Norvégia a középosztály, felső-középosztály és a gazdagok országa. És ez olyannyira tökéletes állapotleírást hozott ebben az országban, hogy a vagyonosokat, vagy a stabil anyagikkal rendelkező embereket pontosan így képzeljük el, ahogy ők élnek és kinéznek. Norvégiában az állampolgárok biztonságban vannak, mert az égvilágon minden szabályozva van és a polgárok ebbe a rendszerbe tökéletesen belesimulnak. Nem akarnak ügyeskedni, nem akarnak semmit olcsóbban megúszni, nem keresnek kiskapukat. Ha egy cég megrendel egy szolgáltatást, nem alkudozik, kifizeti az elsőre ajánlott díjat. Nincs korrupció, vagy legalábbis elenyésző mértékű. Itt van egy jól megírt cikk arról, hogyan lett Norvégia a világ egyik leggazdagabb országa 50 évvel ezelőtt.
Megérkezel a gyönyörű skandináv országba, és azon kívül hogy rácsodálkozol a temérdek zöldre és a nulla %-os air pollution indexre, harapnivaló levegőre, egyből egy zen buddhista chill állapotba kerülsz, és nem akarsz innen elmenni.
A norvégok nyugodtak, nem sietnek az utcán, kisimult az arcuk. Kedvesen megállnak, és érdeklődve felédfordulnak, ha megállítod valami miatt őket az utcán. Én voltam az egyikkel bunkó (bár valszeg külföldi volt), mert egyszerűen bekapcsolt már az otthonról hozott jól ismert reflex: A pályaudvaron az automatánál épp vonatjegyet vettem a reptérre, amikor odajött hozzám egy srác, és angolul megszólított, hogy neki van jegye, vegyem meg azt. A norvégok kivétel nélkül mindig norvégul szóltak hozzám először. Mondjuk azt nem tudom, hogy honnan gondolta, hogy hova akarok menni, mivel táska se volt nálam. Ösztönösen összerezzentem, rá se néztem és csak annyit mondtam erélyesen, hogy no. Erre mondott valamit, de végig se hallgattam, csak még határozottabban és lerázóan rászóltam, hogy I said, no. Mire ő azt mondta, hogy oké, én csak megkérdeztem. Majd csalódottan elment. Nem káromkodott, semmi. Egyszerűen nyilván az otthoni jegyautomatáknál ólálkodó csövesek miatt vágódtam védekező és elutasító állásba, mivel otthon versenyt űznek abból, hogyan basszák át a turistákat és a magyarokat is. Erre a fiúra én rá se néztem. Csak a kezét láttam, valamilyen jeggyel. Utána szarul éreztem magam. Nem így kellett volna. Akármikor kerültem olyan helyzetbe, hogy valamilyen eligazítást kellett kérnem, mindig segítőkész volt velem mindenki, igaz én nem akartam nekik eladni semmit.
Hogy néznek ki a norvégok? Átlag fiatal-középkorú norvég férfi: 190cm+ magas, szőke vagy vörösesszőke, fele szakállas, kék szemű, fehér bőrű-hamar leég. 180cm alacsonynak szamit. 175cm alatt nem láttam férfit az utcán, ha mégis, az nem norvég volt. Csendes, jókedélyű, odafigyel. Viking testalkat, azaz fogyhatnanak picit. De nem vészes, pont annyi enyhe felesleg van rajtuk, mint a lányokon, szóval passzolnak egymáshoz.
Átlagos fiatal-középkorú norvég nő: 175cm+ magas, én 173 vagyok es MINDEN norvég lány, akivel beszéltem (sokkal!), magasabb volt nálam. Kivéve egy: találkoztam egy 163cm norvég lánnyal, mondtam neki, hogy az én országomban átlagmagas lennél, de itt meglepően picinek tünsz. Sóhajtott és intett: egész életében mindenhol ő volt a legkisebb, már beletörődött.... A lányoknak tökéletes hibátlan bőrük van, nagyon szép arcuk, bár eléggé egy karakterű minden női arc, (a férfiaké változatosabb), természetes szőke egyenes haj 95%-ban, szeretik befonva hordani. Némi extra súlyfelesleg van rajtuk, de jól oszlik el.
