzváltási díjat. A harmadik hajótúra 550 korona volt, de az 4 órás, és nem lehet róla kiszállni. Ezt választottam.
Aleksel elmentünk sétálni, megmutatta a halpiacot Itt egy vacsora 200 Euró és papírtálcán adják oda neked a halat a púlt felett. Ez még a norvégoknak is drága, a turistáknak belefér. Megnéztük a kikötőt, és beültünk egy helyi pubba vacsorázni. Én ettem valami halat és rendeltem egy pohár bort hozzá. 10 500 Ft-ot vontak le a bankkártyámról a vacsoráért. Ez az ár teljesen rendben van, otthon se fizettem volna sokkal kevesebbet a friss tengeri halért és a jó borért. (De Pesten nincs friss tengeri hal).
Beszélgettünk a norvég olajról, hogyan találták meg, hogy zajlott az alkudozás Hollandia és Norvégia között a tengeri területekért (Hollandia járt szarabbul). Hogyan osztja vissza a mindenkori norvég kormány az olajból származó bevételt az állampolgárainak. Mint kiderült, befektetik a pénzt, és a hozamából finanszírozza az állam a nyugdíjjárulékot. Elmesélte azt is, hogy ha te olajat akarsz termelni egy új, még felfedezetlen norvég területen, akkor hogyan támogat a norvég állam, és ha találsz olajat, akkor hogy zajlik a megosztás közted és az állam között.
Rendkívül érdekes volt ez a professzonális vállalati gondolkodás, ami egy erős, stabil és rendkívül gazdag országot teremtett. És közben persze összeszorult a szívem, hogy nálunk mindez mennyire másképp zajlana. Ha olajat találnánk (nyilván nem fogunk), másnap a földterület és a termelési jog már Mészáros Lőrinc kezében lenne. És az égvilágon nem lenne ennek semmilyen következménye, nem ragadna kaszát a magyar nép. Talán lenne egy.két napos tüntetés a Kossuth tér előtt, aztán ennyike. Bergenben nincs hajléktalan (vagy csak én nem láttam őket), nem vizelnek az utcára, és összesen két kéregető menekültbe futottam vele.
Majd hazamentünk, és adott valami édes Bailey's-hez hasonló női italt, amitől sikerült már igazán jókedvre kerekedni. Aleksnek három éve nem volt komoly kapcsolata, előtte meg 11 évig volt ugyanaz a barátnője. Már szeretne végre egy új kapcsolatot. Neki reggel korán kellett kelnie, mert dolgozni ment, én meg szintén elfáradtam. Ledőltem aludni a nappaliban egy gumimatracra, mert szerinte a kanapé kényelmetlen az alváshoz. Az volt a terv, hogy hajnalban felkelek én is, hogy reggelit készíthessek neki. Megkapta ő is a Pick szalámikat és a marcipánt.
Ebből aztán az lett, hogy hétfőn 09.30-kor ébredtem, és az összes hajókirándulás 10.00-kor indult, azaz lekéstem a fjord hajókat. De jövök én még ide vissza. Besétáltam a városba, sétáltam mindenfelé, elmentem a Lepra Múzeumba, amit a lepra kórházból alakítottak ki. Itt is 80 korona volt a belépő. Nagyon jó volta múzeum, most már sokmindent tudok a lepráról. Kifelé menet a múzeumos nő egy leprakönyvet akart nekem eladni, mondta, hogy nagyon jó ajándékba is. Álltam a kezemben a könyvvel, ami tényleg lényegretörően informatív volt számtalan "csodás" fotóval, és azon töprengtem, hogy ki örülne neki, vagy én elolvasnám-e? Majd inkább visszatettem a polcra.
Majd beültem egy Starbucksba magyar híreket olvasni a mobilomon, és közben szinkronban cseteltem Miaval és Aleksel és megkérdeztem tőlük, hogy lenne-e kedvük találkozni egymással. Mindketten szinglik és 30 évesek és Bergenben élnek, és mindketten párt keresnek. Elküldtem Mianak Aleks fotóját, ami nagyon tetszett Mianak. Aleksnek nem küldtem Mia fotót, mert a CS fotója előnytelen volt, én meg sajnos nem csináltam egyikükről se fényképet. Persze nagyon meglepődtek és zavarba jöttek az összeboronálós ötletemen, de igent mondtak. Aleksnek elküldtem Mia számát, és pár nappal később rám is üzent, hogy felvette vele a kapcsolatot, hamarosan elutazik, és ha hazamegy, találkozni fognak. Igazi kerítőnő vagyok!
Délután visszamentem a csomagomért Alekshez, csináltam magamnak vacsorát, majd leléptem, Aleks még a dolgozóban volt. Megkerestem a villamosmegállót, vásároltam 35 koronáért jegyet az automatából, és kimentem a reptérre. Norvégia nagyon jó hely. Vettem egy mély tiszta levegős lélegzetet, mielőtt beléptem a terminálra.
További Bergen fotóim itt.
Kövess Facebookon is.
