CouchSurfing

Sosem hittem a hipnózisban, viszont szerettem volna kipróbálni milyen. Úgy vagyok a ki nem próbált dolgokkal, hogy addig nem mondhatok véleményt semmiről, amíg nem tapasztaltam meg, vagy nem olvastam el róla legalább egy tucatnyi komoly és megalapozott tanulmányt. A hipnózisnak célja van, a miénk az volt, hogy leszoktasson a dohányzásról. Kyle elmondta, hogy egy sikeres terápiának legalább négy alkalmasnak kell lennie, heti egy alkalommal, és nekünk csak két alkalmunk volt erre. Egy rövid cserélős megoldás és egy igazi mélyhipnózis. 

Az első alkalom a rövid verzió volt. Mondtam a vendégemnek, hogy most nagyon nagyon rágyújtanék. 3 hete nem cigizek, de most nagyon hiányzik. Mielőtt elindultunk volna sörözni, álltunk az ajtóban és kérte, hogy húnyjam be a szemem. A dohányzás vágyát manifesztálnom kellett valamiben, nekem ez a ködbe burkolózó Szabadság híd képe volt. 

Álltam a híd előtt 20 méter távolságra, és néztem a vágyam tárgyát. Majd el kellett képzelnem valamit, amit nagyon szeretek, amiben jól érzem magam, és ami feltölt. Számomra ez a kedvenc kávézómba, a kedvenc fotelembe való ücsörgés volt, ölembe a laptopommal, a kedvenc lattém a fotel karfáján, és mikor írok egy jó cikket ide a blogra. Szóval kivülről néztem magam, amint így ücsörgök és írok. Majd ezt a képet meg kellett fognom és felcserélnem a híddal. Kyle kérte, hogy nyúljak ki, és ragadjam meg ezt momentumot, és húzzam el a híd felé. Álltam, kinyújtott karokkal, behúnyt szemmel, vigyorogtam és megcseréltem. Utána pár kivezető mondattal kérte, hogy nyissam ki a szemem. Mindannyian felnevettünk és leléptünk bulizni. Klye egy órával később kérdezte meg, hogy hiányzik e még a cigaretta, én meglepődve reagáltam, hogy jéé, egyáltalán nem, és eszembe se jutott eddig.  

Karácsony remek alkalom arra, hogy végre birtokolhassunk egy-egy nagyon vágyott tárgyat, amiről talán egész évben álmodoztunk - még akkor is, ha ehhez ötletet kell adni a családunknak és barátainknak. Íme néhány tipp, amit én jó ötletnek tartok karácsonyi ajándéknak, ha olyan szerettünket akarunk megajándékozni, aki nagyon szeret csavarogni a világban. A legtöbb link anglia forrás, nézzetek körül a neten, hátha Magyarországi forrásból megrendelve is találtok hasonlót. 

1. Fából készült világtérkép

Nekem otthon két nagy papír világtérképem van, az egyiken a couchsurfereim hometown helyei vannak felszúrva, a másik kisebb térképen az én hol jártam városai. Mindkettőt be kellene kereteztetnem felszúrhatós hátlapra, de még nem volt rá időm (pénzem). Itt megtalálod nagyban, és itt kisebben, ha szép dekoratív verziót szeretnél. 

Huszonhárom éve fotózom. Ebből az első 10 éve szenvedélyes fotózással telt, és nagyon jó pénzeket is kerestem vele. 22 évesen utaztam először utasszállító repülőgépen, Londonba mentem meglátogatni a pasimat. Azután öt éven keresztül minden évben a Cannes-i filmfesztiválon fotóztam a világsztárokat és utazgattam a Francia Rivérián. 23 országban jártam és mindenhol fényképeztem, ebből Olaszországba, Franciaországba és Spanyolországba nagyon sokszor visszamentem. Angliában kb. húsz alkalommal jártam minimum.

A helyek 90 %-ánál nem készült rólam felvétel, nem tartottam fontosnak. Mai napig utazásonként maximum 3 fotót csinálunk. Nem is kell több. Néha én magam is késztek selfiet, pózolás nélkül és úgy mosolygok, ahogy szoktam. Legelső önarcképemet 16 évesen készítettem egy fotóállvány segítségével, meztelenül ülök egy fotelben. A lábaim fel vannak húzva, csak a cici látszik. Én magam nagyítottam a képet kitakarásos megoldással, nagyon szép lett a kópia belőle. Sajnos egy fotóstalálkozón 10 évvel később megmutattam egy csapat fotósnak, és valaki lenyúlta. :-( Mindig nevettem azokon a turistafotósokon is, akik lefényképeznek egy nagy épület, teret és előállítják a családtagjaikat, akik felismerhetetlenül kicsik lesznek a képen. Na és akkor beszéljünk a selfie őrületről. 

Bizonytalan lelkületű vagy szimplán nárcisztikus csajok úgy utaznak, hogy VÉGIG önmagukat fényképezik. Ahelyett, hogy elvesznének a tájban, gyönyörködnének a városban, ahol éppen vannak, ehelyett minden pillanatban megállnak és művigyorral pózolva készítenek egy selfiet valamennyire belekomponálva a háttérbe az idegen helyet is, ahol vannak. A képek 99 %-án pontosan úgyanúgy néznek ki. Mondjuk ezt a képességet Barack Obama fejlesztette tökélyre, ő minden fotóján ráncokra rendezve teljesen egyformán néz ki, igaz ő nem selfieket gyárt, hanem őt szeretik sokszor sokan lefotózni.

Nemsokára két éve lesz annak, hogy szakítottam azzal a férfival, akivel előtte nem olyan rég, még családot terveztem. Ő is velem. A szakításunk utáni fél év azzal telt, hogy visszataláljak önmagamhoz, amit elsősorban a testem megreformálásában materializálódott. Ha képes vagyok lefogyni, akkor bármit meg tudok csinálni. Januártól augusztusig lefogytam 16 kg-ot, kész voltam találkozni valakivel, bárkivel. Feladtam a korábbi elveimet, miszerint nem állok olyan férfival szóba, aki nem "normális", akiben nincsen perspektíva. Azt gondoltam, hogy pár hónapra jó lesz egy felszines kapcsolat is, aztán úgyis gyorsan találok majd egy rendes férfit. 

Mikor lezárunk egy hosszabb kapcsolatot, vagy éppenséggel már hosszabb ideje egyedül vagyunk, van úgy, hogy még mindig nem akarunk komoly kapcsolatot elkezdeni senkivel. Kényelmesebbnek érezzük egyedül maradni, de valakivel fenntartani valamilyen "kapcsolatot", mert szexre azért szükség van. Mindez első ránézésre végtelenül egyszerűnek tűnik, hiszen pont ez a cél, nem belebonyolódni senkibe, de ott vannak a fene érzelmek, amik a legtöbb szeretői kapcsolatot végtelenül bonyolultá teszik.

Egy válás után például egy olyan kapcsolatot keresünk, ami valahol az egyéjszakás kaland és a komoly kapcsolat között van. A legtöbb problémát ott látom azokban a viszonyokban, ahol nincs kimondva a felek között, hogy kapcsolatban vannak, mégis rendszeresen találkoznak, hogy óhatatlanul érzelmek vonódnak be, fontos lesz a másik. Mindig az irányít a kapcsolatban, akinek kevésbé fontos a másik. Ha a szex fantasztikus, és még jókat is lehet a másikkal beszélgetni, de egy igazi kapcsolatra a másik fél éppen alkalmatlan, vagy csak vele az, akkor könnyen találja magát az ember olyan helyzetben, hogy vesztegeti az energiáit, mert rengeteg energiát invesztál bele valamibe, ahova nem szabadna semmit se. Tényleg semmit, csak élvezni kell azokat az estéket, amit együtt töltötök, és amiket nem, azokat nem arra vesztegetni, hogy a másikon rágódtok. A probléma ezzel az, ha valaki egyedül van, de csak egy "friends with benefith" (barátság extrákkal) kapcsolata van valakivel, vagy épp csak a benefith (extrák) része van meg, mert még csak nem is barátok, akkor szinte kizárólagosan bekövetkezik, hogy érzelmeket is fog belepakolni, előbb vagy utóbb. Legtöbbször előbb. Nehéz ugyanis gépként kezelni magunkat.  

Egyik kedvenc mondásom, hogy mindenkit arra kell használni amire való. Tudom ez így csúnyán hangzik első olvasásra, de próbáljátok a szavakat a maguk helyén kezelni. Egyik barátnőm most válik, és javasoltam neki, hogyha elvált, azonnal szerezzen be magának egy szeretőt. Visszakézből jött a válasza, hogy nem egyet, hanem hármat, mert ha csak egy van, akkor abba beleszeret. Tehát itt van a megoldás kulcsa, barátság extrákkal kapcsolat nem lehet monogám, ilyenből kell több. 

