2018.02.28. 16:50

Haifaban találkoztam egy magyar holokauszt túlélővel

Mindenki azt mondta elég lesz egy nap is, Haifaban "nincs semmi". A város egy istentelen meredek hegyre épült. Azaz akárhova akarsz menni, tuti felfelé kell mened, sohasem lefelé. Nyugodt, jó hely, izgalmas. Az építészete egy nagy semmi, de Tel Aviv is ugyanez. De ha már erről beszélünk, meg kell említenem, hogy az új házak, a felhőkarcolók, amit most húztak fel Tel Avivban és itt Haifaban is a hegy tetején, na azok, viszont izgalmasak. Gondolom az építészek elmentek valahova nagyon máshova, az országon kívülre tanulni. Vagy a felhőkarcoló építészek jöttek külföldről. Tessék ilyen a haifai építészet. És korrekt voltam, a belvárosban készítettem, ilyen a lakóházak 90 %-a mindenhol. A parton némi felhőkarcoló meg a hegy tetején. (nyilván pesten is lehetne ronda házakat fotózni kinn csepelen és még sok külvárosi kerületben, de ez itt kérem a belváros)

img_1974.JPG

A hosztom közelében kerestem egy kávézót és leraktam náluk a görgős táskám. Csak a kávézó sarkába tudták letenni, a nyílt vendégtérbe, jelezték, hogy felelősséget nem tudnak érte vállalni. Emiatt minden értékemet átmentettem a hátizsákomba, amit magammal vittem. A Bahai kertbe mentem először, némi elbarangolós-eltévedős, utcán megkérdezős technikával találtam meg a német kolóniával szemben található brutál sok lépcsőt, ami egyenesen a bejárathoz vitt. Volt google maps-em, de mindegy, hagyjuk. 

img_1910_1.jpg

Szerintem ez a leggyönyörűbb kert, amiben valaha jártam, pedig voltam Alhambraban is, Granadaban, Spanyolországban, meg sztem kurva sok más kertben. Ingyenes volt a belépő. A bahai-ok nem is fogadnak el másiktól támogatást, csak a bahai vallásúaktól. Sajnos csak a kert egy nagyon pici részét tudtam bejárni, mert délután érkeztem. Délig volt nyitva maga a szentély és a kert egy másik része. Nem baj, másnap visszamentem megnézni a többi nyilvános részt. 

Utána a Művészeti Múzeumban megnéztem a Dangerous Art kiállítást, ami szintén egy zseniális tárlat a feminizmusról, LMBT kultúráról, migrációról. Egyedül voltam vendég a múzeumban és 45 shékel volt a belépő. 15.00-re érkeztem, 16.00-kor zártak, és pont egy óra alatt lehetett megnézni az egészet. Hozzáteszem tavaly májusban a Louvre múzeumot másfél óra alatt néztem meg. Az egészet, de az untam is az első perctől. 

Ezután visszamentem a kávézóba es dolgoztam estig, amíg a hosztom rám nem írt, hogy hazament és mehetek.  Megismerkedtem a mellettem ülő helyes izraeli fiúval, aki egészen odáig tanusított irántam érdeklődést, amíg meg nem kérdezte, hogy zsidó vagyok e? A válasz után le is lépett.

A hosztom, Dani (49) argentinai izraeli, küldött nekem meghívást a publikus requestemre még hetekkel ezelőtt. Dani Hadarban lakik Haifa hippinegyedében. Ez egy etnikailag mixelt negyed, arabok és zsidók együtt laknak itt, és sok közösségi kezdeményezés külön az összeolvadás programjaiban is segítik őket. De elmentünk például meleg közösségi ház előtt is, ami meg melegeknek szervez közösségi programokat: filmvetítések, kiállítások, beszélgetések. Elgondolkodtam azon, ha ezt nagy betűvel kiiírnák egy budapesti ház falára, hogy homoszexuális közösségi ház, nyitott benézhető ablakokkal, mennyire találna elfogadást nálunk, és menniyre ütköznének inzultusokba?

