Huszonkilenc és harmincadik vendégeim egy éjszakára jöttek hozzám. Ricardo  (27) Costa Ricán született, ott élt 5 éves koráig, onnan a családjával Mexikóba, majd Ecuadorba, Izraelbe és Chilébe költözött. 22 évesen beiratkozott egy New York-i filmes főiskolára és vágó szakon végzett. Brooklynban él és részmunkaidős vágó állása van egy NYC-i kábel televíziónál. Most egy 10 hetes európai utazáson vesz részt. 2 éve használja a Couchsurfinget, 24 pozitív referenciája van, felében hosttól és surfertől egyaránt.

 Will (25) Richmondban született és nőtt fel, majd diplomázott szerzett marketing szakon, jelenleg Denverben él. Két hónappal ezelőtt még egy autókölcsönző cégnél dolgozott, de felmondott és szintén egy 3 hónapos európai utazásra indult. Bérel egy lakást Németországban, Brémában, mert van ott egy barátja, és akart egy jó ismerőst a közelében és kellett neki egy hely, ahova hetente-kéthetente "haza" lehet térni. Decemberben tér vissza Denverbe és megpróbál állást találni valamelyik banknál, mint sales-es. idén májusban regisztrált a CS-re, 7 pozitív referenciája van, ebből 2 hosttól. 

A fiúkkal Nagyi palacsintázójában találkoztam este 19.00-kor a Batyin. Köszöntem nekik és gyorsan rendeltem két sajtos palacsintát, leültem hozzájuk, váltottunk kb 3 mondatot, mikor Ricardo megdicsérte milyen szépen beszélek angolul. Reagáltam nekik, hogy ez a gondolat téves, de később ezt maguktól is észre fogják venni. Ricardo amerikai akcentussal beszélt angolul, a beszédében nyoma se volt a spanyol akcentusnak. Ő kb a negyedik olyan ember, akivel találkoztam, aki a saját (nem angol nyelvű) hazájában nőtt fel, még sincs az anyanyelvére jellemző akcentusa. Szerencsés emberek. 

A fiúk nyáron ismerték meg egymást egy arizóniai zenei fesztiválon, külön utakon utaznak Európában, de átlagosan 2-3 hetente keresztezik egymás útjait pár napra. 

Összeszedték a cuccaikat és hazamentünk. Ricardo gépe reggel 06.30-kor indult Barcelonába, el is döntötte, hogy marad a városban hajnalig és onnan megy ki a reptérre. Will busza délelőtt 11.30-kor ment Bécsbe, ő szépen le is pakolt nálam. Próbáltunk valamilyen éjszakai vonalakat találni a reptérre, megnéztük a neten melyik busz visz oda, de nem tudtam semmilyen gyakorlati tanácsokat adni, mivel soha nem használtam még a tömegközlekedést a repülőtérre. 

Megérkeztünk a Kiadó Kocsmába és zárásig ott is maradtunk. Egy hónapja nem ittam alkoholt, ezért elég gyorsan hatott a 3 cider. Még útközben megkérdeztem Ricardot van e zöld kártyája, ettől a kérdéstől elég ideges lett. Mondta, hogy nincsen, a diák vízuma lejárt. Emiatt nagyon stresszes, és mindig mindenki ezt kérdezi tőle, hogy hogyan fogja megoldani ezt a kérdést. Amellett, hogy nagyon unja ezt a témát, csak feszültebb lesz, ha erről kell beszélnie. Nyilván megértettem és abbahagytam a kérdezgetést. Témát váltottunk, de 20 perccel később maga hozta fel a kérdést. Szeretne megnősülni, szereti az amerikai lányokat, szereti Egyesült Államokat, szeretne végleg letelepedni. Három hónapos turistavízummal megy vissza decemberben, megpróbál 90 napon belül megismerni egy lányt és feleségül venni, amire ő maga is igen csekély esélyt lát, de most ez a fő célja. Elmesélte, hogy volt egy 2 és fél éves kapcsolata egy New Yorker lánnyal, akit el is akart venni, de a lány nem tudta eldönteni, hogy szerelemből vagy a zöld kártya miatt kérik meg a kezét. Pedig ezt a lányt tényleg nagyon szerette. Szerintem sokkal egyszerűbb lenne egy másik utat választani, azaz ha a televízió nem alkalmazza teljes munkaidőben, akkor találni egy vállalkozó havert, aki hivatalosan felveszi állásba, elintézi a papírokat, ő meg kifizetné a dokumentumok és adók költségeit. Sokkal olcsóbb és stresszmentesebb verzió ez. Will is egyetértett velem. Mondjuk erről a lehetőségről se beszéltünk sokat, mivel nem akarok green card szakértő szerepben tetszelegni. Vicces is lenne.

Megtanultam egy számomra új amerikai viccet. "That's what she said". Fogalmam sem volt mit jelent, elég értetlen reakciót vágtam, mikor ezt mondta valamelyikük, de elmagyarázták. Eléggé egy hímsoviniszta poén. Itt van erre egy videó:

A srácok elmesélték, hogy a 3 nap alatt megnézték a Parlamentet, a Hősök terét és a várat, de főleg Budapest éjszakai arcára és kocsmáira voltak kíváncsiak. Az első este elmentek egy lengyel CS tag lány perogi főző estéjére, a második este végiglátogatták a hostjukkal a kötelező Kazinczy utca környéki kocsmákat, a harmadik este voltak velem.

02.00-kor bezárt a Kiadó, Ricardo úgy döntött mégis hazajön velünk, és majd taxival megy ki a reptérre. Előtte kb. egy óráig próbáltunk éjszaka is nyitva tartó pénzváltó helyet találni, erre a Kiadó Kocsma pultosa magától felajánlotta, hogy beváltja a srácok euróját és dollárját forintra a hivatalos árfolyamon. Azt hiszem ez egy nagyon rendes gesztus volt tőle, ezzel rendezték a srácok a számlánkat. Sör volt még otthon, nekem beugrottunk ciderekért egy közértbe. Fél részegen azt gondolja az ember, hogy tud még inni, de mire hazaér ez már másképp lesz. Will rögtön elaludt, Ricardoval még kitartottam 04.00-ig, amíg a taxija nem érkezett meg. 

Elmesélték, hogy 20 requestet küldtek Pestre és csak én és a másik hostjuk mondott igent, az összes többi CS tag elutasította őket vagy legtöbben válasz nélkül hagyták. Ricardo ki van akadva azon, hogy ha férfinak ír, soha nem kapott még elfogadó választ, kizárólag lányok hostolták, miközben ő New Yorkban teljesen vegyesen hostolt lányokat és fiúkat is. Ricardonak még mindig nincs hostja Barcelonaban és Madridban, ás Willnek sincs Londonban, ahova ezen a héten utazik. Megígértem mindkettőjüknek, hogy megpróbálok segíteni nekik az eddigi CS kapcsolataimon keresztül. Will reggel kapott reggelit és 11.00-kor elment. Az ajtóban csináltam egy fényképet róla búcsúzóul.