2017.10.22. 12:07

Skócia utolsó 34 órája, azaz hogyan szívjunk meg mindent, amit csak lehet. II. rész.

Reggel nem találtam meg a return reptéri buszjegyemet, amit még a glasgow-i érkezésemkor vettem. 05.00-kor indultam el a hosztomtól a Buchanan buszmegállóba, ahonnan a reptéri busz indul. 30 perc séta. A buszmegállóban két busz állt, a hozzám közelebbin láttam a nagy repülő matricát, mellette kiírva, hogy Airport. Felpattantam rá és kértem egy jegyet a reptérre. A sofőr 12 fontot kért, amire én elkezdtem értetlenkedni, hogy miért kerül 12 fontba, ha a return jegy 10 font volt? Mire ő rávágta, hogy ez kizárt. Mondom, dede ennyi, de aztán annyiba hagytam a dolgot és csak annyit kérdeztem, hogy mikor indulunk? 13 perc múlva. Mondom remek. 08.20-kor volt kapuzárás, azaz 07.00-kor elég kiérnem, és kb 20 perc az út az emlékeim szerint, azaz legkésőbb 06.00-kor kinn leszek. Leültem előre és bámultam ki a mellettünk várakozó buszra, amire annyi volt kiírva, hogy Edinburgh. 

A busz kisvártatva elindult, és elhagytuk a várost, rákanyarodtunk az autópályára, és mentünk.. mentünk, közben eltelt 30 perc, majd 40 és még mindig mentünk. Kezdtem ideges lenni, hogy what.the.fuck. Előrehajoltam és megkérdeztem az előttem ülő hölgytől, hogy a reptérre megyünk, ugye? Mondja igen. Hátradőltem, de csak kicsit nyugodtam meg. Ismét eltelt 10 perc, bámultam az autópálya forgalmát. Majd a kinéző tekintetem rátévedt az ablaküvegre, amire rá volt írva, hogy Airport... Edinburgh. Ohh basszus, magasságos ég. Na most nem írom le az összes káromkodást, ami akkor feltolakodott az agyamban. A körülöttem lévő utasoknak szóltam, akik mind reptéri dolgozók voltak, hogy rossz buszra szálltam, mert én a glasgowi repülőtérre akarok menni. 

Mindenki közösen elkezdett az ügyemről beszélni és hogyan lehetne ezt a problémát megoldani, a sofőr is csatlakozott. Aztán arra jutottak, hogy sehogy, erre rácsesztem. Hiába hívok taxit az edinburghi reptéren, a taxim a dugóban fog ragadni. Várjam meg ezt a buszt, ami 5 perccel később fordul vissza Glasgowba, saját buszsávban közlekedik, de sajnos már így se fogok kiérni a reptérre időben. Kérdezem, és ha a buchanani buszmegállóból taxiba ülök? Akkor sem. Ugyanis a busz 07.45-kor fog a buszmegállóba érni, és nekem akkor már bőven a reptéren kéne lennem, hogy átessek a biztonsági ellenőrzésen és a kapunál legyek a 08.20-as zárás előtt. És ne próbálkozzak taxival sem, mert csak a pénzemet vesztegetem. 

Elengedtem ezt a járatot fejben és koncenráltam a problémamegoldásra. Nézzük az opciókat: mennyibe kerül egy új egy irányú repülőjegy mára Budapestre? A mobilom sajnos 12 %-on állt, ugyanis rossz volt a töltőm, éjszaka semmit nem töltött a telefonon. Találtam két járatot délután Glasgowból 380 és 430 fontért, valamint Edinburgból 165 fontért. Wizz járat meg szombaton, két nap múlva indulna nagyjából 30 ezer forintért. Megnéztem a banki egyenlegem, amin 42 000 Ft-volt. Tehát mai repülőjegyre nincs pénzem, bookolhatok egy szombati repjegyet, visszamehetek a hosztomhoz, és majd hazamegyek 2 nap múlva. A maradék pénzem elég lesz buszjegyekre és kajára. A gond az volt, hogy nem akartam még két napig Glasgowban maradni, mert haza kellett mennem dolgozni, és tiszta ruhám se volt már. Tehát marad a mai jegyopció, amire nincs pénzem. 

