Tizennegyedik és tizenötödik vendégem egy testvérpár, Constance (21) és Philippine (25) volt Párizsból. Constance művészeti fotográfiát tanul egy amsterdami egyetemen, mellette egy boltban dolgozik eladóként. Philippine történelmet tanul másoddiplomás képzésen Párizsban, valamint egy rádióban szerkesztő-riporter. A fiatalabb lány tagja a CS-nek, 4 barátja és 3 pozitív referenciája van, az anyanyelvén kívül angolul kiválóan beszél, emellett törökül alapszinten, mivel egy évet élt Istambulban, ahol angol irodalmat tanult egy főiskolai képzésen. Az idősebb nővérnek én voltam az első CouchSurfing élménye, a francia és angol mellett a német nyelvet bírja, köszönhetően a berlini egyetemei éveinek, ahol a protestáns-katolikus vallásháborúk kutatása volt a fő területe. A requestet az érkezésük előtt egy nappal kaptam, de egyrészt szimpatikusak voltak, másrészt nem a tervezett Sziget napjaim egyikére érkezett a kérés, így fogadtam őket.
.JPG)
A találkozót a Batthyányi térre 16.30-ra időzítettük, a lányok késtek 50 percet, találkoztunk, és közöltem is velük, hogy akkor jó városnézést, 20.00-kor visszajövök ide értük, mert most pingpong edzésre kell sietnem. Visszaérkezésem után hazamentünk, bepakoltam a hűtőbe a belga söröket, amit ajándékba hoztak nekem. Ugyan én nem szeretem a sört, de lesz aki megigya. A kipakolással, esti készülődéssel, terasz-sörözéssel elment egy kis idő, így csak a zárás előtt érkeztünk meg a szokásos kedd esti CouchSurfing buliba.
A csajok nagyon éhesek voltak, otthagytuk a bulit azzal, hogy majd visszajövünk. A Ráday utcában próbálkoztunk valamilyen gyorsan elvihető étellel. Megálltunk az utca elején (nem a Costesnél), hátha ott kaphatunk elvihető vacsorát. Egy pökhendi pincér, aki kinn állt az étterem előtt, önmagukat javasolta, viszont az étlapjuk csak rendes beülős ételeket tartalmazott igen drága áron. Próbáltam a fiúnak elmagyarázni, hogy mi valami kézben megehető kajára vágyunk, ami elvihető (pl gyros). A pincér nem értette meg, erősködött, hogy náluk minden elvihető. Otthagytuk őket, amire beszólt, hogy miért nem megyünk a McDonald's-ba. Az utca végén találtunk egy épp zárás alatt lévő gyorskajádát, ahol a szakács srác visszament miattunk és legyártott Phillipine-nek egy hot-dogot. Visszasétálva a Ráday-n beugrottunk egy másik étterembe és rendeltünk két tál tapast.
A CS party időközben véget ért, elvittem őket a Szimpla Kertbe, ittunk egy cidert, körbevezettem őket minden helyiségben, de egy óra múlva eljöttünk onnan. Megállapítottam, hogy a felszolgáló pincéreken kívül ott csak én beszélek magyarul. A testvérek lenyűgözőnek találták a Szimplát és magát a romkocsma jelenséget, Párizsban még csak hasonló hely sincs. Philippine sok berlini barátja Budapestet úgy emlegetik, mint az új Berlint. Berlin atmoszféráját érezte ő is Budapesten. Philippine arra volt felkészülve, hogy Budapest sokkal rosszabb állapotú város, de mindenhol a felújított házakat, utcákat és a tisztaságot látta.
A lányok szerettek volna látni egy autentikus szórakozóhelyet, ahova nem csak külföldiek járnak, így elsétáltunk a Kőlevesbe. Constance a megérkezésünk után azonnal elaludt az asztalnál. A témánk a francia filmművészet volt, főleg François Truffautról beszélgettünk. Minden Truffaut-filmet amit láttunk, el kellett mondani, hogy miről szól, mert ő a francia eredeti címet ismerte, én meg a magyar címet. Philippine javasolt nekem mostani új francia filmeket, többek között a De rouille et d'os című filmet Jacques Audiard rendezésében, főszereplő Marion Cotillard. Ugyanezen rendező másik munkáját is ajánlotta Un prophète címen. Must see kategóriába sorolta még egy új feltörekvő fiatal rendező, Ursula Meier munkáját L'enfant d'en haut címen, valamint Christophe Honoré rendező a Les chansons d'amour című alkotását.
Hazafelé megállított minket egy csapat fiú, és angolul kérdezték, hogy merre van a Szimpla Kert. Társaságunk legszebb hölgyéhez, Philippine-hez szóltak, aki angolul válaszolt nekik. Jeleztem, hogy átválthatnak franciára is akár. Vicces volt, hogy én ismertem fel a francia akcentust.
.JPG)
Másnap mexikói reggelit készítettem magunknak, amit eddig egy surferemnek sem csináltam. Délben összepakoltak a lányok, bevitték a csomagjaikat a Keletihez, mert este innen indul a vonatuk egy szerbiai fesztiválra. 20.00-kor találkoztam velük az Oktogonnál, hogy az utolsó két budapesti órájukat még együtt tölthessük. Sátáltunk az Andrássy úton, vacsoráztunk az Akváriumban és megnéztük a szomorú olasz-magyar vizilabda meccset.
A lányok elmesélték, hogy nagyon sok lányt láttak nagyon rövid sortban vagy extra miniszoknyában és szűk felsőben, ez valamilyen általánosan elterjedt magyar divat lehet nálunk. Az esténk fő témája a french fashion volt. A párizsi lányok használnak sminket, de nagyon fontos, hogy a makeup-juk természetesnek tűnjön, mintha nem lenne rajtuk semmi. Ez nem csak a húszas, hanem a harmincas korosztályra is jellemző. A lányok az öltözködésben a vintage-stílust preferálják. A francia nőknek elengedhetetlen a visszafogott elegancia, elutasítják a szűk, nagyon kihívó öltözködést. A párizsi lányok előnyben részesítik a Sandro, Maje, Sessun, Cos brand-eket. Ezen kívül szívesen variálják a Comtoir des Cottoniers brand-et a Gap és Uniqlo ruhákkal. Kedves magyar lányok, ha a francia divatot akarjátok követni, akkor ezen márkák ruháit vásároljátok! Ha pedig nagyon sok pénzetek van az öltözködésedre, akkor vásároljatok Chanel, Miu Miu, Zadig et Voltaire, Dior és Missouri brand-ek ruhatárából, de e a Gucci-t kerüljétek el, mert egy igazi francia nő nem hordja.
Constance-ék elmondták, hogy ők is és alapvetően a francia nők a vékony alakukat az egészséges étkezéssel tartják meg, nem annyira a gyakori sportolásnak köszönhetően. Budapesten láttak sok izmos csinos lányt, de emellett nagyon sok elhízott fiatal hölgyet is..
A Kossuth-téren szálltunk metróba, de a Keletinél már rohannunk kellett, 5 perccel az indulás előtt érkeztünk ki a vonatukhoz. Bon voyage, filles!
