Hosztolok most két fiatal osztrák tanárnőt Bécsből, Judith és Theresa, 24 évesek. Aranyosak, kiváncsiak és kedvesek, jól érzem magam velük, de most nem róluk fogok írni. Tegnap este mondták nekem, hogy szombat reggel elmennek a Citadellához, ez egy nagyon tipikus turistás program. Épp a gyorsgyaloglás edzésemből jöttem haza, aznap két kört toltam a Margitszigeten a futópályán, kissé fáradt voltam. 1 óra 36 perc alatt 10.3 km. Tudtam, hogy másnap zárva lesz a konditerem, ahova járok, tehát kapva kaptam az alkalmon, és mondtam nekik, hogy én is csatlakozom hozzájuk, kb. 10 éve nem voltam a Citadellán.
És valóban így van ez velünk pestiekkel. Te mikor tettél egy igazán nagy belvárosi sétát? Mikor másztál fel utoljára a Bazilika tornyába a csigalépcsőn? Mikor gyalogoltál fel a Citadellára, vagy kószáltál egy nagyot a Várban? Mikor voltál kinn utoljára a Margitszigeten? Na nem futni, hanem benn a réten, csak úgy sétálni kézenfogva a pároddal, és piknikezni a fűben? Én évek óta nem söröztem a Római Parton.
Reggel 09.30-kor indultunk. A Teréz körúton kértem egy elviteles lattet, a lányok szendvicseket vettek. Majd rátértünk az Andrássyra, majd a Deáknál beugrottam a Cserpesbe két pogácsáért. Onnan ráfordultunk a Petőfi Sándor utcára. Elsétáltunk kedvenc ikerépületem, a Clotild paloták mellett, át az Erzsébet hídon, majd a Rudas Fürdő mögött elsietve hamarosan meg is érkeztünk a Gellért Szállóhoz. Ez 45 perc séta. Onnan elindultunk felfelé a parkban. Egy bő farmernadrág, trikó, és azon egy felső volt rajtam, és a futócipőm. A felsőt a hegymenetnek felfelé vettem le, és próbáltam vele összekötni a hajam. Sikerült, de a súlya kissé kényelmetlen volt. Nem mondom, vagy kétszer megálltunk gondolkozni, hogy balra vagy jobbra menjünk, a lányok kérdezgették tőlem, hogy merre, én mondogattam, hogy fogalmam sincs, ugye 10 éve voltam itt utoljára, de a logika azt diktálta, hogy teljesen mindegy melyik utat választjuk, lényeg az, hogy felfelé kell menni, és a Citadellán fogunk kikötni. A pillanatnyi megtorpanások alkalmából jó volt kilihegni magunkat, mert az egyikünk se vallotta be, hogy ezt a kaptatást azért megérezni na.
Megérkeztünk, és kizárólag turisták voltak fenn. Senki nem beszélt magyarul, tehát újra megkérdezem, TE mikor voltál fenn utoljára a Citadellán? A lányok kérdezték tőlem a Citadella történetét, szégyenszemre bevallottam, hogy fogalmam sincs, de majd fenn megnézzük a Wikipédián. Aztán persze találtunk egy óriási táblát a Citadella történelmével, én olvastam a magyar verziót, a lányok az angolt, egymásra néztük, és mosolyogva megállapítottuk, hogy ez a sztori bizony közös történelmünk.
Kitaláltuk, ha már ilyen szép idő van, akkor napozni kéne, ledobtuk mindannyian a trikónkat, és elfeküdtünk a parkban. Én felgyűrtem a farmeromat a térdemig és kigomboltam a nadrágomat, egyikőnket se érdekelte, hogy csak egy szál melltartóban heverészünk (másokat lehet, nagyon csinosak a vendégeim). Kellemesen barnított a nap, az arcomat azonnal foltosan kapta meg, de ez az én formám. 15 perc után a csajok megunták a semmittevést, és felöltözés után komótosan elindultunk lefelé. Az Erzsébet híd lábánál szétváltunk, ők elindultak balra a Vár felé, én meg szintén lementem már egyedül a rakpartra, és elsétáltam a Lánchídig. Útközben futók és bicajosok suhantak el mellettem. A Friedrich Born rakpart szintén az egyik kedvenc sétálós részem Budapesten.
Mostanában sokat gondolkodom az oroszlánainkon. Van kettő a Parlament főbejáratánál, van egy a Margit híd budai hídfőjénél, és persze ott van a négy gyönyörű nagymacska a Lánchíd mindkét végénél. Hol vannak még oroszlán szobrok? Ti tudjátok?
A Roosevelt téren a Gresham Palota előtt turisták hevertek a füvön, tetszett ez a látvány, a szálloda előtt fullra töltve a parkoló drága autókkal, előtte a füvön meg napoznak a külföldiek.
Átvágtam a parkon, átszaladtam az úttesten, és a szálloda és az irodaház között befordultam a Bazilika felé. Tegnapelőtt is valahol errefelé fagyiztam egy barátommal, akkor ettem idén először fagylaltot. Most megálltam lenn a Szent István tér közepén, ránéztem a templomra (mindig megállapítom, hogy milyen csodaszép), és hirtelen kedvem támadt felszaladni a csigalépcsőn a toronyba is. Vettem egy jegyet, futólépésekkel fel, ha már ott vagyok, szerencsém volt, csak picikét volt zsúfolt, szintén a turistáktól. Hol vagytok pestiek?? Tettem egy kört fenn, majd lejöttem lifttel.
Onnan a Bajcsyn át végigsétáltam az Ó utcában. Mögöttem két fiatal csinos cicababa magyar lány arról panaszkodtak, hogy csak idős faszkalapokba botlanak be, és már igazán elegük van ebből, és ideje lenne végre észre venni a rendes és korban hozzájuk illő fiúkat. Visszafordultam erre az eszmecserére, és rájuk mosolyogtam. Ők meg zavarba jöttek, és azonnal elhallgattak. Kicsit úgy éreztem magamat, mintha kihallgattam volna egy "titkot".
Visszaértem a Teréz körútra, és onnan rátértem az utcám felé, és láttam egy nagyon menő porszívozó gépet, amivel a köztisztaságis dolgozott. Mi bezzeg pár hete a Teszedd programon analóg seprűvel takarítottuk a Hajós utcát!
Hazaérve kinyitottam a hűtőt, és felhajtottam egy liter jéghideg vizet. Ha nem számolom a 15 perces parki heverészést, akkor ez a séta 3 óra 35 perc volt. Ha holnap nincs programod, javaslom csináld utánam ugyanezt a családoddal, a csajoddal/pasiddal, a legjobb barátoddal vagy szimplán egyedül. Tök jó volt!
Kövess facebookon is!