Kathy (30) megérkezett San Franciscóból, a száznegyvenkilencedik vendégemnek derékig érő szőke haja a feje tetejére volt csavarva. Négy estét volt a vendégem. Másnap megkérdezte, hogy van-e leszbikus bár Budapesten, ahova elmehetnénk. Utánaérdeklődtem online és offline csatornákon, de az derült ki, hogy klasszikus leszbi bár nincs a csajoknak Budapesten, csak Facebookon szervezett összejövetelek, meg vannak helyek, ahova leszbikusok is járnak, de főleg hétvégén aktívak. Kathy viszont szombaton utazott tovább Athénba.
Kathy kedves és szimpatikus volt, bár nem sok időt töltöttünk egymással. Tipikus amerikai, aki mindig marad a felszinen, és mindenre hasonlóan reagál. Őszinte érzéseket és reakciókat ritkán láttam rajta. Elmesélte a megérkezése napján, hogy van egy feminista blogja, ahol interjúk vannak különböző nőkkel, akik beszélnek a szexualitásukról, nemi identitásukról, nőiességükről, de főleg a szex a téma. Kért tőlem egy interjút, mondtam oké, de fénykép és a nevem nélkül, mert mégis jobb, ha anonimként szereplek benne. Aztán elszaladtak a napok, utolsó nap szólt, hogy akkor most, de épp nem volt kedvem a szexről beszélni. Aznap kapott a Harper's Bazaartól egy melót, hogy írjon Budapestről, így inkább arra biztattam, hogy menjen ki fotózni, a HP megrendelés sokkal fontosabb, mint az én interjúm.
Kathy egy startupnál dolgozott San Franciscóban, ahonnan nemrég elküldték, és most utazgat, s úgy döntött, hogy független újságírásból fog megélni. Péntek este útban voltunk hármasban, hogy meglátogassuk az egyik barátomat, előtte még beugrottunk a Művész Moziba karszalagot venni nekem a május 13-án kezdődő Artmozik Éjszakája nevű programra. Péntek éjjel mozizni fogok a Toldiban, majd a Művészben zárok. Még nektek is van 2 napotok, hogy jegyhez jussatok! A jegyvásárlás után Kathy visszafordult, hogy most haza kell menni felhívni a a férjét. Én meg, mi van? Te férjnél vagy? Igen. Hát ez valahogy eddig nem került szóba.
Másnap megkérdeztem tőle, hogy meg lehet-e élni San Franciscóban független újságírásból, főleg, hogy csak most kezdi. Azt válaszolta, hogy a férje nagyon sokat keres, neki csak arra kell a pénz, hogy utazgasson belőle, vagy a személyes szükségleteit kielégítse. A lakástörlesztést és a számlákat a férje állja.
Nyitott házasságban élnek, mindkettőjüknek megvannak a saját kalandjaik, amit el is mesélnek egymásnak. A szabály annyi, hogy nem bonyolódnak komolyabb viszonyokba másokkal. Kathy biszexuális, női preferenciával. Kathy és a férje vigyáznak a kapcsolatukra, és ahogy a monogám párok megkötik azt a megállapodást, hogy nem kefélnek félre egy éjszakára sem, ők ahhoz tartják magukat, hogy tartósan egyik sem tart fel harmadik féllel kapcsolatot. Igazat adtam nekik, hogy ez a tökéletesen járható kapcsolati forma, nem csapják be egymást, és nem is teszik a másikat kalitkába. Számukra a hűtlenség az érzelmi megcsalást jelenti.
A megcsalás borzalmas. Életeket és családokat tesz tönkre. Ez az egyik morálisan legszívszorítóbb dolog, amit az egyik fél tehet a másikkal. De nagy különbség van az emocionális és a szexuális hűtlenség között. Fontos figyelembe venni, hogy a kettő nem mindig jár kézen fogva egymással. Gyakoribb eset két felnőtt között a szexuális kapcsolat, mindenféle érzelmi kötődés nélkül, de erős érzelem lehet két fél között szex nélkül is. Egy tanulmány szerint a férfiak jobban kiborulnak a szexuális hűtlenségtől, míg a nőket jobban zavarja, ha a férjük szoros baráti kapcsolatot alakít ki egy másik nővel.
A megcsaláson az emberek a szexuális félrelépést értik. Dan Savage az alábbi videóban megindokolja miért természetellenes a monogámia. Az állítását arra alapozza, hogy a monogámia központi elve riasztóan magas válási statisztikához vezetett, és elterjedtek a rövid távú alkalmi kapcsolatok, amiknek nap mint nap tanui vagyunk a társadalmunkban.
A kapcsolatban élők többsége bűntudatot érez, ha szexuálisan vonzódni kezd egy harmadik félhez. Talán el kéne fogadnunk, hogy teljesen természetes érzés, ha egynél több valakit kedvelünk párhuzamosan. Miközben komoly morális harcokat okoz önmagunkkal a harmadik fél felé való kikacsintás, s mindez súlyos lelki problémákhoz vezet. Az Egyesült Államokban a házasságok több, mint fele válással végződik, Magyarországon ennél még magasabb az arány. A válások okának azt nevezik meg a legtöbb válóperben, hogy az egyik fél hűtlen volt.
Az embereknek sokkal realisztikusabb elvárásainak kéne, hogy legyen a kapcsolatukkal szemben. A házassági fogadalom idejében komolyan hiszünk abban, hogy szeretni fogjuk a másik félt holtodiglan, de nem őrültség ezt kijelenteni? Valóban meg lehet ígérni a következő várható 40-50 év érzéseit felelősen, és hihetően? Szexuálisan és érzelmileg vonzónak találni valakit nem feltétlenül az, ami felett kontrollt gyakorolhatunk.
A monogámia nem mindenki számára vállalható, vagy teljesíthető. Írom ezt úgy, hogy a szüleimnek idén ősszel lesz az ötvenedik házassági évfordulója, és még mindig végtelen szeretetben, hűségben és összetartásban élnek egymással, nem pedig csak együtt laknak. Mégis rajtuk, és 1-2 pozitív példán kívül nem ismerek olyan igazán boldog házasságot, ami legalább 8-10 éve tart. Egy partner az életünk végéig.. elég depresszívnek tünik. A monogámia a XXI. században még mindig létezik, de nem az egyetlen megoldás a kapcsolatok fenntartására. Van választásunk.
A gondolataim egy részét innen merítettem. Kövess Facebookon is.
