Erdélyi Melinda 23 éves, 2008 óta tagja a CouchSurfingnek. Az ELTE bölcsész karán tanul török nyelvet. Angolul, törökül és németül beszél. 26 barátja van, 12 surfertől és 13 hosttól van pozitív referenciája a CouchSurfing adatlapján. Egy éjszakát hostolt minket is Tapolcán. 

Mi volt az első host élményed?
Hospitality Clubbal volt az első, két cseh fiatal jött, akik úgy döntöttek, hogy Prágából elköltöznek vidékre. Megérkezéskor leültek az asztalunkhoz, pálinkáztunk, beszélgettünk a magyar kultúráról. Velük még alig mertem angolul megszólalni, hiába volt nyelvvizsgám, nem beszélgettem korábban még külföldiekkel. A pálinkázás közben kissé becsíptünk és ettől megeredt a nyelvem. Azóta nem gond megszólalni idegen nyelven.

A második vendégem egy fiatal mexikói srác volt, két éjszakára jött. Főztünk neki gulyást és vargabélest, minden ételt lefotózott. A srác egyke, Mexico Cityben nőtt fel, Barcelonában és Hollandiában tanult. Bejárta a világot, mert az édesanyja légikísérő volt és rajta keresztül tudott ingyen repülőjegyeket szerezni. Inkább őt tekintem első igazi couchsurfing experience-nek.

Hova utaztál először a CouchSurfing segítségével?
Legelőször Olaszországba utaztam surferként 4 évvel ezelőtt. Barátnőmmel vágtunk neki az útnak gimnázium után.  

Legelőször írtam egy raszta hajú nőnek, aki nem tudott fogadni, de ajánlotta egy CS ismerősét. A srác, Marco kijött értünk az állomáshoz, először elvitt minket egy tóhoz, ő vette meg a komp jegyünket is. Átmentünk egy kis szigetre, fürödtünk a tóban, vacsiztunk. Majd elvitt a lakásába, és rögtön elment futni, hogy mi nyugodtan átöltözhessünk és lezuhanyozhassunk. Megmutatta a jazz CD-it, amiből választhattam is egyet ajándékba.

Este elvitt minket egy értelmiségi fiatal párhoz vacsorázni. Este 20.00-tól éjjel 02.00-ig 7 fogást végigettünk, mindenki kiválóan beszélt angolul, és a család teljesen képben volt Magyarországról. Náluk ismertünk meg egy Francesca nevű lányt, aki végül a hostunk lett. A lány tökéletes luxusban élt. Éjjel 02.00 után érkeztünk meg, kicsit beszélgettünk. Marco reggel értünk jött, elvitt minket reggelizni, majd várost nézni, múzeumokba és mindent ő fizetett. Délután jeleztük neki, hogy megyünk egy másik városba, mert ott vár minket a következő hostunk. Marco elvitt minket autóval a kb 120 km-erre lévő úti célunkhoz.

Mesélj egy kicsit a bad experience élményeidről is
Pontosan négy évvel ezelőtt a Hospitality Clubbon keresztül érkezett éjjel 01.00-kor Svájcból egy fiatal 24 éves fiú 4 éjszakára. Kimentünk érte a buszpályaudvarra. Adtam neki vacsorát, vélhetően valami étkezési problémája volt, mivel két kis zsömlét 2 órán keresztül evett. 

Reggel leült az asztalunkhoz, nem szólalt meg, csak furcsán mosolygott. Csináltam neki reggelit, megint nagyon lassan ette meg, mire végzett az ebéd jött, az édesanyám főzött neki gulyást. Délután 17.00-ig beszélgettünk vele, kérdeztük, hogy milyen tervei vannak az ittlétére. Mondta, hogy nagyon szeretné látni a Balatont. Felvázoltuk neki hogyan juthat le a Balatonra, de továbbra se állt fel az asztaltól. Felajánlottuk, hogy levisszük Szigligetre, amit azonnal el is fogadott. Útközben megálltunk, mert fotózni akart. Bement a vízbe kb 10 másodpercre, utána visszavittük Tapolcára.

