Amikor egyetemista voltam, akkor hallottam először erről, sőt akkoriban még a Hospitality volt a „menő”. Egyik legjobb barátnőm, lévén 2 szobás lakása lett, elkezdett mindenféle fura fazont fogadni. Kicsit csodálkoztam is rajta, szerintem ő sem az a perfekt angol, de tény, hogy kézzel-lábbal, bárhol megérteti magát. Egyszer elmentünk a hajógyári szigetre Mokkába bulizni a barátnőmmel és két vendégével, akik irtó jó fejek voltak, sosem fogom elfelejteni azt az estét. Akkor küzdöttem le a gátlásaim egy részét és határoztam el, hogy én is akarok ilyet.

Amint sikerült leszakadni a szülőktől és lett saját kis otthonunk, egyből csináltunk egy közös profilt barátommal, 2010 elején.

Eleinte magyar barátaink jelöltek ismerősnek, aztán megjött az első érdekes request. Egy francia dj jött 3 napra látogatóba. Életem addigi legintenzívebb angol gyakorlása volt. Utazni a 4-6-os villamoson és a minden nap látott dolgokat elmesélni angolul. (Ezért is kezdtem, hogy az angolom fejlesszem.)

Jártunk a belvárosban, főztünk egymásnak, voltunk Szentendrén, megnéztük a Hajógyári sziget évadnyitó bulit (bár ott laktam mellette, de sosem jártam még ott, csak reménykedtem, hogy egy rádió dj-nek tetszeni fog). Egyik este átugrott pár barátom is, velük is beszélgettünk. A régi gödörnél nagyon megörült, hogy néhány ismerősömmel franciául is beszélgethetett.

Aztán úgy hozta a sors, hogy semmi pénzünk nem volt, nem akartam úgy fogadni embereket, hogy még egy sörre se nagyon tudok beülni velük.

Egy éve elköltöztünk Pozsonyba. Addig eszembe sem jutott mondjuk egy CS meetingre elmenni Budapesten, mindig is volt kivel és hova menni, minek mentem volna? Itt viszont senkit se ismertünk és nagyjából semmit sem. Szerencsénkre van egy nagyon kedves és aktív ambassador, aki minden hétfőn szervez meetingeket, egyéb hétvégi programokat is. Így sikerült legalább néhány itt élő külföldivel és néhány helyivel megismerkedni. Most véletlenül jött egy lengyel srác is, aki már egész potenciális barát jelölt, de a barátsághoz sok együtt töltött idő kell, nem elég a szimpátia.

Mióta itt élünk, már fogadtunk pár embert és mi is voltunk egyszer Prágában. Érdekes, hogy szinte minden vendég után változtatunk a profilunkon, mert rájövünk valamire, ami addig nem is volt fontos. Például szándékosan, hangsúlyosan kiemeltem a profilunkon, hogy erős dohányos vagyok, mégis többnyire nem dohányzó vendégünk érkezik. Ilyenkor kellemetlenül érzem magam, hogy bedohányzom a nappalit (hálószobáját), vagy a konyhát, de ha azt állította, hogy nem zavarja, de mégis látom, már könnyezik, és a szemét dörzsölgeti, erőt veszek magamon és kijárok az erkélyre.:)

Az eddigi pozsonyi vendégeinkről:

A franciák isteni kajákat főznek. Nemrég járt nálunk egy nagyon nyüzsi srác, alig volt velünk, mert rengeteg ismerőse van a városban, csak mindig új embert is meg szeretne ismerni, ezért nem alszik a régi ismerősöknél. Erasmusos diákokat pátyolgatott Dél-Franciaországban, ezért a világ majdnem minden részén rengeteg kapcsolata van. Érdekes srác volt, bár felsőfokú angoltudást jelölt meg a profilján, mégis alig értettem a furcsa akcentusát. Aggódott, hogy nem talál ide, ezért kimentem elé a buszhoz, amúgy is késő este érkezett. A vacsora, amit főzött nekünk mennyei volt, szerintem egyik szlovákiai francia étteremben sem kaptam volna ilyen finomat, mondjuk ő is megevett egy dupla adagot a sztrapacskámból, azt hiszem tényleg ízlett neki.

