A Van Gogh Múzeum után találkoztam egy étteremben a cseh Ivaval, akit Mehdivel együtt hosztoltam kb. másfél éve. Iva jelenleg a booking.com internetes szálláskereső honlapnál dolgozik. Kb. 1 éve él kisebb megszakításokkal Amszterdamban. Régi barátként üdvözöltük egymást. Elmesélte mi történt velük Mehdivel, mióta nem találkoztunk. Iva is rendezvényszervező, mint én. Próbált a szakmájában elhelyezkedni Amszterdamban, de holland nyelvtudás nélkül sajnos ez lehetetlen feladatnak bizonyult. Megvallom, ez nem ért váratlanul. A rendezvényszervező alapvető munkája a kommunikáció, és kikerülhetetlen az adott ország nyelve. Mivel 19.00-re ígértem magamat "haza", ezért csak másfél órát tudtunk együtt lenni.
Beléptem Lorenzo lakásába, és meglepődve láttam, hogy még másik 4 lány van a lakásban. Épp főztek. Lorenzo a dumpster diving túráján találkozott a lányokkal. Az egyik helyi negyvenes amszerdami nő épp egy kanadai lányt hosztolt, ők host-surfer CS "páros" voltak. A másik két lány szintén holland huszonéves volt. Az elején nem voltam túl barátságos velük, igazán nem is tudom miért. Meglepett, hogy a nappaliban ilyen sokan vagyunk, és nem voltam rá felkészülve. Néhányszor már én is szerveztem bulit a lakásomban, mikor vendégem volt, csak ők mindig előre tudtak róla. Kezdek öreg lenni a meglepetésekhez. Letelepedtem a kanapémra, és az ölembe raktam a számítógépemet. Némi kis "munka" után azonban bekapcsolódtam a társalgásba.
A lányok kedvesek voltak és bizonyos fokig nyitottak. Az eredeti megbeszélt program az volt Lorenzoval, hogy este elmegyünk a Red Light District-be, de közel 22.00 felé már kezdtem azt gondolni, hogy nem lesz semmi ebből. Jeleztem a hosztomnak, hogy én lelépek, mert ez az utolsó estém Amszterdamban, és nem szeretném ezt is a lakásában tölteni. Lorenzo mondta, hogyha a vacsorának vége lesz, bemegyünk sétálni egyet, hiszen megígérte. Bár azt is mondta, hogy nem sokáig, mert ő fáradt. Mivel nem szeretek feladat lenni senkinek, ezért mondtam neki, hogy miattam nem kell megerőltetnie magát, egyedül is boldogulok. Lorenzo viszont ragaszkodott hozzá, hogy ő is jön, ezért visszaültem a kanapéra, és vártam. A vacsora mindenféle főtt zöldségek voltak, és saláta és sajt. Nagyon finom volt minden.
Öten felkerekedtünk, és elsétáltunk a piroslámpás negyedbe. Nem kellett sokat gyalogolnunk, mert közvetlenül mellettünk volt. Előtte azonban rohanó léptekkel vágtattunk a pályaudvarhoz, hogy kikísérjük az egyik lányt az induló vonatához. Mondtam Lorenzónak, hogy nem értem miért kell csoportosan kikísérnünk valakit a pályaudvarhoz, elég ha 1-2 ember megy ki vele, nem? A lány fiatal volt, és sötét volt, de a csoportos gardedámnak nem láttam sok értelmét, és őszintén szólva kedvem se volt hozzá. Sokkal szívesebben otthagytam volna őket, és egyedül belevetettem volna magamat az éjszakába. Nem is tudom miért nem tettem meg. Idegen emberekhez értelmetlenül alkalmazkodni nagyon utálok.
A lány végre elkapta az utolsó vonatát, mi pedig körbe mentünk a negyeden. Írtózatos tömeg, a kirakatban állnak a kurvák. Nagyrészüknek nagyon jó teste van, de egy jó 40 % alapvetően kövér volt az én izlésemhez képest. Az arcuk 95 %-ban túlplasztikázott, koruk megállapíthatatlan. Megálltunk nézelődni egy 4 ablakos kirakatnál. Kiváncsiságból érdekelt volna mennyibe kerül egy menet. Megkértem Lorenzót, hogy kérdezze meg. Ettől a kéréstől zavarba jött, és mondta, hogy én kérdezzem meg. Ehhez nem igazán volt kedvem, na meg adekváltabbnak éreztem, hogyha egy pasi kérdezi meg. Erre Lorenzó elkezdett nyomulni, hogy dede menjek, és kérdezzem meg. Ekkor kicsit ideges lettem, és mondtam neki, hogy ne erőszakoskodjon, és fogadja el elsőre, hogyha nemet mondok, ahogy én is elfogadtam neki. A vége az lett, hogy nem derült ki a szolgáltatás ára.
