Ma 09.30-kor lettem 42 éves, és ugye ez az a szám, ami az élet értelme. Felébredéskor még nem tudtam mi az, de rögtön utána volt egy rövid találkozóm egy barátommal. Szar kedve volt, meghallgattam és megpróbáltam támogatni. Hazafelé sétálva az esőben beugrott egy mondat, élni és élni hagyni. És valahogy megvilágosodtam, hogy tényleg ez a mottó, ami szerint ha élek, akkor boldog leszek. Élni jelentése az, hogy a maximális kihasználtsággal élek meg mindent és nem hagyom, hogy elrohanjon mellettem az idő, ahogy hagytam eddig kb. 10 évet a semmibe elveszni eredmény nélkül. Most persze ezen lehet vitatkozni, hogy ki mit tekint eredménynek, de én a saját mércém alapján mérem magamat.
Élni hagyni jelentése, na ez a nehezebb, mikor a körülötted lévő felnőtt emberek torkán nem akarsz lenyomni semmit. Nem tartod őket rövid pórázon, nem mondod meg nekik mit csináljanak és mit ne csináljanak (kivéve amikor erre külön megkérnek téged, hogy tedd meg), hanem rájuk hagysz szépen mindent. Például amikor nem hívnak el téged valahova, vagy nem tudnak veled találkozni, akkor könnyedén kell ezen túllépni. Ha egy férfi (vagy nő) jönni akar, akkor érkezik, mint az orosz tank. Elugrani se tudsz előle. Ha meg nem akar, akkor mindig lesz kifogás miért, és te maximum egy rollert tudsz küldeni (ötleteket adni, hogyan tudná megoldani mégis), amire nem fog felszállni, mert nem tud (akar) rollerezni. Szóval ha azt mondja neked valaki, hogy nem, akkor az is jó, ha meg igen, akkor az mégjobb.
Másik nagy felismerésem az volt nemrégiben, hogyha valaki megbánt valamivel, vagy elhagynak, és emiatt lehangolt leszek, akkor azért az állapotért egyedül én vagyok felelős. Igen jól olvastad, csak én. Mert az, hogy milyen lelki állapotban vagyok, azért egyedül én felelek. Az aki kiváltotta ezt, nem fog varázsütésszerűen feltünni és eloszlatni a szomorúságot, vagyis nekem kell kézbe vennem a dolgokat. Az instant megoldást nyilván az adná, ha mégis feltünne, de ugye nem fog. Szóval marad az, hogy magamat kell helyre billentenem. És ez nem könnyű.
Tippek: sport, amit eddig nem csináltál. Mozi, filmek. Régi barátok megkeresése, akiket rég nem hívtál fel. Több minőségi idő eltöltése a családdal. Utazás. És ha mégis nem tudsz szabadulni a gondolattól, hogy te szomorú vagy, csak kérdezd meg magadtól, hogy a másik fél is szomorú, aki miatt te szomorú vagy? Ha a válasz: Nem. Nos, akkor sürgősen ezt tartsd a figyelmed középpontjában és egyből (vagy viszonylag gyorsan) túl is tudsz lendülni.
Most épp itt van nálam az a személy, akit a legjobban szeretek a világon. Beállított hozzám nagyon édes személyes ajándékokkal és egy saját készítésű ketogén tortával. Szóval köszönöm, én már boldog vagyok és az élet értelmét is megtaláltam.
