Százötvenötödik vendégem az amerikai Madelyn (22) Auburnból, Alabamaból, az Egyesült Államokból. Két referenciája volt összesen, de nagyon önző indokból mondtam neki azonnal igent: professzionális portré és esküvőfotós. Nekem pedig új profi fotókra volt szükségem. Egyébként mindkét oldalon voltak refijei, mert ő maga is már kétszer hosztolt, így sok tartanivalóm nem volt attól, hogy rossz vendég lesz.  

Madelyn egy igazi self made business woman, legalábbis eléggé biztos vagyok benne, hogy nagyon sikeres nő lesz belőle. Hét kisebb testvére van, és a gyerekkorára úgy emlékszik vissza, hogy borzasztó volt. Imádja a családját, és a testvéreit, de eléggé megterhelt volt egy 10 fős családban felnőni. A tizenéveit amíg a barátnői azzal töltötték, hogy buliztak és élték a normális tinédzserek életét, ő napi szinten a kisebb testvéreire vigyázott és a házimunkában segédkezett. 

15 évesen kezdett el fotózni, csak úgy mint én. Ő viszont nem járt semmilyen fotográfus képzésre, hanem magától tanult. Elkezdte a barátnőit fotózni, majd egyre többen kérték meg portréképekre, és egy idő után elkezdett pénzt kérni érte. 18 éves korától már esküvőket is fotózott. Első alkalommal még aszisztenskedett egy fotós mellett egy esküvőn, majd az első megbízást még szinte ingyen, baráti szivességből vállalta el, de a másodikat már pénzért. Fele annyit kért, mint bármelyik profi fotós, és később annyi munkája lett, hogy a hivatalos árat is elkérhette. Ebből a pénzből beruházott egy profi Canon EOS 1D-s alapgépbe és optikákba, de a felszerelésének a költsége a következő 2-3 munka árából vissza is jött. 

Alabama kisvárosai konzervatív keresztény republikánus települések, ahol a fiatalok a korahuszonéveik elején szűzen mennek férjhez, és az esküvő tradíciója rettentően fontos a családoknak. Elképesztő mennyiségű pénzt is költenek el rá. Egy átlagos 100 fős esküvő költségvetése 50-70 ezer dollár minimum, de a középosztály ennél jóval többet költ el. Az átlagdíj is többszöröse a magyarországi esküvőknek. Madelynnek két csomagja van, amiért 2 vagy 4000 dollárt szokott kapni díjazásul, aszerint, hogy hány órát kell fotóznia. A kisebb csomagért 4 órát dolgozik, a nagyobb csomagért a dupláját. A portréfotózásért már lényegesen kevesebbet kér. Itt vannak a portréfotói, amik nagy részét imádok. 

Madelyn tavasszal alapdiplomát szerzett egy főiskola pénzügyi képzésén, és ősztől Portlandban fog dolgozni a PWC-nél, ami a világ egyik legnagyobb adótanácsadó cége. Ők pedig a kezdők közül is csak a legjobbakat veszik fel. Szeretné ott is beindítani az esküvői fotózási business-ét, hiszen keresetkiegészítésként többet jövedelmezne, mint az éves fizetése, de szerinte nem lesz annyi munkája, mint otthon volt. Egyrészt otthon kialakított az évek alatt egy erős kapcsolati hálót, és már egymásnak ajánlották őt a házasulandó párok. Másrészt Portlandben szerinte kevesebb esküvő van, mint a szülővárosában. A vendégem nagyon várja a majdani portlandi életét, egészen más környezet, mint a déli Alabama volt. Szeretne a déli akcentusától is megszabadulni, ami egyébként érthetően erősen érezhető. Portlandban saját lakást fog bérelni egyedül és couchsurfereket akar fogadni. Lakótársakra a családi nagy zaj után nem vágyik. 

