Szombat délután 40 perccel a kapuzárás előtt értem ki a reptérre és szerencsére senki nem állt előttem a poggyászfeladásnál. A Wizz pultban ülő kedves mosolyú hölgy elmondta, hogy nagyon profi módon időzítettem az érkezésemet, mert pont mostanra tünt el a sok ember. Ennek ellenére azért ajánlotta, hogy legközelebb 2 órával hamarabb érkezzek, mert járhatok rosszabbul is. A security checkin-nél sem volt előttem senki. 4 perccel a reptérre érkezés után benn voltam a zöld zónában. 

Ittam egy kávét, mielőtt beálltam volna a sorba a kapuhoz. Miután feljutottam a gépre, azonnal helyet foglalhattam a leghátsó sorban az ablak mellett. Két negyvenes hölgy ült le mellém, a veszprémi Mendelssohn Kamarazenekar két tagja volt az útitársam. Az egész zenekar épp egy két hetes spanyolországi haknira érkezett. Nagyon kellemes társaság volt a két lány. Elmesélték milyen nekik zenészként élni, hány országban jártak eddig, milyen komolyzenészként felnőni és hogyan telnek a mindennapjaik. Ez az élet mennyire alkalmazkodik a családi élethez. (Nehezen). A lányoknak isteni humoruk volt, tudtak nevetni a saját hülyeségeiken. A zenekar hangszereiket kisbusz hozta Barcelonába, de néhányan viszont feladták a repülőre csomagnak. Megérkezéskor egy srác rémülten tapadt az ablakhoz, mert pont a szeme láttára emelték le a csellóját és tették le a földre. Nekem úgy tünt óvatosan bántak a hangszerrel, a srác úgy érzékelte, hogy ledobták. De a zenészek úgy tekintenek a hangszerükre, mint egy újszülött csecsemőre.

Kisétáltunk együtt, felvettük a csomagunkat, itt elbúcsúztam a lányoktól. Megkerestem az információs pultot, vettem 5 napos travel cardot 29 Euróért, kaptam térképet és elmondták merre van a 46-os busz, ami behozott a Plasa Espana-hoz. Ilyen lazák a barcelonai buszsofőrök kanyarodás közben. :-)

A Plasa Espanyatól elmetróztam a hatodik   hostomhoz. Rafa Dujjaric (42) a Dominikai Köztársaságban született és nőtt fel. 9 éve költözött Barcelonába, mert szerelmes lett egy lányba. Webfejlesztőként dolgozik. 105 pozitív referenciája van, 39 surfertől, 3 hosttól. A Clot metróállomáshoz közel lakik, ami 2 megállóra van a Sagrada Familiától. Valamikor 21.00-körül érkeztem meg hozzájuk. Rafa egyedül volt otthon. A lakásuk teljesen labirintus szerű. A bejárattal szemben van a fürdőszoba, egy szűk folyosó vezet balra, majd onnan jobbra kell fordulni. Jobbra az én szobám, balra kanyarodik el egy újabb folyosó. Ebbe csatlakozik be a konyha, Rafáék hálószobája és a nappali. Olyan a lakásuk alaprajza, mint egy előre borított szék oldalnézetből. A vendégszoba gyakorlatilag az öltöző szobájuk, csak van benne egy kanapé. Lepakoltam a cuccaim és átadtam a thank you giftemet. Hoztam nekik túró rudit és paranyica sajtot. Rafa válaszul átölelt és megpuszilt, mondta, hogy náluk így szokás megköszönni az ajándékot.

Leültünk a nappaliba, kaptam vizet. Rafa és a cseh barátnője 3 éve vannak együtt, szintén a couchsurfingen keresztül jöttek össze. Rafa 2010-ben hostolta Zdenkat (30) Barcelonaban, majd egy hónappal később meglátogatta a lányt Prágában, két hónappal később hazavitte Dominikára. Zdenka két éve él Barcelonában. Könyvekből és Rafatól tanult meg spanyolul. Együtt is spanyolul beszélnek. Mindketten nagyon aktív couchsurferek voltak a kapcsolatuk előtt. (Zdenka 25 poz ref, ebből 15 hosttól és 7 surfertől). Az összeköltözés után Zdenka minimalizálni kezdte a vendégek fogadását. Havonta egy vendég jöhet csak pénteken és szombaton. Rafa szeretne minden héten vendégeket fogadni, de tekintettel van a barátnője kérésére. Rafa szeret couchsufing meetingekre járni és bulizni a barátaival, akár minden nap. Zdenka szivesebben marad otthon kettesban Rafaval.  

