2017.05.01. 15:09

Offline palkonyai couchsurfing

Még soha nem futottam terepen. Ennek praktikus oka van: messze van. Az Oktogontól egyszerűbb kigyalogolni a Margitszigetre és a rakortánon futni, mint a legközelebbi lehetőséggel élve, kivillamosozni a Mechvart ligetig, majd onnan 11-essel fel a végállomásig, és ott az erdő. Vagy a Moszkva tértől busszal/villamossal a Budagyöngye, és lehet is szaporázni a Normafa irányába. A Margitszigeten van ivókút, mosdó és ki van világítva. Ez egyik sincs az erdőben, gondoltam én, és már 3 éve legyintek a terepfutásra. 

Gerincműtöttként azonban a legjobb választás az egyenetlen talaj, azaz a terepfutás lenne, de hát.. lásd fenntebb. Egyébként is az egyik kedvenc helyem Budapesten a Margitsziget. Januárban mégis az történt, hogy magamat meglepve beneveztem egy júliusi 8 km-es terepfutó versenyre Budaörsre. Még kérdeztem is az Almodóváros lányokat, hogy kell e nekem terepfutó cipő, jött a válasz, hogy egy versenyre jó lesz az asztfaltos futócipő is. Most már tapasztalatból tudom, hogy ez nem így van. 

Múlt hét kedden egy volt kolleganőm - akivel még az Internettóban dolgoztunk 19 évvel ezelőtt - invitált a Palkonyai Dülőfutásra. Azaz ez olyan irányított offline meghívásos couchsurfingelés lenne, és ha még jobban erőltetem a dolgot, akkor meg kell említenem, hogy Gabi egyszer couchsurfingelt is Olaszországban. Gabi a közelmúltban blogot indított az utazásairól, amit a családjával abszorvál. Palkonyán Pandóráéknak (így hívtuk az InterNettóban, én nem is tudom már másképp hívni) van egy vendégházuk, és erre a hétvégére meghívta az Almodóvár futó csapat tagjait és hozzátartozóit, hogy fussunk és töltsük együtt pár napot. A kocsiban lefelé menet elmesélt nekem két csoportos utazás élményeit, amiből az egyik nagyon jó volt, a másik kellemetlen, de a jó és a rossz élményei is megerősített benne, hogy a csoportos utazás nem nekem való.

Késő este érkeztünk meg, lefekvés előtt még megismertem Gabiék kutya-beszerző (menhelyes kutyákat-macskákat fogadnak be sorozatban, és vannak gyárilag eredeti (értsd: fajtatiszta) kutyáik is) valamint a Palkonyai és budapesti otthonuk építésének történeteit. Szórakoztató történetmesélők ők ketten, azaz úgy adták elő ezeket a sztorikat, hogy nem aludtunk be rajta. Kaptam egy külön szobát fürdőszobával. Tényleg, írni kéne egy referenciát Gabiról a CS oldalon, el ne felejtsem! 

Palkonya egy nagyon szép falu a Villányi Borvidéken. Egyedül bandukoltam le a szombat reggel a versenyközpontba még reggeli előtt. Ébredés után csak felöltöztem, felhúztam a cipőmet és azonnal indultam. Mindig be vagyok sózva, ha a futónevezésemet veszem fel. Kissé fáztam, és nézegettem a tájat és arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy most itt lehetek. 

20170429_084053.jpg

A helyszinen neveztem be a 10 km-es távra. 5500 Ft volt a nevezési díj. Utána visszasiettem, megreggeliztem, felöltöztem futócuccba, majd csapatosan visszasétáltunk a rajthoz. A társasághoz tartozott még egy másik Rita, aki kb. velem egyidős lehet, a négy gyerekével volt és a férjével, akik nem futottak. Az egyik kislánya most 9 éves, és különösen szép nő lesz belőle. Rita superwoman üzemmódban vasárnap is indult egy másik terepfutóversenyen. Nagyon inspiráló az az energia, ami belőle árad. 

