Legutóbbi, azaz a huszonegy, huszonkettő és huszonharmadik CS hosting élményem felettébb eltérően alakult az eddig megszokottól. Kb 2 hete kaptam egy requestet Mehdi Vos -től (31), hogy fogadjam őt keddtől péntekig. Mehdi Tabrizban, Iránban született és nőtt fel, de jelenleg Hágában, Hollandiában él. Villamosmérnökként dolgozik egy tanácsadó vállalatnál. 86 barátja van a CS site-on, ahova 2009-ben lépett be először, 46 pozitív referenciája van, 5 vendéglátótól és 10 vendégtől.
Nem sokkal később elfogadtam Alex Gorsky (32) szálláskérését is péntektől vasárnapig tartó időszakra. Alex Észak-Franciaországban született és nőtt fel, jelenleg Párizsban él, gépészmérnökként dolgozik a Peugeot-nál. Ideutazása üzleti jellegű volt, az első napját Ajkán töltötte, egy francia partnervállalatot látogatott meg, és mivel még sohasem volt Budapesten, ezért úgy döntött három nappal meghosszabbítja a magyarországi tartózkodását. A CS sitehoz 2008-ban csatlakozott, 10 pozitív referenciája van, 2 hosttól és 4 surfertől.
Mehdi később módosította az érkezése időpontját péntekre, visszaírtam neki, hogy akkor már lesz egy francia vendégem, de megkérdezem tőle, hogy beleegyezik e abba, hogy megossza a szobáját vele. Alex 4 napig nem válaszolt, csütörtökön jött meg a levele: Sure, it could be fun. Mehdi azonban péntek reggel törölte a requestet és írt hozzá egy levelet, miszerint egy barátjával érkezik, keresnek egy hostelt, de örömmel találkoznának velem valamikor. Megírtam nekik, hogy jöjjenek ők is oda a Batthyány térre este, ahol Alexet is felveszem.
Mehdi magával hozta Iva Dobruskát (32) Prágából, akinek 32 pozitív referenciája van a 2011-es regisztrációja óta, 19 vendéglátótól és 2 surfertől. Iva közgazdász, egy évvel ezelőtt egy nonprofit vállalatnál dolgozott, a távozása óta Európában utazgat.
Ugyanakkor pár napja kaptam egy levelet a liverpooli angol Matt-től (31) is, aki emberföldrajzzal foglalkozik, hogy itt van Budapesten, de a hostja eléggé elfoglalt, egyedül van, van e kedvem vele elmenni sörözni valamelyik nap a hétvégén. Neki is megírtam, hogy csatlakozzon hozzánk péntek este. Ugyan nem megyünk sehova, maradunk a teraszomon, de sütök palacsintát és veszünk jó sok üveg alkoholt hozzá. Örömmel igent mondott az invitálásomra ő is, és péntek este mindenki ott volt pontosan a megbeszélt találkozóhelyen.
Mehdi bevásárlás közben elmesélte, hogy nem kerestek hostelt, próbálkoztak a couchsurfingen, de nem találtak Ivaval szállást ma estére. Küldtek a last minute csoportba is kérést, de nem kaptak még elfogadó választ. Erre mondtam neki, hogy lakhatnak nálam, Alex majd alszik az én szobámban. Nem volt olyan magától érthetődő ezt felajánlanom, mivel még sohasem osztottam meg a szobámat CS vendéggel. Ivaék autóval érkeztek, miután végeztünk, bezsúfolódtunk öten a kis kocsijába és útnak indultunk.
Megérkezésünkkor elrendeztem az ágyakat és a matracot átvittem az én szobámba Alexnek, majd nekiálltam palacsintát készíteni. Időközben befutott Csaba barátom is, aki öt nyelven beszél, bejárta a Föld egyharmadát. Még nem tagja a couchsurfingnek, este többen is győzködtük, hogy csatlakoznia kellene. Mindenki a saját anyanyelvére jellemző akcentussal beszélt angolul, kivéve Alexet, akinek a beszédén semmilyen szinten nem lehetett hallani a francia hatást. Kérésemre átváltott egyszer francia akcentusú angolra is, amin mindannyian nagyon jót nevettünk. Az éjszakánk hatosban jól alakult, egyik fő témánk az iráni kultúra és történelem volt. Mehdi volt a társaság középpontja remek humorával és felettébb beszédes természetével.
