2017.09.09. 11:56

Kurvára nem szabad itt sírni, különben zsákmányállat leszek

Pénteken kora este találkoztam a második párizsi hosztommal, és CS sorban a harmincnegyedik vendéglátómmal, Azariaval. Ő is úgy lett, hogy küldött nekem egy felajánlást a hosztolásomra a publikust request után. Nem nagyon szántam rá időt, hogy saját magamnak találjak vendéglátót, és kényelmesen beesett 40 felajánlás is, én meg kiválasztottam két srácot közülük. Azaria francia rapper, elég érdekesnek tünt ahhoz, hogy két napot vele töltsek. 

Volt velem egy görgős táskám, egy hátizsákom és addigra lett egy oldaltáskám is. Ültem a lépcsőn az irodája előtt, majd feltünt egy nagyon édes fiatal srác a zenésztársával együtt. Közölték, hogy egy házibuliba mennek, azaz inkább egy amolyan beszélgetős estére, és van-e kedvem velük menni. Nyilván ilyenkor a jó vendég alkalmazkodik a hosztja programjához, azonnal rábólintottam, hogy persze menjünk. Elsétáltunk egy lakáshoz, ahol már három fiatal lány ücsörgött a kanapén. Két francia, és egy ukrán lány, közösen bérlik a lakást. 

A lakásban valami undorítóan nagy kosz és rendetlenség uralkodott, és enyhe kesernyés szag lengte körül a légteret. Járófolyosók alakultak ki a sok földredobott cucctól, a konyha és a fürdőszoba.. nos, a legmocskosabb elményeim közé sorolom, ahol valaha volt szerencsém járni. Soha nem értettem az ilyet, hogy lehet így élni, de viszonylag több ismerősömnél is volt szerencsém ezt látni, még huszonéves koromban, már nem lepődök meg az ilyesmin. A nappaliban ültünk le, én egy sarokba egy kényelmes fotelbe helyezkedtem be (előtte lepakoltam róla a cuccokat), és a hosztom, a három lány, az időközben megérkező szintén francia pár.... végig franciául beszélgettek. Miután néhány perc alatt felmértem, hogy ez nem is fog változni, elkértem a wifi jelszót, és elfoglaltam magam a mobilommal. Nem, nem mondtam nekik, hogy beszéljenek angolul, mert ha erről maguktól nem jönnek rá, akkor annak egy oka van: nem akarnak angolul csevegni. Egyébként nem nyelvi akadályai voltak, a megérkezésemkor mindegyikükkel váltottam pár szót, és hibátlan volt az angoljuk. De ez amolyan francia dolog, franciák egymás között nem beszélnek angolul, akkor se, ha külföldi van a társaságukban. 

Az egyik ott lakó lány akkor készült el egy új dalával, amit megmutatott a társaságnak. Francia cuki dalocska volt, egyébként arról szólt, hogy minden férfi rohadjon meg. Ezt úgy tudtam meg, hogy elkértem a csajtól a dalszöveget, és beraktam a google translate francia-angol fordításba (a magyart használni haszontalan próbálkozás). Megnéztük még Azaria legújabb videóklipjét is. 

Éjfél előtt valamivel mindenki felállt, és a hosztom jelezte, hogy ideje.. hazamennem. Hoppá! Akkor tudtam rá, hogy Azaria nem jön velem haza, hanem a barátnőjével marad. Fuck, ha erről előre értesít, akkor már este 19.00-kor kimentem volna a házához kényelmesen. Mondjuk előre ki mondja ezt meg, hogy helló, vagy hazamész hozzám most egyedül, vagy eljössz velem egy házibuliba, ahol senki nem fog veled beszélgetni. Válassz! Vagy annak is örültem volna, ha nem az utolsó pillanatban figyelmeztetnek a hazaindulásra, amikor már igencsak szoros elkapni az utolsó vonatot. 

Gyorsan reagáltam, hogy semmi gond, természetesen megyek egyedül is vidékre az éjszaka közepén, az ilyen feladat nem túl nagy kihívás, mi baj lehetne? (Ezek a kérdések csak a fejemben játszódtak le, hangosan nem mondtam ki). Még néhány percig dumálgattunk, leírta Azaria barátnője, hogy jutok el Azaria házához (ami vidéken van, Párizs mellett). Mondtam, hogy szükségtelen, mert a google maps jelzi, hogy hogy kell utazni bármilyen címhez. De azért udvariasan elraktam a papírt is. Összeszedtem a cuccaimat és útnak indultam. Akkor már 00.10-volt. 