A rajt 11.00-től volt. Az eleje rögtön egy brutál emelkedővel indult, amibe 100 méter "futás" után begyalogoltam. Én nem tudom hogy tervezték meg az útvonalunkat, de a 10 km végig felfelé volt. Na jó, volt egy sokkolóan meredek lejtős rész lefelé az erdőben, ahol én óvatosan tapogatózva lépkedve haladtam lefelé, időnként a 19 km-es távra nevezettek profi futói üvöltve kiabáltak rám a hátam mögött, hogy álljak félre. Igen, megálltam fotózgatni, hogy később mutogathassam a családtagjaimnak a keresztlányom szülinapi buliján tegnap és nektek, hogy 'nééééézd milyen meredek volt!' Anyám a képeket nézve közölte, hogy az nem is meredek, és csak beképzeltem. Hát erre az érvre nem volt válaszom. 

20170429_121028.jpg

Szóval van egy olyan fizikai szakadék két ember közötti teljesítményében, hogy amíg én araszolgatva és időnként káromkodva lépegetek-csúszkálgatok lefelé, addig néhány igazi futó félelmetes sebességgel manőverezve és vitorlázva lezúg mellettem, olyan gyorsasággal, amit én sík talajon, asztfalton se tudnék tartani. Még egyszer el kell, hogy mondjam, hogy én asztfaltos futócipőben voltam, ami nem tartja a bokám ilyen terepen, csúszik össze vissza, és droppos cipő. Sohasem futottam erdőn-mezőn-szőlőtőkék között, és alapvetően veszélyes helyeken különben is óvatoska vagyok, félve az eleséstől. 

Na meg volt olyan hely, ahol gyalogoltunk felfelé dagonya sárban, én csúszkálva és időnként fuck kiálltásokkal kifejezve 'hogy élem én ezt túl' gondolataimat, és természetesen ugyanúgy stabilan futva hagytak le közben mások. Mondjuk kb. a nevezők 70 %-a lol. Kell egy terepfutócipő nekem is!

20170429_113647_1.jpg

Hálistennek nem én voltam az egyetlen gyenge láncszem az indulók között, a dagonyázós csúszkálás szerencsétlenkedés is csoportosan történt. Néha egyedül voltam, főleg az erdős szakaszon, ezt élveztem a legjobban. Körbenéztem, és senki nem volt a láthatáron az erdőben. Felvillant néhány látott horrorfilm is, aminek a főhősei egyedül voltak az erdőben. Mind meghaltak és elég csúnyán. Senki se előttem, se utánam, követni kellett egy szalagos kijelölést, és időnként eszembe jutott, hogy ha van közöttük partizán szervező, akkor megtréfálhatnának vele, hogy elvezetnek a fenébe valahova, és sose találok vissza. Na de, miért is..? Azért eszembe jutott ilyesmi. 

20170429_120657.jpg

Voltak viszonylag dombos szőlővidékes szakaszok is, ahol tudtam kocogni. Gyalogolni csak felfelé gyalogoltam, ahol nagyon meredek volt az út, dimbes-dombocskákon szaladtam. Időnként megálltam fotózgatni, így a befutóidőm 1 óra 37 perc lett 10 km versenyen, nettó időm 1 óra 31 perc volt. Az S táv 176 női nevezőjéből a 155. lettem, a leggyorsabb lány 50 perc alatt ért célba. Gyakorolni kell ezt még :-) Összehasonlításképp: két hete a budapesti belvárosban 1 óra 6 perccel futottam a 10 km-ert aszfalton. Íme videóon a befutóm.

A befutón a kommentátor biztatott engem is, hogy húzzak bele a végére, majd bemondta, hogy "gyere pici lány". Itt hátrafordultam, hogy van-e egy pici lány mögöttem, de csak egy srác futott mögttem jóval messzebb. Majd a kommentátor bemondta a nevem, és gratulált. Itt már kisebbfajta sokkot kaptam a jelzőtől. Én hívom így a gyerekeket a családban néha. A 7 évest meg a 3 évest, a 13 évest már nem. 

Leültem képeket nézegetni egy dombocskára, majd hazasétáltam, és kb. két órával később esett le, hogy elfelejtettem lenyújtani. Az egyik profi terepfutósrác, aki egyébként régész Debrecenben (sosem láttam közelről még régészt), és a hetedik lett ezen a versenyen, megjegyezte, hogy holnap ezt nagyon bánni fogod. Én csak mosolyogtam, mert a két héttel ezelőtti versenyen se nyújtottam le utána, és semmi nem volt másnap. 