Néztem a lányokat (windows shopping) és végtelen sajnálatot éreztem irántuk. Mint egy igazi húspiac. Időnként egy kinyíló ajtón kilépett egy férfi, akit kinn a barátai hangos üdvrivallgással ünnepeltek. Ezek a lányok nem válogathatnak kivel mennek el. Kíváncsi lennék, hogy a dolgozó lányok a menet hány százalékát tarthatják meg maguknak? Mennyire volt ez a saját döntésük? Táncosnőnek jöttek Amszterdamba és kurva lett belőlük, vagy a legelején is tudták, hogy mire "vállalkoznak"? Nézzétek meg az alábbi videót:
Miért nincsen férfi heteró prostituált kirakat is? A kérdésemre azt kaptam válaszul a helyiektől, hogy megpróbálták, de nem sikerült. Ebben persze van ráció, ha a nők prostituált szolgáltatást vesznek igénybe, akkor diszkrétebben teszik, ajánlás útján, szállodákban. Lorenzotól, és más férfiaktól is jött rögtön a reakció, hogy a nőknek nem kell fizetniük, ha dugni akarnak. Alapvetően ez egy nagy tévedés. Egyrészt, valóban könnyen lehet egyéjszakás kalandot találni, de nem Ryan Goslinggal. Azaz, ha jó testű, helyes arcú fiatal pasit akar egy nő felszedni, akkor az nem lesz olyan könnyű. Ha mindenképp ezt akarja, egyszerűbb, ha ő is fizet érte.
Kb. egy órát mászkáltunk, majd hazamentünk. Nem ültünk be sehova, nem szívtunk füvet. Nem így terveztem az estémet, de így alakult.
Másnap vasárnap viszonylag hamar felkeltem, és bementem sétálni a városba. Egy nagyon kedves kávézót találtam, ami épp akkor nyitott, mikor megérkeztem. Egy fiatal 20 éves lány volt a pincér. Rendeltem lattét croissanttal. Azt hittem, hogy a lány francia, mondtam is neki, mondta, hogy felvillanyoztam a napját. Tősgyökeres amszterdami lány, aki élt ugyan Párizsban egy darabig nyelvtanulás szándékból. Pincérlány, aki színésznő szeretne lenni. Egyetértettünk, hogy mekkora klisé ez. Mondtam is neki, hogy még autentikusabb lenne, ha épp ez a beszélgetés Los Anglesben történne meg.
Aznap lejártam a lábamat. Vettem néhány virágmagot a piacon, majd beültem egy Starbucksba. Mellettem egy ötvenes texasi nő ült, aki 7 éve él Amszterdamban és egy spinning studiót vezet. Beszél kb 5 nyelven. A két huszonéves gyereke visszaköltözött New Yorkba. Az egyiknek egy tech startup cége van, ami kapott befektetői pénzt is. A vállalkozása jól megy, szülői segítség nélkül már vett magának egy saját lakást Manhattanban, és csak 23 éves, wooow. A 25 éves lánya filmesnek tanul szintén New Yorkban. Az apjuk fekete, de a fényképek alapján csak nagyon halványan lehetett látni a félvér géneket. Csodahelyesek voltak mindketten. A kávéivós társammal hamar megtaláltuk a közös hangot, fel is vettük egymást barátnak a Facebookon.
Lassan befutott a Starbucksba Iva is, elköszöntem az újdonsült ismerősömtől, és beültünk sörözni egy kis lepukkant bárba. Megint kb. másfél órám volt rá, mielőtt hazamennék felvenni a táskámat. Az esti 17.45-ös vonatot kaptam el Brüsszelbe. A jegypénztárnál két opciót kínáltak a jegyre: gyorsvonat, 1 óra alatt ér Brüsszelbe, vagy az általános vonat, aminek 3 és 1/2 óra a menetideje, és át kell szállni Rotterdamban. Az előzőnek 87 Euró volt az ára, az utóbbinak 42 euró. Az általános vonat opciót választottam. Viszlát Amszterdam! Te lettél a kedvenc városom!
Kövess Facebookon és Instagramon is!