Madelyn személyiségéhez nagyon könnyű alkalmazkodni, pontosabban ő simul bele bárkibe nagyon könnyen. Tipikusan az az ember, akivel mindenki kijön, hiszen rendkívül rugalmas mindenben, és mindenkihez, nem problémázik semmin és senkin, és nem megy bele konfliktusokba. És nem is okoz konfliktusokat. Bármilyen témát hoztam fel, mosolyogva, nevetgélve könnyedén kapcsolódott be, és a véleményét mindig semlegesen fejtette ki, nem volt semmiben radikális nézete, azaz szinte még egy nótorius kötözködő sem találna fogást rajta. 

Az elmúlt évben félretett egy csomó pénzt, és ebből utazik most Európában 2 hónapra. Az amerikai fiataloknál ezt euro tripnek hívják, az egyetem elvégzése után és még a munka megkezdése előtt idejönnek lelazulni, világot látni. Ő ezt nem a szülők pénzén teszi, mint a többség, hanem saját megtakarításból. Az apja ellenezte is ezt az utat, azt javasolták neki, hogy inkább tegye félre ezt az összeget, de Madelyn okosan döntött és inkább a világnézést választotta. Félretenni később is tud, viszont a jövőben már nem biztos, hogy lesz szabad 2 hónapja. A főiskolai tandíja neki nem volt, mert ösztöndíjjal végezte el a képzését. 

Apropó, szülők! A szülei konzervatív republikánusok, mégsem akarnak Trumpra szavazni, Clintonra meg elvből nem fognak. Madelyn Hillaryra szavaz, de nagyon sajnálja, hogy Bernie Sandersnek nem sikerült. Egyébként ezzel az utóbbi összes amerikai vendégem így érez. 

Madelyn koradélután érkezett, és azonnal elmentünk a margitszigeti uszodába napozni. Tespedtünk és a fotózásról dumáltunk. Másnap Madelyn egyedül nézte meg a várost, és mi délután találkoztunk szintén a Margitszigeten, ahova elmentünk fotózni. Én kértem meg rá, hogy csináljon rólam profi fotókat még az előzetes levelezésünkben, mert 2012 óta nem készült rólam hasonló sorozat. Azért ráadásul fizetnem kellett. Vittem pár ruhát, amit ott átvettem, és gyorsan kattingatva készített rólam valami döbbenetes mennyiségű portréképet. Utána kiültünk elviteles kávéval a kezünkben az Eiffel térre a fűbe, ez az egyik kedvenc praktikus helyem (közel van hozzám).

Beszélgettünk a jövőjéről, és az én múltamról. Madelynben a korai önmagamat látom. Én is korán eljöttem otthonról, bár nekem nem kellett kisebb tesókra vigyázni, én is 15 éves koromtól kezdtem el fotózni, és 18 éves koromtól már pénzt kerestem vele. Nem ilyen elképesztő összegeket, mint ő, de elégedett voltam és fantasztikus munkáim voltak. És 26 évesen hagytam abba a hivatásos fotózást, kiváncsi vagyok ő mikor fogja. Én tanultam a fotózást, ő csak önmagától, és az internetről. Nekem anno iskolák és a könyvtár volt erre. Mindkettőnknek gazdasági végzettsége van, és ő is úgy érzi már a kezdetektől, hogy valami mást is akar csinálni a fotózás mellett, nekem is megvolt a konferenciaszervezés 21 éves koromtól kezdve. 

Miután hazaértünk, már csak pakolni volt ideje, mert becsekkolt egy blabla carba, ami Bécsbe ment. Nem volt már időnk áttölteni a képeket a gépemre, így azt beszéltük meg, hogy október végén, ha hazaér, akkor elküldi őket. Ma egyébként ebből megkaptam 10 képet, amiket sikerült a telefonjával megszerkesztenie, és amiből hetet fel is töltöttem a blog FB oldalára is. Nagyon jók lettek! Portland rajta van a must see amerikai listámon, biztosan találkozni fogok még vele. 

Madelyn is blogot ir az útjáról, íme a budapesti posztja.