Az első hosztom, Yiannis, 20 évesen költözött Norvégiába Görögországból, 30 éve él Norvégiában, 15 éve kettős állampolgár. Egy norvég nőt vett feleségül, egy ideje már elváltak. Fel akarták újítani a lányuk lakását, és bekértek egy norvég cégtől egy árajánlatot. Yiannis ránézett az árra, és javasolta az exfeleségének, hogy hozzannak Görögországból munkásokat, és velük végeztessék el a munkát harmadennyi pénzért. A feleség nem járult hozzá, mert ő tisztán akarta csinálni, minden költséget leadózva papíron.
A norvég átlagkereset az egyszeri munkásnak 2300 Euro körül van, ami nagyjából 740 ezer Forint. Az office átlag manageri bérek 5-6000 Euróról indulnak. Privát szektorban magasabb pozíciókban ennek a nagyon sokszorosa. A lakáshitelt úgy adják a bankok, hogy 25 % önrésszel kell rendelkeznie a hitelfelvevőnek és elég ha bejelentett munkahelye van a megfelelő jövedelemmel. Nem kell adóstárs és nem kell még egy ingatlan. Tor, a harmadik hosztom Lillehammerben 3 évvel ezelőtt 100 % lakáshitelt vett fel önrész nélkül, de a hitelfelvevő bankban van egy jelentős megtakarítása, amit betudtak fedezetként, viszont nem használta fel önrészként a lakásvásárláshoz. Itthon, ha csak 10 % az önrész, akkor a bankok kérnek még egy ingatlant a vásárlandó ingatlan mellett és adóstársat is fedezetül. Tor most épp árulja a lakását, mert Osloba akar költözni. Több ott az élet és a barát. Tor csak pislogtott, amikor elmondtam neki, hogy a magyar lakáshitel feltételi rendszer hogyan működik.
Autóhitelt szintén nulla % önrészre adnak. Osloban minden negyedik autó Tesla vagy valamilyen más elektromos autó. A bevándorló fekete arabok is Teslával járnak. A megérkezésemkor fél óra alatt több Teslát láttam, mint Pesten egy év alatt. Állítólag szívnak a szervízzel, mert nincs elég és emiatt nagyon lassú. Olyan óriási az adókedvezmény rá, hogy egy árba kerül egy hasonló kategóriájú benzines autóval. A környezetvédelmi okokon és a már jól ismert kedvező fenntartási költségeken felül miért vásárolnak már a norvégok csakis elektromos autót?
- Mert az elektromos autóval hajthatnak a busz/taxi sávban. Ez az utóbbi időben olyannyira bedugította a buszsávot, hogy ezt a kedvezményt még ebben az évben beszüntetik.
- Ha minimum ketten ülnek az elektromos autóban, akkor szintén vezethetnek a buszsávban. A munkába igyekvő managerek ezt úgy oldják meg, hogy reggel beültetik a kocsiba a gyerekvigyázót, aki bejön vele a munkahelyre, majd ott kiteszik, és a lány visszamegy a házba tömegközlekedéssel. (Ebben merül ki a kiskapuzásuk, mi ebben "jobbak" vagyunk)
- Ingyenes vele a parkolás.
- Nem kell fizetni dugódíjat, azaz ingyenesen hajthatnak be a belvárosba. Benzines autóval min 50 kr befelé és kifelé is, azaz napi 100 kr, ha csak egyszer megy be-ki.
Tessék, itt még a taxi is Tesla.
Az egészségügy viszont messze nem olyan csodás, mint ahogy a mendemonda hírekben vannak. Ugyanúgy ők is hónapokat várnak egy MRI-re vagy szakorvosi időpontra. Ha megsérülnek, és bemennek a baleseti sebészetre, úgyanúgy órákat fognak a váróban ülni, amíg ők következnek, mint ahogy nálunk. A különbség annyi, hogy az állami kórházak is jól néznek ki, nem rohadnak a falak és a mosdók, valamit nincs fertőzésveszély a kórházakban, és a kórházi műszerek modernek és újak. Valamint a betegeknek nem kell WC papírt bevinni, ha befeküdnek az osztályra.
Szupergazdagokat nem láttam, vagy legalábbis nem volt rájuk írva, hogy azok, ahogy az itthoniakon se látszik. A norvégok minden napos ruházata a Fjall Raven, North Face, HH outdoor cuccok. Ezekben a ruhákban rohangálnak hétvégeként az utcán, vásárolni, vagy lazulnak kávézókban. A 25 ezer lakosú Lillehammerban kettő Fjall Raven boltban is jártam, ezen kívül még van 6 darab sport/outdoor shopjuk, amiben mindegyikben van Fjall Raven szekció. Itthon Budapesten nincs ilyen márkabolt, mert nincs elég kereslet hozzá. A Mountex áruházakban van Fjall Raven szekció és kész. Nagyon szeretem ezt a márkát, és ha utazom, akkor ebben teszem, de elképesztően drága mindenük. A ruháik környezetbarát technológiával készülnek, aminek az előállítási költsége extrém magas, ezért árulják a darabjaikat is kiemelt áron.
Apropó, ha minimum 350 koronáért ruhát veszel, akkor kérjél tax return papírt, és a reptéren a táskád becsekkolása előtt visszaadják a blokkok 15 %-át. Én ezt a szabályt nem tudtam, és 1000 koronáért vásárolt cipő után nem kértem ilyen papírt. Három nappal később visszamentem az üzletbe, hogy kérjek. A norvég eladólány elhajtott, hogy utólag már nem lehet kérni. Volt egy kellemetlen vitánk egymással, mert hogy nem mondták, hogy vissza lehet igényelni. Erre az volt a válasz, hogy nem tudták, hogy turista vagyok. Erre már fel se hoztam, hogy hát angolul beszéltem és nem norvégul, de azt megemlítettem, hogy egy nagy kamera a nyakamban azért elég turistás, nem? Elkértem az üzletvezető email címét, miután láttam, hogy nem az ügy megoldása felé halad velem az eladólány. Megírtam az üzletvezetőnek a problémát, aki kedden visszaírt, hogy vigyem be a blokkot és elintézik. A blokkot Lillehammerban megtaláltam, pakolásztam a táskáimban, miközben az Osloi buszra vártam, és jól a padon hagytam a blokkot a nagy rendezgetés közepette. Buktam ezzel 100 koronát. Bosszantott. A reptéren végülis 350 koronát kaptam vissza a ruhablokkok után.
Apropó pénzbukás. Szeptember óta van diákigazolványom. Azóta 5 országban jártam, és a múzeumoknál náluk bepróbálkoztam a diákjeggyel, de mindenhol elhajtottak a 26 éve korhatárral diákkedvezmény esetén miatt. Látszik, hogy több vagyok, na. Ide már nem vittem a diákot, mert hogy minek. Na, itt nincs korhatár a diákjegynél. Átlag múzeum belépő 120 kr, diák belépő 50-80 kr. Nem adtam össze mennyit vesztettem ezen összesen. Sokat. Szeretem a múzeumokat.
Oslo drágább, mint Bergen ahol két éve, és Stavanger, ahol tavaly jártam. Stavangerben kb. 30 %-kal drágább az élelmiszer a boltokban, Osloban nagyjából 60 %-kal. Étteremben egyik városban sem voltam. Kávézókban a cappucino 40-45 kr. Péksütemény 45 kr. Ásványvíz 30-35 kr, azaz csak az első nap vettem, majd minden nap csapvízzel újratöltöttem a palackot. Meg az utolsó előtti napon, miután elhagytam az első naposat, és már egyébként is megviselt volt. Mindent szorozzatok be 33-mal, és megvan az ár Forintban.
A napokban írok a hosztjaimról meg Lillehammerről és Mossról. Mindegyik élmény rendkívüli volt. Az egyik éjszaka például a szállásomon kívül találtam magam éjjel 01.00-kor és két óráig nem jutottam vissza a lakásba. Nagyon sok lengyel szomszéd közreműködése segített benne, hogy aztán mégis. Írok még a bevándorlók helyzetéről is.
Összes fotóm az útról itt megtekinthető. Insta képek itt. Facebookon itt találsz meg.