Lementem a metróba, és a metrókocsiban újrakalkuláltam a google maps útvonaltervezést. és... kidobta, hogy a vonatom 05.50-kor megy. Felnéztem a mobilomról és magam elé bámultam. A metróban még várt rám egy vonalváltás, és onnan a Nation pályaudvar, ahol még jegyet kell vennem, és megtalálni a vágányomat. Azaz nem érem el a 00.50-ös vonatot, ezért kalkulálta újra a közlekedést a google maps. Írtam azonnal Azarinak, hogy útban vagyok vissza, és alhatok-e a lányoknál a kanapén? Cipeltem a cuccaimat, fáradt voltam, és Azaria annyit válaszolt vissza, hogy egész biztos nem reggel megy a vonat, hanem 00.50-kor, visszaírtam, hogy igen, de azt már nem fogom elérni. 

Visszaértem a házhoz, leültem a padkára, és vártam Azaria válaszát. Ami kisvártatva megérkezett, hogy ők már elmentek a lakásból, és menjek vissza a metróba, és el fogom érni a metrót. Felhívtam, nem vette fel. Szóval ücsörögtem éjjel 12.20-kor a házuk előtt, közben két fekete srác odajött hozzám, és megpróbáltak drogot eladni. A sima köszönöm, nem kérem lerázás, nem működött, a fuck off, igen. Engem egy hangyapiszok választott el attól, hogy bőgni kezdjek és nagyon kiboruljak, de higgadtan átgondoltam, hogy oké, itt vagyok Párizs belvárosában egy kurvaszar környéken, a pasim majdnem 1 millió forintos fényképezőgépével, MacBook laptoppal, kb. 150 euró készpénzzel, az összes cuccommal, azaz kurvára nem szabad itt sírni, mert akkor zsákmányállat leszek. Azt kell mutatni, hogy minden rendben van. 

Lassan vettem a levegőt. Belélegez, kilélegez, és próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy mit csináljak. Gyorsan döntöttem, hogy visszamegyek a metróba, és.. megpróbálom elkapni a 00.50-es vonatot. Közben írtam Azarianak, hogy vissza kellett volna jönniük értem, és nem az utcán hagyni az éjszaka közepén. És én szégyeltem magam helyette, hogy ilyen megtörténhet. A metróban gyanusan gyorsan a hangosbemondó bemondta, hogy végállomás. WTF, hiszen ez még csak 3 megálló volt! Ahh, rossz irányba szálltam fel. Na ez van, ha fáradt vagy, zaklatott vagy, a faszod kivan mindennel, és egyelőre nem tudod hol töltöd az éjszakát. Visszafordultam, jegy már nem volt elég nálam, de egy kedves utas kártyáját használva visszaengedett az ellenkező oldalon a kapun. Beszálltam, majd váltottam vonalat tizen X megállóval később, és útban voltam a Nation állomás felé. 

Közben megjött Azaria válasza, amiben leirta az éjszakai busz verziókat. Három buszt kell venni.. muhaha, google maps kalkuláció, aszondja mindez 2 óra 45 perc utazás. A mobilomon vadul néztem a hostel/hotel opcioókat, a Nation állomás közelében, aztán rájöttem, úgy sem tudok online foglalni semmit, mert nincs pénz a bankszámlámon, valamint ha most elköltöm a maradék 120 eurót szállásra, akkor miből fogok élni vasárnapig? Abbahagytam a keresést, és körülnéztem a metrókocsiban. Ki az, aki szimpatikus, és esetleg odamehetnék hozzá, és megkérdezhetem tőle, hogy helló, Rita vagyok, alhatok nálad?

Aztán váratlanul csörgött a mobilom, idegen szám, egy srác bemutatkozott, hogy ő Azaria lakótársa és hol vagyok. Mondom a Nation állomás felé robogok. Mondja, hogy nincs már vonat, de üljek be egy Uberbe. Mondom az nem fog menni, mert nincs nálam a bankkártyám. (Azaz nálam van, csak épp nincs rajta pénz). Majd egyszerre mondtuk, hogy ő hívjon nekem Ubert, és majd kifizeti a kártyájával, én meg odaadom neki készpénzben az összeget. Megbeszéltük, hogy sms-ben elküldöm neki a címet hol sikerült letáboroznom, hol talál meg az Uber. Letettük a telefont, és a velem szemben ülő francia pár megszólított, hogy hallották a telefonbeszélgetésünket, és bajban vagyok-e? Mondom csak voltam, remélem, úgy látszik, most megoldódni látszik minden. 

