Tizenhat és tizenhetedik vendégeim Marek Rykiel (25) és Janek Rygiel (21) Varsóból, Lengyelországból érkeztek. Ők az első pár vendégeim. Marek egy televíziónál dolgozik grafikusként, Janek építészhallgató a varsói egyetemen. Mindketten vegetáriánusok, mint én. A srácok 2011 januárban csatlakoztak az oldalhoz, 5 szállásadótól van pozitív referenciájuk, ők maguk még nem hostoltak senkit.
A fiúk imádnak fényképezni, és meglepő módon két analóg Zenit kamerával készítik el a fényképeiket. Az indok: ha filmre vagy negatívra fényképeznek, akkor fokozottan odafigyelnek az exponálásokra, ellenben ha digitális géppel fotóznának, aminél nem számít semmit az "anyag", elvész a figyelem, lehet vég nélkül kattintgatni. Nagyon megkapónak találtam ezt a hozzáállást a fotográfiához. Másnap nekik adtam kb. 15 tekercs professzionális Fuji és Velvia diámat, aminek már 10 éve lejárt a szavatossága, de sajnáltam kidobni őket. Egész idő alatt a hűtőmben tároltam a filmeket, arra gondolván, hogy egyszer majd jó lesz valamire. Most legalább jó kezekbe került.
A Batthyányi téri 17.00 órai találkozó után rögtön felszálltunk a 11-es buszra, az utazásunk alatt kissé megrémültem, hogy ismét egy olasz incidens részese leszek, ugyanis a srácok zavart tőmondatokban beszéltek angolul és azt is hibásan. Bevásároltunk az esti vacsorához, hazaértünk és nekiláttunk fogyasztani: én a cidereket, a srácok narancslevet, mivel antialkoholisták. Kissé szkeptikus néztem az esténk elébe, legalább rendesen be lehetne rúgni velük, ha már beszélgetni nem fogunk. De hál-istennek az este szerencsésen alakult. A fiúk jól beszéltek angolul, csak kissé berozsdásodtak, nincsenek gyakorlatban, a kezdeti nehézségek után már folyékonyan és választékosan fejezték ki magukat.
.JPG)
Két órával később főztek nekünk vacsorát, én addig kinn dolgoztam a teraszomon. A konyhám sajnos nem jól felszerelt, mivel sosem főzök: sodrófáért, paprikáért és krumpliért a szomszédba kellett becsöngetnem. Pierogi készült, ami rendkívül finomra sikeredett. Ez volt a fiúk thank you giftje.
Éjjel kettőig beszélgettünk. Megtudtam tőlük, hogy Lengyelország kezd kilábalni a válságból, a munkanélküliség csökken, a gazdaság növekszik, az emberek bizakodóbbak és optimisták. Az egy főre jutó GDP-jük viszont csak kb 400 dollárral magasabb, mint a miénk... A miniszterelnökük általános megítélése majdnem pozitív, a legrosszabb vád, amit mondtak Donald Tuskról: nem csinál semmit. Meséltek a néhai Lech Kaczyński államfőjükről, akiről rengetek konspirációs teória született a lengyel médiában és a kocsmai beszélgetésekben a 2010-es repülőgép szerencsétlenség okozta halála után. A srácok szerint csak emberi mulasztás oka volt a halálának, és mindenféle merénylet elméletek csupán szimpla hülyeség.
Lengyelország népe nagyon vallásos, tiltva van az abortusz, két indokot fogad el a lengyel törvény: ha a gyerek vagy az anya beteg vagy ha a terhesség erőszakból fogant. Számtalan nő magánrendelőben illegális abortuszt végeztet kockáztatva ezzel saját egészségüket és életüket. Engem ez a korábbi romániai állapotokra emlékeztet, amit a 4 hónap, 3 hét, 2 nap című film nagyon pontosan bemutat.
A homoszexualitás elfogadottsága hasonló a miénkhez. Nem tanácsos kézen fogva sétálni két férfinak, viszont Varsóban az évente megrendezett melegfelvonuláson nem történnek már atrocitások, mint a korábbi években megestek, nincs szükség már rendőrkordonra, mint ahogy nálunk ez elengedhetetlen feltétele egy biztonságos Pride megrendezésének.