A busz robogott közben az edinburhi reptér felé, 07.30 volt Pesten, Skóciában 06.30. Felhívtam Lacit, igaz kidobott 2 napja, de csak nem hagy szarban. Nem vette fel a telefont. Írtam neki egy bajban vagyok sms-t és megkértem, hogy vegyen nekem egy repjegyet Glasgowból vagy Edinburgból vissza Pestre. Vártam a válaszra, és közben tovább dolgoztam a probléma megoldásán. Ráírtam egy másik barátomra is, hogy vegyen nekem repülőjegyet, aki visszaírta, hogy 15 000 Ft van a kártyáján, azaz ez nem fog menni. Már ott tartottam, hogy akkor felhívom a nővérem, de tudtam, hogy ez egy anyázós fejmosással fog járni. Ebben a pillanatban beesett egy sms Bélától, hogy lemondja a mai délutáni találkozónkat. Haha, hát nyilván nekem is nehezen jönne össze.. Visszaírtam neki, hogy bajban vagyok.. stb.. vegyen nekem repjegyet. Ő azonnal visszaírt, hogy küldjek egy bankszámlaszámot, utal pénzt. Huhh. Problem solved. 

Visszaírtam, hogy a mobilom már 6 %-on, azaz nekem ne utaljon, mert nem fogok tudni végigvinni a mobilommal egy repjegy vásárlást, utaljon Bluminak, aki épp a gépnél ül és majd vesz jegyet nekem. Bluminak gyorsan megírtam, hogy a pénz hamarosan érkezik a számlájára, átdobtam Bélának az ő számlaszámát. Béla még megjegyezte, hogy lúzer vagyok, amit a 42 000 Ft-os számlaegyenlegre értett. Ez persze különösen szórakoztató olvasni egy undorítóan gazdag milliárdostól, de ebben az esetben a felelőtlenségre mutatott rá, hogy ennyi pénzt hagyok a számlámon, miközben külföldön vagyok. Majd opsz, a mobilom lemerült. Bekanyarodott a busz. A sofőr felajánlotta, hogy ingyen visszavisz. Szerintem lelkiismeretfurdalása is volt, mert igenis neki is gyanusnak kellett volna lennie, hogy 10 fontnak hittem a return jegyet. Igen, mert akkor annak egy másik busznak kellett lennie és nem az övé! És ezt tudnia kellett volna szerintem. Bár az lehetett, hogy neki ugyanúgy 05.30 volt, mint nekem...

Hiába tudtam, hogy Edinburgból fog a gépem visszamenni, azért kértem meg a sofőrt, hogy vigyen vissza Glasgowba, mert töltőt kellett vennem, és nem akartam 8 órát egy repülőtéren ülni. El voltam vágva a külvilágtól. Visszaérkezett a busz a glasgowi belvárosba 07.50-kor, vettem 10 tábla Cadburry csokit azzal a szándékkal, hogy szétosztom otthon a gyerekeknek. Vettem töltőt is, majd beültem egy Starbucksba és töltöttem felváltva a laptopom és a mobilom. Bekapcsoláskor már megérkezett a visszaigazolás a 15.20-kor induló repülömről, és a repülőjegy felett megmaradó összeg a bankszámlámra (amiből még egy repjegyet lehetett volna venni, Béla sokkal többet utalt, kár, hogy vissza kell adni). 11.00-ig maradtam a Starbucksban, majd visszasétáltam a Buchanan buszpályaudvarra. A sofőrtől és az utasoktól is megkérdeztem, hogy az a busz tuti az edinburghi reptérre megy e? Már pánikszerűen arra gondoltam közben, hogy nehogy mondjuk az aberdeeni reptérre vigyen ki a busz. 

