Ez volt a második alkalom, hogy két független requestre igent mondtam, ami egyazon időpontra érkezett. 

A kilencvenhatodik vendégem az orosz Alessia (37) Varsóból érkezett hozzám, ahol 7 éve él, de Moszkvában nőtt fel. Hegedűművésznő, Moszkvában végezte a konzervatóriumot, a varsói operában zongorázik, és vendégszerepléseket vállal szerte a világban. Budapestre is egy operaelőadásban való részvétel miatt érkezett. 3 éve csatlakozott a CS-hez, 14 vendégtől és 27 vendéglátótól van pozitív referenciája. Egy éjszakára kért szállást, de kettőre maradt. 

Kilencvenhetedik vendégem az amerikai Kristen Nart (29) Los Angelesből érkezett hozzám 3 éjszakra. Azért érkezett Budapestre, hogy 5 nap városnézés után Olaszországba utazzon egy hétre, ahol egy amerikai ismerősének vállalt privát idegenvezetői munkát. Kristen élt egy darabig Olaszországban, és megtanult alaptársalgási szinten olaszul. Kristen 7 évet dolgozott az amerikai kormánynak környezetvédelmi területen. Egy idő után ebbe belesokalt, otthagyta az állását és jelenleg felszolgálóként dolgozik egy bárban. 2008 óta CS tag, 16 vendéglátótól van referenciája. Ő maga sohasem hosztolt, mert a beteg idős nagypapájánál lakik Los Angelesben. 

Kristen és Alessia péntek este érkeztek hozzám, aznap este otthon maradtunk egy üveg borral. Kristen adott egy doboz remek bonbont (másnap megettem az egészet kb. 10 perc alatt), egy csodás kis nőies dobozkába csomagolt illatgyertyát és egy fürdőgolyót. Alessia egy tábla orosz csokit hozott. Alessia az előadása után esett be, fáradt volt ugyan, de egyből felvette velünk a ritmust. 

Szombat délelőtt én a fősulira mentem előadásokat hallgatni délutánig, a két lány várost nézett. Kristen és én a kora esti Bikram jóga órát látogattuk meg a Hattyú házban, a szörferemnek ez volt az első próbálkozása a hot jógával. Viszonylag jól bírta, csak az utolsó 10 percről ment ki a teremből. Óra után hazasiettünk átöltözni, közben Alessia rámüzent, hogy merre vagyunk, második estére is csatlakozna hozzánk. Összekaptuk magunkat hármasban, és elindultunk a hetedik kerület felé. Útközben rögtönzött történelemórát tartottunk Kristennek, hogyan működött a szocializmus Magyarországon és a Szovjetúnióban. Én beszámoltam a magyar részről, Alessia az orosz oldalról. Választ kaptam arra a kérdésemre is, hogyhogy nincs fogalma arról a 40 évről, ami itt zajlott Európában, és sok-sok országot érintett. A válasz az volt, hogy európai történelem óra fakultatív képzésben volt a Los Angelesi gimiben, ahova ő járt. A kötelező történelemóra csak az amerikai történelmet taglalta, és náhány főbb elemet emelt ki a nagyobb európai országokéból. 

21.00-re elmentünk az Old Men's Pubba Bonus Track koncertre, a lányok láthatóan élvezték az amerikai blues zenét. A szintén amerikai énekes az egyik jó ismerősöm, kedves invitálásunkra csatlakozott hozzánk egy beszélgetés erejéig. A koncert végén átnéztünk a Dobozba, de olyan lélektelenül kihalt volt a hely, hogy átmentünk az Ellátó Kertbe. Mondanám, hogy az én ötletem volt, de nem. Kristen előző magyar hosztja ott bulizott a barátaival, és lelevelezték, hogy Kristen benéz hozzá az est folyamán. 

Átmentünk az Ellátó Kertbe, a korábbi hoszt, Ferenc és Kristen gyorsan megtalálták egymást. Rendeltünk egy kör italt, amire engem a lányok hívtak meg. Ferenc egyik barátja kiválasztott engem, és egy performensznek tűnő szerelmi vallomást prezentált nekem. Nem igazán volt kérdése felém, de azt egy hosszú monológban végighallgattam, hogy milyen remek életem lenne mellette, majd az ajánlat a legvégén egy lánykérésbe torkollott. Többször rákérdeztem, de nem volt részeg a pasi. Mint a moziban, úgy bámultam közben a srácra, már csak a pattogatott kukorica hiányzott a kezemből, rendkívül szórakoztató jelenség volt, mert azt hittem, hogy a szórakoztatásom alatt ő is remekül szórakozik. Helyes pasi volt, csak nem tudtam eldönteni, hogy ez most komoly vagy egy jól rögtönzött szivatás része. Egy idő után elfáradt, én visszakeveredtem a lányokhoz, majd elkezdtem beszélgetni Kristen korábbi hosztjával. Ez a beszélgetés már igazi volt, rendes dialóg kérdésekkel és válaszokkal mindkét oldalon. :-) A csajok valamibe szintén belemélyedtek, hoztak nekem egy új cidert, majd valamikor hajnal felé közös megegyezéssel hazasétáltunk. Útközben megálltunk egy töröknél enni, én nem rendeltem semmit, de beleharaptam Ferenc csirkés gyrosába. Kétszer is. Na jó, háromszor. Utána persze már senki nem hitte el, hogy vegetáriánus vagyok. Pedig tényleg. Éhes voltam, na. 

