Ötvennyolcadik vendégem, az amerikai Josh McBee két éjszakára érkezett hozzám. Los Angelesben él, és gazdasági elemző egy piackutató cégnél. Egyetemi végzettsége szerint újságíró. Eladta a lakását, felmondott a munkahelyén, és egy több éves világkörüli útra indult két hónappal ezelőtt. Bejárta Portugáliát, némileg Németországot. Budapesten egy hetet töltött. Tőlem Krakkóba utazott, ahol szintén egy hetet lesz és angol tanárként fog dolgozni. A CS-nek 2009 óta tagja, 30 pozitív referenciája van szörferektől és 5 vendéglátóktól. 

Szerda este találkoztunk a házam előtt. Gyors bemutatkozás után a kezébe nyomtam egy sört üdvözlésképp, majd bementünk a városba. Beugrottunk a Kinoba kávézni, itt közölte, hogy ezt ő fizeti és az egész estét ő fogja. Nem ellenkezdtem. A Jászai Mari tértől az Oktogon érintésével besétáltunk a VII. kerületbe és a szokásos Gozsdu Pointerben kötöttünk ki. 

Gyorsan kiderült, hogy barátok leszünk. Azt szeretem a legjobban a couchsurfingben, mikor néhány perc együtt töltött idő után tudod, hogy ez egy remek CS élmény lesz. Mikor gyorsan rá tudsz hangolódni a vendégedre és ő is rád. 

Elmesélte, hogy kb. 2 hónapja van egy barátnője, akit internetes társkeresőn ismert meg. 5 hetet minden nap együtt töltöttek, majd Josh elutazott. Főleg sms-ekkel tartják a kapcsolatot azóta. A szerelem leírhatatlan, Josh szerint ez a lány az igazi, már beszélgettek a házasságról és a jövendő gyerekeik nevéről és neméről. 

Josh Krakkó után Indiába, Új-Delhibe utazik két hétre, majd onnan Sri Lankára, aztán Új-Zélandra. Ott majd csatlakozik hozzá a barátnője is. 

Josh utálta a munkáját. Elmesélte, hogy közgazdasági vagy szociológiai végzettség nélkül lehetett a cégen belül bárki elemző. Szerinte nem kell különösebb ész ehhez a munkához. A cégük a piacon az egyik legolcsóbbnak számított, számtalan komoly nagyvállalati ügyfelük volt, talán az áruk miatt. Josh szerint az egész termékük egy vicc volt, az adat forrása, és a elemzés kimenetele messze állt a professzionizmustól, és a hiteles valóságtól. Sima adatrögzítőből nagyon könnyen lehetett a cégnél előrébb lépni. Pár hónap munkavégzés után, és némi teszt kitöltésével meg is kaptad az economic analyst státuszt. Az ügyfeleket ez az oldal mégsem érdekelte. Kifizették a számlát és örültek, hogy olcsó a végösszeg. Josh még nem tudja, hogy mit kezd magával, ha visszatér az Államokba. Szeretne valamilyen saját céget indítani a barátaival. 

Josh elmondta, hogy a két hónapos tapasztalatai alapján az európai lányok sokkal szabadabbak, és ellazultabbak, mint a Los Angelesi nők. Josh szeret sörözni esténként, több exbarátője is ebbe belekötött és azt kérdezgették, hogy miért iszol, ne igyál!, mi az oka, mi a bajod, beszéljük meg. Pedig ő csak szereti a sört. Mondtam neki, hogy hát ez itt természetes. Ha megiszol esténként pár sört a barátaiddal, nem gondolom, hogy mély lelki analízisbe kell bocsájtkozni emiatt.  

Valamikor 04.00 körül hazamentünk taxival. Sajnos csak alig 4 órát aludhattam, mert a lakástulajdonosom csöngetett 08.30-kor. 10.00-től meg már dolgom volt. Josh-t felébresztettem, mielőtt leléptem otthonról. Megkértem, hogy menjen el a kerékpár szervízbe és vegye fel a bicajomat. Megmutattam neki a térképen, hogy hol van. Szegény nem igazán volt képben az álmosságtól, de megígérte, hogy megteszi. Mielőtt elmentem volna otthonról, meggondoltam magam, mert féltem, hogy nem talál vissza a lakásba bicajjal. Ismét felkeltettem és mondtam neki, hogy mégse kell mennie.  