15.00 körül indulhattunk vissza Budapestre Judittal és a régész párjával, akik voltak olyan kedvesek, hogy hazavittek. Judit egy nagyon okos és szimpatikus jogász lány, tuti barátkoznék vele, ha Pesten élne. A kettejük rezonanciája is nagyon jó együtt, jó érzés a társaságukban lenni. A többiek maradtak lenn Palkonyán hétfőig. Mire Budapestre értünk, ott szünt meg a vacogásom, ami a verseny utántól számítva kb. 5 órán keresztül folyamatos volt. A verseny előtt egy bulletproof kávét ittam (Beanies kókuszos instant kávé, 15 ml tejszin, 0.5 dl mandulatej, 15 ml MTC olaj, 15 g Kerrygold vaj.) és a saját receptes fahéjas-kókuszos-mandulás 1 db muffinomat ettem meg. A verseny alatt csak vizet ittam, mással nem frissítettem. Mikor hazaértem, első dolgom volt, hogy csináljak egy 1200 kalóriás vacsorát magamnak: rukkola, Rio Mare tonhal, reszelt gouda sajt, paradicsom, saját készítésű bazsalikomos avokádós pesztó, dió olaj és tejszines, mandulatejes kávé.

Másnap 10.00-kor ébredéskor sikongatással tapasztaltam, hogy össze van törve a testem. Ez nem egy szimpla izomláz, hanem darabokra törhettek az izmaim a teljes vállamban és a felső hátamban, a csípőmben, a fenekem teljes területén. Egész nap bicegve jártam. 11.00 előtt jöttek értem, mentünk családi szülinapot ünnepelni. Ott persze összeedtem szülinapi tortát csokis krémes sütikkel, addig, amíg rosszul nem lettem. Na ilyen alkalmanként az én keto diétám. :-)

Most itt ülök, iszogatom a stimuláló koffeines italomat, és tervezek futni menni a Margitszigetre, de ha járok, akkor mindkét oldalra bicegve teszem a csípőizomláztól. Nekem még ilyen soha nem volt korábban. Részben a nyújtás hiánya okozta ezt a pokoli izomlázat, és az egyenetlen talajon való futás-gyorsgyaloglás, csúszkálás, azaz eddig nem mozgatott izmok ébredtek fel bennem. 

A verseny minden pillanatát élveztem, elképesztően boldog voltam még a szerencsétlenkedésem bugyraiban is. Röhögtem kínomban amikor nem ment a futás, és kizárólag arra koncentráltam, hogy ne essek el, de amikor szabályosabb terepre értem, akkor tempósan tartottam a futást. A héten venni kell egy egy terepfutócipőt, és irány az erdő és a Normafa. Köszönöm szépen Pandóra, hogy elhívtál, gyakorlatilag és szó szerint egy új világnak nyitottad ki a kapuját előttem. Nem tudom hogy fogom időben megoldani az erdőbejárást tömegközlekedéssel, de akarom, szóval majd lesz valahogy. 

Ez meg ment egyenesen a mosógépbe hazaértemkor. Ahhoz képest, hogy pénteken egész nap zuhogott, a másnapi napsütés és kellemes 9 fokos tökéletes futóidőnek köszönhetően, a pálya nagy részében tökéletesen száraz volt. 

20170429_124819.jpg

PS: Lószart megyek én ma futni, estig itt maradok a kanapémon active wearban, és majd este elmegyünk moziba. 

A bejegyzés trackback címe:

https://couchsurfing.blog.hu/api/trackback/id/tr2312471133

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bogdan99 2017.05.02. 18:14:11

Hello!

Átneztem a történeted, szerintem a jógák, úszás, masszázs, csontkovács nem érdemi, célzott terápia a gerincedre, ezeket el lehet hagyni, csomó idő (és pénz) fel fog szabadulni. Gyógytorna (Bene-féle különösen) viszont igen azt csinálni kell, olyan tapasztalt szakemberrel, aki jártas és eredményes a te problémádban. A lényeg, hogy hibátlan állapotba hozd az izomzatod MŰKÖDÉSÉT, így tudja a legtöbb terhet levenni a gerincről, ízületekről. Ha ez megvan, utána lehet elkezdeni különböző (gerinckímélő) mozgásformákat. Futást nem csinálnám, az egészséges gerincet is megterheli, nem betegeknek való.
süti beállítások módosítása