11 évvel ezelőtt volt egy kapcsolatom, ahol extrém nagy volt közöttünk a korkülönbség, 32 év. Viszonylag hamar feltünt, hogy a pasim állandóan valami orvosi vizsgálatra járt, és rákérdeztem, hogy neked mi bajod van, hogy mindig dokihoz mész? Amire fanyarul mosolyogva válaszolt, hogy tudod így 60 év felett már teljesen normális, hogy orvosi rendelőket látogatsz rendszeresen. Ahhoz túl intelligens volt, hogy hozzátegye, hogy majd megtudod te is. De akkor elkönyveltem annak, hogy oké, én még 30 se vagyok, ez a dolog nekem még kurva messze van. Akkor még nem gondoltam, hogy a lószart van messze..
Nem volt soha semmi bajom, miért is lenne még csak közeledve a 40 felé? Gondoltam pár évvel ezelőtt is még... A derekam fájogatott már vagy 6 éve, de mivel senki nem volt gerincbeteg a közelemben, meg se fordult a fejemben, hogy ez gerinc probléma. Elkönyveltem magamban, hogy biztos meghúztam edzés közben az izmokat a derekamnál, pihenni kell pár napot és kész. És valóban ez el is mulasztott minden fájdalmat. A gerincsérvet oka egy csomag, komoly nyírómunka kell hozzá, hogy beüssön a krach. Két éve nyáron nekem túlcsordult a pohár, lebénultam 2015. júliusában. Aztán talpraálltam, kezelgettem magamnak a porckorongsérvemet, de a derékfájdalom nem múlt el. 2016. márciusában megműtöttek. Erről írtam már sokat a blogon.
2016. decemberben elkezdett fájogatni a nyakam, de akkor még azt hittem, hogy elaludtam. Aztán februárban begyulladt a kisizületek a műtött területen a derkamnál. Akkor megijedtem, és Bene Máté segítségével megtaláltam Laurát, aki a Bene féle terápiát csinálja, és aki kihozott a gyulladásból egy hónap alatt.
Visszamentem a sebészemhez. Apropó, azóta elvittem hozzá a bátyámat, a sógornőmet, és az anyukámat is, mindenki gerincbeteg lett. Dr. Bánk András gyakorlatilag a családorvosunk lett az Országos Gerincgyógyászati Központban. Múlt héten csináltatott a nyakamról egy MR-t, és pár napja megtudtam az orvosomtól, hogy szegmentális instabilitás van a nyaki ötös csigolyánál, azaz a két csigolya lötyög egymás felett, degenerált, zsírosodott és... kurva rég óta ilyen. Az egyik volt pasim kérdezte tőlem a héten, hogy neked már saját sebészed van? Miért hívod "a sebészednek"? Mire pikírt iróniával reagáltam, hogyha egy orvossal másfél éve gyakorlatilag rendszeresen beszélsz, látogatod a különböző itt fáj és ott fáj a gerinced panaszaiddal, behordod hozzá a családodat, és évente kontrollra is kell járni hozzá a jövőben is, de mondjuk te speciel pár hónaponta mész, mert mindig van valahol bajod, akkor igen, a saját sebészed lesz, a "tied" lesz, és életed végéig fixáló orvos-beteg kapcsolatként bebetonozod magadhoz.
A nyakam már legalább 10 éve el van szaródva, de eddig nem okozott tüneteket, a két elkopott, elszaródott csigolya el volt szépen a nyakamban magában. (Ez se tudtam eddig, hogy szar, csak azt tünt fel, hogy nem tudok lazán hátrafordulni (hátratekerni a fejem), csak akkor nem fáj és nem merev, ha fordul vele a testem is. Valamint szédülök, ha tekergetem a nyakam).
Március óta csak havi 1-2 alkalommal jártam eddig Laurához, de azonnal hívtam, hogy úristen, gáz van, és beirattam magam hozzá heti két alkalommal a következő két hónapra. A sebészemmel meg azt beszéltük meg, hogy decemberig napi gyógytorna és heti úszás, és szedem a gyógyszert egy hónapig. És ha nem múlik el a fájdalom a nyakamban, akkor januárban megműt. Fuck!
Egy krónikus betegséggel együtt élni azzal jár, hogy állandó versenyfutásban vagy. Az MR után két napig érthetően lehangolt voltam, hogy most megint minden kezdődik előről, megint lejtőre kerültem. De aztán gyorsan összeszedtem magam, és készítettem egy gyógyulási tervet. Laura gerincterapeuta segítségével most zajlik egy tanulási folyamat, amiben korrigáljuk a tartásomat, és megtanít egy olyan fegyelmezett katonás önkontrollt, amiben folyamatosan figyelek, hogyan állok, hogyan várakozom a zebránál, hogyan ülök, hogyan kelek fel, hogyan sportolok. Moziba pullóvert hordok magammal, hogy összecsavarva a derekamhoz tehessem támaszként. Most úgy ülök a kanapémon, hogy a derekam mögött párnák vannak. Várakozáskor Bene Máté kiegyenesedő tartásába állok be. Itt van erről egy remek videó, ha egészséges a gerinced, akkor is érdemes csinálni.
Naponta sportolok, de ha nem csinálok "semmit", akkor is lemegyek itthon a padlóra és gyógytornázom 30 perc - 1 órát. Minden kibaszott nap. Nagyon kemény ezt minden nap csinálni, akkor is, ha aznap futni, vagy úszni vagy jógázni voltam. (Na jó, gyakran ilyenkor kihagyom a gyógytornát aznap.., super woman sajnos nem vagyok). A gondoskodát a testem meghálálja, már két napja sokkal kevésbé fáj a nyakam, mint akár a múlt héten.