Harmadik nap ismét az egész napját az asztalunknál töltötte, nem szólalt meg, csak mosolygott, kora este elvittük a tapolcai napokra. Egyedül nem ment el. Este jeleztem neki, hogy másnap 10.00-kor el kell mennem, délután jövök vissza, kelljen korán, hogy velem együtt indulásra készen álljon. A negyedik nap 10 előtt 2 perccel jött le reggelizni... Délután érkeztem vissza a házba, utána hamar ő is megérkezett, este már más vendéget vártam, neki is mennie kellett. Megmutattam neki az interneten, hogy hol nézhet buszokat. Délután leült mellém Olimpiát nézni. Kérdeztem, hogy sikerült e járatot találni, válaszul mosolyogva bólogatott, hogy nem. Erre már bepöccentem és kiírtam neki 5 találatot. Kezébe nyomtam, de már némileg ingerülten. Összepakolt, húzta az időt. 3 percre van a buszmegálló, kikísértem a kapu elé és elmagyaráztam az utat. A fiú megrémült, hogy ő el fog tévedni, hiába mondtam neki, hogy nem lehet eltévedni, a második utca balra a buszpályaudvar innen 200 méterre. Búcsúzáskor vágott egy sértődött fintort.

A legnagyobb problémánk vele az volt, hogy nem kért meg soha semmire, csak hallgatott és elvárta, hogy mindent mi találjunk ki helyette. Képes volt 3 órán keresztül mozdulatlanul ülni az asztalunknál anélkül, hogy megszólalt volna. Nem kaptam tőle referenciát.

Surferként 3 éve Törökországban volt rossz élményem, ahova a szüleimmel utaztam autóval. A 35 éves hostomnak nem volt referenciája. Két szoba volt a lakásban, felajánlotta, hogy az ő szobájában alhatok vele, mert a vendégszobában csak két személy fér el. Nem éltem a lehetőséggel.. Egy biztosítási cégnél dolgozott, megnézetett velünk egy iszonyatosan morbid autóbalesetes videót. Második nap nem találkoztunk vele, este 23.00 körül értünk haza. Három éjszakára szólt a request, de két éjszakát aludtunk ott. Harmadik reggel bejelentette, hogy el kell mennünk. Angolul rosszul beszélt, annyit sikerült megértenünk, hogy jönnek a barátai este és el kell mennünk azonnal, 10 percünk maradt összepakolni.

Egy évvel később megnéztem a lapját és három negatív referenciát láttam az adatlapján. A lányok leírása alapján kiderült, hogy kikezdett velük és hamarabb távozniuk kellett a lakásból, mert megjelent a tulaj. Nem a saját lakását hostolta.

Volt két cseh lány vendégem, aki nem beszélt angolul. Ültünk a teraszunkon, de nem tudtunk kommunikálni, hasonló élmény lehetett, mint neked az olasz vendégeddel. Sajnos mindenki intermediate szintet jelez az angol nyelvtudásra a couchsurfing site-on, akkor is ha nem beszél egy szót sem angolul.

Érdekes, furcsa, vicces surfer élményeid?
A legfurcsább hostunk Barcelonában volt. Majorcai kb. 35 éves spanyol férfi volt a Hospitaly Clubbon keresztül. Megérkeztünk a nagy lakásába, ami közvetlenül a belvárosban volt a tenger felőli oldalon. A lépcsőház homeless tanya volt, matracok mindenhol. Harmadik hívásra felvette a telefont, félmeztelenül ajtót nyitott, akkor ébredt. Bementünk a szobájába, épp egy marokkói ismerőse volt nála. A szobája rettentő koszos volt, amiben két nagy franciaágy volt. Megkérdeztük melyik ágyon aludhatunk, de annyit válaszolt, hogy neki teljesen mindegy, érdeklődtünk, hogy reggel mikor kell elhagynunk a lakást, arra sem volt szabály. Jeleztük aznap még, hogy a Güell parkba még szeretnénk elmenni (a mellékelt kép akkor készült), a fiúk elkísértek egy darabig. David, a marokkói srác olyan volt mint a Tilla, kicsit túlmozgásos, viszont remek társaság. A vendéglátónk adott nekünk kulcsot, este hazamentünk, a srác sehol. 5 napig voltunk ott, soha többet nem láttuk a hostunkat, még elköszönni se tudtunk tőle. Egyszer ugyan megjelent hajnalban, benézett a szobába, meglepődött, hogy ott vagyunk és lelépett.