Százharminchetedik és százharmincnyolcadik vendégem Sarah (32) és Sarah (25) volt az Egyesült Államokból. Még soha nem couchsurfingeltek korábban. Az idősebbik Sarah írt egy végtelenül személyes levelet, amiben leírt, miért szeretnének nálam lakni, végigolvasta a referenciáimat, idézett belőle, és a lapom több részletét is megemlítette, mi a közös bennünk. Igent mondtam. A lányok a következő két hétben rendszeresen írtak nekem, hogy mennyire lelkesek, hogy jöhetnek hozzám, és épp mi történik velük. Jó volt látni ezt az izgatottságot, pont ennyire voltam én is lelkes az első szörfölési élményemkor. 

Többen kértétek, hogy számoljak be a gerinc rehabilitációmról, hogyan gyógyulok. Ezt megtettem egy 2 hónappal ezelőtti cikkemben is. A poszt megjelenése után megismertem Arnoldot, és megbeszéltük, hogy felmérik az állapotomat, majd az alapján két hónapig fogok hozzájuk járni hetente háromszor. Több gerincproblémás járt/jár hozzájuk, tudtak rajtuk segíteni, megpróbálnák nekem is. A 8 hét alatt megigért nekem egy viszonylag könnyen elérhető erős core izmokat, amit alapos munkával meg lehet valósítani. 

Az első találkozón Arnold FMS tesztet (Funkcionális Mozgásminta Szűrő) végzett el velem. A Funkcionális mozgásminta szűrő, azaz FMS rendszer segítségével meggyőződhetünk arról, hogy fenn áll-e potenciális kockázat sérülésre? Az egyén mozgásmintáiban vannak-e elváltozások, korlátozottságok? Az FMS-ről itt olvashattok bővebben. Én ezen 11 pontot értem el, ami nem annyira katasztrófális eredmény, de nyilvánvalóan egy nem gerincsérült "versenyző" magasabb pontszámig jut el. 

Közben futni jártam hetente háromszor, amitől ismét kiújult a lumbágóm egy hét után. Arnold ezután megkért, hogy ne fussak 8 hétig, amig együtt dolgozunk. Ezt hisztizve, de elfogadtam. 

Hétfőnként Arnold kettlebell óráira jártam, de én csak saját testsúlyos gyakorlatokat végeztem az első 2-3 hétben. Kaptam 5 feladatot, amit mindig meg kellett ismételni az órák elején, ez mind derékerősítő gyakorlat. A bemelegítéssel és ezekkel elment az óra első fele. A második felében Arnold külön foglalkozott velem, gerincsérvesekre szabott küön feladatsorokkal. Kaptam gyakorlatokat, az edző megnézte, hogy jól csinálom e, és szólt, ha nem jól. Általában 3-4 féle gyakorlatokat kellett körben ismételgetnem. Három hét után már én is kettlebellel dolgoztam, meg a plafonra felfüggesztett gyűrűkkel. Egy kettlebell gyakorlatot csináltam, a többiig nem jutottam el. Az öt feladatot, kiegészítve gyógytorna gyakorlatokkal, nem edzésnapokon, otthon minden nap megcsináltam. 

A két hónap alatt csak egyszer sikerült hetente háromszor eljutni az edzésekre, általában hetente egyszer vagy kétszer jártam. Péntekenként 3 alkalommal sikerült kipróbálnom Dávid óráit, ami csoportos tornaóra volt, szintén kizárólag saját testsúlyos gyakorlatokkal. Nagyon érdekes és néha vicces pózokba kellett kerülnünk, csavarodnunk, ugranunk. Életem során már nagyon sokféle tornaórán részt vettem, de ezen az órán olyan elemek köszöntek vissza, amikről még csak nem is hallottam. Alapvetően az egész egy folyamatos flow mozgásra épülő gyakorlatsor, nagyon meditatív is tud lenni, magadra koncentrálós elemekkel. Én a gyakorlatok egy részét képtelen voltam elvégezni, egyszerűen azért mert nincs meg hozzá a derékstabilitásom. Dávidtól megtanultam, hogy a gyakorlat alatt mindig az orron kell levegőt venni, befújva és kifújva szépen lassan. Ha a szájon veszünk levegőt kapkodva, akkor azt az agy stresszhelyzetként értékeli, és nem lesz olyan hatásos a gyakorlat, a szervezet a stresszhelyzet leküzdésére koncentrál és nem a testépítésre. Például ha félünk valamitől, vagy izgulunk stb, akkor is a szervezet vált és a szájon kezd el lélegezni, érdekes, ez tényleg így van. Figyeljétek meg ti is! 

// Scroll down for English

Terveink szerint hamarosan megjelenik a CouchSurfing-Utazás a kanapém körül című könyvem magánkiadásban. Valamint jövőre szeretnénk kiadni az angol nyelvű fordítását. A célunk az, hogy a couchsurfinget azok is megismerhessék, akik nem olvassák a blogot, és eddig nem is jött szembe velük. A magyar nyelvű könyvet támogatja a Telekom, de nincs meg az egész pénz a teljes költségekre, úgymint szerkesztés, grafikai kiadások, nyomda, PR, reklám stb. 

Szeretnénk közösségi finanszírozásban kiadni a könyvet, amihez még 2 millió forintra van szükségünk a már meglévő forrásainkon felül. Amennyiben szereted a blogot, és szivesen olvasnád könyvben a részben kibővített történeteket, örömmel vennénk ha támogatnád a kiadást. Természetesen ha több pénz jön be, abból meg tudjuk finanszirozni az angol nyelvű kiadást is, ha kevesebb, akkor is kiadjuk a magyar nyelvűt, csak nem olyan szép lesz, mint ahogy szeretnénk. A gyűjtött pénz javát magyar művész által rajzolt könyvillusztrációra, PR és reklámköltségekre tervezzük fordítani, hogy minél több emberhez eljusson. Te ehhez úgy is hozzájárulhatsz, hogy megosztod ezt a posztot a Facebook/Twitter stb. oldaladon néhány kedves támogató szó kíséretében. 

A gyűjtés ideje: 2015 október 1-december 15.  

Amikor elkezdtem a blogot, az volt a terv, hogy minden vendégről külön poszt fog születni. Ha a vendégem nem túl érdekes személyiség, vagy nem történt semmi különös, akkor beszélgetünk az országáról, kultúrájáról, hogy legyen miről írni. Volt viszont pár vendégem az utóbbi időben, akikkel tényleg nem történt semmi, vagy néha kedvem nem volt blogolni. Most egy posztban megpróbálom mégis összefoglalni a vendégek egy részét, akiket az elmúlt 2 hónapban hosztoltam. 

Százhuszonkilencedik vendégem Robert (27) Argentinából. Egy éjszakát hosztoltam, aranyos, kedves fiú volt. A legemlékezetesebb része a CS élménynek talán az volt, amikor megkérdeztem, hogy mi volt a legfurcsább couchsurfing élménye. Elmesélte, hogy egy olasz lány hosztolta, aki ugyanabban az időben egy házaspárt is vendégül látott. Elmentek négyesben bulizni, majd a többiek kitalálták, hogy dugjanak négyesben. A vendéglátó biszexuális volt, és legfőképp a házaspár lány tagjával akart szexelni. Hazamentek a házibuliból, és nekiugrottak a dolognak. Az esemény után a házaspár feleség tagja elmondta Robertnek, hogy most feküdt le először más férfival mióta házas. Amikor ide ért Robert a történetben, visszaköptem a cideremet, hogy mi van?? Először szexel mással és egyből egy gruppenben kezdi? Oké, hogy ott a férje is, de nagyon szokatlan módja a kikacsintásnak. Róbert is elmesélte, hogy nagyon meglepődött. Később arra gondoltam, ha meg úgy nézzük, akkor ez egy morálisabb módja a félrekefélésnek, mert nem kefél szó szerint "félre". És az is lehet, hogy a pár eldöntötte, hoyg ezentúl nyitott kapcsolatban élnek. Megkérdeztem, hogy a pasival ők csináltak e valamit, mondta, hogy csak ők nem nyúltak egymáshoz, mindenki más mindenkihez minden verzióban igen. Zárásként érdeklődtem még, hogy milyen volt a gruppen. Azt mondta szar volt. 

Százharmincadik és százharmincegyedik vendégem Eva Chernova (31) és barátja Yekaterinburgból, Oroszországból jöttek hozzám három éjszakára. Éva cukrász, a párja mérnök. Velük nehéz dolgom volt, mert nagyon gyengén beszéltek angolul. Főleg google fordítóval kommunikáltunk. Éva és barátja szereti Putyint, mert mióta Putyin az elnök, azóta sokkal jobb az életszinvonal még az ő városukban is, ami pont Európa és Ázsia határánál van. A srác aznap ünnepelte a születésnapját, ahogy megérkeztek, Eva hozzálátott süteményt sütni. Eva egyébként időnként elég különleges süteményt is készít megrendelésre, például ilyet. 