Csevegtünk 1-2 percet, kicsit felvidultam, hogy milyen rendesek a helyiek. A Nation megállóban kifelé próbáltam sms-t küldeni a lakótársnak, és hopp --- nem működött a roaming. Hívással ugyanez, failed. Egyszercsak egy velem egyidős nő megérintette a vállam, és kissé zavartan közölte, hogy hallotta a beszélgetésemet a párral, és szeretne segíteni, tud-e? Mondom pont jókor jött, igen, keressünk egy házszámot, ahova Ubert tudunk hívni, és nem működik a mobilom. A lány, Marie, felhívta a lakótársat a saját mobiljáról, mindketten franciák voltak, megbeszélték hova küldje az Ubert, és megvárta velem a kocsit. Kiderült, hogy az Uber sofőr nem beszélt angolul, ezért még vele is egyeztetett. Nagyon hálás voltam a lánynak, aki megáll egy turistáért, és addig intézkedik, amíg nem kerültem biztonságba. Ez valami elképesztően jól esett. 

Az Uber sofőr levitt Azariaekhoz, 24 euró volt a fuvardíj, megkapta tőlem a pénzt a lakótárs. Elszívtam 3 cigit, amíg elmeséltem neki mi történt, aztán 02.30-kor ágybakerültem. 

dsc_0498.jpg

Sok hibát elkövetett a hosztom, elvitt egy házibuliba, ahol nem foglalkozott velem, aztán nem szólt nekem időben, hogy induljak a vonathoz, és nem fordult vissza értem, amikor kiderült, hogy nem érem el a vonatot. Viszont ő hívott meg magához a publikus kérésemre, ami már önmagában nagylelkűség, egy éjszakával korábban is felajánlotta a szállást, mint ahogy megbszéltük, ez egy másik történet, legközelebb elmesélem. Amikor az éjszaka közepén kiderült, hogy bajban vagyok, felhívta a lakótársát, és elintézte, hogy az törődjön velem és hazajuttasson. Persze zaklatott voltam az egész történettől, de végül is minden jól alakult, nem töltöttem az utcán az éjszakát. 

dsc_0494.jpg

Másnap délben találkoztam Azariaval a konyhában, amikor nekikezdtem kettőnknek reggelit csinálni. Azaria közölte, hogy ő 15 percen belül indul a fesztiválra, és mivel esik az eső, gpndolja, nem akarok vele menni. Ránéztem, és csak annyit mondtam, hogy persze igaza van, jobb ha nem megyek. Nyilvánvalóen ez a "sorok közötti" ne gyere velem üzenet volt. Túl nagy volt a mess, amit éjszaka okoztam nekik, ezért elment tőlem a kedve. De este hazajön, folytatta, és mehetünk egy másik huzibuliba. Ahh, még egy házbuli, remek.. Mondtam, hogy ok, persze. Gondoltam majd viszek magammal egy könyvet.. 

dsc_0500.jpg

Ő nem reggelizett velem, és hamarosan lelépett, leültem a nappaliban, és dolgoztam, majd 1-2 órán belül kiürült a lakás. Amikor próbáltam bezárni az ajtót, nem sikerült bezárni, ezért visszafordultam és az egész napot otthon töltöttem. Nem hagyhattam nyitva a bejárati ajtót. Akkor írtam meg a bergenes posztokat a blogra. Este aztán hazajöttek a többi lakótársak, Azaria nem. Éjjel ágybakerültem, és másnap délben összecsomagoltam, hogy bemenjek Páriszba, elzárjam a cuccomat a vasútállomáson, és egy fél napot még a cityben töltsek, este indult a repülőm vissza Pestre. Azariaval összefutottam, elbúcsúztam, megkapta a thank you giftjét. Ő nem mondta miért nem jött haza, hogy elvigyen a házibuliba, én meg nem kérdeztem rá. Gyakorlatilag semennyi időt nem töltöttünk együtt, én mégis hálás voltam, hogy két éjszakára kaptam egy nagyon édes szobát, egy csodálatos öreg régi házban. Pozitív referenciát hagytam róla, hozzáteszem én sokkal kevesebbért már többször kaptam negatív referenciát vendégeimtől. 

A történet tanulsága, ne utald át az összes pénzedet a NAV-nak, mert nagyon jól jön ám külföldi tartózkodás alatt egy használható bankkártya, amikor szállodát/airbnb-t kell fizetni a környéken az éjszaka közepén.  

Kövess Facebookon is. 

A bejegyzés trackback címe:

https://couchsurfing.blog.hu/api/trackback/id/tr9112670181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása