Kedden viszonylag korán keltem, és készítettem magamnak reggelit. Az elmúlt két napban összevásároltam különböző boltokban olyan alapanyagokat, amivel otthon is élnék.
"Itthon" ragadtam 13.00-ig, elborítottak a levelek és a munka. Utána sokadik önfelszólításra összeszedtem magamat, és besétáltam a városba. Első körben a vegán éttermet akartam meglátogatni, ami zárva volt, nem azért mert rosszkor mentem, hanem mert bezárt. Nápolyban nincs erre igény. Onnan találtam egy kedves kávébárt, és beugrottam egy cappucinora, és ha már, egy sütire is.
Elmetróztam a központi pályaudvarra, és az információ segítségével megtaláltam a Pompejibe (Pompeiibe) induló vonatot. Ez egy fullon megtömött kis vonat volt. 40 percet utaztam, majd 15.30-ra érkeztem meg. Vettem 11 Euróért jegyet. Romok mindenhol. Az első 5 perc után azt éreztem, hogy ez lesz a teljes séta alatt. Ismétlődő épületmaradványok folytonossága, megtörhetetlen monotonitás.
Mászkáltam az utcákon és fényképeztem, és egy idő után az út óta először, valamilyen végtelen béke fogott el. Nem tudom Pompeji (Pompeii) 2100 éves történelme volt rám hatással, vagy csak most először volt alkalmam igazán magamban lenni. Az ugye nem számít, mikor délelőtt ültem a számítógép előtt és dolgoztam, mert akkor nem vagyok magamban: rámcsetelnek, leveleket írnak, felhívnak telefonon. Most teljesen sikerült kiüríteni az agyamat és igazán semmire gondolni. Csak az volt a fejemben, hogy a nehezen járható utcákon ne bukjak fel.
Az egyik barátom azt mondta, minimum 4 órát töltsek itt el. Sajnos ezt lehetetlen volt kivitelezni, mivel 17.00-kor sziréna hanggal bezárták a helyet. 17.30-kor ki kellett menni. Az utikönyvem is javasolta az ókori bordélyházat, hát azt nem találtam meg. De vettem két hűtőmágnest különböző pozícióban szexelő párról. Meg akartam nézni még a fürdőt is, egy ott dolgozó útbaigazításával végre megtaláltam, de az orrom előtt lakatolták le a bejárati ajtót. A naplemente alatt készítettem még pár képet.
Két amerikai lány egymást fotózta, felajánlottam nekik, hogy készítek róluk egy közös fotót, ők viszonzásképp lefotóztak engem is. Kisétáltam a pályaudvarra, és vártam a perceken belül érkező nápolyi vonatra. A két lány hamarosan feltűnt, és mint régi ismerős üdvözöltük egymást. Együtt szálltunk fel a vonatra. Megtudtam, hogy Washington DC-ből jöttek egy római 1 hetes vakációra, amiből egy napot Nápolyban-Pompejiben töltenek. 43 EUR volt az egy órás időtartalmú egyirányú jegy Rómából Nápolyba. Mondtam nekik, hogy ennél a Budapest-Nápoly-Budapest repülőjegyem olcsóbb volt. Vagyis hát kb. pont ennyi (15 000 Ft csomaggal együtt, amit ráadásul bankkártya költésekkel gyűjtött pontokkal fizettem ki). Elmesélték, hogy eredetileg Floridába akartak menni, de egy éjszakára 300 dollár lett volna a szállás, emiatt inkább úgy döntöttek eljönnek Rómába, mert az olcsóbb. Mondjuk a Sheraton Hotelba foglalt nekik szállást az egyik lány nővére..
Beszélgettünk még a couchsurfingről amiről már hallottak ugyan, de konkrétan nem ismerték a szervezetet. Az egyik lány mondta, hogy DC-ben a házában van 3 szabad szobája, szóval lehet, hogy ő is csatlakozik a CShez. Megadtuk egymásnak az email címünket, ami persze konkrétan nem jelent semmit, mert nem hiszem, hogy valaha is keresni fogjuk egymást. Bár ki tudja?
A metrómegállóm közelében beugrottam egy nagy élelmiszerboltba, és vettem egészséges ételeket, többek között gombalevest. Ez lett ma a vacsorám. Utána beugrottam a ma reggeli kávézóba még egy finom cappucinoért. Az esti már nem lett olyan jó, kicsit keserű volt. Benn 4 srác beszélgetett egymással, és én is szóba elegyedtem velük.
- Oké, srácok, ki beszél közületek angolul? - kérdem.
Az egyik srác jelentkezik.
- Lenne egy komoly kérdésem: Hogy lehet, hogy az összes étteremben csak pizzát és tésztát, valamint ezeket a péksütiket kapni minden kávézókban, az olasz lányok viszont mind csinosak és vékonyak?
- Szex - mondja egyszerűen holt komoly arccal.
Meg van a válasz.
20.00 körül értem haza, Matteo is megérkezett 10 perccel később. Felmelegítettük a levest, és elmondtam neki, hogy holnap átköltözöm az olasz fotográfus hoszthoz. Megnéztük hol lakik, majd beültünk a nappaliba dumálni. Nagyon jót beszélgettünk iskolákról, oktatásról. Mindketten elmeséltük egymásnak a sajátunkat. Beszélgettünk még a dóm történetéről, és vulkánokról. Valamint felidéztük az együtt töltött vasárnap momentumait. Elmondtam neki, hogy nagyon remek hoszt volt, és igazán nagylelkű, és mindent megtesz a vendégeiért. Azzal hárított, hogy ez mindig kettőnkön áll. Az, hogy hogyan viselkedik, nemcsak rajta, hanem rajtam is múlik. Igazán jó este volt. Szép lezárása egy négy éjszakás vendégeskedésnek. Éjfél körül öleléssel búcsúztam tőle. Matteo holnap késő éjjel jön haza, már nem fogunk találkozni.
Kövess Facebookon is.