Másnap délben keltünk, készítettem a csapatnak reggelit, ami meglepően nagy népszerűséget váltott ki. :-) Összeszedtük magunkat és elindultunk várost nézni. A Batthyányi téri gyógyszertárban sikerült otthagyni a Budapest Guide-omat. Átsétáltunk a Lánchídon, majd elmentünk a Szent István térre, ahol ittunk egy kávét, majd beugrottunk a Bazilikába, ahol esküvő volt, emiatt le volt zárva a templom háromnegyede. Felmentünk a toronyba budapesti kilátást nézni, ez volt nekem is az első alkalom, hogy ott jártam. Onnan elsétáltunk az egyik kedvenc helyemre, a Kino moziba, ahol szintén kávéztunk egyet. A fiúk gulyást akartak enni, ajánlottam nekik a vári Alabárdos éttermet, de lokációs problémák miatt a Jászai Mari téri valamelyik helyi gyorséttermet választottuk. Minden, amit rendeltünk borzalmas ízű volt.
Mehdi kitalálta, hogy este iráni vacsorát főz nekünk, ehhez el kellett jutnunk a Mammut Matchba, felszálltunk a 6-os villamosra. A Széna téri leszálláskor elkapott minket az ellenőr, nálam volt jegy, de a vendégeimnél nem. A többiek szerettek volna jegyet venni, de szombat este 6-kor már minden zárva volt, a helyi automata természetesen rossz volt. Próbálták az ellenőröknek angolul elmagyarázni - én közben fordítottam - hogy a környéken sehol nem lehetett jegyet venni. Az ellenőrök némileg jogosan nem fogadták el a kifogást, az összesen 24 000 Forintos bírság helyett 8 000 Forintot akartak zsebbe elkérni. Mindösszesen 2 000 Ft volt nálunk, a kártyás fizetést vagy a felajánlott 2 000 Forintot visszautasították a kontrollerek. Komoly vita kerekedett köztünk, az ellenőrök nem beszéltek angolul, engem szidtak magyarul (akinek volt érvényes bérlete), többek között megtudtam, hogy az olyan emberek miatt tart ott az ország, amilyen én vagyok és vélhetően prostitúcióból élek (ezt természetesen jóval vulgárisabb kifejezésekkel fejtette ki nekem, amit nincs kedvem szó szerint idézni). Erre elszakadt bennem a cérna és egyszerűen otthagytuk az ellenőröket. Utána elmentünk a Moszkva térre, Iva vett egy gyűjtőjegyet, és a további utazásukkor becsületesen lyukasztgattak mindenhol, sőt az elmaradt hatos villamos utazás menetjegy használatát is pótolták :-)
Bementünk vásárolni alkoholt és a vacsora hozzávalóit, majd hazamentünk, és Mehdi neki állt főzni. Amíg mi kinn söröztünk a teraszomon, Alex és Iva előkészítette a zöldségeket, én a végén elmosogattam. A tökéletes vacsora khoresht bademjoon, azaz grillezett padlizsán volt rizzsel. A beszélgetésünk részben interkulturális volt, részben magánéleti természetű.
Alextől, a francia vendégemtől például megtudtam, hogyha egy francia férfi kapcsolatot kezd egy francia nővel, nagyon udvariatlan dolog megkérdezni a hölgytől hány éves. Elmesélte, hogy egy otthoni barátja most egy éve jár valakivel, és az elmúlt hetekben tudta meg a barátnője korát. Mondtam neki, hogy a magyaroknál a kor lecsekkolása - ha ez nem derül ki az egyéb közösségi média oldalakról - az első kérdések egyike és senki nem fog megsértődni. Mehdi elmesélte, hogy Iránban ő ronda férfinak számít, de Európában nagyon könnyű csajoznia, mert minden nő egzotikusnak és különlegesnek tartja. Mehdi elég helyes fickó meg kell hogy mondjam, ha ő valóban a legrosszabb pasi Iránban, milyen lehet a többi perzsa? Azt hiszem feltétlenül el kell mennem Iránba egy kis terepszemlére :-). Megkérdeztem a fiúkat, hogy hogy tetszenek nekik a magyar nők, de a reakció annyi volt, hogy ugyan sokat sétáltunk, de nem figyelték a csajokat az utcán. Valóban igazat mondtak, mert minden együtt töltött időben egymásra koncentráltunk.