Volt egy párocska, egy lengyel fiú és egy szlovák lány, aki Csehországban tanul. Spanyolországba mentek, de Pozsonyból indult a repülőjük, idáig stoppal jöttek. Úgy írt nekem a fiú, hogy filmet forgatni mennek, de utolsó pillanatban visszamondta a fő támogatójuk a segítségét, így szinte semmi pénzünk nincsen, de ha lennénk olyan kedvesek, hogy alhatnának itt a repülőút előtt, akkor nagyon sokat segítenénk. Végül úgy érkeztek meg, hogy 1,5 napot is maradtak. Nagyon szimpatikusak voltak, soha ilyen spontán és elszánt embereket nem láttam még. 400 euróval és 2 repülőjeggyel mentek ketten a 2 hetes zarándokútra. Le a kalappal előttük! Gondoltam, igazán semmiség egy vacsorával meg reggelivel hozzájárulni a céljaikhoz és cseppet sem bántam meg. Remélem, még találkozunk valahol és a filmes karrierjük is jól alakul majd. Sajnos a blogjuk lengyelül van, de azért a képeket néha megnézegetem, olyan szép helyeken járnak.

Még ideköltözésünk környékén írt két holland, hogy jönnének hozzánk. Szimpatikusak volt a profiljuk, mi is voltunk már CS-zni Hollandiában és az nagyon jó volt, gondoltuk miért ne jöjjenek.

Ők voltak a legfurcsább vendégeink eddig. Nem írtam róluk semmi rosszat, mert semmi rossz nem történt, csak nagyon mások voltak, mint a számításaim.

Természetesen mindketten iPhonnal, rohadt drága ruhákban, de azért az egyik olyan lukas cipőben jött, hogy igazán vehetett volna a mobiltok árából 1 normális cipőt az útra, de nem én szenvedtem, az ő dolga.

Megérkeztek, vártuk őket hideg sörrel, kávéval, sztrapacskával. Megköszönték, ízlett nekik, majd megkérdezték, mennyit fizessenek érte. Ez nagyon fura volt. Sose fizettem még így kajáért, esetleg nagy házibulin, ahol megosztottuk a költségeket. Mondtam, hogy semmit. Majd több kocsmába is elmentünk, mindig lefotózták a számlát, hogy 4 sör itt annyiba kerül, mint náluk 1 fogpiszkáló, de azért egyszer nem jutott eszükbe meghívni minket is 1 sörre. Lehet azt kellett volna mondanom a sztrapacskára, hogy 2 sörbe kerül? :)

Nem nagyon akartak beszélgetni velünk, inkább idegenvezetőt akartak, aki elmondja a város történetét (pedig ki volt írva a profilomra, hogy pár hónapja élek itt és még én sem igazán ismerem a várost, se a szlovák szokásokat).

Tény, hogy elég apró fürdőszobánk van, de valami olyan koszt és párát hagytak maguk után, arról nem is beszélve, hogy a jó kis cigi szagot megváltoztatták borzalmas dezodor szagra az egész lakásban. Akkor eléggé kiakadtam, amikor elmentek és zuhanyozni indultam és a fél szőrzetüket nekem kellett kioperálni a szűrőből. A távozásukkor is kicsit lesokkolódtam, hogy a lehető legolcsóbb és legrosszabb Holland sütikét adták köszönet kép. (Tudták, hogy többször jártunk már Hollandiában, valószínűleg ismerjük a leggagyibb márkát, „hiszen csóró kelet-európaiak vagyunk”. Te vinnél Spar budget kekszet ajándékba? –mert én csak akkor, ha azt tartanám a legfinomabbnak, de akkor ezt az információt is mellékelném hozzá–.) Akkor jöttem rá, hogy ők voltak az ingyen szállást kereső diákok és pár dolgot megint át kell írnom a profilunkon.

Mi még csak kétszer utaztunk. Szerintem vendégeskedni fárasztóbb, mint fogadni.

