Sziasztok, szeretnék Nektek bemutatkozni, speed vagyok, a CS blog újdonsült társszerkesztője. Amit tudni kell rólam, az annyi, hogy lassan már hét éve blogolok/írok több-kevesebb sikerrel, és most ide is fogok alkotni pár cikket, annak függvényében, hogy épp történt-e valami releváns esemény díványszörfölési szempontból.
A regisztrációm a Couchsurfingre még tavaly történt, akkor ki is kértem a képeslapot, ami valahogy elfelejtődött, azóta váltottam egy albérletet is, szóbal valószínűleg ott maradt (ez egy CS módszer, amivel arról bizonyosodhatsz meg, hogy mennyire valós/alátámasztott az a személy, akivel épp kapcsolatban vagy, de erről később). Szóval idén, épp március idusán beszélgettem erről a futásmérés istennőjével, Gabival, amikor is bevillant, hogy nekem is van egy accountom. Nosza, rohanás haza, refresh.
Ekkor kicsit rendberaktam a profilomat is, fel és kitöltöttem mindent amit lehet. Külön vicces, ha a melóhelyemen esetleg benézek, akkor rögtön betesz Londonba az ottani szerver miatt, itthonról pedig szerinte a nyolcadik kerület az egyenlő Jászkarajenővel. Ez amúgy csak ott játszik, hogy mindig az IP-cím alapján kitalált lokáció alapján ajánl neked a kezdőlapon programokat.
Ez meg is látszott hozni a gyümölcsét, hiszen pár napra rá elkezdtek érkezni a requestek. Itt kell pár szót szólni arról, hogy mi alapján csekkolom a dolgokat. Tudni kell, hogy a CS-en többlépcsős megerősítési rendszer van. Az, hogy regisztrálsz, kitöltöd az adataidat, képet töltesz fel (lehetőleg magadról, bár sokszor ez itt sem egyértelmű), csak az alap. A következő az, hogy megadod a bankkártyád adatait, amivel ugye máris lehet ellenőrizni, hogy valós névvel szerepelsz, hiszen egy bank adatbázisát ha nem is lehetetlen, de egy fokkal nehezebb átverni. A harmadik fázis pedig a fizikai lokáció ellenőrzése, ez úgy működik, hogy a megadott címre küldenek egy képeslapot, amiről egy kódot kell bepötyögni a rendszerbe (nekem ez nem jött még meg immár másodszorra sem). Hogy a bejelentett lakcím-albérlet kérdést hogyan tudják feloldani, még nem próbáltam, de ha például olyan helyen laksz, ami nem a sajátod, és esélyed sincs arra, hogy postaládakulcsot kapj, érdemes lehet írni a támogatásnak, biztos ki tudnak találni valamit.
Szóval elkezdtek jönni a levelek, és ez alapján nálam olyan szóba se jöhet, akinél vagy nincs normálisan látható kép, vagy nincs minimum a személyazonossága (a bankkártyás metódus) csekkolva. Véleményem szerint aki azt a pár száz forintnak megfelelő összeget nem hajlandó erre rááldozni, azt én nem tudom annyira komolyan venni / megbízni benne, hogy beengedjem a lakásomba ismeretlenül.
Másik az, hogy ugye amikor küldesz egy requestet, kell benne valamit írni, hogy mit-miért-hogy. Nos, volt aki erre sem volt képes, szintén az előző, legyünk már egy kicsit igényesek a másikkal szemben. Nálam még nem bukkant fel a Nikita megénekelte szexpartnerkereső típus, de ha jön is, a kitételeim a következőek: 1) legyen nőnemű az illető 2) legyen verifyolva 3) nézzen jól ki. Life is hard sorry for tourists.
Szóval potyogtak a requestek, szépen lassan, míg meg nem érkezett az első olyan ami szimpatikus is volt, és rá is értem az adott időpontban... (folyt. köv.)