Százharminchatodik vendégem az amerikai Diggie Witt (25) volt Coloradoból. Fotósnak írta le magát, és a requestjében javasolta, hogy fotózzunk együtt valahol. 

Diggie Floridaból, Jacksonwille-ből származik, néhány éve költözött Coloradóba és egy kisvárosban lakik, egy síparadicsomban dolgozik liftkezelőként. Járt főiskolára, de az első évben otthagyta, mert szerinte felesleges a felsőoktatás. Mondtam neki, hogy nem felesleges, csak talán ő választott rossz intézményt. 

Arról beszélgettünk, hogy mennyi pénzből lehet megélni Amerikában. A vendégem több fiatallal együtt bérel lakást, a szobáját is megosztja két másik sráccal, így csak 350 dollárt fizet számlákkal együtt a lakhatásáért. Diggie elmesélte, hogy a havi költségeit kihozza átlagosan 150-200 dollárból. Fogalmam sincs, hogyan csinálja, senkit nem ismerek Budapesten sem, aki megélne 40 - 55 000 Forintból havonta. Azt mondta, hogy olcsó élelmiszeren kívül nem költ semmi másra. Havi 1000 dollárt keres, és a fennmaradó részt félreteszi utazásokra. Kifejtette, hogy ő így érzi jól magát, ha minden költsége nagyon limitált, és olcsó élelmiszeren kívül nem is költ semmi másra. Budapesten is kizárólag a saját étkezésére és a Rudas Fürdőjegyére költött. Múzeumba és szórakozóhelyre nem megy, mert az pénzbe kerül. 

Diggie kedves, egyszerű, szégyenlős de beszédes fiú. Beszélgettünk róla, hogy Amerikában teljesen elfogadott, ha egy nő szólít le egy férfit, ellenben Magyarországgal, ahol általában ezt csak a fiúk teszik a lányokkal. A vendégem elmesélte, hogy neki ezzel komoly problémája van, mert többször visszautasították már, ezért nagyon nehezen kezdeményez. Diggie viszonylag korán kel és nagyon korán fekszik le aludni (22.00). Nem iszik alkoholt, csak nagyon ritkán, nem jár el a barátaival se szórakozni, se egyéb kulturális programokra, néha talán rendelnek valakinél egy pizzát. A barátai ugyanabban a házban élnek mint ő, csak átmennek egymáshoz, ha találkozni akarnak. 

Jelenleg egy egy hónapos utazáson van Európában, amelyen végig van couchsurfing szállása. A megérkezése első estéjén itthon maradtunk, palacsintát sütöttem, és náhány ismerősöm átjött hozzánk borozni és beszélgetni. A második nap délutánján elmentünk a Rudas Fürdőbe a vendégemmel. Az volt a terv, hogy az uszodában úszok egy órát, de rosszul időzítettem, mert a végére hagytam, és addigra teljesen kiszívott a sok thermál víz és a szauna. Nyáron viszont úsztam egy jót az úszómedencében. Akkor és most is kevesen voltak benne, így kényelmesen lehet haladni. Az külön tetszik, hogy lehet csak úszójegyet is venni baráti 1300 Ft-ért a Rudasba. 

Fenn kezdtünk a tetőtéri medencében, ennek az lenne az értelme, hogy az ember ül a meleg vízben és bámulja a csodálatos kilátást Budapestre. Totálisan tele volt vendégekkel a tetőmedence, épphogy találtunk két szabad ülést. Diggie a kilátásnak háttal ült, és beszélgettünk a sportolásról. Diggie a snowboardon kívül nem sportol semmit. Kb. 50 kg lehet a súlya tippem szerint. Nyáron amikor ott voltam egy másik vendégemmel, akkor az idő nagy részét a tetőn töltöttem vízben ázva vagy a kinn elhelyezett napozóágyakon barnulva. Most elég hideg volt, így a vízből kilépve nagyon gyorsan szaladtunk végig, hogy visszajussunk a fűtött épületbe. 

Utána a wellnessben folytattuk, végigpróbálgattuk a négy medencét. Én a leghidegebb medencéből (28 C) haladtam a legforróbb (40 C) felé. Diggie egyből a legmelegebben kezdte, majd gyorsabban váltogatta a jeges medencével, én főleg magamban relaxáltam és masszíroztattam a vállam a képen is látható masszás zuhany alatt. 

Onnan a Szaunavilágba mentünk, kértünk lepedőket, és megszabadultunk a fürdőruháinktól. Sajnos ott nincs öltöző, így a félig nyitott zuhanykabinban bújtam ki a fürdőruhámból és tekertem magamra a lepedőt. A legforróbb szaunában kezdtünk, ahol automatikus vízadagolóval locsolják a köveket. Annyira forró a talaj, hogy papucsban érdemes bemenni, különben megégeti a talpadat a padló. Ez történt velem a nyáron, így most már felkészültebb voltam. Jó lett volna lezuhanyozni, de a két zuhanyzó nem működött, a kinti meg teljesen nyitott, és lusta voltam visszavenni emiatt a fürdőruhámat, viszont meztelenkedni nem akartam. Lehűltem magamtól, majd átmentünk a gőzszaunába. Ott egy amerikai pasi ücsörgött egyedül, beszélgetni kezdtünk vele. 2 napot van Pesten, és hallotta, hogy a Rudas Fürdő az egyik legjobb program a fővárosunkban, így vett egy fürdőruhát és itt tölti a napját.

Onnan egyenesen átmentünk az aroma szaunába, a hőmérséklet itt kényelmes 60 fok, ücsörögtünk benn kb. 30 percet. Mellettünk még két magyar lány volt, akik arról beszélgettek, hogy nincs alkalmuk angolul csevegni, csak nyelviskolában tanulják a nyelvet, és jó lenne gyakorolni. Odaszóltam angolul nekik, hogy nyugodtan beszélgethetnek velünk, ha akarják. Ebből lett egy zavart kis nevetgélés, de inkább visszakoztak a lehetőségtől. 

A következő körünk a törökfürdő volt, ahol még sohasem voltam, kihívás volt megtalálni is. Gyönyörűen néz ki belülről, érezni a 600 év súlyát. Mindkettőnket lenyűgözött a hely atmoszférája. Becsusszantunk a középső, legnagyobb medencében és ott áztattuk magunkat. Arra gondoltam közben, hogy a gyógyvíz biztos jót tesz a múlt héten ismét kijött lumbágómnak. Onnan bementünk a gőzkabinokba és egyből a nedves kamrákkal kezdtük. Beléptünk a második kamrába, és azt éreztem, hogy a levegő leégeti a légcsövemet, de keményen kitartottam kb. 2 percig. Éreztem ahogy a gőz kitakarítja a dohányos tüdőmet. Onnan kiszaladtunk, és kipróbáltam a vödrös zuhanyzót. Meghúzol egy kart és egy vödör víz rádborul. Vicces volt. Mint a tavalyi ice bucket chalange. 

Következő körben végigmentünk a száraz gőzkabinokon és leültünk a belső legforróbban. Ez már tűrhetőbb volt, a levegő kénes íze elborította a tüdőmet, a bőrömet és a belső szerveimet. Legalábbis így éreztem tőle magamat. Vajon a gőzkabinok is 600 éve épültek? Milyen lehetett az akkori magyaroknak és itt élő törököknek itt ücsörögni? Itt lesz még ez a hely 600 év múlva is? Ilyesmikre gondoltam. 

Hétköznap külön női nap van keddenként, a többi napon férfinap van a törökfürdőben, ilyenkor a vendégek meztelenek vagy kis lepedővel takarják magukat, a vízbe már meztelenül mennek be, de természetesen lehet fürdőruhában is lenni. Legközelebb kedden megyek vissza, hogy kipróbáljam a női napot és teszteljem a saját szégyenlősségi küszöbömet. A hétvége fürdőruhás koedukált napok. 

Visszamentünk a medence részhez és körbepróbáltuk az összes sarkimedencét. Főleg párok, családok és turisták voltak mindenhol. A terem kb. 20 különféle nyelv csevegéseitől zsongott. A harmadik órában visszamentünk a tetőmedence alatt található szaunákhoz. Beültünk a sószobába és vártunk. Azt olvastam, hogy a sókabin nagyon jót tesz a tüdőnek, és a léguti betegségeknek, asztmának. Legalább 40 percet kell bennülni, hogy a tengeri só kifejtse áldásos hatásait, ehhez nekem nem volt türelmem, de 20 percet így is benn maradtunk. Viszont akinek asztma problémája van, annak melegen ajánlom, hogy kúraszerűen látogasson meg egy budapesti fürdőt és töltsön el a sókabinban hosszabb időt. 