Dani 2009 óta tag, de csak közel két éve hosztol folyamatosan. 51 referenciája van, és ez elmúlt két évben minden héten voltak vendégei. Tudom milyen ez, én is hosztoltam minden héten az első két évben. Dani furcsa ember, a nagy keverék kutyájával él. Mikor beléptem a házuba, erősen megcsapott a kutyaszag. Nem értek a kutyákhoz, de szerintem nem szabadna egy kutyának büdösnek lennie, vagy a lakásnak eleve nem szabadna állatszagtól büzlenie. Valami ott nem stimmel, de nyilván nem teszem szóvá. Fojtogatóan nehéz volt elaludni a kutyaszagtól..

img_1988.JPG

Odaadtam Daninak a Szamos marzipán rudat, majd beraktunk egy adag mosást, mivel nem hoztam 10 napra elegendő ruhát. Dani hosztol még egy olasz párt is, akiknek nem volt referenciájuk és kb. ingyen airbnb-nek használják Danit. Akkor beszélget a lány vele, amikor Dani beszélgetést kezdeményez. Hozzáteszem próbálkozik vele folyamatosan. A fiú a megérkezésük után bevonult a szobájukba és másnap reggelig nem jött ki onnan. 

A mosás után elmentünk sétálni a kutyával együtt, a pár nem jött velünk. Tettünk egy fél órás kört, Dani megmutatta a technikai múzeumot és egy holokauszt házat. Mindkettőröl gyorsan eldöntöttem, hogy visszamegyek oda másnap.  Séta első felében beszélgetést kezdeményeztem, vagy én meséltem neki valamit, vagy épp kérdeztem, minden alkalommal félbeszakított azzal, hogy bejelentse épp milyen üzlet előtt megyünk el. Amikor épp egy kérdés közepén tette ezt, megkérdeztem, hogy nem zavarja, hogy épp kérdezek tőle valamit? Az volt a válasz, hogy idegenvezetést tart. Mondom, oké, de feltétlenül fontos, hol van a helyi héber nyelvű antikvárium, nekem a turistának? Azt már nem tettem hozzá, hogy nem kértem idegenvezetést. De aztán annyit mondtam, hogy oké, ha nem érdekli az, amit mondok, az egy dolog, de ha az se érdekli, amit kérdezek, akkor persze go on, folytassa a boltok bemutatását, én nem zavarom többet. 

Útközben találkoztunk egy 79 éves izraelivel, aki teljesen úgy néz ki, mint Al Pacino. A pasi balettot oktat itt a helyieknek, és New Yorkból származik. Valamikor nagyon korán jöhetett el onnan, mert még enyhe amerikai akcentusa se volt. A bácsinak viszont eszméletlen jó vibrációja volt, meg is öleltem a fotózása után. 

img_1920.JPG

Dani kisegítőként dolgozik fogyatékosok, testi és szellemi sérült embereknek. Egy cég küldi ki a pácienseknek. Elmegy velük sétálni, segít bevásárolni stb. Daninak nincs semmilyen végzettsége, azt mondta azért nem ment egyetemre, mert drága a tandíj. Kérdeztem mennyi? Nem tudta megmondani. Erre mondtam neki nálunk mennyi az átlag tandíj, Mire az volt a válasz, hogy náluk többször annyi. Mire én meg annyit mondtam, hogy nálunk 90 ezer forint a minimálbér, az átlagbér 200 ezer forint, Izraelbe meg 800 ezer az átlagbér, tehát az is pont többször annyi. Tehát ugyanott vagyunk. 

Daninak az égvilágon semmilyen kérdése nem volt hozzám, az se, hogy mivel foglalkozom. Én meg magamtól nem is meséltem neki magamról. Csak olyan kérdést szabad feltenni, aminek akarjuk tudni a választ, és olyan történeteket kell elmesélni, amit a hallgatóságunk is meg akar hallgatni. Egyébként Dani alapvetően egy türelmes, nyugodt, és nem egy szorongó, bogaras alkat. Szóval nagyon könnyű a vendége lenni. Az elején többször megkérdeztem, hogy szívhatom e az elektromos cigarettámat a lakásában, mondta, hogy nem tudja mi ez, de ha büdös lesz, akkor szól. Gondoltam erre azt válaszolom, hogy a fehér csoki izesítéses pára legalább elnyomja a kutyaszagot a lakásban, de inkább kihagytam a poénomat. Haha. 

