2019.03.07. 10:57

Skopje, Makedónia, hogyan éljünk túl egy istencsapásra emlékeztető CS szállást?

Makedóniába autóval érdemes menni a hegyekbe, túrázni. Én nem így tettem. Azt gondoltam, hogy Skopje remek uticél lesz és olcsó volt a repjegy. 9000 Ft. Hajnalban hívtam egy taxit, 03.30-kor kellett otthonról indulnom. Feltünt nektek, hogy a reptérre kivezető úton Vecsésnél, jobbra az áruházak, utána közvetlenül kanyarodik az út balra a repülőtér felvezető szakaszához, nos ott 26 lámpa nem ég? Nem tudom mióta nem működnek, de már decemberben sem világítottak, és most március van. Most sem cserélték le az izzókat. Kissé fura a látvány, hogy tömegesen egy helyen 26 oszlop teljesen töksötét, miközben világvárosnak hirdetjük magunkat. Ország image a turistáknak?

Skopjeba reggel 09.00 előtt érkeztem, vettem a reptéren 3000 Ft-ért egy helyi SIM kártyát 2 GB-os mobilnettel, egyből biztonságban éreztem magam, majd bebuszoztam a belvárosba. A reptéren idegesítőek voltak a taxisok, főleg, hogy vitatkozni kezdtek velem, amikor még kedvesen jeleztem, hogy busszal megyek. A hosztommal némi nehézség árán megtaláltuk egymást a parkolóban. Egy parkolóban vártam rá vagy 20 percig, közben a mobilomon olvastam. Ezalatt minden istenáldott taxis kiszállt a kocsiból és megközelített, hogy kell-e taxi. Az se zavarta őket, hogy a kollegáikat és ignoráltam, mindegyik legalább tízszer vijjogtatta felém: taxi, taxi? Annyira idegesítettek, hogy rájuk se néztem.

A hosztom magas 32 éves makedón srác, ölelkezős tipus, amit én rühellek, de a couchsurfing már megtanított rá, hogy ne elutasítással kezeljem a lesből 2 másodperc ismeredség után rámugró CS-erekt, hanem simán csak lemerevedett cövekként álljak ott, és várjam ki, amíg szépen befejezik. A rosszabb tipus, aki sokáig és szorosan ölelget. Az előző években még kísérletet tettem rá, hogy szépen elmagyarázzam nekik, hogy hello, töltsünk el együtt pár napot és majd búcsúzóul ölelkezünk, több értelme lesz, mert akkor majd jelent is valamit. Ilyenkor besértődés van, és hogy ő ölelkezik, én meg bedobom érvként a kultúrára és személyiségre hivatkozást, hogy hát én csak szerelmeket, családot és szoros barátokat ölelgetek. Bocs, de idegenekkel elég nekem köszönni is, de sosem volt egyetértő bólogatás a válasz. Pár év után feladtam és már hagyom nekik. De utálom. 

A másik bajom az volt az öleléssel, hogy erős alkoholszag áradt Tomiból, ettől feszkós is lettem, hogy kocsiba ültünk. Kiderült, hogy reggelig bulizott, és sokat ivott, ezt éreztem rajta. Aludt 2 órát, azaz még mindig részeg volt. Ez tökéletesen átjött a vezetési "stílusán" is. Mégis taxiva kellett volna menni!

Hazafelé megálltunk egy bevásárlóközpontnál, ő hívta fel a figyelmem, hogy akarok-e ételt venni. Mondom jaja. A kosárba bepakoltam sokmindent, ami 3 napra elég lesz kettőnknek is, és aznapra vettem kész ételt, szintén kettőnknek. Árultak firssen sütött húsokat, köretekkel egy pultnál, vettem vagy öt féléből, gondoltam a 195 cm-es izmos férfiak sokat esznek. A hosztom is összesszedett pár dolgot magának, péksüteményeket, kenyereket, csokit stb. A pultnál egy szót nem szólt, én meg kifizettem. Furcsállottam a dolgot, mert én is kísértem el már a vendégeimet bevásárolni, ha főzni akartak, és szintén vettem pár dolgot, de soha fel nem merült, hogy a személyes bevásárlásaimat is velük fizettessem ki. Otthagytam a kasszában kb. 15 ezer forintot átszámolva. A kocsihoz menet felmerült bennem, hogy szóljak neki, hogy fizesse ki nekem, amit magának vett, de gyors fejszámolás után úgy döntöttem, hogy áhh, hagyom a fenébe. Legyünk "nagyvonalúak", 3-4 ezer forint lehet a ráeső rész, azon felül, amit kettőnknek vettem eleve, kapok 3 éjszakára szállást, nem fogok olcsójánoskodni. Egyszerűen csak az zavart, hogy nem lehetne megköszönni, hogy hello, köszi a bevásárlást, Rita!