Utolsó lépésként a szintén 60 fokos szaunába léptünk át. Végigfeküdtem a törülközőmön és úgy éreztem, hogy minden energiámat kiszívta a hely. Mondtam Digginek, hogy én hazamegyek, mert mozdulni se tudok már. Diggie még úgy döntött, marad. Lementem az öltözőkhöz, ami egyébként koedukált. A szekrények közösek és mindenki öltözőkabinban öltözik át. A zuhanyzók persze nemek szerint szeparáltak. Megmostam a hajam és lezuhanyoztam. Egy új sampont használtam, ami borzasztóan csípte a szememet, így gyakorlatilag vakként hagytam el a helyszínt. Átsétáltam az Erzsébet hídon, az volt a terv, hogy gyalog megyek haza, de lementem a metróba. Sürgősen ki kellett vennem a kontaktlencsémet, hogy lássak is valamit. 

Összedobtam egy salátát, addigra Diggie is hazaérkezett, majd ledőltem az ágyamba és aludtam egy órát. 22.00-kor érkezett meg Lilla barátném, és bevetettük magunkat az éjszakába, hogy megünnepeljük a születésnapját. A vendégem otthon maradt. A Pointerben kezdtünk, ahova Péter barátunk és a barátnője is megérkezett. Péter meghívott minket egy pizzára, ciderekre és vodka narancsokra. Onnan átautóztunk a Gozsdu Pointerbe és ott folytattuk már tequilára váltva. Azaz csak én, Lilla okosan maradt a vodkánál. Nem tudom, én miért gondoltam azt, hogy alkoholt keverni jó ötlet. A pultnál állt egy gyönyörű fekete férfi, leszólítottam azzal, hogy nagyon szép, beszélgessünk. Kiderült, hogy Chicagóbol érkezett ide és 3 órája van Pesten. Néhány percnél többet nem csevegtünk, visszamentem Lilláékhoz. 

Fenn a galérián egy magyar társaságba botlottunk, invitáltuk őket a Hello Babybe. Áttaxiztunk, mert a gyaloglás már problámákat okozott mindkettőnknek. Ott tovább folytattuk a vodkarendelést, és táncolni kezdtünk azonnal. Én időnként otthagytam Lillát, és bolyongtam a helyen. Különböző random férfikba botlottunk, valami miatt nagyon népszerűek lehettünk, mert nem volt olyan, hogy akár a dohányzóban, akár a két táncparketten ne akartak volna megismerkedni velünk. Ez a hely tényleg nagyon hello baby. 

Reggel 5.00-kor úgy döntöttem, hogy haza kell menni azonnal. Összeszedtem Lillát és hazasétáltunk, hálistennek ugyanabban az utcában lakom, így ez a feladat már nem volt nagy kihívás. 10.00-kor keltem magamtól, aznap apám 81 éves szülinapi bulija volt kinn, Törökbálinton. A probléma az volt, hogy még mindig részeg voltam. Nem másnapos, hanem konkrétan részeg, dőlöngéltem a nappaliban és nem tudtam értelmesen beszélni Diggievel, így gyorsan visszafeküdtem aludni. Ilyen még sosem történt velem. 13.30-kor keltem, Diggie a kanapén ült. Én használhatatlan voltam bármire. Kihagytam apám szülinapját, amitől persze egész nap rosszul éreztem magam. Délután Diggievel elmentünk kávéért és neki elviteles ebédet venni a töröknél. Vasárnap szar idő volt, így Diggie egy rövid sétától eltekintve a nappalimban töltötte az egész napját. Hétfő reggel ment ki a bécsi vonatához. 

Kövess Facebookon!

15 hónap múlva 40 éves leszek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a 40-es éveimbe fordulás egyáltalán nem zavar engem. Úgy tűnik, hogy a 40. az az év, ahol már végleges helyzetben lennem kéne az életben, vagy legalábbis sikeres feleségnek, anyának, üzletasszonynak vagy akárminek, aminek elképzeltem magamat kora huszonévesen. Egyik sem így van. 

Az életem most elég jó, de ha megtervezhettem volna előre, akkor sok mindent másképp csináltam volna, és egyáltalán nem úgy nézne ki, amivé az fordult mostanára. Sok mindent elértem, amit mások életük végére se fognak, vagy sok-sok egész élet teszi le ugyanazt az asztalra, amit én már eddig megcsináltam, mégis, ha összehasonlítom az életem másokéval, akkor lehangolódom. 

Ha visszatekerhetném ezt a közel 40 évet, amit a Földön töltöttem, megállnék a 25. évemnél, és onnantól kezdve pár dolgot határozottan másképp csinálnék. Sok új dolgot tanultam, és tanulok ma is, náhány múltbeli tapasztalatom kényszerített erre. 

Íme 18 brutálisan őszinte dolog egy negyvenbe forduló nőtől, amit minden késői huszas fiatalnak tudnia kell:

1. Szeresd és fogadd el magadat. - Teljesen.

Őszintén hiszem, ha elfogadtam volna a rossz és jó dolgaimat fiatalkoromban, nagyon sok felesleges és rossz döntést kerülhettem volna el. Amikor igazán magadba merülsz, kezdd el elfogadni és szeretni önmagadat. Amikor igazán megtanulod szeretni önmagad, képes leszel szeretni másokat is, és sokkal nagyobb valószínűséggel leszel képes egészséges kapcsolatokat menedzselni magad körül. 

A mai napig kerülök deprimált hangulatba, ha a hibáimra és a gyengeségeimre gondolok. Tudom, hogy javítani kéne a hibákat, de kényelmesebb eltolni magamtól és úgy kezelni, mint ja, nekem, ez nem megy, én ebben gyenge vagyok. 

2015. június 18-án egy rendezvényen ácsorogva éreztem, hogy zsibbad a lábam, július végén már nem tudtam járni, augusztus 5-én kórházba kerültem porckorongsérvvel, ami lumbágót okozott isiásszal, ahol már kerekesszékben közlekedtem a szobám és az orvosi vizsgálatok között. Többen kértétek, hogy írjam meg a gyógyulásom történetét is. íme: 

Az előző posztot még a kórházi eltávom alatt írtam, augusztus 19-én engedtek ki, és a következő 10 napban napi egyszer hagyhattam el a lakásomat és csak egyvalamit intézhettem el. Még két hétig kellett a szteroidokat szedni. A két hónap fekvés, és evés, amit gyakran tarkítottak jégkrém és csokoládéba folytott bánatom enyhítési kísérlete, valamint a kórház előtt és után, és a kórház alatt kapott nagydózisú szteroidok hatására 5 kg-ot híztam. Otthon minden nap gyógytornáztam naponta kétszer 15 percet. Fájdalmam már csak akkor volt, ha elhagytam a lakást és gyalogoltam.

A kórház után még egy hétig néha fájdalomcsillapítót szedtem, mert a talpam isiász fájdalma éjszakánként felerősödott, és nem tudtam aludni tőle. Az isiász ideg fájdalma fokozatosan húzodott le: az első két hónapban kizárólag a derekamtól a bal tédemig tartott a fájdalom a bal combom bal hátsó oldalán végigfutva, a kórház második hetében a fájdalom lehúzódott az alsólábszáram külső felére és megszünt a fájdalom a combomban, a kórház után pedig megszünt a fájdalom az alsó lábszáramban és még két hétig csak a talpam fájt. Ha megerőltetem magam az edzőteremben, akkor nagyon tompán visszajelez a fájdalom újra fenn a comb isiász idegben. De ez már nem súlyos, csak jelzi, hogy hello, itt vagyok. Ezen a kép jelöli, melyik ideg van érintve. 

Szeptember másodikától 30 napos korlátlan bérletet kaptam ajándékba egy ismerősömtől egy elit fitness wellness központba. A kondigépek mellett csoportos órák gazdag kínálata, valamint egy 20 méteres uszoda és kb. 15 különféle szauna tartozik az intézményhez. Az első két hétben csak a pilates és gerinctorna órákat látogattam, a teremben sántikálva közlekedtem. A gerinctorna alatt az előrehajlásokat és csavarásokat nem csinálhattam, mert attól kiszakadhat a porckorongsérv. 

Mindig is tudtuk, hogy a magyar lányok a leggyönyörűbbek a világon. Gondoltam megosztom veletek is, hogy (szerintem) kik a legszebb kanapészörfös magyar csajok 2015-ben. A tavalyi poszt sikere után elkészítettem az idei év válogatását is. Természetesen minden lánytól kértem és kaptam engedélyt a közlésre a nem mindenhol technikailag tökéletes minőségű fényképre. Íme sorrend nélkül kilenc fős lista. :-). Az idei leghelyesebb magyar CS pasik listája hamarosan... addig is a tavalyi válogatást  itt megnézhetitek. 

Zsófia (18) Budapest, Törökbálinton a Bálint Márton középiskolában tanul vendéglátást. Egy éve CS tag, egyszer hosztolt egy berlini srácot. Az édesapja pálinkával itatta, az édesanyja gulyáslevesssel etette a vendégüket. Valamint egy ausztrál hátizsákos CS turistát kalauzolt Budapesten. Zsófi októberben Amszterdamban tervezi kipróbálni a szörfölést ist.