A reptérre 12.20 körül értünk ki, ahol feladtam a poggyászomat és a becsekkolásnál a légitársaságos pasi jelezte, hogy online kellett volna becsekkolnom. Mire nagyon határozottan elmondtam neki, hogy próbáltam én, de a rendszerük azt írta ki, hogy fáradjak a reptéri pulthoz és ott csináljam, és egyébként is pár órája vettem a jegyet, szóval ne szivassanak. Mondta oke, oke, ebben az esetben elengedi az X font becsekkolási díjat, és megcsinálja nekem ingyen. 

A maradék készpénzem elköltöttem futómagazinokra és kávékra. Én még soha egyik reptérre se értem ki 3 órával korábban, de most nem mertem kockáztatni. A reptéri töltők nem működtek, így nem tudtam tovább tölteni a mobilom, ami közben ismét 8 %-ra esett az intenzív használattól. Közben Laci felhívott, hogy itt áll a házam előtt és miért nem nyitok ajtót. Erre elkezdtem röhögni, hogy Edinburghban vagyok, és ezt ő nagyon jó tudja az sms-eimből. Hát ő egyiket se olvasta. Csak az elsőt és annak is az elejét. Mondom, de hát az úgy kezdődött, hogy "Bajban vagyok!" Ő azt gondolta, hogy semmi különöset nem jelent és nem volt nála a szemüvege. Elmondtam neki összefoglalóan, hogy mi történt. Mire ő, jó akkor vesz most nekem repjegyet, mondjam meg honnan. Mondom Béla már vett. 

Most beszéltünk először a szakítás óta. Szóval rászabadítottam, hogy parasztság volt ilyesmit sms-ben csinálni. Szerinte ő telefonon csinálta. Mondom jah, miután én felhívtalak az sms-ed után. És egyébként telefonon se szakítunk valakivel fél év kapcsolat után. Megbeszéltük, hogy másnap feljön és tisztességesen lezárjuk másnap vagy mégsem. De hát persze mégis. 

Időközben kinyitották a kaput a járatomhoz, odamentem és beálltam a sorba. Kisvártatva feltünt egy nagyon fiatal szép lány reptéri neon mellényben, és megkérdezte magyarul, hogy én vagyok e Rita a couchsurfing blogtól? Mondom meglepetten, hogy én. Hát ő olvasta a történetemet a Facebookon és hozott nekem csokit, majd benyúlt a zsebébe és kezembe nyomott egy csokit, majd sarkonfordult és elment. Utánakiálltottam, hogy álljon már meg, visszafordult, elmesélte, hogy itt dolgozik, és írni akart nekem pár sort glasgowi tippekről, de aztán nem tette. Hát köszönöm szépen Enikő, elképesztően jól esett a törődésed! A csoki a következő 10 másodpercben elfogyott. 

vonalkod2.jpg

Hazaérkeztünk, majd Ferihegyen mentem birkaként a skótok után, felvettem a csomagom, majd áttereltek minket a kapus kiengedős terembe. A sor fémkorláttal volt terelve, az előttem lévők végigkacskaringozták a fel-le mutató terelést, de 4 skót pont előttem átbújt a korláton, ott ahol a sor végigért. Nyilván este nem volt már kedvük az üres terelést végigkacskaringózni. Én is bújtam utánuk. Én következtem, majd a határőr az útlevelem beszkennelése után megkérdezte:  - Maga is átbújt a korláton? - mondom - Igen. - Tájékoztatom, hogy határsértést követett el, ami 5000 és 50 000 Ft közötti összegre büntethető szabálysértés, de most csak szóbeli figyelmeztetéssel elengedjük az összeget. Én közben bámultam rájuk, és nem jött ki egy szó se a torkomon. Túl sok volt nekem az elmúlt 34 óra eseménye.