.jpg)
Másnap délben ébredtünk mindannyian. A fiúknak előző éjjel javasoltam némi látnivalót. Egyrészt a Robert Mapplethorpe kiállítást a Ludwig Múzeumban, a Mai Manó Ház megtekintését, a Terror Múzeumot és Szentendrét. Nyilván ez egy fél napba nem fér bele, de gondoltam legyen miből válogatniuk. Ők az Ecseri Piac után érdeklődtek még, amiről nem tudtam semmit mondani azon kívül, hogy hogyan jutnak oda, mivel még sohasem voltam ott.
Este 21.00-kor találkoztunk ismét a keddi szokásos CS meetingen. Mikor megérkeztek nagyon örültem nekik, mert akkor már hosszú ideje egy lelkes olasz geek srác untatott a történeteivel, ami sajnos cseppet sem volt érdekes. Megtudtam, hogy Marek egész nap beteg volt, előző nap napszúrást kapott. Legelőször az Ecseri Piacot vették célba, de nem találták meg a helyet, próbáltak útbaigazítást kérni a környéken, de senki nem beszélt angolul. Sajnos ezt az eltévedést én okoztam, ugyanis azt mondtam nekik, hogy az Ecseri úti megállónál kell kiszállniuk a metróból. Eddig azt hittem, hogy ott van a piac is. Később csekkoltam le a google maps-en és akkor derült ki számomra is, hogy nagyon nem ott van. A sikertelen kísérlet után a Ludwig Múzeumba mentek. A Mapplethorpe kiállítás után Marek lefeküdt egy padra a múzeum előtti parkban és Janek ölében aludt el pár órára. Elmesélték, hogy a járókelők módfelett meghökkenten bámulták meg őket.. Erre viccesen megjegyeztem, hogy biztos nem azok csodálkoztak, akik szintén a kiállításról jöttek ki és egyébként is ez a látvány két fiúval egy tökéletes élő reklám a Mapplethorpe kiállításnak. :-)
Janekék Budapestre érkezésük után az első két napjukat egy hostelben töltötték a Haller utca környékén. Láttak egy cigány verekedő párt, majd a férfi a nő hajába kapaszkodva húzta végig a földön az utcán, aki közben veszettül visított. A srácok megállítottak egy járókelőt, hogy a segítségét kérjék, mert ketten nem mertek az eseményekbe avatkozni, de a járókelő nem segített. Gondolkoztak azon, hogy talán rendőrt kéne hívniuk, de végül is nem tették. Marek utána egész éjjel nem aludt, mert a nőért aggódott és lelkiismeret-furdalása volt, hogy nem léptek közbe. Megnyugtattam őket, hogy a pesti cigány családoknál egy ilyen esemény teljesen hétköznapi és "normális", nem kell aggódni.
A srácoknak már kendőzetlenebb és negatívabb véleményük volt Budapest tisztaságáról, mint a francia vendégeimnek. Mindenhol szemetet láttak az utcán, és számtalan gyönyörű házak fedeztek fel nagyon rossz állapotban. Erre elmondtam nekik, hogy a tisztaság és az épületek állapota a kerület függvénye. A CS meeting után még beugrottunk egy rövidke tour-ra a Szimplába, Janek megpróbált fényképezni, de hamar feladta, miután realizálta, hogy 50-es ISO diával nem lesznek sikeres fényképei. Na mondjuk ez az egyik hátránya az analóg fényképeznek.
Hazaérkezésünk után megettük a maradék pierogit. Janekkel kiültünk a teraszomra, Marek azonnal lefeküdt aludni. Beszélgettünk a családunkról, a magánéletünkről. A srác végtelenül intelligens és a korához képest sokkal érettebb gondolkodású és humorú. Olyan érzésem volt, mintha már nagyon régóta ismerném. Határozottan pozitív couchsurfing élményt szereztek nekem mindketten az együtt töltött idő során.