Liza (21) Budapest, 3 éve tagja a CS-nek 8 referenciával. Az ELTE-n tanul és idén diplomázik francia romanisztika és ügyvitel szakon.  Nyáron Franciországban dolgozott.

Százhuszonhét és százhuszonnyolcadik vendégem Mikhail (29) és Tatiana (25) Ukrajnából jött hozzám 2 éjszakára. Mikhail Lengyelországban dolgozik informatikusként, a budapesti Wizz Air félmaraton miatt érkezett Pestre, a barátnője meg szintén iderepült Ukrajnából. Mikhail már kb 20 vendéget fogadott otthon, és néhányszor utazott CSvel. 

Szombat este a helyi kocsmában cidereztünk, én panaszkodtam nekik, hogy nem találtam senkit, aki most befestené a hajam, de fodrászra most nincs pénzem. Hétfőn viszont fotózáson veszek részt, így fontos a hajfestés. Tatiana csendesen megjegyezte, hogy ő fodrász lenne. Ezen nagyon elkezdtem nevetni, mert ilyen istentelenül mázlista nem lehetek. Megnéztem a Művész moziban egy filmet, utána hazamentem, Tatjana a kanapén várt otthon. Professzionális hajfestésben volt részem, amit se én, se a barátaim nem tudtak volna megcsinálni.

Kedvesek voltak, hamar megszerettük egymást. Vasárnap reggel korán elmentek a Városligeti start pontra, én sajnos elaludtam a befutót, így csak otthon találkoztunk újra. Mikhail 1 óra 50 perc körül teljesítette a félmaratont. Délután megnézték a Rudas Fürdőt. Vasárnap este átmentek egy hostelbe, de hétfő este Tatjana és én újra találkoztunk a Teréz körúti Pointerbe. Mikhail hétfőn visszarepült Lengyelországba. Tatjana elmesélte, hogy szabadidejében shibari mester, aminek a technikáját Japánban sajátította el. Shibari fesztiválokat és workshopokat szervez otthon. Shibari egy japán szó, aminek szó szerinti jelentése: megkötözve. Mondta, hogy Ukrajnából jön egy barátnője Budapestre szerdán, és shibari szeánszot fognak ülni, azaz jól megkötözi. Mivel még nem láttam ilyesmit, felajánlottam a vendégszobámat erre a célra, és megkértem őket, hadd fényképezhesske közben. Íme Tatjana egyik munkája: 

Százhuszonöt és százhuszonhatodik vendégem az amerikai Zamad (32), és kanadai Farah (25) volt, 3 napig hosztoltam őket. Zamad Chicagóban született, pakisztáni szülők gyermekeként, Farah Pakisztánban született és 10 évesen költözött a családjával Torontoba. Mindketten beszélnek urduul, Farah anyanyelvi szinten, Zamad inkább csak érti, de kevésbé beszéli. Jelenleg Chicagóban élnek. Zamad logisztikai szakember, Farah idősek otthonában dolgozik. 

Chicagóból a menekülthelyzet miatt utaztak Budapestre. Gyűjtöttek pénzt a barátaiktól, tőlem kértek segítséget hogyan költsék el. Első körben elmentünk a Nyugati téri tranzitzónába és megkérdeztük az önkéntesektől mire van szükségük. 6000 Ft-ért banánt és borotvákat vásároltunk. Onnan átmentünk az afgán parkba (II. János Pál pápa tér), de néhány heverő menekülten kivül nem találtunk ott senkit. Átsétáltunk a Keletibe. Vásároltunk a helyi Lidliben 27 ezer forintért gyerekzoknikat, müzlit, borotvákat, nedves törlőkendőt, hátizsákot. Vettünk 7000 Ft-ért egy fehérneműboltban 10 db női bugyit. A csomagot átvittük a Keletibe és odaadtuk a helyben segítő Nemzetközi Muszlim Szervezetnek. Nagyon hálásak voltak a gazdag csomagért. 

Kilencvenharmadik vendégem a svájci Sandra Brüh (27) volt. Sorrendben nem ő következne, de mivel mostanában ő állt hozzám a legközelebb, őróla nagyobb kedvel írok. Sandra még 2007-ben regisztrált a CS-re, 17 vendéglátótól van refije, ő maga egyszer látott mást vendégül. Németországban, Kölnben él. Nagyon szeretne hosztolni, de 3 lakótársa van, akik nem egyeznek bele. Kellékesként dolgozik színházi produkciókban, elsődlegeseb musicalekben és filmekben. Két éjszakát volt nálam.

Első este semmi nem történt. Megérkezett délután, én elmentem bikram joga órára, addig Sandra a lakásomban maradt. Mikor visszaértem, leültem megnézni egy remek és érdekes underground filmet, ami a szakításról szól, ő addig olvasott. Mindketten fáradtak voltunk a beszélgetéshez, békés lakótársi hangulatot alakítottunk ki pillanatok alatt. 

Másnap a vendégem várost nézni ment, én egy megbeszélésre, este találkoztunk otthon. Besétáltunk a zsidó negyedbe és már útközben kiderült, hogy megvan a kémia közöttünk. Be-benézegettünk különböző kocsmákba, Sandranak folyamatosan járt a tekintete a berendezéseken, a belsőépítészeti megoldásokon. Hiába, szakmai ártalom. A Gozsduban meghívott egy ciderre, majd onnan átsétáltunk a Szimplába. Mindig ezt a két helyet írom tudom, nem unjátok nagyon olvasni? Mintha nem is lenne más romkocsma Pesten, tényleg lehetnék már változatosabb..

Sandra a legutóbb Jim Jarmusch filmen dolgozott Németországban. A film címe: "Only lovers left alive" volt, Magyarországon Halhatatlan szeretők címen forgalmazták. Én többek között óriási Jarmusch rajongó vagyok, nem csak ezt a filmjét, hanem az összes korábbi mozijait láttam. Emiatt átmentem riporternőbe, és minden részletről kifaggatam Sandrát, ami a Jarmusch munkáját érinthette. 

Százhuszonnegyedik vendégem, az amerikai Richelle Franzot (50) Seattle-ből még a kórházba vonulásom előtti héten hosztoltam 5 napig. Az első este elmentünk a sarki kocsmába meginni egy italt, Richie fizetett és később főzőtt is nekünk. A többi nap nem tudtam menni sehova. Richelle kb. 10 vendéget fogadott otthon, és legalább 30 alkalommal vendégeskedett mindenhol a világban. 

Richelle jeltolmácsként dolgozik 30 éve. Egy középeurópai hajóúton vett részt, Németországból indult a hajó, és Budapestig jöttek le a Dunán keresztül. Richie önkéntesként dolgozott, azaz teljes ellátást kapott a munkájáért, valamint az utazási iroda adott neki egy másik luxus utat, amin már vendégként vehetett részt a férjével. Csak az adókat kellett kifizetniük, ami pár száz euró volt összesen. Richietől tudtam meg, hogy minden nyelvnek külön jelnyelvrendszere van, azaz egy angol süket nem tud jelelve kommunikálni egy magyarral. Én azt hittem eddig, hogy ez egy nemzetközi jelnyelv. Hát nem. 

Richie tavaly egy éven keresztül utazott egyedül Európában és Ázsiában. A férje nem akart vele utazni, de ő így is elindult. Couchsurfinget használt főleg, néha hosztelekben szállt meg. Ha valaki házas, akkor akár rövidebb, akár hosszabb ideig is már a házastársával utazik el kizárólag. Ha külön mennek, akkor egyből találgatni kezdenek az emberek, hogy biztos valami baj van velük. Meg ott van az is, hogy egy világkörüli út még spórolós módban is sokba kerül, a házasok meg közös kasszán vannak, így az otthonmaradt fél is fizeti a párja nyaralását. Legtöbbször ezért, aki nem menne, az azt javasolja, hogy a másik se menjen. Kivéve ha nem nagyon gazdagok, és akkor mindegy. 

Nincs gyerekük. Saját közös döntésük volt ez. Richie vérzékenységben szenved, azaz mivel nő, ő csak hordozza a betegséget. Ha gyerekei születtek volna és fiú lett volna, 50-50%-ban hemofíliás lenne, akin viszont a betegség tünetei is jelentkeztek volna, ha viszont lánya születik, akkor szintén 50-50% esély, hogy hordozó kislány születik. Richie ebben a betegségben nőtt fel, végignézte, hogy az öccsével hányszor rohantak be a kórházba vérzéscsillapításra pici gyerek kortól kezdve, ahányszor csak elesett, és beverte valamijét. A testvére végül is 32 éves korában halt meg, otthon elesett és beverte a fejét, lefeküdt utána aludni, és soha többet nem ébredt fel. Szó szerint elvérzett belülről az agya. A hemofíliában az a borzasztó, hogy nem csak a külső sebek vágásai, sérülései nem állnak le, nem alvad meg a vére, hanem a belső zúzódásokkal is ez történik. Azaz nekünk csak simán bezöldül a lábunk, ha beütjük valahová, nekik meg belül is vérzik megállíthatatlanul (ha nem mennek be a kórházba). 