Elmondták azt is, hogy eleve nem kellett volna itt az ablakos útleveles résznél kijönnöm, hanem ha nem bújok át a korláton, és továbbmegyek, majd átmegyek a másik terembe, akkor ott a zöldfolyosón kimehettem volna a magyar útlevelemmel. Mondtam, hogy én ehhez már fáradt voltam és csak mentem a többiek után. Valamit közben begépelt a számítógépbe, nem tudom, hogy bejegyzést írt a nevem mellé, és így nyilvántartásba kerültem, hogy mit csináltam, vagy csak rákeresett, hogy követtem el e korábban határsértést. Azt is elmondták még, hogyha legközelebb ezt csinálom, akkor 50 000 Ft lesz a büntetésem. És hogy panaszt tehetek természetesen, és ők is úgy gondolják, hogy teljesen felesleges az a korlát oda. Mivel semmilyen jegyzőkönyvet nem kaptam, ezért azt gondolom, hogy nem kerültem nyilvántartásba. 

Vettem az új reptéri 900 forintos buszra jegyet, és csak utána mondták el, hogy 30 perc múlva indul a következő. Ohh, a normál busz 350 Forintért meg 5 percenként megy lol. Kiléptem a kapun, este 20.00 volt. Reggel 05.00-kor indultam el a hosztomtól Glasgowban a reptéri buszhoz és este 21.00-re leszek otthon. Benyúltam a táskámba, kivettem 2 tábla Cadburryt, és egyben megettem 5 perc alatt. Üdv itthon Rita. 

Kövess Facebookon is. 

A bejegyzés trackback címe:

https://couchsurfing.blog.hu/api/trackback/id/tr9113047470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wrstjnethn 2017.10.22. 18:16:20

Hogy lehet valaki ennyire lúzer? De komolyan??? Nem figyel semmire. Idő, kulcs, telefon, busz, megint telefon, pénz, korlát, stb. Egy két lábon járó katasztrófa. Odafigyelés nuku, de amikor bajban van, bezzeg három embert tud ugráltatni. A pasi biztos azért szakított sms-ben, mert élőben nem figyelt volna oda arra sem.

sellőlány 2017.10.24. 08:27:36

Igen, ez az egész annyira Ritás volt. :-) De mindenképp a javadra szóljon, hogy kegyetlen őszinteséggel, mindenféle elkenés nélkül képes vagy beszámolni ezekről a kalandokról. ;-) Nálam többnyire mindig van egy "bugyi", amit vagy a kézitáskában, vagy a gurulós zsebében tartok, és amiben a kinyomtatott jegyeimet tartom, mindig viszek egy power bank-et, így a telefonom üzemképessége megtriplázható, ha szükséges és akármire szállok fel (főleg, ha rohanás van), mindig megbizonyosodom arról hogy jó jarműre szállok (ill. sokszor gps-sel követem a térképen, hogy merre megyünk - ez Ázsiában vagy arab, héber nyelvű országban különösen hasznos). Es nem utolsó sorban - bár ez pont a blogod lényegével van ellentétben - főképp aurbnb-t használok. Ha a szálláson vagy közelében lakik a szállásadó, szinte garantált az elérhetőség és hogy segíteni fog, ha bármi gond van. A Fülöp-szigeteken egy hurrikán és utózöngéi miatt nem volt túl komfortos a szállásunk (napokig nem volt víz és szél süvítve átfújt az ablakokon), így saját költségére átfoglalt minket egy hasonló árú szoba kiadóba, ahol ez a probléma nem állt fent. Vagy Tel-Avivban, a lakás kertjébe lefialt egy macska, de nem tudta megfelelően táplálni a kölyköket, így segítségkérően előhozta a felholt állapotban őket es lepakolta a haz elé szép sorban, mikozben nyivákolva járkált körülöttünk. Üzentünk a hostunknak, aki fél órán belül jött egy dobozzal és az állatvédőkkel, addig mi vizeztük a kitikkadt "gyerekeket". Így a hoszttal is meg volt a szükségesnél több "interakció". :-) De lettek olyan hosztjaink is, akikkel igazán baráti viszonyt ápolunk a mai napig, tehát ez sem kizárható a biztos/kényelmes szállás mellett.