Nemrég az Index írt egy cikket egy speciális társkereső szolgáltatásról, ami célzottan sugár daddyknek és sugar babyknek szól, magyarul olyan párokat hoznak össze, ahol az egyik fél folyamatos anyagi juttatásban részesíti a másikat, azért, hogy az vele legyen.
Nincs is ezzel semmi gond, ha a felek a maguk helyén kezelik a dolgokat. Ha egy férfi kapcsolatot kezd egy nővel, és azt folyamatosan támogatja anyagilag, akkor gyakorlatilag van egy saját kurvája. A legaranyosabb a dologban az, hogy ezek a férfiak egyébként váltig hangoztatják, hogy ők sosem voltak még prostival, miközben évek óta finanszíroznak egyet. Takarító is lehet valaki úgy, hogy sok ügyfele van és sok házhoz jár dolgozni, vagy elszegődik egy házhoz, ahova minden nap megy dolgozni. Mindkét esetben takarítőnő marad, csak az ügyfelek száma egy vagy sok.
A férfiak persze tökéletesen megnyugtatják magukat azzal, hogy nekik sok pénzük van, amit szivesen megosztanak a "barátnőjükkel". Azaz inkább költenek a barátnőjükre, nem hiszem, hogy bármelyük is teljes pénzügyi hozzáférést és szabad kezet adna az eltartottuk kezébe. Azt is megmagyarázzák maguknak, hogy ők szeretik egymást, és ez nem a pénzről szól. Áhh nem is! Rendben, akkor próbálják ki, hogy nem adnak egy fillért se néhány hónapig a barátnőjüknek, aztán nézzék meg, tombol-e még a szerelem utána is? Esetleg ha hard core verzióban akarják tesztelgetni a csajukat, akkor tegyék is ki abból a lakásból, amit ők finanszíroznak, és nézzék meg, hogy megáll-e a saját lábán életük párja? Azaz továbbra is olvad-e a cukor, ha a barátnőnek vissza kellett költöznie a szüleihez, vagy meghúznia magát egy haverja kanapéján?
Van aki csak ideiglenesen űzi az ipart, és a férfi támogatásából finanszírozza az egyetemi oktatását, diákhitelét, de egyetem után dolgozni szeretne. Büszkesége meg nincsen, hogy a suli mellett kávézóba, kocsmába menjen dolgozni, mint a többi "rendes" lány. Én 20 évesen étteremben/kocsmában voltam felszolgáló, és nagyon jól kerestem. Nem tudtam volna a fizetésemből Louis Vutton táskát venni, de amire szükségem volt, azt megvettem magamnak. És büszke voltam arra, hogy eltartom magamat. Azt gondolom, hogy ez elsősorban nevelés kérdése: az én szüleim arra tanítottak, hogy tanuljunk és legyünk kreatívak, és csináljuk meg magunkat, nem pedig arra, hogy fogjak egy gazdag férjet. Ha neked van épp egy tizenéves lányod, a te felelősséged, hogy milyen példát mutatsz neki és milyen irányba indítod el az életét.
A legtöbb sugar baby célja, hogy hosszabb távon férjhez menjen valamelyik tehetős férfihoz, mivel tudják magukról, hogy nem sokáig lesznek fiatalok, és 30 után már nehezebb egy kitartót találni. Nem tudom, hogy azért, mert tudják magukról, hogy önmaguktól semmit sem képesek felmutatni, és ez később is így lesz, vagy azért, mert a személyiségük olyan, hogy mindig a könnyebb megoldást választják. De ez nem is csak a korról szól. Ha papír van a kezükbe, akkor megnyugszanak. A házasság legalizálja a prostitúciót. Hozzáteszem, ha a sugar daddyk elvettek feleségül egy sugar babyt, az attól még továbbra is kurva marad, ha nem megy el dolgozni. Persze ilyenkor gyorsan szülnek 1-2 gyereket, hogy lehessen a kölykökre mutogatni, miattuk nem dolgoznak. Ez különösen aranyos, amikor a gyerek már iskolás, kiskamasz, de még anya mindig "nem tudott" elmenni dolgozni. És mindig mindig van kifogás, hogy miért nem. Itt van egy angol lány, aki nem is akar dolgozni. Érdemes megnézni a cikk alján a videót is, amin beszél az életéről és a sugar babységről.