Hazaértünk, a kapuban két kutya fogadott minket és..... 12 macska. Igen, Tomi egy cat boy. Mindkét kutya azonnal felugrott rám örömükben, én meg idegesen konstratáltam a tényt, hogy tessék, deréktől lefelé egészen a bokáig végig sáros lettem a kutyáknak köszönhetően. A nadrágot előző napokban kaptam megkésett születésnapi ajándékba, ami egy drága Fjallraven nadrág, és a kabátom is koszos lett. És még csak 2 órája érkeztem meg. És csak egy nadrágot és kabátot hoztam, ami rajtam volt, azaz 3 napig mocskos ruhában leszek. Remek. Utána megtanultam, hogy minden alkalommal, amikor elhagyom a szobám, a kutyákkal kiabálni kell, hogy nye, nye (az elején no-t kiabáltam, de az nem működött, mert nem értenek angolul), és a lábamat feléjük tartani, ha ugranának. Egy két alkalom kivételével sikerült is elkerülni, hogy még egy koszréteget vonjanak rám. 

Beléptünk a házba, és hátrahőköltem. Fülledt, áporodott és nagyon sűrű macskahúgy és kutyaszag az egész lakásban és elképesztő mocsok. Kutyaszar és macskaszar mindenhol. Leírhatatlan. Annyira megdöbbentem az állapotokon, hogy úgy döntöttem, nem menekülök, én még ilyen trágyadombon nem laktam napokig, ki kell ezt is próbálni. Tomi megmutatta a házat, kérdeztem hol alszom? Erre, megmutatta a hálószobáját, és közölte, hogy vele. Mondom erre, hát nem. Erre válaszolt, hogy van vendégszoba, alhatok ott is. Jaja, remek, kösz. De inkább aludjak vele. Mondom, de nem akarok veled aludni. Itt feladta. A vendégszoba viszont legnagyobb örömteli meglepetésre pedáns tiszta volt. Szerintem mert nem használják, és mindig be van csukva az ajtó, nem jut be a 14 állat. Áthúzta előttem az ágyneműt, mert megkértem rá. Igen, sajnos ez nem volt számára evidens.  

Rohadt éhes voltam és csak másfél órát aludtam. Leültünk megenni a készételeket és odaadtam neki a Pick szalámit és Szamos marcipánt. Ránézett, és odébb tette, és.. nem köszönte meg. Az ebédet sem. Ilyet én még aszem sosem láttam. De akkor már bevettem a leszarom tablettát és tényleg nem érdekelt. A nappaliban raklapokból összeszerelt kanapé volt, párnák nélkül, arra ültünk le, és beszélgettünk délután 16.00-ig. Tomi az apja dízel generátor cégénél dolgozik, apjától kapja a fizetést, akivel rossz a kapcsolata, legalábbis ezt vettem le, ahogy beszélt róla. Próbáltam neki enyhíteni a képet, hogy hát a családi cégben dolgozol, de erre nagyon élesen kijavított, hogy ez nem családi cég, hanem az apja cége. Pont. 

Tomi nem tanult a felsőoktatásban, de alapvetően értelmes gyerek. A hegymászás a mindene és arról szórakoztatóan tudott mesélni. A házát a szülei vették neki. Több, mint 400 vendéget hosztolt az évek során. A Tomival való beszélgetés izgalmi állapota kb. 16.00 körül kimerült. Tudjátok, az a tipusú ember, akivel egyszer simán eldumáltok akár egy egész napot, (ha rá vagytok kényszerülve) ahogy én tettem, de MINDEN témát ki is merítetek, és érzitek, hogy nem marad utána semmi, amiről beszélni lehetne. Na ezt a pontot értem el 16.00-kor. Az ölelgetés még vagy kétszer megismétlődött, de az utóbbi alkalommal már ügyesen kihajoltam belőle. 

Tomi hosszasan értekezett arról is, hogy nem látott még 42 éves nőt, aki ilyen jól néz ki, mint én. Amit csendes somolygással nyugtáztam. Sportokról és étkezésről beszéltünk nagyon sokat. 

Nagyon érdekelt volna a Gruevszki-ügy, rákérdeztem, hogy miért kellett menekülnie és milyen volt a megitélése itthon. A válasz az volt, hogy fogalma sincsen, nem olvas újságot. Kérdezem, na de helyi híreket a neten közügyekről és politikáról? Ő egyáltalán nem követ ilyesmit, mert nem érdekli. Na itt értünk el ahhoz a ponthoz, hogy elvesztettem az érdeklődésemet iránta, mint beszélgetőpartner. 

Jeleztem, hogy álmos vagyok és aludnom kell, ami megfelelt a valóságnak. Felpattantam, bementem a szobába, átöltöztem egy otthonról hozott szűk pamutnadrágra és a pólóban és pulcsiban lefeküdtem aludni. Ja azt nem említettem még ugyanis, hogy a házban nem volt fűtés. Egy fatüzelésű kályha volt a nappaliban, amire csak este tesz rá pár hasábbal, de az egész házban elképesztő hideg volt. Kint 6-12 fok között ingadozott a hőmárséklet 4 napig. A bakancsomat se tudtam levenni, amikor a házban voltam, mert nem akartam zokniban gázolni a koszban.  