Este 18.00-ra kértem, hogy jöjjön haza, mert nála volt a kulcsom, a kerékpárt meg be kellett tenni a garázsba, amit hazahoztam taxival. A ház előtt várt, elvette a csomagomat, bementünk a lakásba. Ő pizzát hozott, nálam saláta volt. Megettük. Elsétáltunk a helyi Sparba némi cidert és sört venni, na meg cigarettát. Szegény nem jött rá hol lehet venni. Mikor odaértünk a közeli Nemzeti Dohányboltba, elkezdett röhögni. Azt hitte, hogy ez szex-shop. Csodálkozott is, hogy milyen sok van belőle Budapesten. A mai terv az volt, hogy a teraszomon maradunk. Én aludni akartam aznap este legalább 8 órát, neki meg 04.50-re hívtunk taxit a hajnali reptéri krakkói járatához. 

Elmeséltem neki, hogy az egyik amerikában élő magyar ismerősömnek sztriptíz táncos barátője lett pár hete, aki naponta 2 000 dollárt keres. Mármint a sztripper lány. Megkérdeztem, hogy lehetséges e ennyi pénz összeszedni ezzel a munkával New Yorkban szex nélkül? Mert az ismerősöm váltig állítja, hogy a csaja nem dug senkivel rajta kívül. Josh szerint valóban lehet, mivel a rendszer úgy működik, mintha taxisofőr lennél. Azaz az este megkezdésével pl. 500 dollárral tartozol a hely tulajdonosának. Minden kb. 3 perces vetkőzés után a lányok előremennek a közönség közé, akik 1-2-5 dollárosokat dugdosnak a bugyijukba. Egy ilyen körrel könnyen összeszednek 50-60 dollárt. Ezt a kört gyakran ismétlik. Egy öltánc kb. 60 dollár. A rendszer tehát úgy működik, hogy a lányok fizetnek a hely tulajdonosának úgymond bérleti díjat, mint a taxisofőrök fizetnek az autóért a taxitársaságnak. A lányoknak a tulajjal sem kell lefeküdni, hiszen a tulaj pénzt akar keresni, szimplán üzleti partnernek tekinti őket. A napi 2000 dollárt kicsit ő is sokkalja, de nem tartja lehetetlennek. Sőt, Las Vegasban egy menő helyen egy stripper napi 10 ezer dollárt is könnyen megkeres a szimpla vetkőzéssel. Megkérdeztem, hogy zavarná e, ha a barátnője szriptíz táncosnő lenne? Erre azt válaszolta, hogy az igen, de azt nem bánná, ha a a csaja camera kurva lenne. (azok a lányok, akik interneten vetkőznek, és mindenféle dolgokat csinálnak magukkal utasítás alapján videocam-en keresztül, miközben a nézők fizetnek ezért percdíj alapján.) Erre mondtam neki, hogy ne hülyéskedj, és ha ismerős nyitja meg az ablakot? Szerinte a nézőnek ebben az esteben ugyanolyan kínos lenne, hiszen ő mit keres azon az oldalon? 

Mondtam neki, hogy még sosem voltam sztriptíz bárban, de nagyon kiváncsi vagyok rá, hogy milyen. Mondta erre, hogy mehetünk, ha van kedvem. Mondom, oké, menjünk. Akkor múlt el éjfél. Lázas keresésbe kezdtem a neten, melyik a legjobb klub. Kaptam pár tippet FB-n is. Josh mondta, hogy csinosan öltözzek fel, mert legalábbis Amerikában nem engednek be topisan night bárokba. Felvettem egy laza fehér flanel inget és egy fekete mini csipke szoknyát, valamint a 12 cm magas sarkú cipőmet. Josh végigmért, és mondta, hogy ez nem lesz jó, mert nem tudom szétrakni a lábam az öltánc alatt. Ja igen, mondta, hogy a másik thank you giftje az lenne, hogy befizet engem egy lap dance-re. Átöltöztem egy csinos rövid nadrágba, majd hívtunk egy taxit.

Beugrottunk egy billiárd klubba játszani és bemelegíteni kicsit sörökkel. Nem vagyok túl játékos, de nem is borzasztó. Josh ügyes volt. A második partit én nyertem, de sokat csaltam. Utána váltottunk némi 500-ast és besétáltunk a Marilyn Night bárba. 

A történet itt folytatódik. 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess a Facebook oldalon is.