Alessia rádőlt a nappaliban lévő kanapéra, és azonnal elaludt. 2 órával később jött érte a blabla kocsi, ami vitte haza Varsóba. Mikor mi felébredtünk, már hűlt helye volt a kanapén. 

Vasárnap a bátyám kislányának a keresztelőjére mentem Kistarcsára, az első 10 percet így is lekéstem a 12.15-kor kezdődő szertartásnak. Kristen elnézett a Széchenyi Fürdőbe. Este találkoztunk újra, fáradtak voltunk kimozdulni. Másnap igazi (nem amerikai) öleléssel búcsúztunk egymástól. Az ilyen CS hosztolási élmények után kapok újabb bizonyítékot arra, miért is fantasztikus dolog a couchsurfing. 

Kristen kínai szülők gyermeke, de édesanyja és édesapja két külön dialektust beszél, ezért otthon együtt angolul beszélnek egymással. Kristen élete első 4 évét a nagyszüleivel töltötte, akikkel mandarinul beszélt, később az iskolában tanult meg angolul. Édesapja, bár ő maga is az Egyesült Államokban született, a tradícionális kínai kultúra híve, és a családjában is igyekezett ezt meghonosítani. Az apja részéről elvárás, hogy a vendégem kínai férfihez menjen feleségül. Kristen 7 éve egy amerikai sráccal jár, aki szintén távol-keleti származású, de nem kínai (nem jut eszembe a nemzetisége). Az apja nem tud a kapcsolatukról. A korábbi barátjáról még beszélt otthon a szörferem, de az apja részéről feladhatatlan ellenállásba ütközött, aminek a vége az lett, hogy a kapcsolat is szakításba torkollott. A bátyja néhány éve a karácsony estéjét választotta arra, hogy bejelentse, hogy meleg. A coming out eredménye az lett, hogy az apja teljesen megszakította a fiával a kapcsolatot. 

Kristen 100 %-ban amerikai, amerikai gondolkodással, kultúrával, életszemlélettel. A külsejéből adódóan azonban mindenhol idegen. Mikor Olaszországban élt, sokszor magányos volt, a helyiek meg se próbáltak vele kapcsolatot létesíteni, mert ázsiai. Fel sem merült az olaszokban, hogy nyugodtan lehetne vele angolul is beszélgetni, predesztinálták, hogy biztos kínai. Mikor megemlítettem neki, hogy engem Nápolyban lépten nyomon megállítottak a helyiek, hogy csevegjenek velem olaszul, vagy akár csak gyakoroljanak angolul, arra az volt a válasza, hogy igen, mert az én fejem európai (kaukázusi), azt hitték olasz vagyok. Róla nem hiszik azt..

Kristen Tajvanba ment egy MA képzésre, de csak egy szemesztert végzett el. Az egyetem mellett megpróbált angol tanári állást vállalni egy általános iskolában, de nem vettték fel sehova. Az iskolák amerikai vagy európai angoltanárt kerestek, hiába lobogtatta az amerikai útlevelét, akkor is kínainak néz ki. Megállapítottuk, hogyha egyszerre interjúztunk volna az angoltanári pozícióra, egész biztosan én kaptam volna meg az állást, hiába az én angolom meg se közelíti (és soha nem is fogja) mind kiejtésben, mind tudásban Kristen anyanyelvi angolját. Fél év után csalódottan visszament Amerikába. 

Kristen itt Pesten is megpróbált barátkozni a helyiekkel, huszonévesekkel próbálkozott de elutasítóak voltak vele a magyarok. Hiába mondtam, hogy a fiatalok beszélnek angolul. Nem tudom, hogy csak nem volt szerencséje vagy tényleg ennyire idegenül hatna a vendégem kínai ábrázata?

Az amerikai vendégem nevét megváltoztattam az ő kérésére.

Kövess Facebookon és Instagramon is.