Ha a férfi tényleg gazdag, nem azért kell elmenni dolgozni, mert kell a pénz kenyérre, hanem, hogy legyen miért felkelni. Ne butuljon el teljesen az agyad. Használd, és érezd azt, hogy szüksége van a munkádra valakinek, és a társadalomnak. Van néhány példa a szupergazdagoknál, hogy alapítványt hoznak létre, ahol a feleség fog dolgozni teljes munkaidőben, ilyen szimpatikus eset a Bill és Melinda Gates Foundation is, ahol ugye már a házaspár dolgozik teljes munkaidőben. Vagy Marc Zuckerbergéknél, Priscilla kezeli a közös alapítványukat, amíg Mark Facebookozik. Az összes igazán sikeres férfi mellett egy dolgozó nő áll.
Szóval ha a párod szupergazdag, és neked nincs mit csinálnod, akkor vedd rá, hogy hozzatok létre közösen egy alapítványt mondjuk 10-100 millió forint alaptőkével, és legyen a te feladatod az, hogy az alapítványt kezeled, és a befolyásotokat latba véve további pénzeket gyűjtesz a programotokhoz. Nem a klasszikus értelemben fogsz dolgozni, vagyis persze dehogynem, a munka ugyanaz lesz, és segíteni fogsz egy általatok kiválasztott segélyezésre szoruló célnak. Ha az eltartódnak meg van már egy felesége, akkor is ráveheted, hogy hozzon létre egy jótékonységi alapítványt a saját nevében, de kérd meg, hogy vegyen oda fel téged dolgozni. Mondjuk ez akkor kissé problematikus, ha a feleség is ott akar dolgozni.
Az én kérdésem az, hogy ezek a sikeres, gazdag férfiak miért nem egy olyan lányt találnak, aki megél a saját jövedelméből, és nem szorul a támogatásukra? Nekem is volt néhány nagyon gazdag emberrel kapcsolatom, de egyik se tartott el, hanem büszke volt arra, hogy olyan csajuk van, aki magától is sokat keres. Kaptam én is ajándékokat, kifizették néhány számlámat, ha úgy adódott, de mindig volt saját jövedelmem, és én is költöttem rájuk. Sőt, egy fél évig volt egy milliárdossal kapcsolatom, aki effektíve nekem több pénzbe került, mint én neki. Én 24 éves voltam, ő meg 48. Mindig nála voltunk, nem utaztunk el sehova, szóval nem kerültem neki semmibe. Nem volt szükségem a pénzére, mert abban az időben én is nagyon jól kerestem, a társaságáért voltam vele. A barátai persze a korkülönbség miatt azt gondolták, hogy a pénze miatt, én meg nem kötöttem az orrukra, hogy van nekem is, és a barátuk egy fillért nem költ rám, és ez nekem így jó. Ezt azért mesélem el, mert ha nagy korkülönbséggel láttok egy párt, nem biztos, hogy a szokásos "ohh biztos csak a pasi pénze miatt.." sztori van a háttérben, van úgy, hogy egyáltalán nem. Ritka ugyan, de van.
A férfiak miért elégszenek meg egy eltartott barátnővel, feleséggel? Önmaguk sokat dolgoznak, sikeresek, kreatívak és okosak, akkor miért elég nekik valaki, aki azon kívül, hogy csinos, és talán jó társalkodópartner, és vélhetően jó szerető is, mégsem csinál semmit, azaz egy senki? Persze jól kinézni sok meló. Kozmetikus, testkezelések, manikűr, pedikűr, és fitness termekbe járás, vásárolgatás, hát ezzel majdnem el is ment a nap. A maradék időben meg lehet barátnőzni, filmeket nézni és Facebookozni. De az igazán fasza csajok miközben ezt mind megcsinálják, vezetik a saját vállalkozásukat, vagy bejárnak egy munkahelyre és ott sikeresek. Én ha sikeres milliárdos férfi lennék, sokkal büszkébb lennék egy ilyen barátnőre, mint akiről azt kéne mondanom, hogy öhh.. nem csinál semmit.