Első alkalommal Utrechtbe mentünk egy barátnőm meglátogatni, de csak hétvégén alhattunk a szobatársnője ágyában, aki épp nyaralni ment, ezért csak az első néhány napra kellett szállást találni. Végig néztem vagy 150 profilt, írtam 10-20 szimpatikus embernek. Szerencsémre egy válaszolt is, akinél eltöltöttünk 3 napot. Viszonylag kevés ideje volt velünk lenni, de mi úgyis barátnőmmel is akarunk várost nézegetni, úgyhogy este meló után csatlakozott hozzánk, aztán éjjel együtt mentünk hozzá haza. 5 másik holland fiatallal béreltek egy nagy lakást, egy kis faluban. Első nap kicsit készre vágtuk magunkat, a fogadónk éhes lett, mi még teli voltunk úti szendvicsekkel. Örömmel meg is ette az egyiket, majd másnap reggel kiderült, hogy vegetáriánus és finom volt a Pick szalámi, de többet nem kér. :-)

Így sikerült valami nagyon fura vega rakott krumplit rájuk hagyni (kolbász helyett póréhagymával) búcsúzóul, meg egy üveg finom házi szilvapálinkát.

Prágába koncertre mentünk, de szerettem volna kicsit tovább is maradni. Bunkóságnak tartom, csak úgy valakihez éjjel beállítani esetleg részegen, esetleg leöntött, lehányt ruhában ezért kitaláltam, hogy írok egy eventet és keresek olyan embert, aki szívesen jönne a koncertre is, meg alhatnánk nála 2-3 napot. Persze írtam pár szimpatikus embernek is, de alig válaszoltak és azok is mind elutasítottak.

Aztán írt egy srác az eventre, hogy írjunk neki requestet és elkezdtünk levelezni. Nagyon féltem tőle, mert vegánok. Azt se tudtam mit lehet vinni ajándékba, mit esznek ezek? Hogy élnek, biztos valami őrült egészségtudatos népek… Egyébként kanadai fiú (aki pár év Izrael után az Ausztráliában felnőtt lány miatt költözött Prágába) 6 éve él a városba. Nem sok időt töltöttek velünk, de nagyon segítőkészek voltak. Kijárhattunk cigizni a lépcsőházba, akármikor hívtuk őket, mondtak jó éttermet a közelben, vagy éjszakai busz számot a hazafelé útra, végül taxi számot, mert lekéstük a buszt. Elmentünk együtt sörözni, de ők végül nem jöttek a koncertre. Aztán egy kisebb társaság már összegyűlt a CS-n, akikkel megbeszéltünk egy közös ivászatot, alapozást a bulira, így feltettek a villamosra és életem legcsodálatosabb klubjában sörözgettünk a koncertekig végül 2 helyi lánykával, akik végül elhagytak minket, mert nem volt meg az összhang, de ők legalább egymásra találtak.

Kicsit hiányérzetem maradt, alig beszélgettünk a párocskával, akik vendégül láttak. De pár hét múlva úgy alakult, hogy a srácnak némi elintézni valója volt Pozsonyban és nálunk töltött egy napot. Így sikerült őt is kicsit jobban megismerni és határozottan szimpatikusabb lett. Kipróbáltuk vele az egyik itteni vegán éttermet. Minden nap elsétálunk mellette, de még észre sem vettem, hogy van itt ilyen (sosem érdekelt). Megpróbáltam falafel golyót csinálni, hát még van mit fejlődni. A vegán étteremben, pedig megtudtam melyik a legfinomabb gyümölcslé, ami itt kapható, és hogy a salátába lehet hántolt napraforgómagot is tenni, mert finom.

Lényegében mióta külföldre költöztem, még ha csak a szomszédba is, még nagyobb előnyét látom ennek a közösségnek. Ha tovább költözöm, biztos, hogy még albérlet keresés ügyben is CS-k segítségét fogom kérni, vagy ha bármi érdekel egy országról, az ott élőket fogok kérdezni.

Csak azt nem tudom, hogy lehet sértődés nélkül lerázni azokat, akik végig sem olvassák a profilomat és úgy akarnak ingyen szállásként használni.

Ti mit szólnátok, ha olyan választ kapnátok, hogy bocsi nem tudlak fogadni, mert nem vagy szimpatikus?