Két órával később befutott Zdenka is. Egyből a szívembe fogadtam őt is. Gyorsan csinált nekünk rukkolás salátát, ami elképesztően finom lett, kb. éjfélig beszélgettünk a kanapéjukon. Elmesélték mire használják a couchsurfinget. Zdenkának a nyelvtanulás volt a fontos motiváció, Rafanak a barátkozás. Rafa tavasszal nap 4-6 requestet kap, nyáron 20-25 kérés érkezik. Reggelente napi fél óa megy el a reqestek megválaszolásával. Nekem azért mondtak igent, mert én magam is nagyon sok vendéget fogadtam már.

Elmeséltem nekik, hogy tavaly egy frissen megismert férfi hívására utaztam Londonba, akire az első pillanatban barátként tekintettem, de hamar végeszakadt a barátkozásnak, mert a másik fél többet akart, mint amit én nyújtani tudtam. Ebből a történetből átsiklottunk ennek a témának az elemzésébe, azaz, hogy lehetséges e, hogy két ember megismeri egymást, szimpátia alakul ki közöttük, az egyik nem érez szexuális vonzerőt a másik iránt, ebben az esetben kialakulhat e később vonzódás kettejük között? Rafa szerint ilyenkor adni kell egymásnak időt. Zdenka és énszerintem, ha nincsen meg azonnal a szikra, akkor később sem lesz meg. Lehet a másik a legjobb barátom a későbbiekben, de a vonzódást azonnal kell éreznem. Szerintünk ez kémia, azonnal működésbe lépő hormokok, ami ha a kezdetben nincs meg, nem alakulhat ki később se. Velünk legalábbis ez sohasem történt meg. Ez az eset, amikor valakiről azonnal tudod, hogy na vele nem. Próbáltam szemléletesebb példával is élni: Átölelem a másikat, vagy ülök mellette a moziban stb, és ha nem érzek közben semmit, akkor nem tudok benne hinni, hogy lehet közöttünk kapcsolat, szerelem, vagy bármi a jövőben. Rafa teljes szivből hisz benne, hogy ez a fajta vonzódás simán kialakulhat később, csak türelem kell és időt kell hagyni egymásnak. Erre megkérdeztem, hogy miért kéne türelem? Annyi vonzó férf szaladgál az utcákon, ha épp szingli vagy és ha az egyik megismert pasival nincs semmi, akkor majd lesz a következővel. 

Zdenka fáradt volt, de sikerült rábeszélnem, hogy mozduljunk ki. itt vagyok Barcelonában és egy lakásban ücsörgök, ne már! Összekaptuk magunkat és elmetróztunk valahová. Majd 10 perces séta után becsöngettünk egy házba, ahol épp egy házibuli zajlott. Rafa barátja, egy helyes argentín srác ünnepelte a 32. születésnapját. A barátai franciák, angolok és katalánok voltak. A társaság fele felugrott az érkezésünkre, és odajöttek hozzám bemutatkozni. Mindenki megpuszilgatott, átölelt, a kezüket vagy a vállamra vagy a derekamra tették. A bemutatkozáskor adott puszi még mindig zavar, Zdenka is elmesélte, hogy pár hónapot kellett itt élnie ahhoz, hogy megszokja teljesen. A deréksimogatós bemutatkozás viszont új volt nekem. Tőlük elfelejtettem megkérdezni melyik országból jöttek. (vagy brazil vagy francia lehet :-) Egyébként mindenki Barcelonában él. A szülinapos nagyon jó vendéglátó volt, egyből kaptam kubai rumot kólával, jéggel, lime-val. Elmesélte, hogy hat éve couchsurfing tag, hostolt legalább hatvan embert, és sokat utazott is a kanapészörffel. De az elmúlt 2 évben már nem lépett fel az oldalra. Mióta profitorientált cég lett a szervezet, minden megváltozott és ezt ő már nem akarja követni. Megváltozott  a couchsurfing szellem, az oldal és a közösség. 

Beszélgettem még egy Bordeaux-ból származó francia sráccal a borokról. A vendéglátónk szólt, hogy vannak még itt magyarok, majd rámutattak egy férfira. Mondom, hát ő nem néz ki igazán magyarnak. Odafordultam a fiúhoz és megkérdeztem, hogy beszél e magyarul. A srác átváltott magyarra, ami tökéletes volt, de volt valami picike akcentusa. Felfedte, hogy az apja szerb, az anyja magyar. Bemutatta a barátnőjét, aki teljesen vajdasági magyar. Két hónapja élnek Barcelonában. Főleg ők csodálkoztak azon, hogyha én csak aznap érkeztem egyedül turistaként Barcelonába, akkor hogy jutottam el egy házibuliba? Elmeséltem nekik mi az, hogy couchsurfing.