Ez a történet nem a couchsurfingről szól, de valahol énblog is, és ez határozza meg az életemet már a második hónapja. Szeretnék mindenkinek tanulságul szolgálni arra, miért kell komolyan venni a derékfájást, és haladéktalanul felkeresni egy rheumatológust, ha a fájdalom hosszabb ideje fennáll. 

Hat hete egy tüntetésen vettem részt, és ácsorgás közben elkezdett zsibbadni a bal lábam. Pár nappal később a bal térdemig a hátsó combomon keresztűl lesugárzó fájdalom kínzott napközben rövid időszakokra, ezért elmentem a rheumatológusomhoz. Enyhe ideggyulladást diagnosztizált: lumbágó isiásszal. Kaptam rá két gyógyszert, egy gyulladáscsökkentőt és izomlazítót. A gyógyszerek a derékfájdalmamat megszüntették, de a lesugárzó fájdalmat nem. Kialakult egy napi fél órás lábfájás, főleg a délelőtti időszakban, mikor elhagytam a lakást és elugrottam a reggeli kávémért. Utána elmúlt, és nem jött elő egész nap, esténként futni jártam, és készültem a júliusi Night Run versenyre. Ez egy orbitális hülyeség volt... de akkor még nem tudtam. 

Január óta kizárólag 5-6 km távokat futottam, hetente egyszer, de a verseny miatt júniustól hetente háromszor futottam, 6-9 kiliket. 12 km-es távra neveztem be. Életem első futóversenye volt, rendkívül izgatott voltam miatta. Ugyan az orvosom és mindenki körülöttem eltanácsolt a versenytől, hogy túl sok lesz, és régen futottam már ilyen hosszú távot, plusz itt van az isiász, de én szentül hittem benne, hogy minden rendben lesz, és a lumbágóm el fog magától múlni szépen. Ez itt én vagyok a rajt előtti él órában. 

A verseny után két napig feküdtem a padlómon, aztán jobban lettem és egy héttel később elmentem futni a Hősök tere felé végig az Andrássyn. 2 és fél kilométer után leálltam, mert furcsán féloldalasan haladtam. Másnaptól elkezdődött a pokol, amiről azt hittem, hogy az a pokol, de csak az előszobája volt. Ha kitettem a lábamat a lakásból, mindegy, hogy 10 percre vagy 4 órára, 100 métert tudtam gyalogolni, hasogató cápatámadásszerű fájdalom futott végig a hátsó combomon, le kellett guggolnom előre nyújtott bal lábbal, várni picit, majd utána újra tudtam menni 100 métert. Aztán kezdődött előröl. Az idegfájdalmat a fogfájás mutatja meg a legjobban. Mindenkinek fájt már a foga, de isiásza keveseknek volt. A fogfájás is idegfájdalom, de csak az álkapocsban érzed, ez pedig hirtelen a semmiből indul el a deréktól le a térdig a hátsó combon végigszaladva, és olyan szinten bénítja le a bal lábat, hogy nekem meg kellett ragadnom a combomat a fenekem alatt, és előre húzni a kezemmel, hogy lépni tudjak Így, ezzel a módszerrel pár lépést még tudtam menni, aztán lemerevedtem és le kellett ülnöm azonnal. Sokszor a járda szélére ültem le. Ez a kép a fájdalom útját mutatja meg. 

Százhuszonharmadik vendégem a kanadai Alyssa Moore (25), Ottawaból. Kétszer fogadott vendéget, amikor Dél-Koreában élt, és angolt tanított. Utána Párizsba költözött, és ott egy családban gyerekekre vigyázott és franciul tanult. Szociológiát tanult, augusztus elején hazamegy Ottawaba, és az a terve, hogy Vencouverbe ismét beköltözik egy ashramba és jógaoktatói képzésre fog járni. Én voltam az első couchsurfölési élménye. 

Közel két hete isiászban szenvedek. Nagyjából 3 éve fáj a derekam, de eddig nem foglalkoztam vele, mert csak havonta pár napra produkált tüneteket. Fél éve a fájdalom konstans lett, decemberben el is mentem reumatológushoz, ahol megállapították, hogy el van kopva az utolsó csigolyám, és a jobb csípőm is meszes, mivel túl laza születési rendellenesség okán. Kb. egy hónapja  a bal lábamba sugárzó fájdalom és zsibbadás lépett fel, pár nappal később annyira erős volt a fájdalom, hogy ismét elmentem orvoshoz, ahol kiderült, hogy isiászom lett. Kaptam két gyógyszert és felírtak fizikoterapiat és gyógytornát. Mivel a tünet csak napi max 1 órában fájt az elején, még csak akkor, ha álltam és ültem, és járás és futás közben nem volt semmi bajom, ezért nem foglalkoztam vele. Naponta fájt cirka fél órát, mikor elhagytam a lakásomat, aztán elmúlt egész napra a fájdalom. Esténként futottam, és 2 hete egy 12 km-es futóversenyen is részt vettem a NightRunon. Na ez megbosszúlta rendesen.

Utána napokig nem tudtam járni, és egy hétig nem is futottam. Utána újra elmentem futni, de csak 3 km-ert bírtam, furcsán féloldalasan futottam és dögmeleg volt. Ennek lassan két hete, azóta a fájdalom állandósult a nap 24 órájában, a járás pokol, 100 métert gyaloglok, aztán sikítosan lesugárzik a fájdalom a bal combhajlítómba, akkor leguggolok az úton, előre nyújtom a bal lábam, utána kicsit jobb, és újra tudok menni 100 métert, aztán kezdődik minden előlről. A gyógyszerek nem segítettek semmit, túl vagyok 4 galvánáramos kezelésen, de eddig egy puszit sem ért. Az első gyógytorna ma lesz. Néha sírok, nem csak azért mert nagyon fáj, hanem nem tudom meddig fog ez az állapot tartani. Így nem lehet tartósan élni, és lelkileg nagyon kikészít, és a futás is rettenetesne hiányzik. Állítólag 3-4 hónapig még el fog tartani ez az állapot. 

A vendégemmel elmentünk a közeli Pointerbe beszélgetni. Alyssaval jó együtt lenni, a közelében lenni, nyugodt és sugárzik a kedvességtől. De olyan igazian, nem felszines fake módon, mint az amerikaiak szoktak. Alyssa csendes, de kiváncsi, beszélgettünk a klímaváltozásról is, mondta, hogy az utolsó 1 évben nem vásárolt semmilyen tartós fogyasztási cikket, a ruhái is mind second hand boltokból való, és ő maga se akar gyereket, inkább örökbefogadna. Én meséltem neki a couchsurfingről, fura és vicces élményekről, meg úgy általában ismertettem neki milyen is ez aktívan gyakorolva. 

Százhuszonegy és százhuszonkettedik vendégem az amerikai Sydney (26) és Brennan (26) mindketten tudósok. Az Iowai Egyetemen PHD ösztöndíjasok, Sydney fizikus, led fényekkel foglalkozik, amit az űrkutatásban hasznosítanak, Brennan geológus vulkanológus. A találkozásunk után mondtam nekik, hogy Sydney a jövővel, Brennan pedig a múlttal foglalkozik, mire a lány vendégem felnevetett, és azt mondta, ez a leírás kapcsolatukat is tökéletesen jellemzi. 

Brennan előadott a prágai geológus konferencián, ott autót béreltek és levezettek Horvátországba. Útközben megálltak 3 napra Budapesten is. Vasárnap este érkeztek hozzám, este söröztünk egy közeli kocsmában, hétfőn várost néztek, délután találkoztunk a belvárosban, és elmentünk kávézni a Kolorba, majd onnan a Mika Tivadarba és a Szimplába ciderezni. A környezetszennyezés és a Föld jövője volt a téma. Brennan szerint a következő 30 évben az alábbi dolgok fognak történni a bolygónkkal:

- Teljesen elfogy a palackos ásványvíz, ami marad, az megfizethetetlen lesz. Csak csapvíz lesz elérhető, ami nem lesz elég tiszta és sokba fog kerülni. A megnövekedett környezetszennyezés hatására egyre drágább lesz a folyókból nyert víz átalakítása ivóvízzé. Kitörhet a vízháború, amire Brennan kevés esélyt lát, viszont arra sokat, hogy a víz luxustermék lesz. Most még ezt a problémát mindenki leszarja. Amíg a lakásunk csapjaiból tiszta és jó minőségű ivóvíz folyik fillérekért, ívóvízt húzunk le a WC-n, és a palackos ásványvízhez is 100-200 forintért hozzájutunk, addig röpke gondolatként se merül fel bennünk, hogy ennek az életnek vészesen meg vannak számlálva a napjai.  Még azzal se foglalkozunk, hogy a gyerekeink nagyon nagyon meg fogják a mai pazarlásunkat szívni. 

