... mikor...

• három nap nem elég Londonra, és inkább a hostomnál maradok a teljes egy hétre és ő nem bánja. 
• az egy főre eső eső nagyon magas.
• egy koldus leszólít, én megállok, ő a földön ül, adok neki cigarettát, és ő udvariasan megkérdezi hogy telnek a napjaim.
• London egyik legismertebb jazz klubbjában 5 méterre ülhetek a zenekartól. 
• egy stand up comedy közben a fellépő szavakat kér, amiből verset alkothat és én a tizediknél veszem a bátorságot és bekiálltok egy szót: pathology.
• megállítom és gratulálok a fellépőnek a show-ja után, majd figyelni a zavart, de kedves köszönetet. 
• Londonban Ildi barátnőm meghív egy olyan ciderre, amit még nem ittam, és megállapíthatom, hogy nagyon finom. Majd négyesben egy kellemes estét töltünk el egymással. 
• egy kukkot sem értek Hackneyban a Starbucks fiú visszakérdéseiből.
• a hatodik napon megállapítom, hogy összesen két órát beszéltem magyarul, egy percre sem voltam egyedül, de észre se vettem.

• mindenki mérhetetlenül udvarias, ha én megyek neki valakinek az utcán, a másik fog bocsánatot kérni.
• egy öt emeletes játékboltban akármit kipróbálhatok és azt érzem, hogy ott nagyon cool dolog lehet dolgozni, majd veszek magamnak és a családom gyerekeinek is egy játékot. 
• a SoHoban egy tökéletes brit akcentussal beszélő ötvenes pasi megállít, útbaigazítást kér és tudok neki segíteni. 
• Brick Lane-ben megnézhetek és kipróbálhatok finomságokat egy csodálatosan ronda gyárépületben elhelyezkedő kizárólag organikus kifőzdék kínálatából. 
• egy nagyon vad ruhaüzletben egy széjjelszegecselt és varrott arcú, gyakorlatilag sátánnak kinéző fiatal eladóhoz odamegyek, megkérem, hogy hagy fotózhassam le, és az a válasza, hogy ne, mert ő szégyenlős.
• rálelek egy magyar kifőzdére és nagyon finom palacsintát rendelhetek a hostomnak és magamnak és közben magyarul társaloghatok az eladóval.
• elképesztő éttermeket és új ízeket kipróbálni. 
• a hostomnak javaslom az ötödik napon, hogy másnap nézzük meg az őrségváltást, és utána figyelni a rémült reakciót..
• gyakorlatilag a férfiak 40 %-a mélyen a szemembe néz az utcán.
• elmegyek egy zseniális éjszakai klubba a hostommal és másik két (finn srác és hongkongi csaj) CS taggal, táncolni a színpadon a társaságommal, majd egyedül a helyi pasikkal.  
• használhatom az Oyster kártyát. 

• eltévedek a metróban. Egyszer voltam egyedül egy órára, két utazótól és egy helyi BKV-s dolgozótól is segítséget kellett kérnem.
• beragadok a metrókapuban. 
• a hostom a negyedik nap után átvált professzionális angol tanár funkcióba, kijavítja az ÖSSZES hibámat, amit utána igyekszem megjegyezni. Majd vitába szállok vele egy kifejezés helyes használatán, majd észreveszem a döbbent, udvarias és elnézően csendes reakciót és eszembe jut, hogy talán neki lehet igaza, mivel az angol az ő anyanyelve. 
• egy okos IT-s magyar blogger srácot megismerhetek személyesen és teszünk egy kellemes sétát London üzleti negyedében. 
• az utolsó napokon is képtelen vagyok megszokni azt, hogy minden jármű az út rossz oldalán közlekedik.
• egy boltban cidert veszek, majd azt beviszem egy gift shoppa, és megkérem a pakisztáni eladót, hogy bontsa fel nekem.
• kilométereken keresztül cipelek az üres szendvicsdobozot a kezemben, mert nincsennek kukák. 
• kipróbálom az élelmiszerboltban az önkiszolgáló kasszát. 
• beszerezhetem a minden utazásom alatt kialakult tárgyakat: hűtőmágnes, régi képeslap, bugyi és helyi póló. Na jó egy piacon alkudozás után vettem egy fantasztikus kardigánt is. 
• Mosolyogni és boldognak lenni az itt töltött idő minden napjának minden órájában.