Megmostam a hajam, és beájultam az ágyba éjfélkor. A nappaliban aludtam a kanapén. A wifije nem működött. 

Másnap a Bahai Kert után elmentem a Holokaust Múzeumba. Ez egy túlélőknek fenntartott Intézmény, adományokból élnek. Bementem, és egy irodát találtam alagsorokban barangolás után. Az irodában a hölgy elkisért a múzeumba, és végigrohant velem. Szerettem volna tovább maradni és alaposabban megnézni a tárlatot, de nem ért rá, guide nélkül meg nem engednek be a múzeumba. Itt is természetesen én voltam az egyetlen látogató. 

Rámutatott egy magyar nénire a falon és megkérdezte, hogy szeretnék e vele találkozni? - Lehet? - kérdezem meglepetten. - Persze, megkérdezzük, hogy fogad-e engem. - válaszolt. Felmentünk az emeletre, a guideom beszélt vele héberül, majd a 89 éves néni felémfordult és annyit mondott magyarul: - Jöjjön be. A guide hölgy eltiplizett és egyedül maradtam egy holokauszt túlélővel a lakásában. 

Kb. 40 percet ültem a kanapéján, kérdeztem dolgokat a multjáról, nyilván Auschwitzról semmit, de csak 1-2 szavas válaszokban reagált. Feszengtem és kényelmetlenül éreztem magam. Neki is voltak kérdései rólam. Emiatt végig nem tudtam eldönteni, hogy most a pokolba kíván vagy örül a társaságomnak. Judit 1948-ban költözött Izraelbe, egy magyar csoport szervezte a kivándorlást, akikhez csatlakozott. A csoportban megismerkedett egy erdélyi fiúval, és ő lett a férje már Izraelben. Lett két gyerekük és sok unokájuk. A férje és az egyik lánya már meghalt. A néni elég szomorú. Egyébként tökéletesen épp szellemi és fizikai állapotban van, sokkal gyorsabb reakcióidővel, mint az én 83 éves édesapám. 

Megkérdeztem, hogy miért döntött úgy, hogy Izraelbe költözik. 19 éves volt, amikor hazajött Auschwitzból, és Tiszakécskére ment, ahonnan származott, de senkit nem talált otthon, mindenkije meghalt, rokonok és barátok. Szóval felment Pestre és teljesen egyedül volt. Nem volt mi Magyarországhoz kösse, az Igéret Földje meg várta Izraelben, egy teljesen új és biztonságos élet lehetősége. 

A guide múzeumos lány ismét bekopogott és elhívott, mert Juditnak fogorvoshoz kellett mennie. Sok szerencsét kívántam neki és eljöttem, az irodában még adtam 50 shékel adományt a múzeumnak, ez kb 4000 Ft. 

Ezután megnéztem egy ilyen kipróbálós, nyomkodós technológiai múzeumot a Madatech-et. Ez is ingyenes volt aznap, és egy általános iskolai csoport és néhány izraeli családon kívül szintén én voltam az egyetlen látogató. De az egyetlen külföldi vendég, az biztos. Kissé old school és lehasznált, de nagyon tetszett. Mászkálás, kávézás, este egy pohár bor Danival és az olasz párral és a barátaikkal. Ennyi. 

Még több Haifa fotó itt. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://couchsurfing.blog.hu/api/trackback/id/tr5713668514

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Weißkopf 2018.03.01. 16:19:54

Érdekes, de azért a Louvre inkább Párizsban van!

MarcG 2018.03.01. 17:34:53

A szag pedig - bármilyen kellemetlen és büdös is - inkább pontosan fojtogat.

nikita · http://couchsurfing.blog.hu 2018.03.02. 15:53:52

@Weißkopf: valóban :-) tavaly voltam rómában és párizsban is, ezért a képzavar.
süti beállítások módosítása