- Elfogy a termőföld. Jelenleg 7 milliárd embert etetünk, és a termőföld vészesen kimerülőben van a gazdaságtalan felhasználás következtében. Valaki kiszámolta, hogy 550 millió ember elég lenne ahhoz, hogy a világ minden foglalkozása működtetve legyen, Brennan szerint 2 milliárd ember lenne az ideális. Szerintem ha 4 milliárdra lecsökkenne a populáció, nyernék még 1-200 évet az emberiségnek. 

Száztizenkilencedik vendégem az olasz Jacopo Ortis (36) Materaban él. Jogász végzettsége van és egy olyan elmélete, miszerint ötévente szakmát kell váltani: az American Expressnél dolgozott értékesítőként, majd managerként, utána Londonban étteremben melózott egy évet, aztán adótanácsadó lett az anyja cégénél. A budapesti utazása napján vásárolt egy kocsmát Materaban, és mostantól belevág a vendéglátóipar bizniszbe. A szülei adtak neki kölcsön, és ő is belerakta az összes megtakarítását. Picit hely egy 6000 fős városban, de Matera a világörökség részre, kiemelt turistacélpont.  Jacopo hosztolt több, mint 40 vendéget és kb. 15 alkalommal szörfölt. 

Három éjszakát maradt nálam, délután érkezett, leraktam megőrzésre a Teréz körúti Pointerbe, amíg elmentem futni. Az első olasz, aki nem iszik kávét. Az első este benéztünk a Gozsdu-udvarba. Meg akartam neki mutatni a magyar borokat és elvittem a Divinoba. Közel 12 bort kostólt végig, azaz csak szagolt bele, és egyik se volt megfelelő. A pultoslány és az én türelmem is elfogyott, mire megállapodott az utolsónál. Mondtam neki, hogy ez erős túlzás volt, amit itt levágott, mert a DiVino borai nem ennyire szarok, hogy beleszimatolás után már ne kelljen, a nagyon drága fajták se. Az est fő témája a kocsmanyitás ünneplése volt. Rendkívül lelkesedtem, hogy valaki valami totálisan más dolgoba vág bele, és egy új vendéglátóipari hely nyitása felettébb izgalmas és kicsit ijesztő is egyben. Folyamatosan koccintottunk az új helyére és őszintén kimutattam a lelkesedésemet, amiért a vendégem hálás is volt. 

Jacopo nagyvonalú, mindenhol ő fizetett, amíg hosztoltam, az olasz férfiak általában ezt szokták csinálni. Második este Jacopo lelkesen felfedezte a várost, én meg már csak este 23.00-kor csatlakoztam hozzá a Pointerbe egy ciderre, a városba menni nem volt kedvem, és aznap maximum éjfélig tartottam magamat használhatónak egy közeli kocsmában egy italra. Jacopo a városban maradt volna hajnalig, csak jeleztem, hogy rendben, de akkor keressen szállást is magának, így gyorsan meggondolta magát és visszajött. Én értem a kocsmába hamarabb, és összefututottam James-szel, leültem hozzá és a vendégem is befutott hamarosan.

Nyolcvankilencedik vendégem az olasz Serena (24) Szicíliából, Messinából érkezett hozzám. Sajnos csak egy estét töltöttünk egymással. Serena már többször járt Budapesten, az egyik kedvenc városa. Pozsonyban dolgozik elemzőként, és tanul is. Most csak megállt Budapesten egy napra. 2011 óta CS tag, 5-5 refije van, mint hoszt és surfer. 

Serena igazi világpolgár. 19 éves korától kezdve öt országban élt, évente máshova költözik tanulni és dolgozni. Lakott Cambridge-ben is, de nem egyetemre járt, hanem dolgozott. Szerinte a cambridge-i ingatlanárak megegyeznek a londoni city áraival. Szerintem meg olcsóbb az előbbi. Igazi olasz lány a maga tökéletes szenvedélyességével. Este főzött nekem rizottót (risotto alla milanese), úgy mozgott a konyhámban, mint egy profi.

Arra a kérdésre, hogy tud főzni az volt a válasz, persze, hiszen olasz vagyok! Számára az egészséges ételek főzése művészet és természetesség, mint a levegővétel. Nem is érti, mikor más nemzetek azt mondják, éhes vagyok, összedobok valami gyorsat: csinálok egy tésztát. A szicíliaiaknak a tészta főzés nem gyors, a szósz elkészítése 1-2 óráig is eltart. Felháborodottan mondta, hogyan lehetne ezt gyorsan összedobni? Mondom úgy ahogy én szoktam: bolti tészta bolti szósszal. Serena sokat beszélt arról milyen olasznak lenni, milyen élni emigráltként egy olasznak. Hogyan épül fel egy családmodell. Mitől szenvedélyesek a dél-olaszok és hogyan működnek, hogyan élnek az ország különböző területein. Tőle tudtam meg azt is, hogy Olaszországban nincs szieszta, az csak Spanyolországban van. 

Száztizenötödik vendégem a brazil Talita (29) volt. Lobbistaként dolgozik az Európai Uniónak Brüsszelben. 14 éves korában a család Angliába költözött, odajárt középiskolába, majd egyedül Franciaországba költözött, és az egyetemi tanulmányait Párizsban végezte. Francia lett a második nyelve a portugál után, de angolul is kiválóan beszél.  Budapestre egy EU-s konferenciára érkezett. A munkahelye fizetett neki egy ötcsillagos szállodai szobát, de egy éjszakára couchsurfingelni is akart. Belga csokit hozott nekem ajándékba. 

Kérdeztem tőle, hogy mennyi igaz a sokat emlegetett brazil szexuális szabadosságról. A brazil lányok valóban nem sokat teketóriáznak, mielőtt ágyba ugranának valakivel. Talita röviden úgy summázta a lényeget, hogy 20 perc ismeretség elég, ezalatt kiderül, hogy nem őrült e a fiú, ki fia borja, mivel foglalkozik, és ha megvan a kémia, akkor hajrá. Ha jó a szex és másnap is kölcsönösen kedvelik egymást, találkozni fognak ismét, és abból később bármi kialakulhat. Ha egy kapcsolat komollyá válik, onnantól kezdve a hűség nagyon fontos. Mind elkötelezett párkapcsolatban, mind házasságban válóok, ha az egyik fél, akár egy éjszakára is, de megcsalja a másikat. Amíg viszont szinglik, vagy nem komoly kapcsolatban vannak, addig mindenki nyíltan mindenkivel azonnal.

Elgondolkodtam, hogy az övék, vagy a mi "rendszerünk" jobb-e, és arra jutottam, hogy az övék sokkal tisztább, becsületesebb és egyszerűbb is. Itthon a megismerkedés után várunk néhány randiig, vagy akár hetekig az első szexuális élménnyel, mivel a lányok nem akarnak könnyen kaphatónak lenni. Ha mégis megtörténik az első-második randin, akkor utána a férfiak többsége is úgy áll a csajhoz, hogy könnyű préda volt, a lányok meg többségében megbánják, várni kellett volna.. Ismerjük meg a másik lelkét, és agyát, mielőtt ágyba ugrunk, alakuljanak ki érzések egymás felé, és ahhoz idő kell. Elvétve van arra is példa, hogy az első-második találkozás utáni szexuális élmény másnapján elkezdődik egy kapcsolat, és nem befejeződik, de ez a ritkább. A férfiak is úgy vannak kódolva, hogy értékesebb az a lány, akiért küzdeni kell. Játszmák és szerepjátékok, ez jellemzi a magyar morális társadalmat. 

Száztizenhetedik vendégem, az angol Mark Newton (35) egy világutazásról érkezett hozzám, de gyárilag Londonban él, és Nottingham-ből származik. Néhány hónapja csatlakozott a CShez, mikor nekem írt már 12 referenciája volt. Annyira tudatos CSer lett, hogy egy közös vacsorán konkrétan előadást tartott nekem mit jelent az, hogy couchsurfing. Akkor csak annyit mondtam neki, hogy 3 éve "gyakorlom" nem 2 hónapja, nem kell elmagyarázni, és vele ellentétben már hosztoltam is 1-2 vendéget, nem csak utaztam vele, de mindentől függetlenül azt gondolom, hogy mindenkinek saját couchsurfingje van, mindenki másra használja.

Markkal első pillanatra megvolt az összhang, mikor megérkezése után lehuppant mellém a kanapéra, és levette a cipőjét, egyből kiszúrtam élénkrózsaszín zokniját, de diszkréten nem kérdeztem rá azonnal, hogy meleg-e. Gondolotam kerüljünk kicsit közelebb egymáshoz, úgy is szóba fog kerülni minden. Nem kellett sokat várnom, mert kb. 10 perc múlva magától felhozta a boyfriendjét.