Ezt azért írtam le nektek, mert azt látom magam körül szinte mindenhol, hogy az ismerőseim is szenvednek ettől-attól a bajtól, mégis magas ívben szarnak rá, és nem tesznek meg magukért mindent. Nevezzük inkább semminek. Úgy, hogy sokan közülük gyereket nevelnek, ami miatt még nagyobb felelősséggel kéne önmagukról gondoskodniuk. Én csak magamért teszem, de azért, mert szeretem az életemet, és szeretném jó minőségben még leélni a maradék nem tudom mennyit.
Szóval azt látom, hogy van olyan, aki súlyos szívbetegséggel vagy cukorbetegséggel dohányzik, szarul eszik, rendszeresen iszik, nem sportol, csak a gyógyszereit veszi be, és ezzel le van tudva. Azzal persze folyamatosan szenved, hogy minden kis megerőltetés lihegéssel jár, mert nem birja a szive a megemelkedett pulzusszámmal járó tevékenységet, legyen az egy nagyobb séta, vagy akár egy minőségibb szexuális együttlét a párjával.
Vagy többen körülöttem extrém súlyfelesleggel rendelkeznek, mégis továbbra is szarul táplálkoznak, naponta elmondják magukról hangosan, hogy dagadtak, de nem tesznek ellene SEMMIT. És nem gondolnak bele, hogy ennek szövödményeibe hosszabb távon bele lehet halni. Én is kövér voltam néhány évig, 3 éve lefogytam és tartom is a súlyom. Egy éve pedig az intenzív edzésnek köszönhetően olyan izmos vagyok, ami soha nem voltam huszonévesen sem. Megvallom, rohadt jó érzés kizárólag S-es/36os méretű ruhákat vásárolni, és látni, hogy minden jól áll rajtam. (Bár még 5 kg-ot szeretnék, és kell is fogyni. Igen kell. Nekem kell, azért, hogy én még jobban érezzem magam tőle.)
Bármilyen krónikus problémával is rendelkeznek az emberek, azért szarnak rá, mert voltaképp elvannak vele. Nagyobb energibefektetéssel járó cselekvés meg macera. Tudom, kell a személyiségnek egy jóadag elszántság, ami bennem mindig megvolt születésem óta. Ha akartam valamit magamnak, akkor szimplán megcsináltam. A gyengeség nekem kihívás, feladat, amit teljesíteni kell. Hozzáteszem, én is elmentem orvoshoz a fájó derekammal még 3 évvel ezelőtt, de akkor még nem okozott isiászt a probléma, és sajnos nem a megfelelő orvoshoz sikerült eljutnom, aki megfelelően kivizsgált volna. Figyelmeztetett, hogy ne fussak, de ezt egy hülyeség legyintéssel elintéztem magamban. Tudjátok, mint a cigizés, sokan nem hagyják abba addig, amíg rákosok nem lesznek. Mondjuk utána meg már minek...
Nekem most ez a következő life challenge az életemben: leszokni a dohányzásról, mielőtt rákos lennék tőle. 13 éve tologatom magam előtt ezt a feladatot. 20 éve dohányzom, de "csak" 13 éve akarom abbahagyni.
Szóval ez egy bejelentés, mert most eldöntöttem, hogy megcsinálom. Mindig kell motiváció is hozzá, én két nagyon egyszerűbe kapaszkodom most bele: Nem akarok többet büdös lenni, ezt vélhetően a szintén nemdohányzó pasim is értékelni fogja. Valamint gyorsabban és hosszabban akarok futni, és ez nem megy, mert ha gyorsítok, egyből elkezdek fuldokolni, mint egy tüdőbajos, és sípolva veszem a levegőt. A dohányos tüdőkapacitás nem a hosszútávfutásra van berendezkedve.
Ha van most az életedben valami, ami ráadásul évek óta fennáló probléma, akkor tegyél ellene. Szedd magad össze, készíts tervet mit fogsz csinálni, és vágj bele. És csináld végig amit elhatároztál, akkor is ha kibaszott nehéz, ha nincs hozzá kedved, ha nyűgös vagy, vagy szimplán szuper elfoglalt.
Ha el akarsz menni edzeni, de nincs hozzá semmi kedved, akkor csak mosolyogj egyet, pakold be az edzőcuccot, és hagyd el a lakást és irány a gym/futópálya/edzőpálya, akármi. Eldöntötted, hogy lefogysz/izmosodsz/helyreteszed az állóképességed.
Ha tudod, hogy le kell fogynod, akkor találj egy számodra megfelelő diétát, készíts meal plant (étkezési tervet), ird le mit fogsz enni másnap, és aszerint étkezz, és a következő napon is és utána is. Mert nem az számít, hogy épp kurvára megennél egy tábla Milkát, vagy bevágnál egy hamburgert, mert épp jól esne. Én így fogytam le 20 kg-ot a 3 és fél évvel ezelőtti súlyomhoz képest.
Ha szar kapcsolatban élsz, akkor lépj ki belőle, szakíts, válj el, sétálj el. Még senki se szokott úgy le a dohányzásról, hogy minden nap rágyújtott közben, csak úgy, ha elnyomta az utolsót, és soha többet nem cigizett újra. Ezt hívják leszokásnak. Ezt hívják különválásnak.
Akármilyen problámád van, légy a szakértője. Olvass utána hiteles forrásokból a neten. Vegyél róla könyveket, ha megteheted. Ismerd a problémád milyenjét, mikéntjét. Legyél felkészült és tudatos ismerője a bajodnak.
Mert NEM az számít, hogy épp van-e kedved hozzá/fárad vagy/nyűgös vagy, és azért nem csinálod a feladatod, hiszen MINDIG lehet kifogást találni. Itt kizárólag egyvalami számít, és az pedig a célod. Mit akarsz elérni?