Ajándékot elfogadni nem ördögtől való, vagy ha megszorul a lány anyagilag, és időlegesen a pasija fizeti a költségeit, az is teljesen rendben van. De fontos, hogy amellett a nő igyekezzen magától is valamit felmutatni, keressen állást, próbálja ki magát különböző vállalkozásokban. Rengeteg ötlet, projekt van, amit pénz nélkül is el lehet kezdeni. Ismerek olyan házasságokat magam körül, ahol a feleség beleült a készbe, nagyon jó életszinvonalon éltek, amit a férj munkája teremtett meg, a lány szült két gyereket. A kapcsolat gallyra ment, elváltak, és most a nő ott maradt 300 ezer forint bevétellel, amit a férje fizet neki gyerektartársa, és a saját jövedelme kb. 100-150 ezer forint. Igen, meg lehet élni havi 450 ezer forintból hárman, csak szerintem nagyon nehéz, és ha előtte 7 számjegyű összeget költöttél havonta, akkor a jövedelem ilyen irányú zuhanása nagy seggreesés lesz. Szóval ha te vagy az a feleség, ahol a férjed eltart, kezdjél el félretenni, mert soha nem tudhatod mi lesz a házasságoddal 10 év múlva, és mennyire lesz a most tündér támogató férjedből később egy fukar nagy köcsög. Válás esetében a gyerekeket kell finanszíroztatni, és természetesen nem önmagunkat.
Megkérdeztem férfiakat miért jó egy nőt kitartani, nem éppen hogy borzasztó önbizalomromboló érzés, hogy valaki csak a pénzéért van vele? Azt a választ kaptam, hogy ilyenkor a dominanciája erősödik ettől, azt érzi, hogy valaki felett uralkodhat, hiszen annak tőle függ az élete, megélhetése, és úgy irányíthatja, játszhat vele, ahogy neki jól esik. Szerintem meg az igazán mesteri dominancia játék az, ha azt mindig edzésben kell tartani, és nem "érdemli ki" olyan könnyedén. Azaz ha a nő nem függ tőle anyagilag, mégis ő marad a domináns a kapcsolatban. Beszélek persze azokról a párokról, ahol a nőnek szüksége van egy domináns partnerre, és önmaga szivesen van az alárendelt szerepben.
Kevés a fiatal, okos, csinos, jól kereső huszonéves, akit lehet választani barátnőnek. Sokkal kevesebb energiabefektetéssel jár egy sugar babyt találni egy erre szakosodott társkereső honlapon, nem csoda, hogy több száz millió forint nyereséget ért el a honlap üzemeltetője már az első évben.
Másik vélemény az volt a gazdag ismerősömtől, hogy "azért mert szerelmes vagyok belé". És hát erre nincs is semmilyen ellenérv. És van a puszta leegyszerűsített üzleti modell válasz, amikor nincs dominálásról szó, csak a férfi úgy áll a kérdéshez, hogy nagyon nem ér rá barátnőt keresni, és az ilyen honlapoktól rögtön azt a szolgáltatást kapja meg, amit keres, és amiért nagyon szivesen fizet is. Ez a gyakoribb.
Ha a másik oldalon állok, és én finanszírozom a férfit, akkor attól a pillanattól kezdve, hogy ez bekövetkezik, elvesztem az érdeklődésemet iránta, magam iránt meg szánalmat érzek, pont úgy, ahogy azok a férfiak iránt, akik megelégszenek egy olyan nővel, aki kitartatja magát. Volt ilyen kapcsolatban, kb. fél évig tartott, megfeleltünk minden sztereptípiának, sokkal fiatalabb volt nálam stb. Utána már idegesített, hogy a srácnak semmilyen ambíciója nincs, és soha nem dolgozott, és azt várja el, hogy majd én oldom meg az életét. Amikor arról kezdett sokat beszélni, hogy odaköltözne hozzám, az már válóok volt a részemről, és azonnal kidobtam. És itt nem a kialakult női-férfi szerepekről van szó. Azaz ne gyertek azzal, hogy héé, persze, hogy az ultragáz, ha a nő tartja el a férfit, de az rendben van, ha a férfi tartja el a nőt. Egyik sincs rendben.
Olyan kivételeket tudok elfogadni a tartós finanszírozásra, hogy az egyik fél lebetegszik (fizikailag vagy mentálisan) és munkaképtelen lesz. Vagy ha gyerek születik, és az egyik fél marad a babával. De az is max két év, utána vissza lehet menni dolgozni. Ha a nő 5 gyereket szül zsinórban, akkor megértem, hogy nem megy el dolgozni, 20 évvel később meg nehéz bármilyen állást találni. A bármilyenre meg nincs is szüksége. Az ő munkája akkor a család lesz, és a férjének is teremt egy biztonságos otthont. És hangsúlyozom azt is, hogy nincs azzal baj, ha a nő ajándékokat, utazásokat, drága ruhákat, akármit fogad el a párjától, ha közben meg van a lehetősége, hogy akármikor elküldhesse a másikat a picsába, ha úgy érzi szükségesnek. De ne legyen kiszolgáltatva.
Kövess Facebookon is!