Érdekes szerelem az övék, ezért most gyorsan el is mesélem nektek. Mark hazament áprilisban, és egy online randizós szájton megismerkedett egy sráccal, akivel lement a tengerpartra sétálni, és egy délutánt töltöttek együtt mindezt egy csók nélkül. Másnap Mark folytatta az útját Európában, de minden nap skypoltak. Ezalatt olyan közel kerültek egymáshoz, hogy Mark eldöntötte, hogy férjül fogja venni a fiút. Kicsit írigykedtem is rájuk, mert én még egy kapcsolatomban sem éreztem azt egy hónap után, hogy feleségül mennék bárkihez is. Olyan igazi ártatlan tiszta szerelem az övék. Most nézem a requestjét, és már abban is megírta, hogy meleg (hivatkozott a volt pasijára), de ez akkor nem tünt fel.. 

Mark tavaly egy 3 éves kapcsolatot zárt le azzal, hogy Ausztráliába utazott, és ott is maradt fél évre. Nem csak a kapcsolat terhétől akart szabadulni, hanem önmagával is problémái voltak és úgy érezte, hogy környezetváltozásra van szüksége. Októbertől mostanáig folyamatosan utazott mindenfelé, barátoknál, és hostelekben lakott. Budapest az utolsó állomása, utána megy vissza Londonba dolgozni. Ha konstans bajaink vannak önmagunkkal, ugyan meg lehet kísérelni azt, hogy dolgozunk rajta, de a legjobb, ha a környezetet változtatjuk meg. Erre jöttem rá én az elmúlt hetekben. Egyrészt meg kell szabadulni azoktól az emberektől, akik nincsenek jó hatással ránk, akik az energiáinkat szívják el, ahelyett, hogy feltöltenének. Valamint el kell költözni messzire, és valami teljesen mást csinálni, mint eddig.

Száztizenhatodik vendégem, az ausztrál Kathy (21) Brisbane városból érkezett hozzám. 8 hónapja utazik Európában, Londonban viszonylag hosszabb időt töltött, ahol munkavállalói vízumot szerzett 5 évre, mivel a nagyapja brit volt. Kedves requestet írt, cirkuszi akrobataként mutatkozott be, valamint az adatlapján azt írta magáról, hogy "I'm pansexual and polyamorous so if you're not sex-positive we may not get along." Igencsak meglepődtem a szexuális preferencia ilyen mértékű nyilvánosságra hozatalán, ezért rá is kérdeztem még a levelezés alatt, hogy miért publikálta ezt magáról, és miért nem csak a személyes beszélgetések alatt hozza fel. Azt válaszolta, hogy többször elítélték emiatt, és nem akar még egyszer kellemetlen helyzetbe kerülni, jobbnak érzi ezt előre tisztázni. 

Május 18-án érkezett hozzám, két éjszakára mondtam neki igent. Egy csendes vékony kopaszra borotvált kislányt fogadtam a folyosómon. Lepakolta a cuccait és elmentünk sétálni. Beugrottunk a CCC-be, ahol meghívtam egy kávéra, ő viszonzásul meghívott a Cserpesbe egy rongyos kiflire. Este elmentünk a Gozsdu-udvarba ciderezni. Itt már végig mindenhol külön fizettünk. Másnap elmentünk a Vásárcsarnokba, mászkáltunk az áruk között, Kathy éhes lett, de amikor megtudta, hogy 1500 Ft-ba kerül egy tál étel, akkor nem rendelt semmit. Hát pedig ez itthon nekünk sem számít soknak, hogyan húzta ki Londonban? Nem kérdeztem meg tőle, mert nyilván nem sok közöm van hozzá. A két nap alatt Kathy elkészítette a legtöbb selfiet, amit csak lehetett, mondjuk többet, mint amennyi kép összesen készült rólam az elmúlt 38 évben.. Ilyenkor láttam csak mosolyogni.. Este itthon maradtunk, harmadnap pedig elhúztam a spanyol fővárosba. Kathynek adtam kulcsot, és jeleztem, hogy maradhat még egy éjszakát, csak reggel jön a takarítónő, 09.00-kor lépjen le, miután ő megérkezett. 

Kathy otthon trénerként dolgozott, már évek óta nem lép fel cirkuszban. Gyerekeket és felnőtteket is tanít. Engem nagyon meglepett, hogy vannak ötvenes diákjai, akik hobbiból trapézon akarnak lengeni. Legyőzik a belső félelmüket. Ehhez a sporthoz mindenképp szükséges egy jó adag adrenalin-függőség. Szerintem maximum az állvány tetejére lépnék ki, és megfognám a trapézt, de hogy kilengjek vele..? Semmi pénzért! Kathy elmondta, hogy lépésről lépésre tanulnak meg mindent. Egész testük biztosítva van, plusz háló van kifeszítve alájuk. Ezenkivül az elején nem a magasban kezdenek, hanem a talaj felett közvetlenül. Mire odajut a nebuló, hogy csinál egy swinget, már hónapok óta gyakorlatozik. Itthon van lehetőség ilyen sportra? Elképzelem, ha nem lennék beszari, elmondhatnám, hogy futok, spinningelek, kondizok és levegő akrobatikázom. Lol :-)

Kathy 18 évesen a fetlife BDSM közösségi oldalon meghirdetett brisbane-i találkozóra elment, ahol megismerkedett egy angol 39 éves férfival. Kapcsolatot kezdtek, és monogámiában éltek közel másfél évig. A kapcsolatuk első évében Kathy ki akarta próbálni a rabszolga-gazda viszonyt (slave-master), ezért felajánlotta a párjának, hogy ezentúl nem csak a hálószobában szolgálná őt, hanem 24 órában a hét minden napján. Otthon rendes nyakörvet kezdett hordani, az utcán pedig egy másik nyakörvet viselt, ami félig ékszer volt. Ez egy jelkép, ami kifelé is mutatja, hogy "collered" lett, azaz valaki tulajdona.

Száztizenegyedik vendégem az ausztrál Miriam Lyons (35) politológus volt. Miriam egy ausztrál think-tank (agytröszt) szervezetnek volt 7 évig a vezetője, majd Berlinbe költözött egy évre, hogy írjon egy könyvet az ausztrál politikáról Governomics címmel, ami a hetekben jelent meg, és itt megrendelhető, ha érdeklődsz az ausztrál politika és gazdasági élet kapcsolatáról. Még több információ róla a honlapján megtekinthető. 

Miriamnak én voltam az első couchsurfing élménye. Az első este elmentünk a közeli Pointer kocsmába ciderezni, és kizárólag a couchsurfing volt a téma. Próbáltam jó hoszt lenni, és bemutattam neki a közösséget a magam szájíze és tudása szerint. Ezen kívül beszélgettünk a magyar politikai helyzetről, amiről nem sok fogalma volt a vendégemnek. Kérdezett Orbán Viktorról, elmeséltem neki az elmúlt 20 évet mi történt kis hazánkban, és átküldtem neki egy cikket, hogy még pontosabb rálátása legyen a honi belpolitikai helyzetről. 

Miriam egy éves Berlini tartózkodását kizárólag a könyv írására fordította, egy közösségi házban élt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a lakás maga az általunk is jól ismert társbérlet volt. Öt szobás apartmanban bérelt egy szobát magának, a többiben a barátai laktak. A ház többi lakójával is egy közösségi összefonódás alakult ki. Ez nem csak cukor és tojás kölcsönkérésében merült ki, hanem megosztották egymás között a javaikat. Vigyáztak egymás gyerekeire, mindenkinek volt kulcsa egymás lakásához, ki be járkáltak egymás között. Szimbiózisban éltek, a legjobban a Friends amerikai sorozathoz hasonlíthatnám, vagy még pontosabb megnevezés a kommuna talán.  

• A kávézók/éttermek többségében rossz a cappucino/tejes kávé. Nem tudom mit csesznek el, de három helyen is otthagytam a kávét egy korty után. Kifizettem. Spanyolországba nem a kávé miatt kell menni. A kávé miatt Nápolyba kell menni. 
• A helyiek szuper barátságosak és nyitottak, és szivesen megismerkednek veled, akkor is ha nem értenek egy szót se abból, amit mondani akarsz nekik angolul.
• Ahhoz, hogy MINDENT kiélvezhess a városban, jól kell beszélni spanyolul, és kész. Itt az ideje spanyolul tanulnom.

• A múzeum belépők nem olyan pofátlanul drágák, mint Barcelonában. Itt 10 Euró körül mozog egy átlagbelépő ár, Barcelonában 20 euróról indult minden.  
• Az idősebb üzletembereknek van izlésük, mind kifogástalan rájuk szabott öltönyben, ápolt frizurával és arcbőrrel szaladgál az üzleti negyedben. Nálunk is lehet, hogy így néznek ki, csak kocsiban ülnek, és láthatatlanok az utcán.