Mehditől azt is megtudtam, hogy 6 éve él Hollandiában, ezalatt nem ment haza, mivel ha visszamegy, akkor le kell töltenie a fennmaradó 15 hónapos kötelező sorkatonaságát. Iránban azonban létezik egy olyan szabály, hogyha egy iráni állampolgár minimum 7 évet külföldön tölt, akkor 10 ezer euró megfizetésével megvásárolhatja a katonasági kötelezettségét. Ez nála azt jelenti, hogy még egy évet Európában kell töltenie, azután hazamegy, és majd kifizetheti ezt az illetéket. A szülei és a barátai nagyon hiányoznak neki, de különösebb honvágya nincsen.
Összeszedtük magunkat és 22.00 órakor bementünk a városba szórakozni. Első állomás az Akvárium, majd utána a Szimpla kert volt. A cider és a sör fogyasztásunk a megszokottnál magasabb mértékűre sikeredett mindannyiunknál. A szórakozóhelyek közötti séták alatt többször előrementem egyedül, Mehdi kicsit ki is akadt rám, hogy lassítsak, mert így nem tudnak beszélgetni velem, ha állandóan előre rohanok. Éjjel 02.00-kor megérkeztünk a Mika Tivadar Mulatóba. Ott már mindannyian nagyon jó barátságot éreztünk egymás iránt és azt sajnáltuk, hogy nemsokára vége lesz az együttlétünknek. 04.30-kor hívtunk egy taxit, amibe már holtfáradtan estünk be.
Alex és én 11.00 órakor ébredtünk gyötrelmesen másnaposan. Mehdiék még aludtak, elmentünk kettesben kávézni a Cafe Cinoba és ismét belemerültünk egymás családtörténetének megismerésébe.
Visszaérkezésünkkor Iváék is felébredtek, csináltam rántottát reggelire, beszélgettünk egy órát, majd hívtam a francia vendégemnek egy taxit 14.00 órára, ami kivitte a reptérre. Alex thank you giftje egy üveg francia desszert bor volt. Hozzáteszem még, hogy a két fiú fizette négyünknek mindhárom nap összes bevásárlását, valamint kávézói és kocsmai számláját. Egyszer sem hagyták, hogy elővegyem a pénztárcámat. Alex és én megöleltük egymást és őszintén nagyon sajnáltam, hogy elmegy. Iva és Mehdi elautóztak a Széchényi Fürdőbe, én itthon maradtam. Este hazajönnek és továbbmennek Brno felé vagy talán maradnak reggelig, még nem döntötték el. Én nagyon szeretném, ha maradnának.
A CouchSurfing hostolásom során sokféle emberrel találkoztam. Némelyikkel rossz tapasztalatom volt, sokukkal jól éreztem magamat, de nem volt meg az a bizonyos klikk. Ugyan kellemes társaságot jelentett sok surfer az együtt töltött idő során, de nem mindenkivel tudtunk tökéletesen egymásra hangolódni. Az első nap már felismerem, hogy a későbbiekben vélhetően nem fogjuk tartani a kapcsolatot. Lehetünk "barátok" a Facebookon, de nem jelent többet, mint az egy ismerőssel több érzés. Jó néhány vendégem viszont barátként távozott tőlem, és búcsúzáskor mindannyian nagyon sajnáltuk a különválást, és hogy különböző országban élünk. Az eddigi 23 vendégem (majdnem) mind visszahívott a saját otthonukba engem is, de tökéletesen szét lehet választani, mikor udvariassági és mikor komoly szándékú akarat az invitálás. És én is nagyon pontosan érzem, melyik vendégem az, akit mindenképpen meg fogok látogatni, és mikor lesz az, hogy bár a városában járok, inkább keresek máshol egy kanapét...