Kiderült, hogy 5 emberrel lakott együtt, zenei stúdiót üzemeltettek a lakásban a lakótársai. Bárhányszor hazamentünk, senkit nem érdekelt kik vagyunk, és hogy ki-be mászkálunk. Semmit nem kérdeztünk, csak érkezéskor felnézés nélkül odaköszöntek: hola, hola. Írtunk a hostunknak távozáskor egy köszönő levelet, majd később pozitív referenciát.  

Érdekes vendégek?
Idén nyáron két média szakember holland fiú jött hozzánk, több, mint 2 méter magasak voltak, raszta hajjal félmeztelenül érkeztek. Hollandiából Dél-Afrikáig mentek kerékpárral. Mindent megettek, amit eléjük raktunk. Pont akkor két amerikai és két cseh lányt is hostoltunk, plusz ott volt velem a török barátom. Minden nyelven folyt aznap a beszélgetés.  

Ausztráliai Jimmy is emlékezetes találkozás még, egy napon születtünk, de különböző évben. Budapesten találkoztunk és együtt jöttünk le Tapolcára. Útközben elmesélte, hogy a nagymamája tapolcai magyar volt és Ausztráliába vándorolt ki, de a lányát (Jimmy édesanyját) már nem tanította meg magyarul. Írországból jött és Tapolcán meg akarja találni a nagymamája testvérét. Arra gyűjtött pénzt a főiskola után, hogy a gyökereit felkutassa. Először megtalálta az írországi apja családját, ami nem volt nehéz. Az anyai részről annyit tudott, hogy a nagymamája testvére Manyi néni, akinek van egy Gabi nevű lánya és a mama apja mészáros volt és nagyjából tudta az utcát. Apám Tapolca főépítésze volt, tökéletesen ismeri a várost, tudta, hogy azon a környékén volt egy ház, ahol jégverem volt, tehát régen mészáros üzletnek kellett lennie. Édesapám kiderítette, hogy a fiú családja Sümegre költözött. Átvittük Sümegre, tudott a családdal találkozni, előző éjszaka nagyon izgult, nem evett semmit egész nap. A sümegi család semmit nem tudott angolul, csak németül tudtak, én tolmácsoltam. A fiú ott maradt náluk. Azóta is tartjuk a kapcsolatot és a családom is nagyon megszerette.

Mit tartasz fontosnak megnézni, ha kapsz egy requestet a CS oldalon?
A request nem fontos, elég egy email is szállás kérésre. Nem várom el, hogy leírja az élettörténetét és a jellemrajzát. Ami a legfontosabb, hogy vannak e barátai és referenciái. Amit különösen nem szeretek, ha 3 napja regisztrálnak és egyből szállást kérnek, hiszen egyértelműen csak a ingyen szállásért használják a CS-t. Én a regisztrációm után egy évig csak hostoltam, és csak azután “kértem én is vissza”.

Azt sem szeretem, ha valaki csak surferkedésre használja, de ő maga senkit sem hostol, maximum csak hang out. A CouchSurfing rendszere karmikus, jobb, ha a CS használói visszaadja, amit ő kapott, nem csak egyoldalúan kihasználja a szervezetet. Azt is figyelem, hogy mennyi ideje tag és ehhez képest arányos e a referenciáinak a száma.