Este 21.30-ig aludtam, felébredtem, Tomi kinn volt a nappaliban és jelezte, hogy este megyünk bulizni. Mondom, ja jó bulizást neked, de én nem megyek. Itt volt egy kis meggyőzéses vita belőle, de egyértelműen jeleztem, hogy no interested. Egyrészt fáradt vagyok másrészt zero kedvem van egy techno bulihoz. Tomi egyértelműen csalódott volt, azt nem tudom, hogy azért mert tényleg nagyon akart velem bulizni, vagy számított arra, hogy fizetem az esti partit, de jóindulatúan elhiszem, hogy azért, mert társaságnak akart. Tomi behozott pár hasáb fát, és mondta, hogy elalvás előtt rakjam a tűzre. Még sosem csináltam ilyet, teljesen nomád feeling volt, de tetszett. Hogy javítsam az összképet, felsöpörtem a teljes lakásban, így a portól, kosztól és állati ürüléktől megszabadultunk. Felmosni már nem volt kedvem, pedig kellett volna, meg kitakarítani a konyhát és fürdőszobát. Visszafeküdtem aludni és aludtam még 11 órát. 

Reggel 09.00 körül keltem és kiemetem a fürdőszobába lezuhanyozni. Az, hogy a kád és minden mocskos, az egy dolog... de nem volt meleg víz. Szóval az eleve tökig kihűlt házban álltam a jéghideg zuhany alatt, kb. 1 perc alatt végeztem. Arra gondoltam közben, hogy hideg vízben zuhanyozni egészséges és vinnyogtam a röhögéstől, hogy ennél már nem jöhet rosszabb. Meg gyorsan eldöntöttem, hogy nem zuhanyzok a következő 2 napban, amíg még itt vagyok. Ezt a fogadalmat nem is volt nehéz betartani. 

Nekiálltam reggelit csinálni. Igyekeztem rettentő csendes lenni, mert az volt a plan, hogy főzök valamit, otthagyom a felét a konyhában és lelépek a városba, mielőtt Tomi felébred. Sajnos nem sikerült a terv, Tomi kipattant a hálójából és bejött a konyhába, mellémállt, megölelt oldalról egy kézzel és rátette a tenyerét a derekamra. Komolyan mint egy házaspári idill a konyhában. Azzal a különbséggel, hogy ezt a "feleség" most nem díjazta, és azonnal ellépett az ölelésből. Itt volt az a pont, hogy rápirítsak, hogy baszki, ne fogdossál. Semmilyen jelét nem adtam, hogy megteheted, sőt. De megint gyorsabban gondolkodtam, mint beszéltem, szóval nem szóltam semmit. Azért nem, mert nem akartam elcseszni a reggelink hangulatát. És úgy voltam vele, hogy legközelebb jobban résen leszek, ha támad és még tartózkodóbb magatartást veszek fel. Csak leesik neki. 

Mondtam Tominak, hogy este felsöpörtem a lakásban. Mire ő ok, bár ő tisztán tartja a lakást. Mondom mi? Macska és kutyaszart is felszedtem. Mire ő: - Az mindenhol ott van, meg a macskák mindenhova huggyoznak. Csendesen visszabámultam és nem reagáltam le. 

Leültünk, megreggeliztünk, megint nem köszönte meg, de már csak nyugtáztam. Tomi mondta, hogy mindjárt érkeznek a barátai és megyünk hegyet mászni. Na ezen komolyan vívódni kezdtem, mivel imádok túrázni, de az is bennem volt, hogy várost nézni jöttem, Skopjet tenyleg meg kéne nézni. Megérkezett egy nagyon szimpatikus pár, ezzel Tomi kapott egy plusz pontot, hogy értelmes barátai vannak. A férfi építész a nő állására már nem emlékszem, a feleség nagyon megőrült nekem, hogy én is megyek. Mondom nem. Építész mondja, hogy tényleg ne menjek várost nézni, mert semmi látnivaló nincs, a hegyek jobb lesz. Ezzel az volt a másik problémám, hogy oké, hogy fél óra túrázással elérjük a kiválasztott hegyet, de ők ott lesznek egész nap a sziklán lógva és én mit csinálok? Nem tudok és nem akarok hegyet mászni. Vagy vessem be magam az erdőbe egyedül és menjek vissza, ha végeztek? Ezt túl bonyolultnak éreztem, ezért maradt a városnézés. 

Itt a kép, amit napközben Tomi küldött nekem a hegymászásról. Igen csajok, az arca is helyes, nem csak a teste néz ki tökéletesen. Ez volt a pozitív CS élmény: jó volt nézegetni a srácot: 

ke_pernyo_foto_2019-03-07_10_04_10.png

Következő posztban folytatom, most látom, hogy ez már így is kurva hosszú lett. 

A bejegyzés trackback címe:

https://couchsurfing.blog.hu/api/trackback/id/tr914674901

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.